Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

A világ vezető képügynöksége betiltotta a nyers képeket, ezentúl csak nyers képeket akarnak

Egy ilyen furcsa hír után mi lesz most a hírfotókkal?

000 Par8290785
2015.11.19. 15:55

Fellángoltak a fotós fórumok arra a hírre, hogy a Reuters mostantól megtiltja a nyers (RAW) formátumú képek használatát a velük dolgozó fotósoknak, és helyette csak minimálisan szerkesztett, azaz nyers képeket fogadnak el és adnak ki.

A meglepő döntést a világ egyik legnagyobb hír-és képügynöksége egy belsős iránymutatás formájában fogalmazta meg a munkatársak felé, az üzenetet viszont felkapta a fotós hírekkel foglalkozó Petapixel, és a hír most évtizedek óta húzódó szakmai-etikai viták alatt gyújtotta be a rakétákat.

A mobilos filterek és a pofonegyszerűen használható profi szoftverek korában egyre érdekesebb kérdés a képek szerkesztésének etikai háttere. Amíg a rangos fotópályázatok legjobbjai közé került képek 20 százalékát rendre kitiltják túlzott manipuláció miatt, jogos lehet a félelem, hogy azok a drámai képek, amik körbejárják az újságok címlapjait, rájátszanak egy-egy szituációra, és felnagyítanak bizonyos eseményeket.

A Reuters ezzel a döntéssel azt mondja, hogy nem az utómunka mennyisége, hanem a kép minősége a legfontosabb szempont.

De miről van szó?

A RAW formátum sokkal több információt tárol egy fotóról, mint amit a képen látunk magunk előtt a monitoron. A segítségével sokkal mélyebben bele lehet nyúlni egy fotó képi világába, egyszerűen megváltoztathatjuk például a kép színeit, a sötét és világos területek tónusait és részletgazdagságát, vagy a kép fehéregyensúlyát. Olyan, mintha ugyanazt a képet többféleképpen elkészítettük volna, és utólag kiválaszthatjuk, melyik képből melyik részletet átemelve készítjük el a *tökéletes* verziót a fotóból. Ennek viszont ára van: a RAW képek a JPG-khez képest akár tízszer nagyobb méretűek is lehetnek, és emiatt nehezebb velük dolgozni.

Fontos megemlíteni, hogy ezek a beavatkozások esztétikai célt szolgálnak, nem az a klasszikus képhamisítás, amire rögtön gondolna. A képek sokkal drámaibbnak tűnnek az erős kontraszttól vagy a hidegebbre állított színektől, de szélsőséges esetekben arra is alkalmasak lehetnek, hogy teljesen eltüntessenek a képről részleteket, például erős sötétítéssel. Ezeket a változtatásokat egy JPG képen is el lehet végezni, de a kevesebb képi információ miatt nem lesz annyira jó minőségű. Sőt, ezeket a változtatásokat annak idején filmen is meg lehetett csinálni a sötétkamrában (és csinálták is, elég ha csak ezeket az ikonikus fotókat megnézni szerkesztés előtt és után).

Ezen a képen az látható, hogy a filmes fotózás idejében hogyan nyúltak hozzá a sötétkamrában az képekhez az előhívás során.
Ezen a képen az látható, hogy a filmes fotózás idejében hogyan nyúltak hozzá a sötétkamrában az képekhez az előhívás során.

Amikor koránt photoshopolnak az ipad helyére, és valaki ettől válik merénylővé, annak ehhez semmi köze.

A Reuters a drasztikus döntését két érvvel indokolja:

1. Nem a hírügynökség dolga a hírek művészi értelmezése, a képeknek mindig az adott viszonyoknak megfelelően kell a valóságot ábrázolniuk. Nem fér bele olyan utómunka, amitől a kép látványvilága erősen megváltozna. Minimális utómunkát továbbra is enged a Reuters, ami ellentmondásnak tűnik, ha arra hivatkoznak, hogy szeretnének minden torzítást elkerülni. De nem ellentmondás, ha a józan ész felől közelítjük meg ezt a problémát:

Nehezen húzható meg a határ a 'még elfogadható' és a 'már túl sok' között, ami a digitális fotózással egyidős szakmai viták alapja, hiszen ezeket a legegyszerűbb módosításokat ma már a fényképezőgép is elvégzi a képen automatikusan. Ezt a Reutersnél is tudják, és nem fognak mindent tiltani, csak az olyan változtatásokat, amik átlépnek egy nehezen körülírható etikai határt.

Ez az egész vita inkább arról szól szabad-e például halott kisgyerekeket ábrázoló képen a színekkel fokozni a hangulatot? Ez volt a kérdés 2012-ben, amikor ez a kép nyerte a World Press Photo pályázatát

A World Press Photo 2012-es győztese jól mutatja, mi a probléma - akár csak a legcsekélyebb változtatásokkal is: a felső kép a pályázaton nyert fotó, az alsó pedig ugyanaz a kép, ahogy az újságban megjelent. A fotós a pályázatra úgy adta be a képét, hogy a színek fakóbbak lettek, néhány kiugró részletet (a logó a férfi ruháján) elsötétített, hogy ne vonják el a figyelmet.
A World Press Photo 2012-es győztese jól mutatja, mi a probléma - akár csak a legcsekélyebb változtatásokkal is: a felső kép a pályázaton nyert fotó, az alsó pedig ugyanaz a kép, ahogy az újságban megjelent. A fotós a pályázatra úgy adta be a képét, hogy a színek fakóbbak lettek, néhány kiugró részletet (a logó a férfi ruháján) elsötétített, hogy ne vonják el a figyelmet.

2. A RAW file-ok egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy gyorsan lehessen dolgozni velük. Míg egy JPG mérete néha az 1 Megát sem éri el, egy RAW fájl akár 50-70 mega is lehet. Ekkora méretű állományokkal nem lehet gyorsan dolgozni, amikor a képek tucatszám készülnek, és azonnal fel kell őket tölteni az internetre, hogy továbbítsák a szerkesztőknek, akik letöltik, tárolják és dolgoznak vele. Egy hírügynökségen naponta ezer kép is átfuthat, el lehet képzelni, mennyire lelassíthatja a munkát, ha mindegyik képet egy örökkévalóságnak tűnik feltölteni. Ez egy másodpercre kiélezett hírversenyben mindent eldönt.

Változik ezzel bármi?

Ebből semmit nem fog észrevenni. Ma is ritka kivétel, amikor nagyon erősen utómunkázott hírfotó jelenik meg az újságokban. A jó hírfotó eddig is, és ezután is attól lesz jó, hogy a fotósnak sikerül a helyzetből a legjobb képet kihoznia, nem pedig attól, hogy utómunkával próbálja helyrehozni, amit nem sikerült megragadni a képen. 

A Reuters kollégáinak szánt iránymutatása arra jó, hogy most mindenki beleláthat, milyen elvek mentén próbálják megőrizni a sajtóban megjelenő hírképek hitelességet azok, akiknek ez a dolguk.