Hedvig
7 °C
23 °C

A kreativitás határtalan, a büdzsé nem

2015.12.21. 16:39
Koós György az egyik legtapasztaltabb hazai tévés. 1977 óta dolgozik a tévében, a klasszikus Magyar Televízióban kezdte, most saját cégében gyárt szórakoztató és show-műsorokat a tévéknek, például A Kocka című vetélkedőt a TV2-nek, a Hungary's Got Talentet pedig az RTL Klubnak. Minden magyar tévének dolgozott már, és nem érti, miért mossák össze a nevét Simicska Lajoséval. Interjú.

A Kockát hova tennéd a karrieredben?

Most még annyira friss az élmény, hogy elég nehéz pontosan elhelyezni, de azt gondolom, elég előkelő helyen van a készített műsoraim és a cég műsorai között. Rengeteg különféle vetélkedőt, game show-t csináltam már, és számtalan külföldi licencműsort is rendeztem, így bátran kijelenthetem, hogy A Kocka az egyik leginnovatívabb játék, amivel valaha dolgom volt. Azt gondolom, a kollégáimmal nagyon magas szakmai színvonalon tudtuk megvalósítani, szép, dinamikus műsor lett, elegáns, filmes hangulatú. Büszke vagyok rá, hogy a külföldi licencgazda előtt sem kell szégyenkeznünk.

Megnézték a forgatást? Láttak kész adást is?

Eljöttek a legelején, és már a próbák közben látták, hogy ez úgy jó, ahogy van, és hazarepültek. Nem várták meg azt sem, hogy egy egész felvételi nap lemenjen, mert annyira elégedettek voltak velünk.

Ez bevett gyakorlat?

Koós György

Idén töltötte be az 57. évét, a jelenlegi tévés szakember-generáció egyik legtapasztaltabbjának számít. Zenei iskolába járt – innen a szeretete a zenés műsorok, főleg a Virtuózok iránt. 12 évig tanult zenélni különböző hangszereken. 1977 óta dolgozik a tévében, először a Magyar Televízióban, majd a TV2-nél, 2002 óta saját cégén keresztül a legtöbb magyar tévének. Becslések szerint 10 000 epizódnál is többet rendezett, emlékezetes munkái: Vastyúk is talál szeget, Új Gálvölgyi-show, Friderikusz-show, Van benne valami, Mindent vagy semmi, Dáridó, Az év hangja, Boros–Bochkor show, Ki vagyok én?, Esti Broadway, A Dal, X-Faktor, Szombat esti láz, Hungary's Got Talent, Virtuózok és A Kocka.

Nem mondhatnám. Mi viszont képesek voltunk azt nyújtani, amit ők elvártak, és mivel látták, hogy jó kezekben van a műsor, nem volt értelme tovább maradniuk. A Kocka nagyon hatásos műsor, a vizuális elemekkel pont úgy tudunk operálni, ahogy egy filmnél tennénk, és ez is tetszett nekik.

Nekem a forgatáson jobban tetszett a műsor, mint a tévében. Sok a sírás, a szoció, az érzelmi oldal túl erős.

Ez megrendelőink döntése volt, de nem volt ellenünkre való. Az eredetihez képest kicsit érzelmesebbre vettük, mert azt feltételezték, hogy ezzel jobban megfogjuk a nézőket. Nem tudom, hogy ez bejött-e vagy sem, döntsék el a nézők, de ez is egyfajta megközelítés. Emellett a versenyzők sorrendjével, párosításával tudtunk játszani, hiszen nem a felvételek sorrendjében kerülnek képernyőre. Ezek azért fontos praktikák, mert a nézői visszajelzések hatására tudunk a műsor karakterén módosítani.

Mióta tévézel?

1985-ben rendeztem az első műsoromat, a Stúdió című kulturális magazint az MTV-n. Nagy presztízsű, fontos műsor volt, öt éven át rendezhettem. Nagyon jó korszak volt ez, műhelymunka folyt a tévében, nagyon sok mindent kipróbálhattunk, és kifejezetten támogatóan állt hozzánk a szerkesztőség, mindenféle kezdeményezést szívesen fogadtak, nem mondtak nemet azonnal a furcsának tűnő képi megoldásokra sem. Kicsit művészműsor volt, de a maga módján nagyon elegáns és népszerű, minden körben egyaránt.

És melyik volt az első kifejezetten szórakoztató jellegű műsorod?

Az első ilyen, amire így utólag is kifejezetten büszke vagyok, a Vastyúk is talál szeget sorozat, a L'art pour l'art Társulat műsora, amiből a teljes sorozatot én rendeztem. Már felnőtt egy következő generáció, amely a Comedy Centralról ismeri a műsort, de a hatása a mai napig működik. Többféle produkciót rendeztem, készítettem kifejezetten szórakoztató jellegű műsorokat, amiket nevezhetünk szkeccs-show-nak is akár, vagy nevettető, vicces műsornak, ilyen volt például a Gálvölgyi-show, amiből 10-12 epizódot készítettem, de akkor még évente csak 1-2 adás került képernyőre, szóval időben ez is elég hosszú ideig tartott. Az enyém volt a Banánhéj, a Szálka, aztán a gameshow-k, például a klasszikus Mindent vagy semmit, vagy a  Van benne valami, amiről már csak egy bizonyos kor felett tudják az emberek, hogy milyen műsor is volt. Ez volt az első műsoraim egyike, azóta is jóban vagyok Vágó Pistával, rendkívül tisztelem a szakmai tudását és műveltségét.

Ha egy ilyen klasszikus vetélkedőt összevetünk mondjuk A Kockával, mi az, amit rendezőként másképp kell csinálni ma, mint akkor?

Nyilvánvaló, hogy mások a vizuális elvárások, és a tempóban is többet, mást akar látni a néző: legalább nyolcszor gyorsabban követik egymást az események, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt. Ezek szépen, legátósan folytak, kényelmesen, volt idő mindenre, nem kellett sietni. A mai műsorok borzasztóan feszesek, sokkal rövidebbek a snittek is, A Kockában több történés videóklipszerűen van megvágva, főleg maguk az akciók, amikor a játékos éppen bent van a kockában, és egy feladatot hajt végre.

Aztán ott a hang, ami nagyon sokat fejlődött. Ma már ha felveszel egy tárgyat a kockában, annak is van hangeffektje. Nyilván a Mindent vagy semmiben, ezelőtt 15 évvel, nem igazán voltak hangeffektek. Maximum, ha rányomott a játékos a gombra, megszólalt a csengő, illetve voltak zenék a nyereményekkor, de már az is kertévés megoldás volt. De a Minden vagy semmit volt a Szerencsekerék után a második, úgynevezett kereskedelmi szemléletű műsor, amiben már elsőként megjelentek hangeffektek. Ehhez képest a Van benne valamit egy csöndes stúdióban vettük fel, és csak minimális hanghatást tettünk a függöny felemelkedése alá, és ennyi volt. Kiállításukban, tempójukban, multimédiás hatásaikban, mindenben sokkal gyorsabbak a mai műsorok. 

Dolgoztam Friderikusz Sándorral, az összes köztévés műsorát én rendeztem, a klasszikus talkshow-tól a Váratlan vendégig. Akkortájt lehetett először itthon műholdas tévéket látni, amikor a beszélgető műsora a képernyőre került, és hirtelen a nézőknek rálátásuk nyílt arra, hogyan halad a televíziózás külföldön. Ebben a világban Friderikusz azért is tudott nagyot dobni, mert a néző azt kapta vissza a műsoraitól, amit a külföldi tévék adásaiban látott. 

Ezektől a külföldi tévéktől nyúltatok ötleteket?

Túl sok minta nem volt a kezünkben, nem volt YouTube, nem voltak licencműsorok. A hőskorban ha valaki látott valamit valahol, azt óvatosan beépítette, és a saját műsora kezdett lassan a külföldiekre hasonlítani. A talkshow-k közül először a német műsorok jöttek át, és ezeknek a stílusa kezdett begyűrűzni például a Friderikusz-show-ba, amit nem mellesleg műfajilag stúdióbeszélgetésnek soroltak be annak idején. Azzal a különbséggel persze, hogy a talkshow-ban ott volt a közönség, és rögtön volt egyfajta instant reakció. Odaültette a nézőt a műsorba, szinte otthonról behozta a stúdióba, és hagyta, hogy legyen direkt reakció, fütyülés, taps, bekiabálás. Volt egy időszak, amikor ezt kifejezetten forszíroztuk, hogy például a nézőtéren spontán álljon fel Józsi bácsi, és mondja el az előre „egyeztetett” véleményét. A néző így jelent meg a műsorban, és lett a stúdióbeszélgetésből show. Ahogy már korábban említettem, az első licencműsor a Szerencsekerék volt, a második a Mindent vagy semmit. Én ezeknek a műsoroknak okán ismerkedtem meg a Tolvaly–Prokopp párossal, akik a TV2-t alapították később, és ők hívtak el a tévé indulásakor gyártócégükbe, az MTM-be dolgozni. Mi gyártottuk akkoriban az összes nagy show-t a TV2-nek a Kifutótól a Dáridón át Az év hangjáig.

Fel tudnád sorolni az összes műsorod címét?

Mindet nem biztos. Több száz műsorról van szó. Sokszor, amikor kérnek egy-egy pályázathoz szakmai önéletrajzot, és elkezdem ezeket összeírni, akkor menet közben jutnak eszembe újabb és újabb műsorok, hogy ja tényleg, azt is én rendeztem. Fejből nem tudom, de valahol le van írva. Az 50. születésnapomra az egyik kollégám azzal lepett meg, hogy kinyomtatta azt a találati listát, amit az MTVA archívumának keresője a nevemre kidobott. Oldalszámban volt 150 vagy 200, képzelheted. Mondjuk a Van benne valamit hét éven át rendeztem, ott volt pár epizód.

Mennyire volt szabad kezed akkoriban?

A kreativitás határtalan, a büdzsé nem. Ennek megfelelően dolgoztunk akkor és most is, amikor például leültünk és a Virtuózokat kitaláltuk a kreatív teammel, csak úgy röpködtek az ötletek, amiket mind megvitattunk és prezentáltunk, aztán a költségvetés pedig eldöntötte, mi maradt, és mi nem. Ettől még persze nem szégyenkezünk, mert a műsor szerintem kiváló lett. De mondok egy másik példát. Annak idején egy harmincperces show-műsort egy hétig vettünk fel. Ma, ha volna ilyen műsortípus (de fél órás nincs), akkor abból napi kettőt vagy hármat kellene felvenni. Csak hogy értsd, mennyire felgyorsult a gyártási folyamat is. Olcsóbban kell kihozni mindent. Megkapod a csilivili díszletet, a nagy sztárt, a sok lámpát, a vizuális díszítéseket, de akkor háromszor gyorsabban kell dolgozni. Ha így oké, akkor használhatsz még három plusz kamerát, és a háttérben elszállhat egy pegazus, csak mert jól néz ki. 

Olyan előfordult egyébként, hogy annyira visszavették a büdzsédet, hogy azt mondtad, kösz, de ennyiből nem lehet megcsinálni?

Lehet, hogy volt, de én alapvetően műsorközpontú vagyok, és azt vallom, hogy a végső cél érdekében mindent meg lehet oldani. Egy tévéműsor végeredménye mindig egyfajta kompromisszum. Amikor ez pozitív, azt a néző nem veszi észre. Amikor nagyon megnyirbálják a költségvetést, és eljutok oda, hogy bocs, de ezt így nem… akkor mégis egy kicsit még rátesznek, hogy legalább a műsor meglegyen, azt a tévénéző is látni fogja. Amúgy régen, az átkosban, amikor csak egy tévé volt, azaz 1997 előtt, a pénz sokkal kevésbé számított, mint most. Nem mondom, hogy szórták, de volt pénz mindenre. Amikor a kereskedelmi tévék megjelentek, mindenki azt hitte, itt a Kánaán, kinyílik a világ és azzal együtt a buksza is, szórhatjuk a pénzt, hiszen a reklámbevételből majd visszajön. Na nem. A reklámbevétel a tulajdonosoknak kellett, a kintieknek és a hazaiaknak is, mindenkit el kellett látni abból a pénzből, amit kitermeltünk. Régen mi volt? Állam bácsi adta a zsetont, és azt csináltunk belőle, amit akartunk – nyilván a megfelelő kereteken belül. Ma már minden televízió sokkal racionálisabban működik – legyen az kereskedelmi vagy közszolgálati. 

A Kockával párhuzamosan rendezed a Hungary’s Got Talentet is, azaz a TV2-nek és az RTL-nek is dolgozol. Ez megszokott dolog?

A Kockát a Show and Game nevű gyártócégünk készíti, aminek az egyik tulajdonosa vagyok, a Got Talentet pedig magánemberként rendezem, ahogy az utóbbi 7-8 évben az RTL nagy show-műsorait általában. Nem tudom, mennyire megszokott-e vagy sem, nálunk ebből soha nem volt probléma, sőt a cégtársaim örülnek neki, mert a magánmunkáim is a cég presztízsét növelik. Amikor először hívtak RTL-műsort rendezni, akkor főként egygyártós cég voltak, az IKO készítette a műsoraik nagy százalékát. Én az IKO meghívott vendégeként rendeztem a műsorokat. Az első közös munkánk az Aranycsirke kampányzáró show-ja volt azzal a gumicsirkés arccal a kanapén. Ez egy nagy élő adás volt, amihez olyan szakembert kerestek, akinek volt rutinja az ilyen élő show-k rendezésében. Összebarátkoztunk, kaptam egy újabb műsort, az Ecopolyt, később a Szombat esti lázat, ami az első ilyen jellegű, nagy show-műsoruk volt, amit rám bíztak. Három szériát forgattam belőle, a Csillag születikből négyet, az X-Faktorból ötöt, és most viszem az első Got Talent-évadot. Sok, sikeres műsort köszönhetek az RTL-nek. De a legkülönlegesebb az, hogy én rendezhettem az Egy perc és nyersz című vetélkedő első két évadát is, ami A Kocka testvére.

Amikor most rendezed A Kockát, nem jutnak eszedbe a másik műsor során alkalmazott fogások?

De, viszont nem használom őket, mert teljesen más műsorról van szó. Más alapokra helyezték a két vetélkedőt, az Egy perc és nyersz versenyző- és emberközpontú, A Kocka pedig egy picit elemeltebb, távolságtartóbb, hidegebb, viszont legalább annyira izgalmas. Az Egy perc és nyersz-ben az a lényeg, hogy a néző úgy érezze, ő is meg tudja csinálni, amit lát, elmegy a közértbe, megveszi a pingponglabdát, és fújja a szívószállal. A Kockában a néző inkább mozizik, a kockából kizárva nézi a történéseket. Ez inkább egy feszült thriller. Mindkettő jó formátum, nem konkurenciája egymásnak, nincs is sok átjárás köztük. Nyilván szakmai szempontból az ember ugyanolyan elemekkel dolgozik, de ez minden gameshow-ra igaz. 

Mitől lesz valaki jó tévés rendező?

Fogalmam sincs. Rengeteg dologtól lesz valaki jó vagy sikeres rendező. Olyan ez, mint a világhírű slágerszerzők esetében, ahol ugye tudományos munkáról beszélünk, meg patikamérlegről, de ha így lenne, és lenne bolondbiztos módszer, akkor minden dal automatikusan sláger lenne. Ott is benne van a pakliban, hogy vagy bejön, vagy nem. Tudod, milyen dallam kell, milyen hangszerelés, de tutira nem mehetsz. A rendezés ennél nyilvánvalóan egzaktabb dolog, vannak bizonyos szakmai fogások, alapok, amelyek elsajátítása nélkül nem működik a dolog, ez az egyik része. Kell ritmusérzék, és nagyon fontos a rutin – minél többet forgatsz, annál nagyobb tapasztalatot nyersz, de arra oda kell figyelni, hogy ne válj sablonossá. Én kifejezetten igyekszem ezt szem előtt tartani. Próbálok a produkcióimba mindig belevinni egy kis pluszt, csavart. Aztán rém fontos a stílusérzék, nemcsak olyan értelemben, hogy mit adnak egy szereplőre, hanem a műsor egészét tekintve, hogy a snittelés, a tempó, a zene, a világítás, a díszlet koherens egész legyen. Mindent össze kell vetni, és nem lóghat ki semmi. Mint egy szépen nyírt sövény, amiből ha egy levélke kiáll, levágod. Ha viszont több dolog feltűnően nem illik a képbe, akkor azt érdemes újragondolni, átalakítani. Ez érzék kérdése, és talán belém szorult valamennyi.

A Got Talent esetében ez lenne mondjuk Horgas Eszter dekoltázsa? Amit tovább lehet építeni?

Az is fontos szempont, hogy beszéljenek a műsorról. És ha ott ül Horgas Eszter mélyen dekoltált ruhában, akkor arról bizonyosan beszélni fognak. Hisz te is ezt kérdezted! Azt a kereskedelmi tévékben, a show-műsorokban és a valóságshow-kban megtanultuk, hogy minden hatás meghozza az eredményt, lehet, hogy pont a negatív fog kiváltani valamit a nézőből. Nagyon leegyszerűsítve a lényeg, hogy beszéljenek a műsorról, mert ennek a műfajnak az a halála, ha langyos. Lehet rikító, harsány, piros vagy fekete, fehér vagy méregzöld, de szürke, az soha. Lehet, hogy Horgas Eszter dekoltázsa kiveri a biztosítékot pár embernél, de az is beszélni fog róla, annak is véleménye lesz, és máris egy újabb dolog, amivel a Got Talent forog közszájon.

Egy élő adás és egy konzervműsor között mekkora a különbség?

Óriási. Más aggyal kell gondolkodni. Egy felvett adásnál lehetsz bevállalósabb, mert vagy utóbb kivágod, vagy a technika lehetőséget biztosít arra, hogy egy dolgot sokféleképpen rögzíts, és majd eldöntöd később, hogy melyik a legjobb. Az élő adásban minden percben olyan helyzetben vagy, hogy ami történik, az megismételhetetlen, és ezt így kell láttatnod. Nyilvánvaló, hogy egy Got Talentet vagy X-Faktort nem ott, az élő műsorban találunk ki, hanem ezerszer le van próbálva minden. Forgatókönyv van, snittlista, mindent begyakorlunk a képvágóval az operatőrökkel, az effektek indítójával, aztán az élő adásban megy minden flottul. Én szeretek pontosan dolgozni, szeretem, ha minden a helyén van, akkor és úgy történik, ahogyan megbeszéltük. Maximalista vagyok, de ez azért nem zárja ki a spontaneitást. 

A spontaneitás is lehet kiszámítható valahol, az X-Faktorban Tóth Gabiról pontosan lehetett tudni, hogy nem fog egy helyben ülni. 

És mi erre készültünk is. Mondok egy másik példát. A Csillag születik-ben volt zsűritag Szirtes tanár úr, akit nagyon jól ismerek és tisztelek, és pontosan tudom, milyen reakciót kapok tőle egy-egy produkció alatt. Ha jön egy nagy kunszt, akkor a Tanár úr várhatóan látványosan elcsodálkozik. Egy táncos produkciót raktunk össze, nagyon pontosan ki kellett találnom, melyik pillanatban mit fogok mutatni. Így pontosan tudtam, mikor fog Szirtes tanár úr elképedni, Így is történt. Ez is fontos a jó rendezéshez, az empátia, az, hogy előre lássam, ki, mit, mikor fog tenni. Rendezőként nekem az a személy a legfontosabb, aki a kamerák előtt áll. Senki más nem számít. Ha ő jó, én is az vagyok. Ha rossz, engem is lehúz.

Van olyan műsor, amire nem vagy büszke?

Biztos akad, de ezeket elfelejtem. De olyan nincs, hogy valaki állandóan csak jót rendez, kell olyan is, amit nem tennél ki a polcra.

Van olyan tévé itthon, aminek van saját gyártása, de nem dolgoztatok neki?

Szerintem nincs. A Viasattól a Story4-en át a köztévéig mindenkivel dolgoztunk. Nagyon régóta vagyunk jelen a piacon, a Show and Game 2002 óta dolgozik a magyar tévéknek. 

A sajtóban a céget Simicska Lajos nevével azonosítják, ez nem idegesít benneteket?

Szerencsére semmi közünk politikához, a Show and Game Závodszky Zoltán, Oláh Károly és Koós György tulajdona. A tulajdonosi szerkezet 14 éve nem változott, nem volt benne csendestárs, nem vásároltak fel bennünket. Mi a TV2 saját gyártó cégében, az MTM-ben kezdtünk el együtt dolgozni, és amikor az megszűnt, akkor alapítottuk saját vállalkozásunkat, mert kaptunk egy műsorra megbízást a TV2-től. 

Simicska cégével, a Hung-Isterrel, a köztévés megrendeléseinknél működtünk együtt. Közösen dolgoztunk a Maradj Talpon!, a Magyarország Szeretlek és A Dal című műsorban is, de ennyi erővel lehettünk volna a TV2 vagy a Viasat cége is, hiszen elég sok műsort gyártottunk nekik is. A Virtuózokat például nem a Hung-Isterrel, hanem saját jogon gyártottuk a közmédia képernyőjére. De az az igazság, hogy a Hung-Ister egy kiváló megrendelő volt, hozott munkát, nem szólt bele a szakmai kérdésekbe, és napra pontosan fizetett. Ennél többet nem kívánhat egy gyártó cég. Remélem, még sok ilyen megrendelőnk lesz. 

A Hung-Ister miért pont nektek adta át a műsorokat?

A Hung-Isternek saját stúdiója, technikai háttere volt, amivel mi nem rendelkeztünk, ellenben nekünk sok szerkesztőnk, gyártási emberünk és nem mellesleg nagy tapasztalatunk volt ezeknek a műsoroknak a legyártásában. Felkértek minket alvállalkozónak, megegyeztünk, legyártottuk. Most, hogy rajtunk kívül álló okokból megváltozott körülöttünk a helyzet, önhibánkon kívül kerültünk a célkeresztbe. Akár még olyanok is lehetnek, akinek érdeke volt minket negatív színben feltüntetni és ránk mutogatni, pedig semmi közünk nincs és nem is volt a politikához. Soha nem volt konfliktusunk sem a Hung-Isterrel, sem bármelyik, korábbi megrendelőnkkel. Mindenkivel békében és barátságban működtünk együtt. A Hung-Ister is az egyik ilyen megrendelőnk volt, a nézettségek is azt igazolták, hogy sikeres volt az együttműködésünk, a közmédia legsikeresebb műsorai készültek a mi közreműködésünkkel. Sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, miközben évtizedek óta a piacon vagyunk, és minőségi módon gyártunk. A közmédiának például 9 éve készítünk szórakoztató műsorokat. Hétvégenként most is az évekkel ezelőtt készült Csináljuk a fesztivál című műsorunkat ismétlik. Lehet ránk bármit mondani, de amit mi gyártottunk az MTVA-nak, az ott zászlóshajó volt, szerintem tisztességes munkát végeztünk. Bízunk benne, hogy lesz még erre lehetőségünk.

Most mit gyárt a Show and Game?

A TV2-nek a Jóban Rosszban-t és A Kockát, de idei projektünk volt Az ének iskolája, a Stahl konyhája és a Milliomos szakács is, a Viasatnak az Észbontók, és még volt az év elején az MTVA-nak a Dal és a Szálka .

Az, hogy nem ti gyártjátok az MTVA-műsorokat, az üzletileg fáj jobban, vagy személyes ügynek tekinted?

Ez a négy műsor pont olyan gyermekem, mint a többi, és ezen a szinten nagyon sajnálom, hogy nem folytathatom. Nyilván az üzlet is fontos, de ha Koós Györgyöt kérdezed, akkor személyesen jobban érint, mert részt vettem a megalkotásukban, az első perctől fogva foglalkoztam velük, és érzelmileg is kötődöm hozzájuk. 

A jövő hogy alakul? Az IKO egyszer csak átvette az Édes élet gyártását a Paprika Latinótól, mi a garancia arra, hogy ti nem jártok így a Jóban Rosszban-nal?

Hírek, pletykák mindig vannak, de ezekkel én nem nagyon foglalkozom, mert nincs miért. Tisztességesen készítjük a Jóban Rosszban adásait, amelyek a csatorna átlaga feletti nézettséget hoznak. A Róna utcai telephez pedig nagyon erős a kötődésünk, mivel szinte szó szerint téglánként építettük fel a TV2-t. A két cég több szálon is kötődik egymáshoz, hihetetlenül sok műsort csináltunk a csatorna számára. Nemrég a TV2 születésnapjára készült egy összeállítás az elmúlt 18 év legsikeresebb műsoraiból. Én ezt ott a partin láttam, és büszke voltam arra, hogy a felsorolt szórakoztató műsorok több mint a felében alkotók voltunk. Szívesen dolgoznánk tovább korábbi megrendelőinkkel, vannak projektek a TV2-nél, amire szeretnénk pályázni, de tárgyalunk az RTL Klubbal és más tévékkel is. A közszolgálati televízió számára is tartogatunk műsorötleteket. Vannak saját fejlesztéseink is, és szerencsére érdeklődés is van irántuk. Olyanok vagyunk, mint a szorgos pék, szeretünk kenyeret sütni, és biztosan állíthatom, hogy nagyon finomat tudunk készíteni.