További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Az összes díj
Legjobb női mellékszereplő, vígjáték: Allison Janney, Mom
Legjobb forgatókönyv, vígjáték: Az alelnök
Legjobb férfi mellékszereplő: Tony Hale, Az alelnök
Legjobb rendezés, vígjáték: Jill Soloway, Transparent
Legjobb férfi színész, vígjáték: Jeffrey Tambor, Transparent
Legjöbb színésző, vígjáték: Julia Louis-Dreyfus, Az alelnök
Legjobb reality: The Voice
Legjobb forgatókönyv, minisorozat: Jane Anderson, Olive Kitteridge
Legjobb női mellékszereplő, minisorozat: Rachel King, American Crime
Legjobb rendező, minisorozat: Lisa Cholodenko, Olive Kitteridge
Legjobb férfi mellékszerepől, minisorozat: Bill Murray, Olive Kitteridge
Legjobb színész, minisorozat: Richard Jenkins, Olive Kitteridge
Legjobb színésznő, minisorozat: Frances McDormand, Olive Kitteridge
Legjobb minisorozat: Olive Kitteridge
Legjobb szkeccs: Inside Amy Schumer
Legjobb talkshow: Daily Show
Legjobb forgatókönyv, dráma: Trónok harca
Legjobb női mellékszereplő, dráma: Uzo Aduba, Orange Is The New Black
Lejobb rendező, dráma: Trónok harca
Legjobb férfi mellékszereplő, Peter Dinklage, Trónok harca
Legjobb színész: Jon Hamm, Mad Men
Legjobb színésznő: Viola Davis, Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot
Legjobb vígjáték: Az alelnök
Legjobb dráma: Trónok harca
Az Emmy-gála nagy kérdése az volt, hogy a Saturday Night Live-ből, a Brooklyn Nine Nine-ból és a Lonely Island-formációból ismert Andy Samberg hogyan vizsgázik műsorvezetőként. Énekléssel kezdett:
Túl sok műsor, túl kevés idő
- fogalmazta meg mindannyiunk dilemmáját a bemutatkozó videójában, amit arra fűzött fel, hogy egy évre egy bunkerbe kellett költöznie, hogy minden jelölt sorozatot meg tudjon nézni. És most mint Billy Crystal, minden showba beleteszem magam! - kiáltotta a szakállas Samberg, és tényleg elénekelte az összes jelölt sorozat címét. Majd a végén hozzátette: "Engem kértek fel az Emmyre, mert minden műsort láttam! És mert fehér vagyok."
Szopó a könyveknek, itt ma minden a tévéről szól - folytatta a cinkelést Samberg a színpadon, és bár voltak erős viccei Bill Cosbyról és Donald Trumpról is, a bemutatkozás nem sikerült olyan erősre mint vártuk tőle. "Az idei Emmy a sokszínűségről szól, a rasszizmusnak vége!" - kiáltott fel arra utalva, hogy két fekete színésznőt is jelöltek a legjobb színésznő díjára, de azért hozzátette: "Ezt azért ne ellenőrizzétek!" Próbálta beefelni Amy Poehlert, Amy Schumert és Paul Giamattit is, de csak néha sikerült eltalálnia, például amikor azzal viccelődött, hogy vajon a Mad Men sikere után Jon Hamm is kap-e olyan utódsorozatot, mint a Breaking Bad és a Better Call Saul, annak a Kanos hobó címet javasolta. De igazán hangosan csak akkor nevetett mindenki, amikor a Houdini jelölését Adrien Brodynak akart gratulálni, ám a színész helyén csak egy üres széket tudtak mutatni. Aztán rákezdett arra, hogy a szabályok változása értelmében az Orange Is The New Black vígjátékból dráma lett, így Uzo Aduba az első olyan színésző, akit ugyanazért a szerepért egyszer komikusként egyszer pedig drámai színészként jelöltek. Uzo Aduba az új Ed Asner! - utalt a hétszeres Emmy-nyertes színészre, majd áttért arra, hogy Allison Jenny hetedszerre nyerhet ma, azaz ő lesz az új Ed Asner, azaz a régi Uzo Aduba - nahát ennyira voltak viccesek a kicsit túlságosan is szofisztikált poénjai.
De rögtön bele is vágtak a díjak átadásába: Amy Poehler és Amy Schumer a nézőtérről jöttek fel átadni a legjobb női mellékszereplő díját vígjáték kategóriában. "Mi vagyunk Amyk, tízre már ki leszünk ütve teljesen" - kezdte a szokásos stílusában Schumer, Poehler pedig folytatta: "Micsoda év volt a nőknek, legalább 2-4 óra jutott nekik a tévében!", "És az internet népe holnap egész nap tombolhat azon, hogy ki volt ma este a legrondább!" - zárta Schumer az okfejtést, majd Allison Janney be is állította a pár perccel korábban jósolt rekordját, ismét nyert egyet a Mom mellékszereplőjeként, így már hét Emmyt tudhat magának, köszönőbeszédében éneklésre is váltott, bizonyítva, hogy tényleg ő a legjobb velünk élő tévés színésznő.
Vígjáték kategóriában a rendezők és az írók a jelöltek bemutatásakor arról beszéltek, hogy milyen nehéz jó vigjátékot rendezni és írni. A forgatókönyves díjat az HBO és Az alelnök kapta, tehát eleinte úgy tűnt, bejönnek az Index jóslatai. Jill Soloway és a Transparent kapta a rendezői díjat, a rendező először a női istennek köszöni meg, aztán az Amazonnak és Akadémiának. Beszédében a transzneműek egyenlőségére hívta fel a figyelmet, hogy még mindig vannak olyan államok Amerikában, ahol az ő Mappájának (transznemű szülőjének, aki egyszerre a mamája és a papája, és aki ihlette a sorozatot is) azt mondhatják, hogy nem adnak ki neki lakást, mert nem szívesen látnak transzneműeket a házban.
Jeffrey Tambor is erről beszélt köszönőbeszédében, de előtte muszáj elmondani, hogyan kapta meg a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat vígjáték kategóriában. Jimmy Kimmel volt a díjátadó, aki azon viccelődött, hogy mennyire őrzik a nyertesek nevét tartalmazó borítékokat, most meg csak simán a kezébe nyomják, annak adja, akinek csak akarja, akár Joey Tribbianinak is, cinkelte egy kicsit Matt LeBlanc-t a nézőtéren. "Akár meg is ehetem ezt a borítékot." - ehelyett inkább ollóval vágja körbe a nyertes nevét, és tényleg meg is ette. "Ki is nyert? Ja igen, egy férfi! Ja nem, ez volt az az év, amikor egy nő nyerte", és átadta Jeffrey Tambornak a díjat a Transparentben nyújtott, valóban magával ragadó szerepléséért. Szóval Tambor is a transzneműek egyenlőségéről beszélt: "Úgy játszottam ezt a szerepet, mintha az életem múlna rajta, mert tényleg emberek élete múlik rajta. Azt mondták, Jill Soloway és ez a szerep meg fogja változtatni az életemet, és így lett. Az alakításomat és a díjamat a transzgender közösségnek dedikálom, köszönöm hogy vagytok, és inspirációul szolgáltok."
Ricky Gervais volt az este vicces figurája, amikor rögtön úgy érkezett a színpadra, hogy "Visszatértem, hogy megint veszítsek." Gyorsan kért is egy képet a díjjal, amint éppen sír: "Kérlek Twitteljétek ezt a képet. Amikor az Oscart nyertem, akkor is mindenki azt hitte, hogy Daniel Day Lewis kapta, pedig nem is." A legjobb férfi mellékszereplő vígjáték kategóriában is folytatódik Az alelnök diadalmenete, hiszen Tony Hale kapja a díjat, azaz a Modern család az egyetlen olyan kategóriában, amiben volt valami esélye, jól pofára esett.
A legjobb női főszereplő díja viszont nem volt annyira vicces, mint arra számítottunk, Andy Samberg és Seth Meyers a Saturday Night Live producerével viccelődtek, majd Amy Poehler rágózva és duzzogva vette tudomásul, hogy Julia Louis-Dreyfus megnyeri a negyedik Emmy-díját is Az alelnökért. Aki ennek ellenére remegő kézzel mondott köszönőbeszédet, de azért nyomott egy Donald Trump-viccet, és nem is tudta elolvasni a saját írását, annyira bepörgette magát. "Amy ébredj fel!" -üzente a végén a csorgó nyállal bóbiskoló Poehlernek.
Az este egyetlen meglepetése Regina King díjazása volt, aki az American Crime-ért nyert, és annyira nem számított rá ő sem, hogy még csak köszönőbeszédet sem írt. Tényleg a sokszínűségről szólt ez az este!
Az Olive Kitteridge, az HBO négyrészes minisorozata hatalmasat ment az estén, elsőként az író Jane Andersont díjazták, majd a rendező Lisa Cholodenkót, akik mindketten hosszan hálálkodtak az HBO-nak, le is kellett keverni mindkettőjüket. Úgyhogy amikor a főszerepért járó díjat bezsebelő Frances McDormand érkezett a színpadra, ő már csak annyit mondott, hogy "Egy jól elmondott történet, néha ennyi is elég. Köszönöm." - és már a színpadon sem volt. Richard Jenkins is megkapta a neki járó elismerést, ráadásul Lady Gagától, amit ő sem könnyen emésztett meg. (Ezzel az általunk esélyesnek tartott David Oyelowo sajnos semmit sem kapott.) És természetesen a legjobb minisorozat is az Olive Kitteridge lett, itt már nem sok mondanivaló maradt a díjazottakban, mindent elmondtak korábban.
Félidőben ismét egy videót kaptunk Andy Sambergtől, ebben a Mad Men zárójelenetén viccelődött, úgyhogy azok ne olvassanak tovább, akik még nem látták. A hippitanyán ülve Samberg azon morfondírozik, hogy milyen sok vesztes ezen az estén, és milyen jó lenne ha mindenkinek adhatna egy Emmyt, és ezt már pont úgy énekli, mint a Mad Men végén lévő gigantikus Coca Cola reklámban szokás. Utána viszont egyáltalán nem volt vicces, amikor az üres vörös szőnyegre kapcsoltak, ahol Tatjana Maslany egy fémdetektorral kereste az ékszereket, de csak egy konzervdobozt talált. Viszont Andy Samberg megadta mindenkinek az HBO jelszavát, ami természetesen az volt, hogy password1, amin ismét lehetett nevetni.
A legjobb beszélgetős műsor díját Jon Stewart kapta a Daily Showért, akit hosszan méltattunk a visszavonulásakor, a legjobb szkeccssorozat pedig a kritikuskedvenc Amy Schumeré lett, akinek mozikban futó filmjéről, a Kész katasztrófáról itt írtunk hosszabban, a díjat pedig az Inside Amy Schumerért nyerte.
Noha a legtöbb Emmy jelölést a Trónok harca kapta, két egész óra eltelt a díjátadóból úgy, hogy egy darab díjat nem nyertek, pedig az egész díjátadót az író George R.R. Martin 67. születésnapján tartották (azaz napra pontosan egyidős az Emmyvel). Egészen a forgatókönyves díjakig kellett várni, hogy végre a Trónok harca is nyerjen valamit. A rendezés díjat is a Trónok harca kapta, azaz az HBO kimaxolta az estét, hiszen ezzel beállítottak egy újabb rekordot, a legtöbb egy évben elnyert Emmy-díjakkal - természetesen úgy, hogy hozzászámoljuk a Kreatív Emmyn átadott nyolcat is. De itt nem állt meg a Trónok harca diadalmenete, ugyanis Peter Dinklage még egyszer megnyerte a legjobb mellékszereplő díját, és annyira arra készült, hogy Jonathan Banks fogja elvinni előle a díjat, hogy rágóval a szájában érkezett a színpadra, és szemlátomást semmi más nem is jutott eszébe, mint elnézést kérni emiatt.
És Andy Samberg másik jóslata is valóra vált, Uzo Aduba valóban történelmet írt, amikor ugyanazért a szerepért tavaly még vígjátéki kategóriában nyert, idén pedig már drámaként jelölték az egyórás sorozatot, az Orange Is The New Blacket, és megint nyert. A fekete színésznő könnyekig meghatódva vette át a díjat, a Mad Men Christina Hendrickse tehát semmiféle elismerést nem kapott nyolc évadnyi Joan Harrisért, igazságtalan az élet!
Jon Hammnek viszont bejött az élet, az a megkönnyebbülés az arcán, amikor a díjat átadó Tina Fey kimondta a nevét, hogy ő lett a legjobb színész dráma kategóriában, azonnal ráfeküdt a színpadra, és látszott, hogy egy tonna súly esett le róla, hogy végre, annyi év várakozás után végül elnyerhette ezt az elismerést, Nem is volt semmi vicces a beszédében, ha már nem adatott meg nekünk, hogy Jonathan Banks álló ovációt kapjon, legalább Jon Hammet köszönthették állva.
Az utóbbi évek legerősebb mezőnye állt össze a drámai színésznő kategóriában, amit tényleg lehetetlenség volt előre megjósolni, főleg, hogy fekete színésznő még soha korábban nem nyerte meg ezt a kategóriát. Eddig. Viola Davis és a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot vitte haza az elismerést, a színésznő őszinte megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy belekerül a történelemkönyvekbe, de gyorsan feltalálta magát. "A színesbőrűek különböznek, mégpedig abban, hogy kevesebb lehetőséget kapnak. Nem nyerhetek díjat, ha nem írnak színesbörű szerepeket." - emelte magasba az Emmy-szobrot, majd megköszönte Shonda Rhimesnak, hogy olyan szerepeket hoz létre, amiben szépek és szexik lehetnek a fekete nők is.
És megérte kivárni sok-sok éven át, a legjobb vígjátéksorozat az HBO türelmes szériája, Az alelnök lett, azaz lehet örülni, hogy a Modern család végre nem nyert semmit, de egyben a Transparentet sem merték díjazni, a Szilícium-völgyről nem is beszélve. És a Mad Mennek sem adták meg azt az elismerést, amire oly sok éven át várta, amíg a Breaking Bed tartolt, a legjobb dráma sorozat ugyanis a Trónok harca lett, ezzel az HBO összesen 14 díjat nyert az este során, többet mint az összes többi tévé együttvéve.
Ez volt a 67. Emmy-gála, hamarosan gifben foglaljuk össze a legemlékezetesebb pillanatokat, és szakmai szempontból is kielemezzük a szemünk előtt zajló tévétörténelmet.