A keresztre feszített, fekete Jézus sok lett volna

Mennyit dohányzol?

Nehezebb időszakban napi egy doboz elmegy, amúgy 5-6 szállal megúszom, kaja után gyújtok rá főképp. Amikor nyugi van, akkor nem nagyon cigizek, otthon például soha, csak ha buli van. Akkor mondjuk sokat. Utálom, le kéne tenni. Egy évre letettem, de visszaszoktam.

Két évad X-Faktor után nem marasztalt az RTL?

Most éppen nem volt olyan műsor, amiben tudtak volna foglalkoztatni. Nagyon bírom őket, mert tök korrekten, nyitottan álltak hozzá a dologhoz, mondták, hogy ez van, nyilván nem várják el, hogy ne csináljak semmit, mert pénzből élek én is. Mondtam, hogy kerestek a Sztárban sztárból, és mivel egy évig úgysem kezdenének velem semmit, elengedtek. Mondjuk én a csatornákkal soha nem kötök szerződést, csak az adott produkciókkal. Szerintem ez a normális, nem hiszem, hogy el kellene köteleznem magam egy tévéhez, mert jó, ha műsorvezető lennék, mint Istenes Bence vagy Ördög Nóra, az más dolog, nekik mindig van valami, amivel foglalkoznak, egy énekesnél ez egy kicsivel neccesebb. Mondjuk, nekem nagyon jól jött a felkérés, mert két évnyi X-Faktor-zsűrizés után végre a hangomat is meg tudtam mutatni.

Élvezed csinálni?

Nagyon is, de most már fárasztó is. A végén vagyunk, bekapcsolt az "ösztönösen csináljuk a dolgokat"-üzemmód, ráadásul én tudatosan igyekszem lassítani magam, hogy megéljem a fontos pillanatokat benne, mert annak idején a Megasztárban is az volt, hogy a 80 százalékára nem emlékszem, mert csak vitt a sodrás, és utána nagyon utáltam magam, hogy nem igyekeztem megélni az egészet, vagy nem figyeltem a részletekre. Most igyekszem magam ott tartani a pillanatokban. De amúgy kurvára élvezem, mert nagy kihívás, és szeretem a keményebb feladatokat. Amikor például a táncos műsort, a Szombat esti lázat csináltam, imádtam, hogy megtanultam a latin táncokat, mert a műsor nélkül életemben soha nem tanulta volna meg ennyi stílust. Azóta is járok táncolni, ez lett a hobbim. Jó, most, meg ha van meló, akkor nyilván nem, de vannak olyan klubok, ahová lejárkálok, és kiélem magam a latin táncokban. Más hobbim nem nagyon van.

Otthon, Tapolcán sem volt hobbid?

Néptáncoltam, kézilabdáztam, vívtam, ott sokkal több minden volt. Nagyon ki akartam mindent próbálni. Mindig úgy éreztem, hogy olyan gyorsan megy az élet, hogy valamit mindig kell csinálnom, mert a végén lemaradok valamiről. Bele akartam kóstolni ebbe is, abba is, hogy milyen. Így is élem az életem most is, sokkal jobb lesz majd elmesélni az unokáknak, hogy mennyi mindent csináltam. Még csak 28 vagyok, de azt hiszem, lesz mit mesélni.

Ezek közül melyik hiányzik a legjobban?

A néptánc. Azt tíz évig csináltam, elég komoly szinten, és nagyon megszerettem a közeget, a miliőt, sajnálom, hogy már nem az életem része, de egyszerűen nem fér bele. Már a sportot is elég nehéz belevinnem a napirendembe. Ciklikus ez a szakma, van amikor szépen felépíted a napodat és meg is tudod valósítani amit elterveztél, de jön egy olyan időszak amikor meg minden megborul, mondjuk egy tévéműsor. A festés is hiányzik, elég jó kézügyességem volt, és szerettem így kifejezni magam, versenyeket is nyertem. Sok művészeti ágat kipróbáltam, és nem nagyképűségből mondom, de amibe belefogtam, abban valahogy mindig kimagasló teljesítményt nyújtottam, és ez tök jó érzés.

A Sztárban sztárban mi a legnehezebb?

Az, hogy minden héten kapsz egy vagy két új karaktert, és úgy kell ráhangolódni, hogy valahol te vagy benne a szerepben, de mégsem. Nekem ez nagyon melós, mert az én hangszínem eléggé speckó, és nem tudom elrejteni annyira, mint mások. A lányoknak eleve nehezebb ez a műfaj, mert míg Gáspár Laci beöltözik női ruhába, és már a látvánnyal elvitte a show-t, ha mi fiúnak öltözünk, az önmagában nem nagy truváj. Ezért futok mindig egy újabb kört, hogy mit tudnék még csinálni, mi az, amit hozzá tudok tenni a produkcióhoz, amitől több lesz.

Például?

Amikor LL Junior voltam, volt egy olyan rész, amiben a koreográfia annyi volt hogy oda állok a twerkelő táncos lány mögé, és csinálom a fesztivált, én meg műsor közben kitaláltam, hogy a seggére csapok. Nem tudom, honnan jött, talán a stenktől, de látszott is, hogy nagyon esetlenül csinálom, és hogy a táncos is meglepődött.

Minden produkcióba sikerül valami pluszt belevinned?

Általában igen, de például egy Kovács Katiba nehéz volt, míg a Cserhátiban akadtak olyan mozzanatok, amik gabisak voltak. Én ötéves korom óta nagyon erős személyiség vagyok, és ha beleraktak valami szerepbe, én mindig kijöttem belőle. Ez vagy jó, vagy nem jó - nyilván egy ilyen műsorban hátrány, de én az egész életemet nézve előnynek érzem. Ahhoz képest, hogy ilyen vagyok, a Sztárban sztárban nyújtott teljesítményemmel én meg vagyok elégedve. Nyilván van egy-két olyan pillanat, amiben nehezebb, mint máskor, ott van például az az adás, amiben a nővéremet alakítottam. Kaptam egy maszkot, és mindenki azzal jött oda hozzám, hogy mi van Gabi, miért vagy szomorú? Mondtam nekik, hogy nem vagyok az, csak nem tudom mozgatni az arcom a maszk alatt. A mimikám legalább hetven százaléka eltűnt vele. A maszk ráadásul szorította a torkomat, és azon a hangszínen kellett énekelni.

De egy rakás ilyen technikai részlet van, ami megnehezíti a dolgunkat, ha így nyersen kiállok, sokkal könnyebben meg tudom oldani a feladatokat, de hát ez egy ilyen műfaj. Ja, és persze ez, hogy szorít vagy nem mozog, az csak pénteken vagy vasárnap derül ki. Amióta kér produkció van műsoronként, óriási rohanásban vagyunk, mert például a múlt vasárnapi adásban, amikor full Tóth Vera-maszkom volt, azaz a szememtől a dekoltázsomig beborított, öt percünk volt arra, hogy leszedjék, és jöhetett a Diana Ross, a tetkók lealapozása, a paróka beállítása, szóval nem unatkozunk a színfalak mögött sem. Azért viszont kifejezetten hálás vagyok, hogy kipróbálhattam, milyen ilyen maszkban énekelni. A Varga Miklóshoz most hétvégén borostát és orrmaszkot kapok csak, meg egy kopaszodó parókát, a teljes maszkot most nem vállaltam.

Mennyivel előre szeditek össze, hogy ki mit fog énekelni? Mert oké, hogy eljátsszátok a tévében, hogy mindenki nagyon meg van lepődve az új feladaton, de ez korábban dől el, nem?

Ez úgy történik, hogy a műsor előtt mindenki leadott egy listát azokról az előadókról és konkrét nótákról, amiket szívesen csinálna. Ezeket figyelembe véve válogatnak a műsor kreatívjai. Így előfordul, hogy nem azt a dalt kapom, amire számítottam, vagy szeretném, mert vagy technikailag nem fér bele, vagy más okból, sok szempontot kell figyelniük. Madonnától először a Like a Prayert szerettem volna elénekelni, de a keresztre feszített, fekete Jézus ebben az országban sok lett volna. A lényeg persze mindig az, hogy ismert nóta legyen, látványosan színpadra lehessen vinni, és el is tudjuk énekelni. Én leadtam például 80 dalt, részben ezek közül kapok.

Volt olyan dal, amit nagyon szerettél volna, de más kapta?

Igen, volt, a Sia. Azt el is táncoltam volna.

Az elég kemény feladat lett volna.

Igen, de tudom, hogy meg tudtam volna csinálni. Azt a Kati kapta. Szerettem volna a Michael Jacksont is, azt nagyon sajnáltam, hogy nem nekem jutott, ötéves korom óta vagyok nagy tisztelője és rajongója. Az első zene, amit életemben hallottam, az Jackson volt, a Billie Jean, még lemezről. Soha nem felejtem el az album, a Thriller borítóját, amin ott feküdt ez a szép fekete fiú abban a fehér öltönyben. Onnantól azzal aludtam. De nem a Billie Jeant akartam, hanem a The Don’t Care About Us címűt, a mondanivaló és maga a nóta miatt is. Ha Jacko van valami ilyen műsorban, az általában a Beat It, a Billie Jean, a Thriller, pedig annyi nagyon vagány dala van. Nem baj végül is, a Britneyt is imádtam, mert annyira távol áll tőlem, és annyira nem szeretem, hogy pont így tudtam jól megcsinálni.

Arról a számról pedig mindenki, így én is azt hittem, hogy igazán testhezálló neked.

Pedig tökre nem. Mindegy, ez ellen nem lehet tiltakozni, ha kiállok, és elkezdem magyarázni, hogy nem ilyen vagyok, azzal sokkal szarabbra hozom ki magam. Igyekszem ezt a produktummal bebizonyítani. A gondolkodásom és öltözködésem igaz, hogy kicsivel nyitottabb, nyugatiasabb, mint a hazai átlag, de ha összevetjük az én stílusomat egy kinti énekesnőével, kóristalány vagyok mellettük. Lady Gaga, Rihanna, vagy akár egy Jennifer Lopez, aki kétgyerekes anya létére hasig dekoltálva megy el a vörös szőnyegre. És mégsem csesztetik miatta. Itthon ez másképp van.

Téged sokat kritizálnak emiatt?

Mostanában már nem, mintha a Friderikusz-műsor egyfajta vízválasztó lett volna. Nagyon sok pozitív ember lett körülöttem, több lett a pozitív kommentelő azután, hogy meglátták, milyen vagyok igaziból. Nyilvánvaló, hogy ezt az elmúlt tíz évben nem tudtam volna átadni, mert ha adtam egy interjút, abból szeleteket vagdostak egymás mellé, és ebből alakítottak ki rólam egy képet az emberek. Nagyon élveztem, hogy Sándornál arról beszélhettem, amiről akartam, amiről az újságok is írtak, és egy életre lezárhattam az egészet.

24 órát forgattatok, maradt ki valami, amit fontosnak tartottál?

Nem, semmi. Minden benne volt, és az volt a legdurvább, hogy amikor kijöttem, még nagyon be voltam parázva, hogy úristen, miket mondtam, mit csináltam, és mi lesz ebből, ha összevágják, de gyönyörűen fel volt építve az egész. Sándor nagyon jó szakember, iszonyat koponya a csávó. Nagyon kellemes csalódás volt, mert azt hittem, hogy genyóskodni fog, de nagyon egymásra hangolódtunk. Amikor bementem, úgy eltelt három óra, hogy észre sem vettük, csak dumáltunk mindenféléről.

Az X-Faktorban nyilvánvalóan a nőiességeddel adtak el, és rájátszottak arra, hogy te vagy a nő, akin minél kevesebb ruha van, aki úgy jön be a színpadra, hogy ágyékig van sliccelve a ruhája. Nem zavart, hogy te voltál a - már elnézést - csöcsfaktor a műsorban?

Mi, mármint a többi zsűritaggal együtt már direkt rá is játszottunk a bevonulásra, mert az volt a mi Nagy Pillanatunk, bevonultunk az embertelen zenére, jött az aranyeső, póz. Utána jöttek az énekesek, mi meg ülhettünk az asztalnál. Direkt vezettük ki arra az egészet, hogy minél látványosabb, vattacukrosabb legyen az egész. Azért nem zavart, hogy ennyire ráment a nőiességemre az RTL, mert tudtam, hogy van egy olyan produktumom, amit már abban a műsorban is megmutattam extra fellépőként is, azaz a hangom. Akkor zavart volna, ha négy éve nem jött volna ki tőlem semmi, de közben a dalaimat játszották a rádiók, zeneiségben szem előtt voltam. Másrészt meg nő vagyok, valahol nagyon élveztem, hogy végre lefogytam, hogy szép ruhákban lehetek, hogy jól érzem magam a bőrömben - ez minden nőnek jólesik. Természetesen tudtam, hogy minden adás után írni fognak erről, hogy megint milyen ruha van rajtam, de ezen átsiklottam, és úgy voltam vele, hogy belefér. Egyébként pedig nem gondolom, hogy az átlagnál ugyan nyitottabb ruhák a közönségesség határát súrolták volna. Emellett pedig iszonyú sokat melóztunk, a második évemben a zenekarokkal napi 16-17 órát dolgoztam. Belefogytam abba a három hónapba rendesen.

Szoktad olvasni a rólad szóló cikkeket?

Igyekszem mindet elolvasni, és a kommenteket nem, bár a Sztárban sztár kezdete óta ezeket is elolvasom. Amikor pedig bánt, amit írnak, akkor kommentelek. Nem lebaszom őket, csak igyekszem földön tartani a kommentelőket, és megértetni velük, hogy például ez a műsor nem vérre megy, és pont azért csináljuk, hogy szórakoztassuk őket. Azt veszem észre egyébként, hogy a nézők elképesztően szőrszálhasogatók, és mindenbe belekötnek. Megtehetném pedig én is azt, amit más előadók a műsorban (nem mondok neveket), hogy lehozom semlegesen, frigiden az egészet, de akkor meg abba kötnek bele, szóval mindegy, így legalább valami olyan miatt cseszegetnek, ami én vagyok. Ami lehet megosztó, nem szimpi vagy éppen közönséges, de én vagyok, és ettől én sokkal nyugodtabban alszom. Nagyon nagy felelősség van rajtunk, az emberek tőlünk várják a csodát, hogy legalább arra a két órára elfeledjék a bajukat. Sok levelet kapok, hogy elváltam, itt vagyok három gyerekkel, a te dalaid adnak erőt. Érted? Egy Tóth Gabi-daltól megy tovább valaki.

Ez nem ijesztő? A felelősség?

Dehogynem az. Ezt azzal igyekszem meghálálni, vagy felnőni hozzá, hogy őszinte vagyok. És ha már annyira őszinte vagyok, hogy az nem szimpatikus, akkor is az maradok.

Mit jelentenek a tetoválásaid?

A jobb alkaromon egy spanyol táncosnő és az én arcom van közösen összemontírozva, azaz a szeme az enyém, az arca meg a spanyol csajé. Ez a tánc miatt készült, és ha ránézek, akkor szinte érzem a táncterem illatát. Majdnem minden varrás egy korszak az életemben, a combomon a mikrofon az X-Faktort jelképezi, a köré varrt csipke harisnyakötőt meg azt, hogy egy időre szüneteltetem, a derekamon levő a Megasztárra készült, és van pár spirituális szimbólum is.

A Sztárban sztár is kap egyet?

Nem hiszem, már elég sok minden van rajtam, szegény anyámékat nem akarom tovább idegesíteni. A jobb vállamon van egy dettó X-Faktort jelképező hangjegy, amit minden mentoráltam magára varratott, valami hasonlót esetleg el tudok képzelni, de ha beleírnak egy Sz-t, akkor mindenki arra gondol majd, hogy "szar", szóval valami mást kell kitalálni.

Melyik volt a legnehezebb feladatod a Sztárban sztárban?

Kovács Kati és Cserháti Zsuzsa. Kati hangban, Cserháti meg érzetben, a hangomra nem is tudtam figyelni. Nagyon mély volt az egész, nekem is vannak olyan szeretteim, akik már nincsenek velünk, és a vártnál is jobban megérintett a nóta halottak napjakor. Arra nagyon bestresszeltem. A Kovács Kati-nóta pedig azért volt kemény, mert azzal az idősebb korosztályhoz szóltam, akik engem nem különösebben kedvelnek, de szerintem átvittem az akadályt. Legalábbis leveleket kaptam, hogy hú, Gabikám, maga milyen vagány, de jó volt látni, én fiatalkoromban kilövettem a fülemet. Ő azzal lázadt, én a tetkókkal.

Ki a legjobb a műsorban? Szeretnéd megnyerni?

Őszintén szólva nem, nem hajtok erre, mert már így is nagyon sokáig eljutottam, és nagyon hálás vagyok a közönségnek érte. Most már az elengedés fázisában vagyok, ami sablonduma, de igaz. Csinálom, és ha nem nyerem meg, csak döntős leszek, azzal már elégedett leszek. Aki a legjobban elcsípte ezt a vonalat, az Gáspár Laci. Én tudtam, hogy egy jó értelemben vett, gátlástalan csávó, aki nagyon lazán tudja az egészet tudni, és megvan hozzá a zenei tudás is. Biztos voltam abban, hogy ő lesz az idei nagy visszatérő, és mostantól csak rajta múlik, mit kezd vele. Őt tartom a legügyesebbnek ilyen szempontból, aztán meg jövök én. (Az interjú óta lement egy újabb adás, ahonnan továbbjutott, és már döntős.) 

Mennyi időtök van pihenni?

Látod te is, milyen feszített a tempó (Tóth Gabit egy héten át követtem, erről itt olvashatnak), a hétfő és a szombat az, amikor egy kicsit fel lehet töltődni. Ilyenkor nem is koncertezem, mert nincs értelme, hakniba nem megyek, pár pesti bulit elviszek, ha muszáj, mert nincs utazás, de ennyi. A tesómmal harmadik éve nyomjuk a Sister Act nevű klubkoncertjeinket, amin olyan előadóktól éneklünk, akiken felnőttünk, és szeretünk, illetve a saját szerzeményeinket. Ezt sem mondom le a műsor miatt, mert nagyon szereti a közönség, full teltházas bulik. Ennyi van most, nem akarok egyszerre több dologra koncentrálni, mert akkor valamelyik megsínyli. Az emberek egyébként az élő zenére nagyon ki vannak éhezve, ezért sem megyek el fél playback hakniba, csak élő zenekarral, minimum egy akusztikus gitárossal és egy beatboxos csávóval, aki a dobot hozza.

Mi lesz a Sztárban sztár után?

Vannak terveim, a közeljövőről egyelőre még nem beszélnék, de szeretnék mihamarabb kiszállni ebből a bulváros vonalból - azt hiszem fél lábbal már sikerült is - és fesztiválokra elmenni játszani. Lemezt is szeretnék, de csak azért nem fogok kiadni egyet, hogy legyen, mert ha van 3 jó nótám, meg 8 töltelék, az nem jó. Nem sürgetem az időt,azt akarom, hogy mindenre megérjek, most keresem a stílusomat. Mi az, amiből még nem halok éhen, de a közönség is elfogad és a rádiók is játsszák. Ez egy nagyon kemény, pengeélen táncolás, meg kell találni azt, ami igényes, kiszolgálja a közönséget, én is szeretem csinálni, és pénzt is keresek vele - mert az nyilvánvaló, hogy a lemezeladásból nem lehet megélni. Persze hogy szeretnék kevesebb, de nagy bulikat adni, magasabb gázsiért, jó lenne állandó fesztiválfellépőnek lenni, de hát minden énekesnek ez az álma. Csak nagyon nehéz tehetségkutatós, mainstream arcként bekerülni.