Salamon
7 °C
14 °C

Elkaptam egy pöttyös labdát

2013.11.28. 10:44
Az MTVA legendás tévésekkel, élő Zenebutikkal, Dévényi Tibi bácsival és Rózsa Gyurival vezette fel az M3 nevű retrócsatornáját, egy olyan szürreális performanszba oltott sajtótájékoztatóval, aminek felvételét a modern audiovizuális művészetek múzeumában is ki lehetne állítani, már ha van ilyen. Soha nem gondoltam volna például, hogy a digitalizálás legalább olyan bonyolult szó, mint az útelágazás, de azt sem, hogy az MTV Zrt. kormányhű vezérigazgató-helyettese percekig fújja a régen minden jobb volt kezdetű nótát, és párás szemekkel nézegeti a kommunizmus tévés ikonjainak deresedő halántékát.

Soha nem kaptam pontos labdát Dévényi Tibi bácsitól, azért sem mert debreceni gyerekként ritkán kerültem a Három kívánság közelébe, de főleg azért nem, mert a műsor 1985-ös indulásakor már kinőttem az ilyesmiből, és még ha el is kaptam volna egy pontos labdát, a kérésemet tuti nem vágják be a műsorba a kommunista cenzorok. Az M3 nevű retrócsatornát bemutató sajtótájékoztatón volt még élő Zenebutik és mini Kapcsoltam Rózsa Györggyel, sőt, klasszikus, csalamádés hamburger is, de persze először túl kellett esni az esemény hivatalos részén.

Az MTVA retrócsatornás terveiről már régóta lehetett tudni, a megszűnt Filmmúzeum után valóban valós igény mutatkozhat az 1965-ös Ki Mit Tud? döntőjére a tinédzserkorú Kern Andrással és sokan akarják újranézni a Szomszédokat, vagy a Cimborát. Azt hogy ez nyilvánvalóan nem a 18-49 közötti kereskedelmi célcsoportra kihegyezett csatorna, mindenki belátja, csak éppen az MTVA nem, aminek képviseletében először Dr. Szabó László Zsolt megbízott vezérigazgató, majd a helyetteseként funkcionáló Rákay Philip is arról győzködte a hallgatóságot, hogy nem, a minimum húszéves műsorokat vetítő M3 nem nyuggercsatorna lesz. Csak éppen a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek műsorát ismétli majd nagyüzemben. 

Az egy kicsit fejvakarásra készteti az embert, hogy az a kommunista propagandagépezet tömegtermékének műsorai miként férnek bele a kormány mai agitprop tevékenységébe, de persze ha a rákosista-kádárista stílusjegyeket átültetjük 2013-ra, akkor tulajdonképpen csont nélkül átcsúsznak a rostán. Aztán megvilágosulok: a hírműsorok, Panorámák, akkori aktuálpolitikai műsorok nem kerülnek adásba majd, csak a szórakoztató tartalmak, a legendás tévéfilmek, az általam is imádott tévéjátékok, tehetségkutatók (Táncdalfesztivál és Ki Mit Tud?), sorozatok (Szomszédok) és az olyan ikonikus műsorok, mint a Zenebutik, a Cimbora vagy a Kapcsoltam.

Szabó a csatorna pop art stílben homokórát formáló logója előtt ülve húzott egyenes vonalat az M1 és az M3 között, az első a naprakész, mai tartalmat sugárzó köztévé, az M2 a gyerekeknek szóló tematikus adó, az M3 meg a harmadik, dettó tematikus tévéjük. Az éves 77 milliárdos költségvetésből futja is rá, bár mint ahogy azt később Kálomista Zsuzsa, az M3 intendánsa elmondta, egy fillért nem kapnak az adó működtetésére a büdzséből, de ne szaladjunk ennyire előre. A megbízott vezér azért is örül az M3-nak, mert így az archívum digitalizálása folyamatosan tart majd, hiszen nem úgy van az, hogy lemegy az ember a raktárba a Tanú kazettájáért, és betolja a magnóba, ma már digitális tartalom megy adásba a retrótévén is. 

A digitalizálás szó váratlanul nehéznek bizonyult Szabónak, kétszer is belebakizott, de ezt betudtuk a lámpaláznak, én is biztos elszúrnám, ha közben Rózsa György méregetne árgus szemekkel. Még mielőtt megkérdeztük volna, hogy mi lesz a minekkel, Szabó megelőzött mindenkit, és kijelentette, hogy a tévé létét a piaci tendenciák és a szegmentálódó nézői szokások indokolják, bármit is jelentsen ez. Ha azt, hogy nagyon kevés, főleg 50 év feletti nézőre számítanak, akkor Szabó nyert egy hangszórót. Tőle Kálomista Zsuzsa vette át a szót, aki amellett, hogy az M3 intendánsa, az MTVA archívum és tartalomkereskedelmi igazgatója is, így pontosan ismeri, milyen tartalmakból válogathat. 

Ezt igazolandó felolvasta a december 20-án induló tévé első hetének műsorrendjét, amiben a már említett műsorok mellett szerepel a Szomszédok és két cseh sorozat, a Nők a pult mögött és a Kórház a város szélén, sőt, a Játék határok nélkül című vetélkedő is, amit Kálomista szerint a nézők követeltek be az M3-ra. A nép hangja ugyanis fontos az M3 esetében, elolvasnak minden levelet és reagálnak is rájuk, ezt esküszöm letesztelem, van egy olyan rajzfilmsorozat, amitől gyerekkoromban frászt kaptam, és szeretném felnőtt fejjel megnézni, mi volt benne olyan szörnyű. Sajnos csak arra emlékszem, hogy birkák és farkasok voltak benne, meg egy pásztorlegény, aki mindig megszívta.

Kálomista azzal nyugtatott meg mindenkit, hogy lemaradni senki nem fog a műsorról, mert a nagy kábelszolgáltatók (Telekom, UPC, Digi) az alapcsomagba tolja be az új tévét, és sikerült megegyezniük a két nagy kábelszövetséggel is, így 1,4 millió háztartásban lesz fogható az M3. Januártól viszont fizetős lesz a tévé, azaz a MindigTV-s előfizetők, akik ingyen tévéznek mostanság, csak az extra, fizetős csomagban láthatják. Az M3 egyébként minden nap reggel fél 7-től éjfélig sugározza majd műsorát, utána az MTI fotóarchívumából válogatnak képeket, amelyeket egyfajta tematika köré rendezve mutatnak be. 

Lesznek kvázi premierek is a tévén, olyan tévéműsorok, amiket az első vetítés óta valahogy senki nem vett még elő. Ilyen például az 1966-os Táncdalfesztivál döntője, amiben Kovács Kati a nem leszek a játékszered című rettentő jó nótát énekelte. Ebből az adásból csak 40 perc maradt fent, de lesznek olyan műsorok, amiket teljes terjedelmükben megleltek és digitalizáltak is. Ami a hosszú távú terveket illeti, szó van egy élő műsorról is, sőt, klasszikus tévévetélkedők feltámasztásáról, bár ha belegondolunk, hogy egy Kapcsoltamban a fődíj csak 10 000 forint körül volt, és ehhez tíz kérdésen kell túljutni, nem biztos, hogy lesz értelme.

A sajtótájékoztató hivatalos programjának utolsó fellépője maga Rákay Philip volt, aki úgy tíz percen keresztül beszélt arról, hogy régen minden jobb volt, és a veterán tévések micsoda dolgokat tudtak a televíziózásról, ami, mint mondta, nem öncélú magamutogatás, hanem felelősség. Mondta mindezt egy olyan tévé egykori intendánsaként, amiben a Marslakókat komolyan gondolták. Azt is megtudtuk az ifjú Philipről, akit akkoriban még Kálmánként ismertek, hogy Zenebutik-függő volt, és imádta a tévéjátékokat, amik, mint gyermekein észreveszi mostanság, univerzális értékeket közvetítenek. Rákay szerint a Cimbora című ifjúsági magazin például a mai fiatal generációnak is pont olyan fontos üzenetet közvetít, mint annak idején. Ezt azért letesztelném három 15 éves kölyökkel, már ha le tudom szakítani őket félórára a Facebookról. 

Az M3 egy kis sziget

A sajtótájékoztató után beszélgettünk Kálomista Zsuzsával, az M3 intendánsával, akinek pontosan azokat a kérdéseket tettük fel, amikre az MTVA sajtófőnöke két hete nem volt hajlandó válaszolni. Kálomistával többre mentünk.

Miért nem lesz ingyenes az M3?

Nagyon komoly félreértésben vannak az emberek. Ha mi ingyen adjuk a tartalmat a szolgáltatónak, azt ő pénzért adja tovább. Az ingyenes digitális földfelszíni sugárzás csak pár százezer háztartást érint, ők azok, akik valóban ingyen nézik az M1, az M2, a Duna, a Duna2, a TV2, az RTL Klub és az Euronews műsorát. Mindenki más, és most 2 millió háztartásról beszélünk, fizet azért, hogy ezeket nézze, éspedig a kábelszolgáltatójának. Mi az ún. “must carry” csatornákért, tehát a minden szolgáltató kínálatában kötelezően szereplő köztévékért nem kérhetünk pénzt, viszont minden ezzel kapcsolatos költség minket terhel, például azt a jogdíjat is nekünk kell megfizetni az Artisjus felé, amit a szolgáltatók a kábeltévék után befizetnek. 

Milyen költségekkel jár majd az archív tartalom közvetítése?

Az, hogy mi az M3 archív tartalmait képernyőre tudjuk tenni, sokszor többe kerül, mint egy külföldi tartalmat megvásárolni. Mondok egy példát: ha megvesszük a Nők a pult mögött című cseh sorozatot, akkor egyszer kifizetjük az árát, és kész. Semmi további kötelezettségünk nincsen. Ha viszont egy magyar archív tartalmat akarunk bemutatni, akkor ott van a digitalizálás költsége, de ami sokkal jelentősebb, a különféle jogdíjaké. Az nem csak úgy van, ahogy előszeretetek írják, hogy lemegyünk a raktárba és elővesszük a Karády-kazettát, csak erről a nézőknek fogalmuk sincs. 

Milyen jogdíjakról van szó?

Előadóművészi jogdíjat, amit minden egyes saját gyártásban készült archív felvétel után be kell fizetni, aztán zenei jogdíjat, Filmjus-jogdíjat, MAHASZ-jogdíjat és így tovább. Az M3 egy értékes, tematikus csatorna lesz, prémium tartalommal. Igaz, hogy közszolgálati média még nem indított ilyet, de nincs az nekünk megtiltva sehol, hogy kereskedelmi vállalkozásba fogjunk. Érdekes, de amikor a DVD-n kiadott Tüskevárért, vagy a MaNDA-archívumban online elérhető filmekért kell fizetni, senki nem háborog. Pedig az is közszolgálati archívum. Ez a csatorna akkor kerülne pluszköltségbe az adófizetőknek, ha nem kérnénk érte pénzt a szolgáltatóktól. Így viszont az M3 annyit költ, amennyi bevétele van. Reméljük, hogy lesz egy kis nyereségünk is, amit az archívum fejlesztésére fordíthatunk majd. Ez egy nagyon kerek és szép vállalkozás a közmédia részéről.

Amit viszont önök pénzért adnak, azt a szolgáltatók is pénzért fogják.

Nem, az M3 a családi- vagy alapcsomagokba kerül bele, ahonnan így értelemszerűen kikerülhet egy másik csatorna. Ez az ő döntésük, ebbe mi nem szólunk bele. Ha januártól esetleg emelnének, az nem az M3 miatt lesz.

Ha december 20-én bekerül egy új adó a csomagba, majd januárban emelnek, én összekötném az egyet a kettővel.

Minden olyan szolgáltató, amivel tárgyaltam, kijelentette, hogy fix műsorköltséggel dolgoznak, amin az új csatorna nem emel semmit, sőt mindenki inkább csökkenteni próbálja a csatornákért fizetendő összeget. Az M3 miatt nem fog emelkedni az előfizetői díj.

Azt nem tartja aggályosnak, hogy ön az M3 intendása és emellett az MTVA archívum és tartalomkereskedelmi igazgatója is?

Nemhogy aggályos, hanem kifejezetten költségtakarékos megoldás, ezzel is spórolunk. Nem két vezetői fizetést kapok, nem saját magamtól rendelem meg a tartalmat. Az, hogy a köztévé egyik intendánsa lettem, az arra utal, hogy az alap és a közszolgálati televízió egy irányba tart. Ugyanúgy, ahogy az M2 gyerekműsorainak főszerkesztője is intendáns, én is két dolgot csinálok, nem külön, teljes állásban. Intendánsként részmunkaidőben dolgozom, minimális díjazásért.

Elhangzott a sajótájékoztatón, hogy saját gyártásban is gondolkodna, illetve régi vetélkedők feltámasztásában. Mikor kerülnének ezek képernyőre?

Leghamarabb, és hangsúlyozom, csak akkor, ha minden jól megy, 2014 őszén. Gyártani viszont csak akkor fogunk tudni, ha a bevételeink ezt megengedik. Az M3 egy külön kis sziget az MTVA-n belül, amire a költségvetésből nem költhetünk, de nem is akarunk. 

Milyen éves kiadással és bevétellel számolnak?

Vannak üzleti terveink, többféle variáció is, de találgatásokba mis nem fogok bocsátkozni.

A hivatalos program után szürreális program következett, az ingyenkajára váró sajtósokat három csoportra osztották, és három helyiségben három tévés ikonnal tölthettek el exkluzív perceket. Dévényi Tibor például pontos labdákat osztogatott azoknak, akik jól figyeltek a sajttájon, és tudták, Kovács Kati mikor nyert Táncdalfesztivált, illetve nem a telefonjukat nyomkodták, amikor az idősödő tévés nosztalgiába fulladó felvezető szövegében felsorolt pár kívánság-teljesítést, és amikor rákérdezett, tudták a választ. Két labdát csont nélkül elvitt két kolléga, én viszont azért kaptam egyet, mert megtippeltem, milyen bor van a Retró Bor feliratú palackban, amivel Tibibácsi fogadott minket. (Bikavér, mi lenne.) A labda, jegyezte meg Dévényi sokat sejtető mosollyal, 16 800-ért megy az egyik aukciós oldalon. Jó lesz ínséges időkre.

A második állomásra kicsit megcsappant létszámmal érkeztünk, mert páran leragadtak az előtérben felállított pultnál, ahol csalamádés, salátaleveles, klasszikusan szikkadt zsömlés hamburgert lehetett kapni, pont olyat, mint a debreceni Centrum áruház előtt felállított bódéban a kilencvenes években. Nekik volt igazuk, mert amilyen katartikus élmény volt Tibibácsi, olyan semmilyen Juhász Előd élő Zenebutikja, ami tulajdonképpen annyiból állt, hogy az ősz mester egy laptopról a Windows Media Player segítségével lejátszott három klipet, és elmesélt egy sztorit Placido Domingóról. 

Hálistennek Rózsa György Kapcsoltam-szeánsza az eredeti nyomógombos sárga telefonnal és azzal a nyakkendővel, amit a vonal másik végén hordott, sokkal viccesebb és mozgalmasabb volt, a mestert pedig a végén még el is kaptam két kérdés erejéig. Szerinte egyrészt az M3 nagyszerű ötlet, és van létjogosultsága, és hát hogyne örülne annak, hogy ismét képernyőre kerül (ez egyébként minden régi tévést felvillanyozott, még a Három kívánság felvételeit CD-ről (!!!) néző Dévényi Tibor is, aki ezek szerint előszeretettel nézegeti otthon magát). Azt is megkérdeztük tőle, hogy van-e olyan vetélkedője, amit érdemes lenne feltámasztani, de ezt nemigen értette, mert azt felelte, hogy a Focisulit és a Teniszsulit mindenképpen, mert “milyen ramaty állapotban van már az utánpótlás.”

A végén ettünk egy retró hamburgert és egy kicsit szikkadt kolbászt is, mustárral fehér kenyérrel, majd belemarkoltunk a pultra kitett Duna kavicsba, és elindultunk hazafelé. Az egyik sarkon a fogam pont úgy tört le tőle, mint gyerekkoromban. Van, ami tényleg nem változik.