Az opportunista tévéknek nincs jövőjük

Szeptember 24-én mutatkozott be az AXN-en a Crossing Lines – Határtalanul második évada. Ha jól tudom, bár Prágában, a közelben forgatják java részét, idén sem látogatnak el Magyarországra. Nem tudna hatni a producerekre? Bűnözők nálunk is vannak.

De igyekszem, és próbáltam is tavaly, de akkor, amikor leültünk beszélgetni, a második évad forgatókönyvei már készen voltak. Azt viszont elárulhatom, hogy

Budapestnek nagyon jó híre van a filmesek körében, de a tévések csak most kezdenek rákapni, míg Prágát valahogy jobban eladták nekik. Itt forgatták a Dracula című sorozatot, itt volt a Tudorok, szóval Magyarország egyre jobban áll, jók az adókedvezmények, megfelelő a logisztika, szerintem hamarosan egyre több produkció érkezik majd ide, remélhetőleg a Crossing Lines – Határtalanul is.

Két csatornájukat átnevezték, az egyiket AXN White-ra, a másikat AXN Blackre. Miért?

A White a fiatal nő, a Black a fiatal férfi közönségnek kínál programokat, és így az AXN megmaradhatott olyannak, amilyen most. A vásárokon csatornaspecifkusan tudunk vásárolni, és olyan dolgokat a két adóra pakolni, amik az AXN-en nem vernének fel nagy port. A demográfiai különbségek miatt nagyon fontos ez a két adó, a reklámozóknak célcsoportokat tudunk kínálni.

Milyen a mai televíziózás?

Ha az LA Screenings, az egyik legnagyobb tévés vásár alapján ítélek, akkor azt mondanám, hogy izgalmas, de nincs olyan kiugróan érdekes sorozat az őszi amerikai kínálatban, mint mondjuk tavaly a The Blacklist – A feketelista volt. Amiben a piac nagyot változott, és ezt én is megtapasztaltam, az az új outletek megjelenése: a Hulu, a Yahoo, az Amazon sorra gyártatja a sorozatokat, anyacégünknél a Sonynál is készültek ilyen projekt, például a Transparent című dramedy. Az AXN-t főleg a drámák érdekelték, és vásároltunk is pár dolgot. Az egyik legérdekesebb dráma, amit még az LA Screeningsen láttam, az Outlander, a Starz időutazós-romantikus szériája volt Ron Moore-tól, a Battlestar Galactica alkotójától.

Van olyan trend, ami meghatározza a sorozatpiacot 2014-ben?

A nemzetköziség. Láttam pár dolgot, ami jobban reprezentálta az amerikai lakosságot, mint a többi, de úgy vélem, az alkotók egyre inkább a globális piacban gondolkodnak. A nemrég bemutatott Scorpion pedig egy másik trendre jó példa:

ezt követi a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? is. Szélesebb közönséghez szólnak, de anélkül, hogy a törzsközönséget elriasztanák – az utóbbi egy olyan jogi dráma, amit Shonda Rhimes készít, a Grace klinika és a Botrány alkotója, de hangulatában nem annyira a nőkre hegyezték ki, mint a másik kettőt.

Az AXN a Sonytól azt vesz meg, amit akar?

Az új sorozatok közül azt, amit akarunk. Van pár olyan gyártás, amit az amerikai piacra szánnak, de sok a nemzetközileg is érdekes darab, ezek közül válogatunk.

A csatorna a múltban exkluzív premierekkel jelentkezett, a FlashForward az amerikai bemutató után egy nappal már látható volt. Folytatódik a trend?

Igen, mindenképpen. A FlashForwardot a Disney-vel közösen mutattuk be, nemrég a Hannibalt is az amerikai bemutatóhoz közel sikerült műsorra tűzni. A Crossing Lines második évada esetében is nagyon közel voltunk az európai premierekhez (ezt az évadot az amerikaiak egyelőre nem vetítik le). Nagyon sokszor ez nem rajtunk, hanem a partneren múlik, de mindent elkövetünk, hogy több exkluzív tartalmat tudjunk gyorsan elhozni a magyar nézőknek.

Ezért is nagy öröm számunkra, hogy a How To Get Away With Murder (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?) című sorozat hazai premierje nagyjából egy hónappal az amerikai indulás után november 3-án, nálunk, az AXN-en lesz látható.

A letöltőket nem a haszonszerzés vezérli, legalábbis nem a szabadon elérhető tartalom esetében, hanem az, hogy nem akarnak várni az új epizódokra.

Igen, általában féléves ablak van az amerikai és a hazai bemutatás között, ez az, amin változtattunk és változtatunk a jövőben is. Amikor tavaly beindítottuk az AXN Now digitális szolgáltatást, azon belül nemhogy nem volt lemaradásunk, de be is előztünk pár sorozatot, és a tévés vetítés előtt elérhetővé tehettük a tartalmat.

Önök vették meg a House of Cards (Kártyavár) vetítési jogait, de a tévében nem mutatták be. Megélt volna egy ilyen nagyon amerikai, nagyon politikus sorozat a nagy tévéken?

Nagyon alaposan lekutattuk, mi az, amit szeret a néző, és mi az, amit nem – az összefüggő, heti bontásban adott sorozatok nem szerepeltek jól. Az amerikai piac más, ott az utóbbi pár évben tapasztalható, hogy olyan sorozatok, amelyek korábban csak kábelen működtek, egyre jobban szerepelnek a szabadon fogható, országos tévéken, a kábeltévéken pedig egyre merészebb tartalom látható. Az olyan adók, mint az HBO, állandóan feszegetik a korlátokat, és a nézők figyelme a sokkal kifinomultabb, jobban, sok pénzből elkészített sorozatok felé fordul. Egyelőre nem látom, hogy ez a nemzetközi trendre mikor gyakorol hatást, mikor fordul a többi piac is a kábeles tartalom felé. Azt tudom, hogy az AXN nézői a jó drámasorozatokat szeretik, az epizodikus tartalmat, aminek van vége minden héten.

Ez egyébként az egész kelet-európai piacra jellemző, vagy csak a magyarra?

Úgy vélem, és a nézettségi jelentések is erről tanúskodnak, hogy ez az egész régióra jellemző trend.

Furcsa ez, hiszen ezek a procedurális sorozatok alapvetően ugyanolyanok. A CSI- vagy az NCIS-családból elég egyet megnézni, máris látta az ember az összeset. Miért ilyen népszerűek?

Azért ezzel vitatkoznék, mindegyiknek más a szereplőgárdája, a hangulata, a tónusa, a helyszíne stb. A történetek sem egy kaptafára készülnek, a nézettségi adatok pedig magukért beszélnek. Az NCIS, ha nem tévedek, az össznézettséget nézve a mai napig a legjobban teljesítő sorozat az amerikaiaknál, és valahol érthetően, mert a történetek érdekesek, és nem terhelik le túlságosan a nézőket. Ez azért fontos, mert ugye kétféle nézőtípus van: az egyik tényleg a végletekig rajong a sorozatért, együtt él vele, követi a híreket, a kulisszatitkokat, míg a másik csoportba tartozók csak szórakozni akarnak egy órán át, és úgy állnak fel, hogy „oké, ez egy jó sztori volt” de nem néznek utána a részleteknek. Utóbbiból van több, legalábbis a számok ezt mutatják. Ez a trend az egész világra jellemző, illetve Európára és Latin- és Dél-Amerikára igen. A számok magukért beszélnek.

Mennyire homogén a kelet-európai piac?

Vannak regionális különbségek, de alapvetően egységes: az epizodikus, procedurális tartalom, azaz

De vegyük például a lengyel piacot, ott a helyi filmeket nagyon szeretik és igénylik az új, friss tartalmakat, a magyar néző viszont nyitott, és jobban érdeklődik az európai tartalom iránt, mint másutt – amikor ilyen sorozatokat mutattunk be, itt mindig jól jártunk velük, míg a lengyeleket hidegen hagyták. Romániában a misztikus krimik, a természetfeletti elemekkel vegyített történetek rendkívül népszerűek, a Hannibal ott nézettségi rekordokat döntött. Nem mondom, hogy nem szerepelt jól Magyarországon vagy a lengyeleknél, hiszen az első ötben benne volt (a csatorna sorozatait tekintve), de a románok rajongtak érte.

Elégedett az AXN magyarországi nézettségével?

Az elmúlt pár évben nagyon jól szerepeltünk. A nézettségünk két éve 60 százalékkal emelkedett, tavaly 15 százalékkal. A 2014-es év első felében újabb konkurens csatornák jelentek meg a piacon, ami persze kihatott a mi teljesítményünkre is, de nem veszítettünk nézőt, ami jó dolog, a két évvel ezelőtti boom a csatorna terjeszkedésének időszaka volt, logikus, hogy akkor exponenciális a nézőszám-növekedés is.

Milyen elvárások vannak a csatornával szemben?

A magyar piacot nézve az, hogy a nézettséget, ha minimálisan is, de növeljük. Nem azt várja a vezetőség, hogy egy ilyen piacon megismételjük a 60 százalékos ugrást. A share, azaz közönségarányunk eléri a 2 százalékot, és ezzel mindenki elégedett, az idei feladat ennek megtartása és esetleges növelése – miközben a piac sokkal, de sokkal zsúfoltabb, mint két éve. Digitális korban élünk, szinte naponta jelennek meg új csatornák, elindult a Fox, jelen van a piacon a Universal, a Paramount, az AXN, a két nagy kereskedelmi tévé is elindította a kábeles testvéradókat, szóval nagy a harc. A brand egyre fontosabb, okosabban kell összerakni a programstruktúrát.

Mennyire telített a magyar piac?

Ha pár éve kérdez meg, hogy számítok-e újabb csatornák érkezésére, azt feleltem volna, hogy nem. Aztán tessék, egyre több jelent meg a piacon, és szerintem elértünk arra a pontra, amikor a gyengébb, kevésbé nézett csatornák egyre nehezebben tudnak majd fennmaradni. Lehet, felveszik a harcot, de szerintem feleslegesen, és ha nem is azonnal, de öt éven belül már látható lesz a visszaesés – meg fog csappanni a csatornák száma. Nagyok a költségek ugyanis, a disztribúciós díj mellett ott van a lokalizálás költsége is, azaz a szinkron vagy hangalámondás, és ez sem olcsó mulatság.

A nézők ki fogják választani azokat az adókat, amiket valóban néznek, és ez nem sok – a kutatások alapján nem több, mint 6-7, platformonként. Hamarosan a szolgáltatóknak is választaniuk kell majd, mert a reklámpiac ennyi csatornát egyszerűen nem tud eltartani. Akik komolyan gondolják, és foglalkoznak a brandépítéssel, odafigyelnek a programmingra, és nem adják fel könnyen, azok túlélhetnek. Az opportunista csatornáknak, akik csak miért ne  alapon vágtak bele a tévés bizniszbe, nem nagy jövőt jósolok.