A zombik léteznek, a zombiölés a digitális trükk

Az elmúlt időszakban egyre többet láthattuk rendezni, például a Walking Dead legújabb évadának nyitórészét Még mindig a különleges effektek, a maszkmesterség a nagy szerelme?

Abszolút. Az a helyzet, hogy az enyém a világ legkurvajobb melója. Mivel az első naptól fogva dolgozom ezen a műsoron, olyan mélységben ismerem a Walking Dead-et, ami lehetővé teszi, hogy könnyen átüljek a rendezői székbe. Tudom, hogy Scott Gimple, a sorozat showrunnere (a sorozat teljhatalmú ura, minden kérdésben ő dönt és ő a vezető író is) tökéletesen megbízik bennem. Ezért bízza rám ezeket a gigantikus epizódokat. Minden évben azon töprengek, vajon hogyan fogjuk ezt összehozni, és aztán megcsináljuk. Tavaly ez volt a szökés Terminusból, de ott volt a szupermarketben játszódó epizód is, úgyhogy most aztán tényleg nem tudom, mi lesz jövőre. Mondjuk zombik a holdon, meglátjuk.

De még mindig imádom kitalálni a trükköket és a zombimaszkokat. Jó példa erre, hogy a forgatókönyvben az állt, egy felborult teherautót látunk, ami alá beszorult egy zombi. Én meg azt mondtam, mi lenne, ha úgy csinálnánk meg, hogy a kerék átment a zombin, aki közben becsavarodott a kerékdobba, a belei pedig feltekeredtek a tengelyre. Keríthetnénk egy cirkuszi gumiembert és kilukaszthatnánk a teherautót, hogy az egyik lába erre álljon ki, a másik meg arra, szóval hajlamos vagyok ilyen őrült irányok mentén gondolkodni. Elég szórakoztató az emberek arcát nézni, amikor felsorolok pár teljesen vad kérést, látszik, hogy meg vannak róla győződve, hogy megőrültem. De aztán megcsináljuk, és zseniálisan néz ki!

Meddig tarthat még a  Walking Dead-sorozat?

Ameddig csak Rick és Daryl a csapatban marad — még jó darabig. Ebben az évadban elég sokat dolgoztunk rajta, hogy friss és releváns maradjon a sorozat. Egyértelműen a mostani, hatodik a kedvenc évadom az összes közül. Egy epizód leforgatására elméletileg nyolc napunk van, de szerintem nincs olyan epizód, ahol ezt betartottuk volna, mindig egy napot még ráhúztunk. A forgatókönyv ugyancsak ambiciózus, és nem tudjuk anélkül elmesélni ezt a történetet, hogy ne adnánk bele mindent. Ez elég sokat elmond a műsorról. 

Miért ez a kedvenc évadja, a forgatókönyv komplexitása miatt?

Az első nyolc epizód történetíve nagyon ütős, szerintem a történetek, amelyeket elmesélünk, egyre részletgazdagabbak. No meg gigantikus az egész. Ha fognád az első részt és levetítenéd egy moziban, simán szedhetnél érte belépődíjat, olyan, mint egy film. Szörnyen büszke vagyok rá.

Scottal sokat szoktunk beszélgetni a néző iránti kötelezettségeinkről, arról, hogyan tartsuk fenn az érdeklődésüket, nehogy azt érezzék, "ó, ezt már láttam, de unalmas, elegem van belőle". Rengeteg munkánk van benne, hogy a közönségünk ne unjon rá a sorozatra. Nos, már a hatodik évadnál tartunk és 20 millióan néznek minket, elég döbbenetes.

Kik a példaképei, hol keres inspirációt a munkájához?

Gyerekkoromban Dick Smith, Tom Savini, Rick Baker és Rob Bottin voltak a maszkmester hőseim. Az összes filmjüket láttam. Ha az a kérdés, hogy most hogyan dolgozom a műsoron, nos, én mindig is a látványra koncentráltam. Amikor elolvasom a forgatókönyvet, magam előtt látom az egészet. Csak annyi a feladatom, hogy instruáljam a művészeimet, szobrászaimat és festőimet, hogy létrehozzák a kívánt látványt. Mindig igyekszünk valami újat teremteni, nem akarom, hogy minden zombi ugyanúgy nézzen ki.

Mondhatjuk, hogy törzsfejlődésen mennek át a zombik?

Igen, minden évadban teljesen új maszkokat találunk ki. Az egyik epizódban például egy kék háromszöget tettünk az egyik zombi orrára, hogy digitálisan el tudjuk tüntetni, és a bordái alá is tettünk egy kék foltot, hogy össze tudjuk zsugorítani a törzsét. Teljesen máshogy néz ki, mint a többi zombi, a felismerhetetlenségig összeaszalódott. Ez az egyik első lépésünk a tervezett izgalmas változtatások felé.

Mikor használnak számítógépes trükköket, és mikor maszkokat?

A zombik mind léteznek, fizikai valójukban. A zombiölések nagy része viszont digitális trükk, mivel gyakorlatilag mindegyiknél fröccsen a vér és leszakad a zombi koponyájának a felső része. Azt hiszem, az első évadban még pragmatikusabban kezeltük az öldöklős jeleneteket, de őszintén szólva az idő a kulcsfontosságú tényező: ha ki akarsz nyírni tíz zombit, és beállítod a jelenetet, leforgatod, aztán pedig másodszor is fel akarod venni, akkor fel kell törölnöd a vért, át kell öltöztetned őket, és végül túl drága lesz az egész. Egyszerűbb, ha csak simán leforgatod, és a többit berakják utómunkában. Szóval ebben az esetben a vizuális effektek határozták meg a technikát, pusztán a produkciós ütemterv korlátai miatt.

Pár évtizede a zombik szinte ismeretlennek számítottak. Felelősnek érzi magát az utóbbi időkben tapasztalható rendkívüli népszerűségükért?

Örülök, hogy végre rájöttek, hogy mi a jó! Én Pittsburghben nőttem fel, és úgy húszpercnyire laktam attól a temetőtől, ahol Az élőhalottak éjszakáját meg a Holtak hajnalát forgatták, és A holtak napja volt az első munkám 1984-ben. Így aztán a zombiknak mindig is előkelő helyen álltak a világomban. De rém viccesnek találom, hogy végre mindenki utolért ebben, mert régen mindig én voltam az, aki noszogatta a többieket: "Miért nem szereted a zombis filmeket, nem vagy normális! Nézd meg ezt meg azt a filmet!" Most meg persze vicces látni az autók lökhárítóin a matricákat "Az én zombicsaládom felfalta a te pálcikacsaládodat!" meg hasonlók, ilyenkor mindig ujjongok magamban.

Nagyon lelkesítőnek találom, hogy a kezdetektől ott lehettem, szó szerint, George Romero oldalán. A zombik nem léteznének, ha George Romero nem lenne. Az élőhalottak éjszakája előtt a zombik szimplán a vudu mitológia alakjai voltak. George találta ki a szabályokat, hogy ezek reanimált hullák, és az agyukat kell elpusztítanod, ha meg akarod ölni őket, azokat a szabályokat, melyek az összes azóta készült zombifilmre érvényesek. Minden 1969-ben kezdődött, akkor teremtette ezt a szörnyeteget.

Ez eddig a legnehezebb szakmai feladata?

Nos, kimerítő, igen. Eddig hétszáz filmen dolgoztam, de úgy érzem, mivel ennyire munkaigényes, ez életem legnehezebb munkája. És mivel nemcsak executive producer vagyok, de maszkmester, rendező és segédrendező is, rengeteg feladatom van, de nem fáradok bele. Lelkesedem a műsorért, és nemcsak én: a forgatáson érezhető, hogy a többiek is éppolyan szenvedéllyel vetik magukat a munkába, mint én. Dolgoztam már filmeken, ahol pöcsfej volt a rendező, és utáltam munkába járni — szerencsére itt nem ez a helyzet.

Cége, a KNB EFX tíz éve Emmyt és Oscart nyert a maszkmesteri munkáival. Mennyit változott azóta a különleges effektek világa?

Nos, még mindig elég sok karaktermaszkot és egész alakos figurát gyártunk, meg hasonlókat. De már sokkal ritkábban készítünk bábokat és animatronikus cuccokat, mivel manapság az ilyesmit számítógéppel csinálják. A barátaim dolgoztak a Libabőr filmen, ami most jelent meg, és elkeseredetten mesélték, hogy rengeteget melóztak, de a munkájuk eredménye nem látszik, mert számítógépes effekteket raktak a figuráikra. Nagyon frusztráló, amikor az ember sok időt tölt azzal, hogy létrehoz egy figurát, kiönti a maszkot, elkezdi mozgatni, de végül az utómunka során valakinek nem tetszik a színe, úgyhogy egy gombnyomással kidobják.

Szerencsére a TWD-ben megvan a lehetőségem arra, hogy én ellenőrizzem a munkánk minőségét. Végignézhetem az anyagokat, mondhatom, hogy ez a zombi itt elég béna, de van egy jobb verzió belőle egy másik felvételen, használjuk inkább azt. De ha mondjuk egy olyan filmet veszünk, mint a Jurassic Park, az eredeti filmnél megépítették azokat a bábukat, jelmezeket meg mindent, a Jurassic Worldben viszont szerintem nem építettek semmi ilyesmit, az egész számítógépes trükk volt.

Ez elszomorít, mert számomra ez művészet, külön szakma pusztán kitalálni azt, hogy hogyan fogjuk megcsinálni. Az egyik kedvenc filmem az Aliens (A bolygó neve halál), számomra ez a filmkészítés iskolapéldája, mivel használtak benne vetített háttereket, szörnyjelmezes színészeket, negyedére kicsinyített miniatűröket, a szakma minden trükkjét bevetették, mivel Jim Cameron mindent alkalmazott benne, amit csak Cormannél tanult [Roger Corman rendező, akinél miniatűrmodell-készítőként kezdett Cameron]. Nemrég olvastam egy interjút, amiben Cameron azt nyilatkozta, ha most készítené el az Alienst, minden számítógépes trükk lenne benne. És ez engem szörnyen elszomorít, mert amikor igyekszel rájönni, hogyan csináld meg, abben vér van, verejték és könnyek, ilyenkor jut az ember nagy felfedezésekre. De manapság már csak felhúznak egy zöld hátteret, aztán majd valaki megcsinálja később.

Ez az, ami már részben hiányzik a maszkmesteri munkából, mivel egy életnagyságú, hidraulikus T. rex-figura megépítéséhez rengeteg energia kell, rengeteg szobrász és formakészítő és programozó, és amikor belépsz a terembe és felnézel rá, elképedsz, és azt mondod, baszki, ez kurvajó — na ez nincs többé. Ehelyett ott áll valaki, lóbál egy bot végére erősített T-Rex-fejet, és azt mondja: "Oké, nézd csak, itt van a T-Rex!"

Gyorsan elmesélek egy sztorit. Volt egy jelenet az egyik epizódban, ahol az egyik színésznek álmában kellett megölnie valakit. Készítettem egy teljesen élethű fejet, ráraktam egy testre, befektettem az ágyba, apró ballont tettem a mellkasba, hogy olyan legyen, mintha lélegezne, gyűrűt húztam az egyik ujjára, szóval a lehető legélethűbbre csináltam a figurát. Pedig nem is látszik a filmen, a gyilkosságot nem mutatjuk, de azt akartam, hogy amikor a színész belép és meglátja, reagáljon rá, és fantasztikus volt a reakciója. Ha csak egy görögdinnyét teszek a párnára, és azt mondom, tessék, most gyilkold le a dinnyét, az kibillenti őket a szerepből.

Szerintem amikor nincsenek fizikai effektek a forgatáson, akkor nem annyira jó a színészek teljesítménye. Nézd meg bármelyik szar Avengers-filmet, és látni fogod, hogy ezek az emberek valószínűleg nincsenek még ugyanabban a városban sem, mind csak egy nagy zöld vászon előtt állnak. Hiányzik belőle a lélek, az az érzés, hogy ott van a cucc, veled együtt a szobában.

Ross Marquand [a sorozatban Aaron karakterét játszó színész] azt mesélte, hogy a forgatás első pár hónapja során folyamatosan rémálmai voltak.

Aha. Mondjuk elég filigrán a fickó. De az első évadban Sarah Callies-nek [Lori Grimes] is minden éjjel rémálmai voltak. Zombis rémálmai.

A The Walking Dead epizódjai itthon a FOX műsorán láthatók hétfő esténként, a félévzáró pont ezen a héten volt (itt írtunk róla). Folytatás februárban.