Globalizálódik a tévéipar

A tévépiacot egyelőre még az amerikaiak uralják, de csak azért, mert van úgy 30 év előnyük. Egyszerűen hamarabb kezdték a nagyüzemi sorozatgyártást, mint az európaiak és korábban fektették le azokat a gazdasági és logisztikai alapokat, amik ahhoz kellettek, hogy a gépezet olajozottan működjön és évente megbízhatóan termelje az újabb és újabb epizódokat. Ehhez kellett az a stúdiórendszer, amit Hollywoodban a filmekhez alakítottak ki, és ami csak a hatvanas évek végén kezdett el komolyan foglalkozni a televíziózással.

Aztán annyira belejöttek, hogy mára minden nagy stúdiónak van saját tévés szekciója (Fox Television, CBS Televison Studios, Warner Television, Sony Television, ABC Studios) és ezek mellett ott vannak még az olyan függetlenek, mint például a Lionsgate. Azt, hogy a jelenleg még működő rendszert hogyan alakítja át az Amazon, a Hulu, a Yahoo, a Netflix és milyen hatással lesz a hozzájuk hasonlóan alapvetően internetre gyártó cégek feltűnése az iparra, megint érdekes kérdés - a frissen beszálló tartalomgyárak egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a piacból és a reklámbevételekből is, de egyelőre még nem jelentenek valós veszélyt a tartalomipar bebetonozott veteránjaira. 

Fotó: Tandem

Az európai gyártás sokkal fragmentáltabb volt, ennek legfőbb oka az, hogy Európa nem egy nyelvet beszél, és ott vannak még a határok is, és akkor arról nem is beszéltünk, hogy a hatvanas években a vasfüggönyön túl a tévé leginkább csak propagandacélokat szolgált, nem pedig a szórakoztatásról szólt. Az amerikai sorozatok a hetvenes évek előtt leginkább csak a britekhez jutottak el (azonos nyelv, ugye), aztán a Dallas volt az első olyan globális termék ami elindította az amerikai sorozatgyárakat világhódító útjukra. A rendszer nagyszerűen működött és működik még most is, a világ legnézettebb sorozatai továbbra is amerikaiak, a Helyszínelők-franchise és az NCIS uralja a piacokat, nincs olyan ország a világon, ahol ne lehetne valamelyiket megnézni.

A kétezres évektől aztán szépen lassan ugyan, de elkezdett átalakulni a rendszer, Európában is egyre több pénzt öltek a sorozatgyártásba, és sikerült olyan termékeket előállítani, ami csak a nyelvi korlát miatt nem tudott betörni az USA-ba, de Európában szinte minden országban sikeres volt - a Cobra 911 például, aminek mintájára a németek is elkezdtek egyre több minőségi akciósorozatot gyártani, és ezzel elárasztani a piacot. Ahogy egyre jobb terméket állítottak elő, az európai stúdiók hírneve is jobb lett, az amerikaiak elkezdtek kapcsolatokat kialakítani velük, és keresték a finanszírozási együttműködés lehetőségét.

A próbafutamok a minisorozatok voltak, a Tandem legyártotta a Céget és a Katedrálist, aztán annak folytatását. Mindhármat Európában forgatták, javarészt Magyarországon. (Ahová azóta megérkezett a Borgiák című Showtime-remekmű is, de nálunk forgott/forog az új Dracula-sorozat is.) A közösen finanszírozott projektekkel a megrendelők kevesebbet kockáztattak, és miután a minőségben nem mutatkozott nagy eltérés az amerikai produkciókhoz képest (melyek közül sok eleve Kanadában készül), elkezdődtek azok a folyamatok melyek végén a Crossing Lines, a Gaumontnál forgó Hannibal, a Jo, vagy az AXN-n tavalyelőtt bemutatott Missing áll - utóbbit a Crossing Lines-hoz hasonlóan a Sony eleve nemzetközi sorozatnak szánta és az AXN-csatornákon mutatta be elsőként.

Fotó: Tandem

A Missing nem jött be a gyártónak, az amerikaiakat nem érdekelték az európai kalandok (Ashley Judd kereste a fiát Olaszországtól Törökországig), de ami meglepőbb, hogy a nemzetközi fogadtatás sem volt sokkal jobb. A Hannibal és a Crossing Lines viszont teljesen más tészta. A Hannibált az NBC rendelte és mutatta be elsőként, de az amerikai nézettsége nem volt olyan jó, hogy az egy második évad berendelését indokolta volna. A jelenleg látható sorozatok közül képi világával messze kiemelkedő horrort azonban a világpiacon jól nézték, így az NBC folytatja, pedig ha a tradicionális amerikai modellt követik, erre nem kerül sor.

A Crossing Lines a Hannibáltól annyiban tér el, hogy ugyan a Tandem az NBC-nek is eladta, de nem függött tőlük. Az amerikai nézettség siralmas volt, de ez a gyártót nem érdekelte, mert a sorozat marketingjét eleve a világpiacra koncentrálta. A stratégia fényesen bevált, mi már úgy ülhettünk le a sorozat elé, hogy tudtuk: a Crossing Lines története folytatódni fog a második évaddal.

Az internetes sorozatgyártáshoz hasonlóan az európai finanszírozás is ugyanazt vetíti előre: ha a tartalom jó, ugyan mindegy, hol készül. Mindegy, hogy egy budapesti stúdióban veszik fel a jeleneteket vagy egy vancouveriben, a nézőt nem érdekli, hogy egy svájci bank finanszírozza a sorozatát vagy egy amerikai médiakonszern. Addig még persze sok víz lefolyik a Dunán, míg természetes lesz, hogy egy főműsoridős CBS-szériát félig német pénzből forgatnak és a főszereplők között egy Helmut Schmidt nevű színész is szerepel, de nagyon úgy néz ki, hogy csak idő kérdése, mikor jutunk el idáig.

A Crossing Lines az Indexen is követhető, az első részt teljes hosszában, magyar szinkronnal itt tudja megtekinteni, és íme a második rész:

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!