További Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek - Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Mi az a Feketelista?
A Feketelistában Spader egy Red nevű palit alakít, aki a világ egyik legkeresettebb bűnözője, és egy szép napon besétál az FBI-hoz, hogy önként feladja magát. És van egy listája, amin nagyon ismert és nagyon veszélyes bűnözők szerepelnek, akiket az ő segítségével elkaphat az FBI. Ha nem kell az ajánlat, zárják be, de akkor később ne sírjanak.
Namármost, ha az FBI úgy cselekszik, mint ahogy az életben tenné, nem lenne sorozat, de nem így tesznek, és belemennek az alkuba, aminek van még egy része, mert Red csak egy fiatal ügynöknők keresztül hajlandó kommunikálni, akinek látszólag semmiféle kapcsolata nincsen Redhez.
A sorozat pilotja nekünk nagyon nem tetszett, de utána beindul a verkli, a két főszereplő közötti kapcsolat bogozása kifejezetten érdekes és a listáról hetente előkerülő újabb és újabb gazemberek elfogása sem olyan unalmas, mint leírva.
Egész jól belerázódott Red szerepébe. Nem volt nehéz dolga a karakterrel?
Dehogynem. A Boston Legal - Jogi játszmák című sorozat volt a legutóbbi tévés főszerepem, ahhoz a karakterhez képest meg pláne. A Boston Legal egy ügyvédes dramedy volt, amiben a komédia és a dráma pont a megfelelő arányban volt jelen - ebben David Kelley, a sorozat alkotója az egyik legjobb a tévés szakmában. Amikor egy új tévés projekt után néztem, őszintén szólva elég nagy csalódás volt a kínálat, mert olyan elmés, vitriolos, értékes sorozatot, mint a Boston Legal nem nagyon találtam. A thrillert mint műfajt szeretem, de ilyen projekteken dolgozni nem egy leányálom, mert cselekmény-, és nem karaktercentrikusak. Az a fontos, hogy az adott jelenetben látszódjon a fegyver, nem az, én hogyan reagálok rá.
Mi vonzotta a szerepben?
Amikor elolvastam a Feketelista pilotját, nagyon kellemeset csalódtam, mert ez a sorozat láthatóan a karakterekre épít. Igen, vannak benne akciók és a cselekmény nagyon izgalmas és csavaros, de ha megnéz pár epizódot, azonnal látja, hogy karakterek, a viszonyuk, a sorsuk, sokkal fontosabbak, mint bármi más. A középpontjában az én figurám, Raymond “Red” Reddington és Elizabeth Keen FBI-ügynök áll, és kapcsolatunk, finoman fogalmazva sem egyértelmű, leginkább titokzatos és igen bonyolult. Annak kifejezetten örültem, hogy az írók csak apránként fedik fel a két karakter hátterét, a kapcsolat valódi mibenlétét. Ha ezt jól csinálod, egy egyész sorozaton át lehet adagolni az információt.
A szerepben Red kiszámíthatatlansága tetszett leginkább, és az, hogy a pilot végére a pali még érdekesebb lesz, és nem lehet tudni, mit fog tenni legközelebb. Amikor leültem tárgyalni az NBC-vel, tisztáztuk, hogy nem egy olyan szerializált sorozatról van szó, mint kábelen, hanem a hagyományos, egy hét - egy eset formátumról, ami nekem szimpatikus volt. Azt mondjuk nem bánom, hogy van egy áthúzódó szál, sőt kifejezetten érdekel, mi lesz a vége.
Mire vágyik Red? Feloldozásra?
Mondhatni, igen. Szeretné megváltoztatni az életét. Red nagyon titokzatos alak, epizódról epizódra újabb és újabb dolgok derülnek ki róla, ami nagyon érdekelt. Ezért is vállaltam el a szerepet.
Élvezi, hogy megint negatív karaktert alakíthat?
Régebben hol jófiú voltam, hol meg rossz. Az ügynökeim a hajukat tépték emiatt, mert Hollywoodnak nagyon rövid a memóriája, és mindig csak a legutóbbi filmed alapján igyekeznek besorolni. Hiába voltál két filmmel korábban hősszerelmes, ha legutóbb gonoszt játszottál akkor a következő ajánlatod is ilyen karakter lesz. Ami Redet illeti, szerintem nem kifejezetten negatív karakter, bár az igaz, hogy antihős. Ő az a jófiú, aki nagyon rossz dolgokat csinál.
A kaméleon
Az idén 54 éves James Spader nem ma kezdte az ipart, első kisebb szerepét 1978-ban kapta, Hollywood pedig 1981-ben, a Végtelen szerepel című filmben figyelt fel rá. Onnantól kezdve szinte folyamatosan dolgozott, és 1986-ban az Álmodj rózsaszínt című tinidráma meghozta neki az áttörést. 1989-ben a szex, hazugság, videó című kiváló filmért a legjobb színésznek választották Cannes-ban. Szerepelt a Csillagkapu mozifilmes verziójában és Cronenberg elég beteg Karambol című filmjében is. A tévében a Boston Legal című sorozatból ismerhetjük, az Alan Shore nevű ügyvéd megformálásáért három Emmy-díjat is bezsebelt. A magánéletéről nem beszél a sajtónak, annyit azért lehet róla tudni, hogy három gyerek apja.
Jó ismét tévézni?
Nézze, én nem nagyon nézek tévét. Nem sznobság, nincs időm rá, és kész. Amikor viszont elkezd érdekelni a karakter, ha aggódom érte, ha foglalkoztat a sorsa, akkor alig várom, hogy megtudjam, mi történik vele. A tévézés olyan, mint amikor gyerekként játszunk, és egy kitalált világot kreálunk magunk köré, aminek nincsenek korlátai, amiben mások a szabályok, és ami folyamatosan változik. A Feketelistában szó szerint bármi megtörténhet. Bárki rajta lehet a listámon, és ezt nagyon élvezem.
Szeret sokat melózni?
Egyáltalán nem, sőt: nagyon nem szeretek sokat dolgozni. Az, hogy most tévében láthat, az nagyon nem normális dolog. Viszont iszonyú kíváncsi természet vagyok, és szeretem a meséket. Amikor nem dolgozom, állandóan olvasok, falom a könyveket. A tévés-filmes biznisz az utóbbi pár évben drasztikusan átalakult, és ha valaki, jelen esetben én, húsz évvel ezelőtt kialakított magának egy olyan életstílust, amit szeretne fenntartani, akkor nincs más megoldás, dolgozni kell, mert a mai gazdasági helyzetben az életstílusomat másképpen nem lehet fenntartani. Régebben elég volt elvállalnom egy kisebb szerepet valami filmben, kaptam érte egy csomó pénzt. Ma már nincsenek ilyen szerepek.
De a színészetet továbbra is szereti, ugye?
Igen, de csak módjával. Igyekszem kevés szerepet vállalni, és hosszú ideig semmit nem csinálni. Amikor egy munkával végzek, nem keresem a következőt, nem hívogatom az ügynökömet, hogy küldjön forgatókönyvet, hanem hátralépek kettőt, és mással foglalkozom. Annyi minden van az életben, ami nem függ össze a filmezéssel. És én ezeket a dolgokat nagyon élvezem, és nem osztom meg a sajtóval.
És mit szólna, ha rendezésre kérnék fel?
Szerintem érdekelne, de van egy kis probléma. Rühellem a meetingeket, megbeszéléseket, egyeztetéseket. És amint a kamera mögé állsz, ilyenből hirtelen négyszer annyi lesz, mint amennyit színészként kell elviselnem. Erre nem vagyok hajlandó, inkább akkor kösz, de nem.
A korai munkáit vissza szokta nézni?
Néha belefutok valamibe, és ott ragadok előtte, de csak pár percet bírok ki belőlük. Az emlékeim, az, hogy milyen volt egy forgatáson dolgozni, nagyon távol vannak attól, amilyen a végtermék lett. Nem azzal van bajom, hogy ne bírnám fiatalkori önmagamat bámulni, nemigen töltök el sok időt a tükör előtt sem. Előfordul, hogy amikor valaki megjegyzést tesz a külsőmre, akkor tudatosul csak bennem, hogy nem is néztem tükörbe. Én mindig én vagyok, legalábbis így gondolom, ha pedig felugrik pár kiló, akkor legfeljebb veszek egy bővebb nadrágot.
Úgy tudom, azt, hogy a karakter leborotvált fejjel tűnjön fel a képernyőn, önnek köszönhetjük.
Igen, ez nem szerepelt a karakterleírásban. Red olyan karakter, akinek a pillanat tört része alatt el kell tudnia tűnni bárhonnan, bármikor - ebbe nem fér bele egy óra a fodrásznál. A másik oka meg az volt, hogy viccesnek tartottam a dolgot - a pilot forgatása előtt rém hosszú volt a hajam, és így fotóztak le az FBI körözési listájához, utána meg levágtuk az egészet, és az első jelenetben már kopasz vagyok.
Mennyire látja előre a karakter sorsát? Mennyi infót kap az íróktól?
Nem tudok mindent, csak lehetőségeket kapok, azt, hogy milyen irányokba fejlődhet a karakter. Amikor a pilotot forgattuk, szándékosan nem akartam belemerülni, mert minek, ha nem lett volna sorozat belőle, csak idegesített volna, ha valami nagyszerűt nem tudok megvalósítani. Annyi infót kértem az íróktól, amennyi ahhoz, hogy Red bőrébe belebújjak, feltétlenül szükséges volt. Azt kifejezetten élvezem, hogy minden héten, amikor megkapom az új forgatókönyvet, látom, milyen, számomra váratlan irányba viszik el a karakter.
A tévézés abból a szempontból nagyon furcsa, hogy folyamatosan fejlődik, és a szereplők szinte saját életet élnek. A Feketelista tarthat egy évig, két évig, háromig, előre ezt senki nem tudja megmondani. Azt sem tudjuk, milyen kiterjedt maga a lista. Egy nagy dolog felé vezetnek a hetente megoldott ügyek? Vagy ennél még összetettebb a dolog?
Mit szólt azokhoz a véleményekhez, hogy a pilotban nagyon sok az áthallás a Bárányok hallgatnak című filmre?
Leginkább semmit, de ha már tényleg így gondolják egyesek, akkor ez két dolog miatt lehet. Az első a vizuális hasonlóság, mármint az, hogy Red is be van zárva egy üvegkockába, mint Lecter a filmben, de a hasonlóságnak itt vége is, hisze nem ugyanolyan eszközökkel, plánokkal dolgozunk, mint Jonathan Demme. A másik az lehet, hogy van egy idősebb pali, és egy fiatalabb nő, és a köztük levő, főleg külső körülmények miatt rájuk kényszerített kapcsolat áll a történet középpontjában. De itt sem egyértelmű a hasonlóság, Red nem egy pszichopata kannibál, ugye.
A rajongók melyik szerepével azonosítják leginkább?
Az nyilvánvaló, hogy ha valami éppen látható a moziban vagy tévében, akkor azzal, de három esetből egyben meglepnek, és felemlegetnek valami olyasmit, amire nem is gondoltam volna. Egy sorozatszerep hirtelen a reflektorfénybe tolja az embert, a hatása érezhető és néhol egészen elképesztő méreteket ölt - hacsak nem egy százmillió dolláros franchise-ban szerepelsz, mert akkor eleve ennek vagy kitéve. Engem viszont meg lehet még lepni, tegnap is felhívott valaki, és mondta, hogy most nézi egy filmemet, és amikor megmondta a címét, teljesen ledöbbentem, mert nem hittem volna, hogy három embernél több látta. És neki még tetszett is, pedig hihetetlenül szar film volt.
A Feketelista itthon a Viasat3 adásán látható, szerda esténként.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
