Az igazi embervadászat veszélyes üzem

Lambertről érdemes tudni, hogy a SEAL tagjaként húsz harci bevetés megtervezésében és végrehajtásában is részt vett, leszerelése után SEAL-kiképzőként dolgozott, és előszeretettel vették igénybe szakértelmét Szingapúrtól Észtországig számos országban, ahol különleges egységek felkészítésével foglalkozott. A tévéműsorban az USA-tól Dél-Afrikán és Dél-Koreán át Lengyelországig mindenfelé kipróbálta magát, és a világ legjobb nyomkeresői elől menekült a mi kedvünkért. 

Honnan jött az Embervadászat ötlete?

Nem én találtam ki. Amikor először hallottam az ötletről, azt hittem, hogy egy hollywoodi producer jött elő vele az asztala mögött ülve valami puccos irodában, és volt katonaként kiröhögtem. Amikor aztán az ötletgazda megkeresett a műsor miatt, kiderült, hogy ő is szolgált különleges egységnél, a zöldsapkásoknál, és beszélgetés közben teljesen meggyőzött. Megbizonyosodtam róla, hogy nem fog viccbe fulladni a műsor, nem csak egy kamumenekülés lesz, hanem a lehető legvalóságosabb, azaz igazi embervadászat. Szóval az ötlet tőle származik, de sokat beszéltünk, és a személyiségem, a saját ötleteim is alakítottak a végleges koncepción.

Mennyire valós, amit a nézők a képernyőn látnak? Voltak megismételt felvételek?

Persze hogy voltak, hiszen az Embervadászat is tévéműsor, a készítésében ez is benne van. A forgatás úgy zajlott, mint a seregnél az FMP (full mission profile). Ez egy olyan gyakorlatot jelent, ahol minden játszik. Minden eszközt bevethetsz, megtehetsz mindent a küldetés sikeréért. Annyiban tér el egy igazi bevetéstől, hogy nem ölsz meg senkit, nem lősz ki rakétákat, vagy nem robbantasz fel épületeket. De ezeken kívül minden úgy megy, mint éles helyzetben.

Na, ilyen volt a forgatás is. Mindig benne volt a pakliban, hogy elkapnak. Végig követett az operatőr, és előfordult, hogy valamit nem vett a kamera, mert mondjuk a memóriakártya megsérült. Ilyen esetekben visszamentünk az üldözés helyszínére, és ezt-azt újrajátszottam a kamerának. De csak ennyiről volt szó. Ennél igazibb tévéműsort sehol sem kap, azt garantálom.

Végigvezetne egy epizód forgatási előkészületein? Milyen előzetes ismeretei vannak a területről, a domborzatáról vagy mondjuk az éghajlatáról?  

Ez egy tök jó kérdés, de részben meg is válaszolta. Két témában kell komolyan felkészülnöm. Egyrészt az üldözőimről: milyen feladatokra vannak képesítve? Mik az erősségeik és gyengéik? Mert ugye az előbbieket el kell majd kerülnöm, utóbbiakat meg ki kell használnom. Milyen extráik vannak: kutyák, helikopterek, drónok vagy hőkamera? Milyen módszerekkel dolgoznak? Milyen szintű kiképzést kaptak? Amit csak lehet, igyekszem megtudni róluk.

Másodsorban a terepről kell informálódnom. Mikor van napfelkelte és napnyugta? Milyen hőmérsékletre, mekkora napi hőingásra számíthatok? Mennyi víz és élelem lesz a terepen? Milyen gyógyhatású, ehető és mérgező növények vannak a vidéken? Vannak-e veszélyes állatok? Milyen a talaj és a domborzat? Milyen bakancsra lesz szükségem? Rendesen bújnom kell az atlaszt, hogy mindent megtudjak a környezetről. Mekkora szintkülönbség lesz a helyszínen? Merre vannak a folyók? Mindent tanulmányoznom kell, mert csak így tudok előre tervezni, de már akkor tudom, hogy 1 százalék esélye van, hogy ezt alkalmazni tudjam. Úgyis történik valami, ami felborítja a tervemet, és improvizálnom kell majd. De minél jobban felkészültem, annál könnyebb rögtönöznöm.  

Mennyire volt valós veszélyben forgatás alatt? Mik voltak a leginkább hajmeresztő pillanatok a műsorban?

Hogyne. Sajnos nagyon is valóságos sérülések követték a forgatást. Annyi ember került kórházba, hogy az viccnek is durva lenne. Három operatőröm volt az Embervadászat alatt. Az első felmondott. A másodiknak valami életveszélyes fertőzése lett, amivel hosszú időre kórházba került. A harmadiknak a vállában az inak teljesen leszakadtak a csontról, és még mindig vár rá pár műtét. Két producer eltűnt a dzsungelben, miközben gyilkos méhek elől menekültek. Őket valahogy sikerült kimentenünk, de aztán anafilaxiás sokkot kaptak, képzelheti. Az egyik szakértőm olyan mélyen megvágta a térdét, hogy két réteg öltéssel tudták bezárni a sebét – egy réteg a térdén belülre, egy azon kívülre kellett.  

Nekem is volt egy olyan fertőzésem, amivel három hétig voltam orvosi kezelés alatt. Aztán páran hőguta miatt jutottak kórházba, őket helikopterrel kellett a dzsungelből kimenteni. Az egyik producer nyakát átszúrta egy repülőhal, majdnem belehalt. De ezek nem is a legveszélyesebb esetek: Dél-Afrikában többször is szemtől szembe kerültem oroszlánokkal. Minden helyszínen történt valami. A Fülöp-szigeteken kettes erősségű tájfun csapott le éjszaka a dzsungelre. Dőltek a fák, hatalmas ágak zuhantak össze-vissza, nyomorult helyzet volt. Lengyelországban súlyosan megbetegedtem. Panamában elkaptam egy fertőzést. Dél-Koreában minden a feje tetejére állt, rögtönöznöm kellett.  

Ezeket összegezve, nemcsak gyakoriak voltak a sérülések, de nagyon súlyosak is. Hollywoodban is tudják, hogy az Embervadászat forgatásai a legveszélyesebbek és legizgalmasabbak. A sérülések mennyisége és súlyossága után kisebb kultuszunk lett a szakmában. Minden résznél történt valami nagyon húzós, de azokra a legjobb visszaemlékezni. Elárulok valamit. Azok az élet legnagyszerűbb pillanatai, amelyekben magad sem tudod, hogy ezt túl fogod-e élni.

A vadonban mire van szükség a túléléshez?

A túlélés alapfeltételei az élelem, víz és menedék. A víz a legfontosabb, még az útvonalaimat is eszerint tervezem. A vízszegény terepen előre meg kell terveznem a vízpótlást, hogy lássam a lehetőségeimet. Az élelem miatt nem aggódok annyit. Ha van rá alkalom, vadászok vagy gyűjtögetek, de nem kutatok kaja után, mert mozgásban kell maradnom, haladnom kell az üldözőim előtt. Panamában például belefutottam egy háromméteres óriáskígyóba. Annak le is csaptam a fejét, és eltettem vacsorára a táskámba.  

Mi van a hátizsákjában?

Ez attól függ, hol vagyok. Általában van nálam pár kés, egy többfunkciós szerszám, amivel például fűrészelni is tudok, kevés víz, víztisztító tabletták, sodort kötél és zsineg. Ezek mellé a dzsungelbe ponchót és vízálló dzsekit viszek magammal. Sivataghoz pár réteg ruhát, mondjuk dzsekit és meleg pólót pakolok az éjszakai lehűlés miatt. Mást nem, mert csak feleslegesen lassítana. Az az alapelvem, hogy azt viszem magammal, amivel a terepen már képes vagyok megszerezni szükséges dolgokat. Remélem érthetően fejeztem ki, mire gondolok.

Mi legyen nálam, hogy legyen esélyem a vadonban?  

Erre is többféle válasz létezik. Nekem egy megbízható és erős „full tang” (teljes hosszban végigfutó markolattüskés) rögzített pengéjű kés az alap. Csak egy kés, de annyi mindenre használhatom: hosszú nyélre szerelve lándzsaként, de használhatom ásóként, emelőként vagy sátorvasként is. Mindig van két különböző megoldás tűzgyújtásra, víztisztításra és -tárolásra, élelemgyűjtésre és tájolásra. A táplálékszerzéshez vihetek csapdát, és halfogáshoz horgot. A tájoláshoz csuklóiránytűt és egy mágnesezett tűt. Így már meg is van minden, ami kell. Ezzel a csomaggal kibékülnék éles helyzetben.

Az üldözői közül melyik egységet volt a legnehezebb átverni?

Ez nem egyszerű kérdés. Volt néhány nagyon jó csapat, akiket nem igazán tudtam átverni. Mindegyik alakulatnak megvannak a maga erősségei és gyengéi. A Fülöp-szigetekiek voltak katonaként a legjobbak. Esőerdőben nincs párjuk sem harcban, sem nyomkövetésben, nagyon-nagyon jók. A dél-afrikai nyomolvasók is hihetetlen jók. Az ottani törzsek generációkon, talán évezredeken át foglalkoznak ezzel. A csapat vezetője, egy volt SAS-kommandós ausztrál srác, szörnyen jó volt, ráadásul a kiképzésem is jól ismerte. Az nagyon jó párosítás volt. A lengyel Straż Graniczna (határőrség) felszereltségében kiemelkedő: vannak kutyáik, helikoptereik, motoros, lovas és taktikai egységeik.  

Dél-Koreában egy szigeten zajlott az embervadászat, ami teljesen be volt kamerázva, még a fák között is, egy zárt láncú videós megfigyelőrendszerben. Ott nem maradhatsz észrevétlen. A panamai dzsungelt utáltam, sajnos rendesen megtépázta a stábot is. Ott mondtak fel az operatőrök szépen sorban. Minden helyszínnek megvolt a maga kihívása, de talán a Fülöp-szigeteket tudnám kiemelni a földrajzi körülmények és a katonák rátermettsége miatt. Mellettük a lengyel helyszínt a határőrök felszereltsége és képzettsége miatt.

A valós életben is felhasználható, amit a nézők a műsorban látnak?

Ez attól is függ, hogyan él. Ha nem jár sokat a vadonban, akkor csak annyi a tanulság, hogy a maga élete sokban különbözik az enyémtől. De ha szeret erdőkbe vagy nyílt terepre járni, belelát a túléléshez szükséges észjárásba, stratégiába. Van egy csomó alapelv, mint például a hármas szabály, amiről nem lehet eleget beszélni: menedék nélkül három óráig, víz nélkül három napig, élelem nélkül három hétig marad életben.  

Ültessük ezt át egy olyan szituációba, ami bárkivel megeshet: az autójában ragad egy hóviharban. Előbb-utóbb jön éhség, a szomjúság, keresni kell enni- és innivalót. De ha emlékszik a hármas szabályra, tudja, hogy a menedék a legelemibb szükséglet. Nem biztos, hogy kellemesen, de kaja nélkül ki lehet bírni akár három hétig is. A legokosabb, amit tehet, hogy ott marad az autóban. Ez nem egy extrém példa, úgyhogy biztosan mondhatom, bárkinek a hasznára válhat, amit az Embervadászatban lát.

Egyébként néz tévés túlélőműsorokat?

Mivel munkám a túlélés, a katonaság, ezért nem nagyon. Les Stroudot és a Túlélőember (Survivorman) című műsorát bírom, de az sokban különbözik az Embervadászattól. Nagyon örülök, hogy sok embernek tetszik, mert az általa használt tudást szinte teljesen elfelejtette a civilizált világ. Jó hogy, érdeklődnek ezek iránt a nézők.

Szeretne másféle tévéműsort is készíteni?

Jobban szeretnék olyasmit csinálni, mint az Embervadászat. Dolgoztam már filmeken, tévében, szeretem ezt a műfajt. De semmi sem fogható az Embervadászat valódiságához. Mindent bele kell adnom, hogy megcsináljam, és még így is az életemmel játszom. Nagyon élvezem ezt a kihívást, úgyhogy szeretném tovább csinálni.  

El tudja magát képzelni igazi nyolcórás irodai munkában?

Ugyan már, ez most komoly kérdés? Talán már nyolcévesen is kizártnak tartottam, hogy ilyen munkám legyen. Már attól megőrülnék, ha valaki másnak kéne dolgoznom, nem hogy 20-25 évet lehúzzak a mókuskerékben, csak hogy legyen elég pénzem nyugdíjasként lakókocsival járni az Államokat. A társadalom szerint normálisnak tartott élet egyáltalán nem vonz.

Hol látja magát húsz év múlva?

Ezzel nem foglalkozom. Azért tudtam megcsinálni a SEAL-kiképzést, és álltam helyt a seregben is, mert rá kellett jönnöm, hogy a múlt csak a fejemben létezik, és amit jövőnek nevezünk, az tulajdonképpen sosem lesz valóság. Csak az itt és a most valódi, a jelen. Ezzel kell foglalkoznom, hogy kihasználjam az élet lehetőségeit. Ezt csinálom, ezért sem jut eszembe, hogy mi lesz 20 év múlva. Egyszerűen nem számít, mert ha folyamatosan a jelenben élsz, azzal a jövőd is megoldódik.

Az Embervadászat epizódjait hétfő este tízkor lehet megnézni a Discovery Channel műsorán,  az ismétléseket pedig holnaptól, március 15-től, szombatonként 20:00-tól.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!