A nagy európai tévék egyre kevésbé hisznek az amerikai sorozatokban

A 2000-es évek végéig pedig a nagy európai tévék fűműsoridejét az olyan nagy amerikai sorozatok domináltak, mint a House, a Lost, a Grace klinika, a Született feleségek vagy az Esküdt ellenségek-franchise valamelyik darabja, a hazai gyártás pedig nem igazán rúgott labdába, írja a Hollywood Reporter. A magyar piac már ekkor is a szembe ment a trendekkel, nálunk egy Lost soha nem hozott akkora nézettséget, mint egy X-Faktor, és a Megasztár is rendszeresen verte a House-t.

Manapság ennek nyomát nem látni az európai tévékben - elég megnézni egy német, spanyol, francia vagy angol kereskedelmi tévé programját, és látható, hogy az amerikai hegemóniának vége. Erről az Eurodata nevű cég számolt be, összesítve és elemezve az európai tévék nézettségét: méréseik alapján 2009-ben a legnézettebb programok 20 százalékát tették ki az amerikai sorozatok/műsorok, 2014-re viszont ez az arány 10 százalékra zuhant vissza.

Jens Richter, a FremantleMedia International gyártási igazgatója szerint nem egy olyan európai piac van, ahol főműsoridőben nincsenek amerikai sorozatok, szinte csak hazai gyártás. Érdemes megnézni egyébként a TV2 és az RTL Klub főműsoridős programját: jövő héten a két adón 19:00 és 23:00 között mindössze 8 amerikai sorozat kerül műsorba, azaz 56 órából csak nyolcat adnak az amerikaiak.

Az okok sokrétűek. Az amerikaiak visszaszorulása elsősorban az európai, főleg drámai sorozatok minőségének rohamos emelkedésének tudható be. A brit Broadchurch, a dán Borgen vagy a dán-svéd Híd, a spanyol Velvet és a francia Les Revenants egy átlag amerikai kriminél, drámánál vagy szappanoperánál jóval magasabb művészi színvonalon készül, és az európai közönséget sokkal jobban érdekli, mint a bejáratott, de kissé megfáradó amerikai franchise-ok.

Az Eurodata szerint megfigyelhető, hogy az import amerikai tartalmak vagy a tengerentúli stúdiók dedikált csatornáin (Fox, AMC, Paramount, Sony-AXN, stb.) érhetők el nagy mennyiségben, vagy kisebb adókon: a briteknél a BBC-ről és az ITV-ről a Channel 4-ra és Channel 5-ra kerültek át, a spanyoloknál a Quatro, a svédeknél a TV3 és Kanal 5 nevű kábeladók foglalkoznak amerikai tartalommal leginkább.

A másik ok, hogy a Netflix és a többi SVOD szolgáltató elterjedésével az amerikai stúdiók és az európai vásárlók kényszerhelyzetbe kerültek: ha egy sorozat nem az amerikai permierrel egyidőben, vagy legfeljebb félnapos csúszással kerül adásba, az első 300 000 nézőt menten elvesztette a csatorna, mert inkább letöltik a tartalmat. A nézők hozzászoktak ahhoz, hogy mindent rettentő gyorsan megkapnak (egy-egy amerikai sorozatepizód a sugárzás után 10 perccel már elérhető online illegálisan), és nem akarnak várni.

Az egyidejű bemutatás viszont drága, az olyan prémiumtartalmat, mint az HBO Trónok harca vagy az AMC The Walking Dead (amit itthon a FOX vetít) című sorozata, a gyártó nagyon drágán adja csak, így az európai partnernek meg kell gondolnia, érdemes-e belefeccölni egy nagyobb összeget egy hajnal 3 órás premierbe, miközben egy CSI Miami ismétlés főműsoridőben legalább ugyanakkora nézettséget tud - ötödáron.

Az, hogy a nagy európai kereskedelmi és közszolgálati csatornákon kevesebb az amerikai tartalom, nem azt jelenti, hogy a nagy hollywoodi gyűrtók nem tudják eladni a portékát, csak azt, hogy a piac fragmentálódásával kiszorulnak a főműsoridőből. Itthon is elérhető szinte minden amerikai sorozat, csak nem azokon az adókon, amiket a legtöbben néznek.