Hollywood leggyűlöltebb írója ismét tévézik

Lindelof a hetvenes évek elején született egy New Jersey állambeli kisvárosban, és itt is nőtt fel. Tanár anyuka, bankár apuka, a kis Damonnek igazán kellemes, gondtalan, középosztálybeli gyerekkora volt, a szülei megengedhették maguknak, hogy beírassák a New York University nevű egyetemre, aminek filmszakát elvégezve Lindelof búcsút intett a keleti partnak és átköltözött Los Angelesbe, mert nem művészfilmeket, hanem kommersz közönségfilmeket és sorozatokat szeretett volna készíteni. Az álomgyári karrier viszont ironikus módon csak a filmekben kezdődik úgy, hogy a tehetséges írót felfedezik pincérkedés közben, Lindelofnak a kilencvenes évek végén nagyon sokat kellett gürcölnie, hogy közel kerülhessen a tűzhöz.

Fotó: Ian Gavan / Europress / Getty

Először nagy stúdióknak végzett kulimunkát, úgynevezett forgatókönyvellenőr volt, ami nagyjából annyit jelent, hogy vele nézették át a könyveket, hogy azok elsősorban formailag megfelelnek-e követelményeknek, de néha kikérték a véleményét a tartalmat illetően is. Nem mintha ennek bármilyen hatása is lett volna a filmekre, de Lindelof nem bánta, hogy ilyen monoton és nem túl nagy kihívást jelentő munkával nyitott - volt ugyanis ideje a saját forgatókönyvein dolgozni, és minél többet olvasott, annál rutinosabb lett az írásban. Mindig is író szeretett volna lenni, az érdekelte, hogyan vethet papírra egy történetet úgy, hogy abból a vásznon vagy a tévében koherens egész legyen. A rendezés, mint egy interjúban kijelentette, nem az ő műfaja, 1999-ben beinduló karrierje 15 éve alatt egyszer sem ült a rendezői székben.

Lindelof egy geek, egy nörd, egy kívülálló, és mindig is annak tekintette magát. Imádja az obskúrus popkult utalásokat, rajong Stephen Kingért, különösen a The Stand című posztapokaliptikus regényéért, amiből a Lostba is emelt át motívumokat, nagy tisztelője Alan Moore-nak, a The Watchmen írójának, hatott rá a Twin Peaks és a The Prisoner című klasszikus sorozat, mely szintén beszivárgott a Lost forgatókönyveibe. Első írói melóját a Wasteland című sorozat stábjában kapta meg, miután az azt gyártó stúdió felfigyelt Perfectionists című forgatókönyvére. A Wasteland írói stábjában nem volt rá szükség, így átkerült egy Undressed című szériához, majd jött a Nash Bridges, a trükkös hekus, amihez Carton Cuse, a Lost későbbi társproducere vitte oda. 

Cuse, majd az utána következő sorozat, a Crossing Jordan (Bostoni halottkémek vagy Nyughatatlan Jordan) alkotója, Tim Kring mellett Lindelof nagyon sokat megtanult a sorozatokról. Kring producerré is megtette, és 2004-ig leginkább azzal foglalkozott, hogy megtanulja, hogyan működik a tévé világa. Ezután következett a Lost, amit az ABC akkori fejese, Lloyd Braun talált ki, és a Survivor című reality ihlette: egy szigetes túlélőműsort akart a csatornának, de nem reality-t, hanem fikciósat. Az első forgatókönyv nem volt egy nagy eresztés, így a tévé rábízta az Alias című sorozattal már bizonyító JJ Abrams író-producerre, hogy dolgozza át. Lindelof akkor került a képbe, amikor Abrams kijelentette, hogy nem akar egyedül dolgozni a sorozaton. 

A két geek azonnal egy hullámhosszra került (az első találkozásukkor mindketten vintage Csillagok háborúja pólóban voltak) és pillanatok alatt összerakták a sorozatbibliát, azt a kézikönyvet, ami minden fontosabb infót tartalmaz a sorozatról, a szereplőkről, a hátteréről, a történetszálakról, a stílusról és így tovább. Érdekes egyébként elolvasni, miket hazudtak az ABC-hez eljuttatott kézikönyvben, bár erről azt mondta Lindelof, hogy ha nem így adjék le, soha nem lett volna sorozat - az ABC nem szerializált, időutazós, scifi-elemekkel átszőtt sorozatot akart, hanem epizodikus, hetente követhető, könnyed valamit. 

Amikor Abrams a kétrészes pilot után elment Mission Impossible III-at forgatni, az ABC Lindelof nyomására Carlton Cuse-ra bízta a Lostot, aki 15 évvel idősebb és tapasztaltabb volt mint a szakmával csak pár éve ismerkedő Lindelof. Innentől 2010-ig nem is nagyon csinált mást, kivéve a 2009-es Star Trek rebootot, amiben producerként volt jelen. Nem csoda, a Lost vezető írójának lenni elég macerás melónak tűnik. A 121 leforgatott részből 45-öt jegyzett íróként, de ez nem azt jelenti, hogy a többihez semmi köze nem volt: ő és Cuse határozta meg a történetszálakat, azt, hogy miről legyen effektíve szó minden héten, így igen hamar velük kettőjükkel azonosították a Lostot. Amíg ment a szekér, és a Lost az első három évadban nagyszerű számokat hozott, ez nem is volt terhes Lindelofnak, aki egyébként többször is lenyilatkozta, hogy mindenért vállalja a felelősséget - a fináléért is, amiből később meglehetősen nagy botrány lett.

A Lost volt az első olyan sorozat, ami aktívan felhasználta az online közösséget a felhajtás és a sorozat iránti érdeklődés felkeltéséhez. Ehhez szükségük volt olyan elemekre, apróságokra, melyekről a rajongók napokon át tartó vitákat folytathattak - ezért kerültek bele a sorozatba olyan megmagyarázhatatlannak tűnő, és később nagyrészt valóban magyarázat nélkül hagyott dolgok, amikkel az írók behúzták a nézőt a tévé elé. A probléma csak a mértékkel volt - Lindelof és Cuse később elismerte, hogy az első két évadra nagyjából kész tervük volt, de utána fogalmuk sem volt, mi fog történni, és ez meg is látszott a sorozat forgatókönyvein. Egyre több random rejtély került elő, magyarázatot viszont még olyat sem kaptunk a kérdésekre, mint a Twin Peaks-ben, pedig ha valahol, ott aztán eszement parasztvakítás folyt két évadon át.

Az utolsó rész aztán betette a kaput (nem lőjük le a poént, itt, itt és itt elolvasható róla sok minden). A reakciók, mint Lindelof elmesélte, igen vegyesek voltak - aznap este több barátja is felhívta, és akadt köztük olyan is, aki elküldte a francba. A Lost befejezése után Lindelof Twitterjét ellepték a gyalázkodó kommentek, és mivel az internet íratlan szabályai szerint általában azok éreznek késztetést a véleménynyilvánításra, akiknek valami nem tetszett, hiába voltak támogatói is Lindelofnak, a hangjuk nem hallatszott a mindent elsöprő gyalázkodásban.

Érdekes, de még három évvel a finálét követően, azután, hogy Lindelof egy másik erős rajongótáborral bíró franchise, az Alien rajongóit is kiborította a Prometheusszal, illetve a Star Trek fanok agyára ment a Star Trek Into Darkness forgatókönyvével, a Twitteren továbbra is a Lost miatt kapja a legtöbb beszólást - még olyankor is, amikor valami, a Losthoz távolról sem köthető dolog történik. Például a Breaking Bad fináléja, ami után Lindelof Twitterjén olyan üzenetek jelentek meg, amikben a rajongók az orra alá dörgölték a Lostot, és méltatták a Breaking Bad-et.

Lindelofban itt, tavaly októberben pattant el valami, és törölte magát a Twitterről. Egyszerűen besokallt, és nem akarta többé ugyanazt magyarázni azoknak, akik eleve meg sem akarták hallgatni. Ekkor Lindelof már túl volt a Prometheuson is, amit eredetileg el se akart vállalni, de Sir Ridley Scott felkérésére átírta az első forgatókönyvverziót, majd a rendezővel közösen hozta tető alá azt a változatot, amit már mi is láthattunk. A rajongók ennek a filmnek sem örültek, leginkább az volt vele a bajuk, hogy az Alien mitológiát taposta két lábbal a sárba, nem volt következetes a kánonnak számító alapvetésekkel (a Space Jockey nevű idegen lény mérete pl.) és pontosan ugyanúgy feldobott és a levegőben lógni hagyott kismillió dolgot, mint a Lost. A film fogadtatása után Lindelof sietve bejelentette, hogy ha lesz folytatás (lett, most írják) akkor abban semmiféleképpen nem vesz részt.

Tavaly két forgatókönyvvel foglalkozott: Roberto Orci és Alex Kurtzman társaságában a Star Trek-reboot második filmjét írta, illetve ő volt az, aki megmentette Brad Pitt részben Budapesten forgatott zombifilmjét, a Z világháborút, már ha azt megmentésnek lehet tekinteni, ami a filmmel történt (azaz az alapanyaghoz, Max Brooks nagyszerű regényéhez nyomokban sem hasonlított). A bevételek viszont őt igazolják. A három mozifilm, aminek írója volt (a Cowboys vs Aliens-en csak konzultáns volt), mind anyagi siker lett. A Star Trek Into Darkness 467 millió dollárt hozott, a Z világháború 540 milliót, a Prometheus 403 milliót. Lindelof filmjeit és sorozatait lehet nem szeretni, de az tagadhatatlan, hogy hangulatot, feszültséget és összetett karaktereket kiválóan tud kezelni. Ha megnézzük a Lost vagy a filmek szereplőit, egy olyan sincs köztük, aki egydimenziós lenne, akinek ne lenne valami olyan motivációja, ami fontos, de amit titkol, és amit a néző is nagyon szeretne tudni. Ez a fajta virtuális vagy szellemi petting viszont csak akkor jó igazán, ha nem az a vége, hogy felhúzzák az ember gatyáján a cipzárt és mehet haza sajgó ágyékkal. 

Amikor kiderült, hogy Lindelof ismét tévézni fog, és a The Leftovers, azaz A hátrahagyottak című sorozat pilotját forgatja az HBO-nak, azonnal beleolvastam a könyvbe, mert kíváncsi voltam arra, mi viszi vissza oda, ahol pályája legnagyobb traumája érte. Persze, hogy egy olyan történet, amiben van egy nagy, központi rejtély, amire nincs értelmes (azaz metafizikai) magyarázat, és minden karaktere rejteget valamit. Sokszereplős, karaktercentrikus dráma ez arról, hogyan igyekszik az emberiség feldolgozni azt, hogy egyik pillanatról a másikra a Föld lakosságának 2 százaléka egyszer csak eltűnik. Az esemény maga nem is lényeges, az utóélete viszont annál inkább - egy kisváros lakosainak sorsán át kapunk betekintést abba, ami a bolygón történik három évvel az elragadtatás után. Ugye, hogy valahol a Lostra emlékeztet? Elveszett, kiutat, magyarázatot kereső karakterek egy kvázi zárt világban, lehet boncolgatni motivációt, vájkálni a lelkekben, sőt a Lostban annyira kedvelt flashbackek, azaz visszatekintések is fontosak lehetnek, mi történt az elmúlt három évben a szereplőkkel, stb.

Lindelof nagyon magabiztosan nyilatkozik a sorozatról, aminek első két része szerintem elég lassú volt, de valóban érdekes karaktereket vázolt fel. Azt mondja, nem követi el azt a hibát, mint a Lost esetében, nem fog belengetni sok rejtélyt és nem lesznek megmagyarázhatatlan események. Igazság szerint nem is nagyon van ré lehetősége, hiszen a sorozat egy adaptáció, Tom Perotta azonos című regényéből készül, azaz a történet le van fektetve, csak nagyon kevés mozgástere van Lindelofnak. Ha minden igaz, ezt a sorozatot, vagy legalább az első, tízrészes évadát be tudja úgy fejezni, hogy a nézők ne akarjanak a háza elé vonulni vasvillával. 

A hátrahagyottak első részét az Indavideón még mindig megnézheti tök ingyen, a sorozat többi részét az HBO vetíti hétfő esténként.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!