Dániel, Daniella
18 °C
32 °C

Budapest egy csodaszép város a Rajna partján

2015.04.21. 17:42

Amikor már azt hihette a Sony, hogy megúszta a nagy tavalyi hackelést, akkor jött a Wikileaks, és kirakta az egész kiszivárgott levelezést a netre. Ezzel a tavalyi támadás eredményét gyakorlatilag sikerült legitimizálni, kereshetővé és nyilvánossá tenni, az eddig csak illegálisan, torrenten illetve más hasonlóan szürkezónás forrásokon keresztül megszerzett információk bárki számára elérhetőek. Tavaly csak kapirgálni lehetett a felszínét a Sony-felsővezetés levelezésének, most már mindenki nyakig elmerülhet benne.

Julian Assange, a Wikileaks arca a múlt heti sajtóközleményükben így nyilatkozott:

Az archívum megmutatja egy befolyásos nemzetközi vállalat belső működését. Hírértékű és jelenleg egy geopolitikai konfliktus középpontjában áll. A nyilvánosság része (public domain). A WikiLeaks pedig biztosítani fogja, hogy az is maradjon.

De valóban közkincsnek számítanak ezek az adatok? Nehéz erre válaszolni, ugyanis a felsővezetők levelezése nem kizárólag tervekből, jövőbeli projektekből, tárgyalásokból, memókból és egyéb nagyvállalati szövegekből áll, hanem többük, teljesen érthetően személyes céljaira használta a levelezést, a hackelés egyik legnagyobb áldozata, Amy Pascal, a Sony Pictures Entertainment vezérigazgatója például összekötötte vele az Itunes-, és Amazon-fiókját, ezért minden egyes, 2013-14-ben történt online rendelését le lehet nyomozni, egyes daloktól kezdve a hajfestékig. Pascal naplóként is használta az emailjét, néha saját magának írta fel, hogy mik a plasztikai sebészi tervei a következő évekre, vagy egy hosszú, pongyolán gépelt és külső szemnek inkoherens jegyzetet készített magának, de hogy miről, arra csak valószínűleg ő tudná a választ. Pascal azóta már nem dolgozik a Sony-nál.

„This is my personal email by the way”

A magánlevelezésekbe belenézni mocskos, de mámorító érzés is, már csak azért is, mert mivel az emailcímek is nyilvánosak, hirtelen elérhető közelségbe kerülnek olyan sztárok, mint Tom Hanks, Brad Pitt vagy Adam Sandler, akik rendszeresen leveleztek a céggel ilyen-olyan okokból. Hanks és Ron Howard rendező például azért, mert a nemsokára nálunk forgó Dan Brown-adaptáció, az Inferno költségvetését smirglizték, aminek nagy szerepe volt abban, hogy magyar stúdióban forgatnak. Brad Pitt szintén produceri minőségben kerül elő többször is, Adam Sandler pedig a nemsokára bemutatandó Pixels című retrójátékos akciófilm miatt. Aminek a premierdátuma miatt maga Judd Apatow küldött levelet Sandlernek és Amy Pascalnak, amiért rátolták az ő komédiájára. Vicces látni, ahogy milliárdokat érő emberek ugyanúgy leveleznek egymással, mint mi, amikor a munkabeosztást intézzük, a fenti közcím például részlet Bryan Cranston magánlevelezéséből, amiben a Sony tévés főnöke megdícsérte a Breaking Badben nyújtott teljesítményéért.

Aztán vannak egészen bizarr levelek is. A Guardian írta meg, hogy Ben Affleck személyesen írt a Sony-nak annak ügyében, hogy szerepelt a PBS családfakutató Finding Your Roots (Megkeresni a gyökereidet) című műsorában. Mármint nem a szereplés volt a levél tárgya, hanem az, hogy a műsor felfedte, hogy Affleck felmenői között rabszolgatartó földbirtokos is volt, a sztár pedig szerette volna ezt a nyilvánosság előtt titokban tartani. Afflecknek végül sikerült meggyőznie Henry Louis Gates professzort, a műsor házigazdáját, a kérdéses információ kimaradt a tavaly szeptemberi műsorból, de Gates felháborítónak tartotta az eljárást, és azóta a PBS kiállt mellette. Az ominózus levelekben Gates kifejti, hogy ebben a műsorban öt vendégekből nagyjából négynek vannak rabszolgatartó gyökerei, de eddig még senki sem folyamodott cenzúrához. Ezek szerint Batmannek sikerült.

Inkább vicces, az a levél, amiben Terrence Malick, a hírhedten remeteéletet élő zseniális filmrendező azért fordul a Sony-hoz, hogy egy tavaly készült filmjéhez (feltehetőleg nem a Berlinben bemutatott Kelyhek hercegéről van szó) Ryan Gosling és Rooney Mara leül a zongorához és eljátszik pár hangot a Will You Still Love Me Tomorrow című dalból, ehhez pedig Malicknek kedvezményesen lenne szüksége a szám jogaihoz. A levelet a rendező asszisztense írta, Malicknek ugyanis nincsen emailcíme. Michael Lynton, az SPE vezérigazgatója rögtön ráugrik a témára, mondván, hogy egy legendáról van szó. Kicsit szomorú az, amikor Rooney Mara, az amerikai Tetovált lány főszereplője érdeklődik a Sony-nál, hogy ugyan készül-e folytatása a filmnek, mert mindenki folyamatosan ezt kérdezi tőle, de senki sem adott neki eddig egyértelmű választ, ezért ő sem tud másoknak.

Az, hogy kereshetőek a levelek, még nem jelenti automatikusan azt, hogy könnyű fontos adatokat kibányázni belőlük. A Variety szerint a Wikileaks összesen 30 287 darab dokumentumot és 173 132 emailt töltött fel, amikbe beletartoznak a különböző hírlevelek és spamüzenetek is. A nagyobb portálok nem kifejezetten foglalkoztak a levelek tartalmával, a Sony elítélte a nyilvánosságra hozatalukat, egyedül a kisebb blogok, vagy a nagyobb, renegát oldalak, mint a Gawker kezdtek el velük foglalkozni. Átnézni mindent és kiszedni belőlük a tartalmat napokig, sőt, talán hetekig is eltartana, de pár oldal már most is ki tudott bányászni belőlük újabb híreket, olyanokat, amik tavaly nem járták meg a világsajtót.

A csodagyerek elhagyja a süllyedő hajót

Drew Goddard kicsit olyan, mint JJ Abrams és Joss Whedon szerelemgyereke kicsiben: írt a Buffy-sorozatban, az Aliasban, a Lostban, ő írta a Cloverfieldet, a Z világháborút és A marsit, illetve megrendezte a mostoha sorsú, de végül kultfilmmé növő Ház az erdő mélyént, a csavaros, közhelyekkel szembemenő antihorrorral megtriplázta a geek-hírnevét és a Sony egyik legértékesebb embere lett. Le is szerződtették két különböző, nagyreményű projektre: az egyik a második és a harmadik Pókember-film közé ékelt The Sinister Six lett volna, amiben a Pókember-univerzum szupergonoszai gyűltek volna össze randalírozni, a másik pedig a nemrég debütált Fenegyerek-tévésorozat lett volna. 

A Bleeding Cool gyűjtése szerint Goddard lelkesen vállalta az utóbbi rendezését és felügyeletét, de egy ponton megakadtak a tárgyalások, a levelekből azt lehet kivenni, hogy a rendező/író több pénzt kért volna, majd egy idő után nem reagált a megkeresésekre. A Sony-nak végül ügyvédekhez kellett fordulnia, Goddard pedig elhagyta a sorozatot, majd azzal együtt a Sinister Sixet is, ami pedig a cég régóta dédelgetett blockbustere volt, a titkos levelek szerint Tom Hardy-t akarták az egyik szerepre, a Comic-Conra tervezték a bejelentést. A S6 más okból is vérzett, Andrew Garfield az ügynökén keresztül érdeklődött, hogy a szupergonoszos filmért a szokásos Pókember-gázsit fogja kapni, és ezzel eleget tesz a szerződésében előírt három főszereplésnek. A producerek magánban azon morgolódnak, hogy nem, mert ez csak egy cameo lenne, Garfield csak ne pattogjon.

Goddard hatalmas veszteség volt a Sony-nak, Amy Pascal azt kérte a kollégáktól, hogy azonnal szedjék össze magukat és gyűjtsék össze, hogy melyik stúdió milyen szuperhősfilmen dolgozik, vagy próbál dolgozni, milyen színészek vannak már összegyűjtve ehhez vagy milyenek lennének alkalmasak egy ilyenhez, kik azok a rendezők, akik ráérnek, akik nem érnek rá, de szeretnének ilyenen dolgozni, ésatöbbi. Ebből látszik igazán a Sony teljes kétségbeesése, a Marvel, de még a DC is teljesen leelőzte őket, a Disney hatalmasat fog robbantani a Star Wars-zal, ők meg ott kullognak mögöttük és a legnagyobb dolog, amit fel tudnak mutatni, az két irtó béna A csodálatos Pókember, aminek a főszereplő karaktere ráadásul átpártolt azóta a Marvel-univerzumba. Ha valaki csak véletlenszerűen próbál meg rendezők nevére keresni, akkor a legtöbb találat az egyik fejes listája lesz, hogy melyik rendező lenne az álomválasztás melyik filmre, a Bloodshot című képregénynél például felmerült Michael Baytől kezdve a John Wicket rendező kaszkadőrpárostól mindenki.

Lehet, hogy Goddardot elvesztették maguknak a Sony-nál, de úgy tűnik, hogy sikerült megnyerni maguknak Edgar Wrightot (Haláli hullák hajnala, Scott Pilgrim a világ ellen), aki amikor elhagyta az Ant Mant, szinte üdvrivalgás tört ki a levelezéskben, hogy a rendező felszabadult. Nem sokkal később be is jelentették, hogy náluk készülhet Wright régóta dédelgetett filmje, a Baby Driver, amiről sok részletet ugyan nem tudni (a forgatókönyvet nem küldték el egymásnak), de azt igen, hogy mindenki egyszerre lelkesedik érte, Wright pedig örül, hogy miután a Marvel kiszúrt vele és kirúgták a saját szuperhősfilmjéről, égeti a vágy, hogy filmet készíthet.

Searching for Vajna: 0 results

Nyilván azon kívül, hogy az ember egy ilyen adatbázisban a saját nevére keres (nem minden ok nélkül, munka miatt idén tavasszal leveleztem a területi Sony-képviselettel), a második reakció az, hogy bepötyögje, hogy „hungary” és „budapest”. Találat pedig van bőven, Budapest főleg a helyszíni forgatásoknál merült fel (lásd Inferno), illetve egyszer Ridley Scott jelentkezett be Amy Pascalnál egy másik film munkálatai miatt A marsi forgatásáról, ahol leírta azt a mondatot, hogy „Budapest egy csodaszép város a Rajna partján.”

Hungary-nál viszont érdekesebbek a találatok: tavaly szeptemberben a Sony már komolyan pedzegette, hogy felvásárolja a magyar Viasat-csatornákat, ez végül meg is történt és hivatalosan be is jelentették, de előtte a cég a Chello-portfólióját vizsgálta, készültek kimutatások, tervek, projekciók és egyéb vizsgálatot a csomag csatornáit illetően, de végül nem amellett döntöttek. Erre a felvásárlásra külön kifejezés volt/van a Sony-nál, a Project Bermuda nálunk csak a Viasatot nyelte el.

A másik érdekes találat, hogy az amerikai kereskedelmi szövetség listáján 2010-ig Magyarország is szerepelt. És tudják esetleg, hogy mi ez a lista? Hát a kalózkodás szempontjából veszélyes országok listája, amiről egy dokumentum szerint öt éve lekerültünk, többek között a kormány megfeszített munkájának és a Verseny utcai piac bezárásának köszönhetően.

Illetve még Budapest nemcsak az Inferno, hanem a már emlegetett Pixels forgatására is felmerül lehetséges helyszínnek, Amy Pascal nagyon szerette volna, ha Sandler kivágja a forgatókönyvből Las Vegast és helyette idejön hozzánk azt a részt forgatni, legjobb tudomásunk szerint ezt végül nem sikerült neki elérnie.

Ezek még mindig csak az apróságok, amiket jó néhány óra munkával ki lehet szedni ebből a hatalmas halomból (a Gawker is olvasói segítségét kérte, hogy a legfurábbakat megtalálják), úgyhogy egészen biztos, hogy amíg a világ újságírói nem unják meg, addig is fognak majd új, érdekes, fura, vagy egyszerűen csak bizarr információk kikerülni ebből az egész Sony-fiaskóból.