Péter, Pál
21 °C
32 °C

Havas Jon egy kanos hipszter

2013.03.26. 22:26
Londonban jártunk, hogy a Trónok harca szereplőivel beszélgessünk egy olyan modern futószalag segítségével, aminek egyik végén bemegy a bambán vigyorgó újságíró és a színész, a végén pedig lejön róla a cikk, ami a kerekasztal formátum miatt mind az ötven sajtótermékben, aminek képviselői részt vettek az eseményen, pontosan ugyanazt az információt tartalmazza. Azért mi megpróbáltunk csavarni egyet a dolgon.

A futószalag szélén

Anélkül, hogy különösebben sajnáltatnám magam, bátran kijelentem, hogy sajtóútra, úgynevezett junketre járni, cseppet sem olyan izgalmas és mámorító, mint azt az ember elsőre gondolná. Pedig papíron jól hangzik a dolog, a portékát kínáló tévé kiutaztatja az embert Londonba vagy Los Angelesbe, elhelyezi egy szállodában, majd lehetőséget ad neki, hogy egy adott sorozat szereplőivel vagy készítőivel elbeszélgessen.

Az ilyen eseményeket a fröccsöntéstől nagyjából csak az választja el, hogy ötcsillagos szállodába ritkán (megkockáztatom, soha) nem telepítenek futószalagot, illetve nem olyat, ami egy Heather nevű, nagyon kedves és ezzel egyenes arányban álló derékmérettel bíró angol nő működtet, és amin nem a bólogatós kutyák darabjai, hanem újságírók köröznek bambán. Márpedig egy press junket, azaz zsíroskenyértúra nagyjából ilyen, a sajtómunkásokat beterelik egy szállodába, a másik oldalról rájuk eresztenek 5-10 színészt, majd a nap végén ott a kész munkadarab, a cikk, ami majd megjelenik és beharangozza azt a terméket, amiről a junket szólt.

A legutóbbi ilyen, amire az HBO az meghívta az Indexet, a Trónok harca harmadik évadáról szólt, és Londonban tartották. Egy nap, hét színész, öt nő és két pasi, akikkel persze nem lehet egy az egyben beszélgetni, mert rengeteg az újságíró (ha jól számoltam, ötvenen voltunk, a világ minden részéről) és kevés az idő. Ilyenkor az interjúkat egy kerekasztal mellett bonyolítja le a szervező, 10-12 újságíró vs. színészek menetben, 15-20 perc jut egy-egy szereplőre, azaz ha kérdezni akarunk, akkor erőszakosnak és pofátlannak kell lenni, nincs jelentkezés és jaj, csak tessék, látom, nyitod a szád, kérdezz te, mert akkor ott maradunk a Nagyon Elmés és Eredeti Kérdésünkkel a jegyzetfüzetben, és soha nem tudjuk meg, hogy a Jamie Lannistert alakító Nikolaj Coster-Waldau mit gondol a skandináv tévésorozatok sikeréről.

Trónok harca - a regények

Az HBO sorozata George R.R. Martin A tűz és jég dala-ciklusának első regényéről kapta címét, és jelenleg harmadik évadát kezdi meg. A hétrészesre tervezett regényfolyamban eddig öt kötet jelent meg, mind hatalmas sikert aratott a fantasy-rajongók körében, akik legalább olyan áhítattal olvassák a Westeros és Essos nevű képzeletbeli kontinenseken játszódó lovagos-sárkányos kváziközépkor történetét, mint Tolkien legendás Gyűrük ura-trilógiáját. A Trónok harca viszont sokkal befogadhatóbb, mivel pár sárkányon és a Westeros északi részén élő mitológiai lényeken kívül nincs benne túl sok fantasy-elem, varázslás, tündék, trollok és hasonlók, van viszont ármány, dráma, szerelem, árulás, a hősök általában nem gáncs nélküli lovagok, a rosszak sem velejükig romlott gazemberek. Martin a regények fejezeteit más és más szereplő szemszögéből láttatja, bizonyos eseményekről így csak másodkézből értesülünk, ami rettentő idegesítő, mert vannak ugye érdekesebb, meg kevésbé izgalmas karakterek.

Az erősebb farkas él nemi életet

Pedig ezt én nagyon szerettem volna megkérdezni Coster-Waldautól, és negyedik próbálkozásomra sikerült is, akkor, amikor a különösen erőszakos portugál csaj éppen levegőt vett két kérdés között, és a Lannister-ház címerét a pólóján viselő, csillogó szemű maláj újságíró leblokkolt, és nem spoilerezett el újabb részletet a könyveket nem olvasó kollégák számára, akik már a harmadik kérdésénél jól hallható sóhajjal reagáltak a magára láthatóan rettentő büszke fickó magamutogatására, ami csak egy fokkal volt idegesítőbb, mint egy comment:com poszt alá bekommentelt "ti még tévéztek? én torrentről leszedtem tegnap"-mantra.

A színészek érkezése közti üresjáratot mindenki másként tölti, van aki  egy szál pólóban dohányzik a szálloda előtt, a tízfokos hidegben és szélben, és közben káromkodik, mások kávéznak, egy francia srác pedig máris begépelte a hallottakat, valahol feleslegesen, mert az anyag embargós – március végéig nem jelenhet meg információ a junketről, és ezt az HBO elég komolyan veszi.

Az nyilvánvaló, hogy mélyinterjút ilyenkor nem lehet készíteni, a kérdések pedig - bármit is képzel az ember a sajátjáról - pont olyan unalmasak az alanynak, mint a másik szobában feltettek, vagy azok, amiket majd a harmadikban fognak. Ettől még persze feltesszük őket, mert kíváncsiak vagyunk arra, mit mondanak az egész napos sárban csúszásról vagy a mínusz húszfokos hidegről a színészek, és igyekszünk annyit kihozni a dologból, amennyit csak lehet, mert még mindig érdekesebb Kit Harringtont (Jon Snow alakítója) faggatni arról, mennyire szívás már, hogy szinte mindenki dugott a sorozatban, csak az ő karaktere nem, mint Lakatos Márkot kérdezni a Nagy Duett szereplőire adott göncökről.

Kit Harrington mint Jon Snow
Kit Harrington mint Jon Snow

Havas Jon, a kanos hipszter

Az az alaptézis, hogy mindenki alacsonyabb és vékonyabb, mint a képernyőn, a délelőtti interjúk alatt (Kit Harrington és Nikolaj Coster-Waldau) nem dől meg, délután viszont igen, de erről majd a cikk második részében bővebben. Harrington például 175 centi körül lehet, és a sorozatban látott állatbőr hacuka nélkül úgy néz ki, mint egy folyamatosan koplaló hipszterfiú, szűk csőnadrág, fekete ing, a fején kötött sapka, amit hálistennek azonnal levesz. A sorozatban sok tapasztalatlan színész szerepel, ezt Harrington azzal magyarázza, hogy az alkotók így tartják elviselhető szinten a költségeket, illetve költenek olyan dolgokra, amik fontosak, például a rengeteg külső helyszínre (Málta, Dubrovnik, Írország, Izland), az aprólékosan kidolgozott díszletekre és jelmezekre.

A játékán nem látszik a rutintalanság, jegyzem meg, sőt, mire egy elegáns mosoly a válasz, "kösz, de látom a többieket", mondja, "például Ciaran Hinds-et, aki a harmadik évad egyik kulcsszereplője, és tudom mennyivel jobb színész." Oké, akkor nem finomkodunk, egy spanyol nő azzal folytatja, nem idegesíti-e, hogy a főszereplők közül az első két évadban már mindenki dugott, ő meg még csak egy laza pettingig sem jutott el. Harrington ezen őszintén röhög, és műfelháborodik, tiszta szívás, válaszolja, a tököm lefagy Izlandon, és még ennyi sem jut, hallatlan, nagyon rám fér már egy kiadós dugás. "Az országot viszont nagyon megszerettem, gyönyörű helyeken forgatunk, és komolyan gondolkodom azon, hogy vegyek egy házat arrafelé."

A Falon túli jelenetek felvételei elég nehezek voltak, teszi hozzá kis félmosollyal, a színészek két felvétel között ott gubbasztottak a tűz körül, mintha tényleg állatbőrbe öltözött vadak lennének (Harrington karaktere a történet szerint a kontinens északi részén élő vadak fogságába esik, akik havas-jeges környéken hurcolják el a táborukig).  A hideg és a környezet viszont segített nekik benne maradni a szerepben, Harringtonnak mindössze két olyan jelenete volt az évad felvétele során, amit nem külső helyszínen mínusz tíz fokban vettek fel, és ezt nagyon élvezte. "Nyaralni viszont Brazíliába mentem, Richard Maddennel (ő Rob Starkot alakítja), mert a meleget is szeretem. Itt szembesültünk azzal, hogy milyen nemzetközi a sorozat, mennyien nézik más országokban is - a szállodánk előtt minden nap 500 fős tömeg várta, hogy kimenjünk és beszélgessünk velük."

Szex, csajok, rakenroll

A 26 éves színészt ez eleinte zavarba hozta, különösen a nők rajongása, amivel nem tudott mit kezdeni. "Mégis, hogyan kellene viselkednem, amikor ismeretlen nők vallanak szerelmet sikoltozva?" Valahol igaza van, hümmögünk, bár a maláj srác kissé üveges tekintete arról árulkodik, ő kibírná ezt a stresszt nagy morogva. A népszerűség további árnyoldalairól is hallunk pár szót, Harringtont kifejezetten zavarják a brit lesifotósok, akik a nagybevásárlás közben fotózzák, és azt sem érti, miért kell címlapon hozni, hogy vett egy karton sört. "Most komolyan, kit érdekel, mit veszek a közértben? Eszem megáll. Jon Snow csirkét vesz."

A sorozat sikerének örül, perszehogy, próbálna mást mondani. Az oka a költségekben van, fejtegeti, az HBO rengeteg pénzt költ rá, és ez látszik, ráadásul a stáb és a színészek is maximálisan elkötelezettek a sorozat mellett. "A fantasy legendásan nehéz műfaj az adaptációkat tekintve, mert nagyon sokba kerül, és nehéz jól megcsinálni. A Gyűrűk ura bejött, működött a Merlin című sorozat is, de legalább tucatnyi másik projekt meg nem. A Trónok harca viszont olyan igényes, aprólékosan kidolgozott sorozat, amivel könnyű azonosulni."

Harrington szeret a tévében dolgozni, és nem bánja, hogy van egy olyan karakter, amit már negyedik éve építget (és szeretne még legalább ilyen sokáig játszani), de nem bánja, hogy más felkéréseket is kap. "Jon Snow története teljesen más, mint a többieké, nem egy tipikus hőstípus, és ezt nagyon bírom benne. A sorozatnak köszönhetően kaptam szerepet öt filmben is, szóval ezért az élményért örökké hálás leszek neki."

Jamie Lannister és Brienne
Jamie Lannister és Brienne

Egy dán sármőr Londonban

Nikolaj Coster-Waldau a neve ellenére dán, és ha van ellenpontja a vidám, de kissé megilletődött Harringtonnak, az ő. 43 éves, két gyermek apja és egy grönlandi színésznő férje - a magánéletéről viszont nem szeret beszélni. Ez onnan derül ki, hogy Josip, a horvát kolléga egy elég rosszul elsülő viccel nyitja az interjút, és arról érdeklődik, a színész érez-e valami rokonságot a vikingekkel, hiszen Grönlandról rabolt magának feleséget kvázi. Kínos mosoly a válasz, és egy óvatos, ezt talán hagyjuk, de Josip nem az a hagyós típus, és mint Fiala János Tarlós Istvánnal készített legendás interjújában, tovább üti a vasat, a házasságod nem megy gajra a meló miatt? Coster-Waldau arca kicsit elsötétül, és látszik, hogy a gondosan manikűrözött kezét csak egy paraszthajszál választja el attól, hogy megüsse Josipot.

A közjáték meghatározza az egész interjút, a színész sokáig nem tud igazán feloldódni, és csak tőmondatokban válaszol, igen, élvezem a forgatást, nem, nem hiszem, hogy ez fogja meghatározni a karrieremet, és így tovább. Coster-Waldau tapasztalt színész, Dániában sok tévéfilmet és filmet forgatott, amit azután sem hanyagolt el, hogy Hollywood felkapta. A Trónok harcában Jamie Lannistert, az egyik negatív karaktert alakítja, de a szerepet nem tartja annyira nagy kihívásnak. "Ha technikailag nézzük a dolgot, nem ez életem legbonyolultabb feladata. Fizikálisan már közelít hozzá, elég megterhelő kardozni, ugrálni, lovagolni és rohangálni a sárban, de élvezem, mert formában tart." Ez látszik is rajta, sármos, karcsú, de erőt sugárzó fickó, az újságíró kolleginák pár laposabb pillantása sok mindenről árulkodik.

Coster-Waldau a harmadik évadot főleg egy karakter, Brienne (Gwendoline Christie) társaságában tölti, akivel kiváló munkakapcsolatot alakított ki, de mint mondja, barátok azért nem lettek. "Jó vele együtt dolgozni, bár kissé ijesztő is, mert eleve magasabb, mint bárki a stábban (191 centi magas), és amikor rajta van a vért, a kezében meg ott figyel egy kard, megáll az ütő az emberben. A röhögésével viszont a sírba visz, nagyon furcsa, harsány hangon nevet, és kiesek a szerepemből miatta. Igyekszem nem sokat poénkodni vele, inkább csak szívatjuk egymást, mert akkor nem röhög, hanem ideges. A felvételekhez viszont ez kell, szóval hálás lehet nekem."

Sárban, esőben, ülve, állva

Mindez persze csak poén, a színész lassan kezd kilábalni a Josip-sokkból, és egyre hosszabban anekdotázik. "A sár az agyamra ment. Alex Graves volt az egyik epizód rendezője, és egy nap pont ott állt egy hatalmas sártócsa mellett, amikor megérkeztem a forgatásra. Mondtam neki, hogy ez már elég sárosnak tűnik nekem, mire csak legyintett, ugyan már csak most kezdjük, és megjelent egy fickó egy slaggal. Valahol viszont hálás is voltam az ilyen kényelmetlenségekért, hiszen amikor három méteren át kúszol a sárban, nem kell eljátszanod, hogy fuldokolsz, mert valóban küzdesz minden lélegzetvételért." A másik évad legnagyobb részét egy cölöphöz láncolva, a földön ülve töltötte, ami saját bevallása szerint nem volt túl megterhelő. "Ülni úgy tudok, mint egy Oscar-díjas színész. Az esőt mondjuk kihagytam volna, de most már mindegy."

Nikolaj Coster-Waldau, a komoly színész
Nikolaj Coster-Waldau, a komoly színész

Dániában él a mai napig, és szokott tévét nézni, mint kiderül. A skandináv sorozatok sikerére egy félmosollyal válaszol. "Nem tudom, mitől lett jó a Híd vagy a Gyilkos ügy (The Killing). Talán attól, hogy olyan a hangulata mindkettőnek, ami az amerikai tévében ismeretlen volt - a briteknek azért volt nyomasztó sorozatuk bőven korábban is. A karakterek, és az őket játszó színészek viszont sokkal összetettebbek, emberibbek, mint amit más országok tévéiben megszokhattunk, talán ezért."

Szívesen vállal szerepet európai filmekben, a Jo Nesbo regényéből készült norvég Fejvadászokat nagyon élvezte, és ha felkérik egy sorozatszerepre, lehet, hogy igent mond. "Hollywoodba úgy kerültem be, mint mindenki más, eljártam szereplőválogatásokra. Itthon nem kell ezeket a köröket megfutnom, a szakmában tisztában vannak azzal, mire vagyok képes, és mit lehet rám bízni." A Trónok harca vagy a nemrég bemutatott Mama című horror sikerét vállvonogatással elintézi. "Nem hiszem, hogy ezek a sikerek határozzák meg azt, milyen színész vagyok. Ha teszem azt bukás lett volna a Mama, az azt jelenti, hogy pocsék színész vagyok? Akkor fel kellene adnom a karrierem? Ugye, hogy nem. A Trónok harca sikeres és valóban egy nagyszerű sorozat, de egyszer vége lesz, én viszont továbbra is itt leszek, és dolgozom tovább - attól nem fogom befejezni a színészetet, hogy véget ért a történet."

Trónok harca - a sorozat

A regényekből a szerkezetük és a cselekmény szerteágazása miatt sokáig úgy gondolták, soha nem lehet sikeres film- vagy sorozat-adaptációt készíteni, a főszereplők közül szinte alig vannak olyanok, akiknek a harmadik évadra akár csak egy közös történetszáluk is marad, a díszletek és a külső helyszíni forgatások igen drágák és akkor a fantasy sorozatokban sokszor használt vizuális effektekről és számítógépes trükkökről még nem is beszéltünk.

Az HBO vélhetően a költségcsökkentés égisze alatt válogatta a szereplőket is, ismert, nagy név évadonként jó, ha egy akad a sorozatban (Sean Bean volt eddig a legismertebb, most jön Cieran Hinds), az ő bérükből ugyanis több más szereplő fizetése simán kijön, márpedig a mostani évadkezdetre úgy 40 állandó szereplője van a történetnek, ami összehasonlítva a hasonlóan nagyszabású Losttal (24 állandó szereplőnél soha nem volt több) rengeteg, és sok pénzbe is kerül. A befektetés viszont megtérülni látszik, mert a sorozat abszolút közönségkedvenc, az illegális letöltések listáját is stabilan vezeti, aminek viszont az HBO már nem örül annyira.

Ezt visszaszorítandó a Trónok harcát az amerikai premierhez képest világszerte igen hamar mutatják be - nálunk, a briteknél, a németeknél vagy a franciáknál például egy nappal utána.

Cikkünk második részéből majd kiderül, milyen magas valójában Brienne alakítója, és az is, miért liftezhettem öt emeletet anélkül az egyik színésznővel, hogy felismertem volna. A sorozat harmadik évada április 1-től látható az HBO műsorán.