Orbán beállt a karikatúradiktátorok közé

Miután augusztus elején a New York Times szerkesztőségi cikkben követelt uniós szankciókat az illiberális állam korszakát deklaráló Orbán Viktorral szemben, a liberális lap hétfői számában Philip N. Howard médiajogász véleménycikke szólítja fel a Bizottságot az EU-támogatások befagyasztására.

Mielőtt rátérnénk a cikk tartalmi részére: úgy tűnik, Orbán Viktor már elég emblematikus ahhoz, hogy Amerikában ilyen karikatúrákat ihlessen:

A CEU-n tanító Howard egy-két ténybeli tévedéstől eltekintve korrekt leírást ad a média állapotáról. Ezekre hívja fel az amerikai közvélemény figyelmét:

• A médiatörvény lehetővé tette Orbán Viktornak, hogy közvetve a saját embereivel töltse fel a közmédiát, a más országokban szokatlanul erős jogosítványokkal rendelkező médiahatóság pedig szankcióival kontrollálja a piac többi szereplőjét.
• A kormányzati hirdetések áthelyezésével, majd a médiatörvénnyel anyagilag nehéz helyzetbe hozott médiumokat kormányközeli üzletemberek vásárolják fel.
• A politika nem csak öncenzúrát eredményez, hanem azt is, hogy a külföldi érdekeltségű média is meghátrál a nyomás előtt: Howard a T-Com magatartását említi az Origo-üggyel  kapcsoaltban.
• A nagyobb városokban gyakorlatilag 100 százalékig a kormány kontrollálja a médiát.
• A választások idején szinte kizárólag kormánypárti politikusok mosolyogtak az óriásplakátokról.
• Könnyen lehet, hogy a kommunizmust, majd a rendszerváltást túlélő nyomtatott HVG az Orbán-rendszert nem éli túl.
• A Bizottság visszafogottan szokta elbírálni Orbán lépéseit, a médiatörvénynél is beérték a lényeget nem érintő változtatásokkal. Az uniós támogatások befagyasztása lehetőséget adna Orbánnak, hogy az EU-t agresszorként tüntesse fel, mégis: Európának nem szabadna egy olyan kormányzatot pénzelnie, mely demokrácia egyik sarokkövét mozdította ki.