Nem egy szakértői tévéajánló

Ha van nagyobb közhely, mint a "balról náciznak vs. jobbról komcsiznak", akkor az talán az, amikor emberek büszkén kihúzzák magukat, és mintha ők lennének az egyetlenek, kijelentik, hogy ők egyébként nem néznek tévét. Jómagam is az ilyen emberek számát gyarapítom, ugyanis megközelítőleg egy évtizede nem néztem semmit a TV-ben. Erre mondjuk különösebben nem vagyok büszke, mert nem tettem érte semmit, így megerőltetőnek meg pláne nem nevezném. Hogy mennyire nem vagyok képben, mi sem jelzi jobban, mint hogy amikor megkértek, hogy írjam meg ezt a cikket, visszakérdeztem, hogy

Most viszont két ünnep között vagyunk, amikor még azok is TV közelben vannak, akik rohannak, utaznak, aktívak és így nem egy dobozon keresztül tájékozódnak a világról, hanem élesben vagy egy még kisebb képernyőn keresztül szereznek mindenről tudomást. Személyemben egy ilyen ember próbál meg csipegetni a mai programok közül. 

10:00 Top Shop (RTL Klub)

A napot ennek az itthon még mindig virágzó műfajnak a félórás adásával kezdeném. Először is érdekelne, hol tartanak technikai megoldásokban az ilyen műsorok, mert az egy dolog, hogy elment mellettem tíz év, mire kiderült, hogy már a lefejezős videók is HD-ben forognak, itt viszont élek a gyanúpörrel, hogy még mindig az megy, hogy mutatnak egy emberről két képet, az egyiken egy fekete-fehér filter, amin szomorú fejet vág, amit áthúznak pirossal, majd ugyanaz az ember, színes képeken mosolyog, amit egy zöld pipával jutalmaznak. Persze ezt a kafkai átváltozást az adott termék idézte elő. Itt megjegyezném, hogy valaki eladott egyszer nagymamámnak egy ilyen három dekás műanyag szart horror áron, ami mindenre alkalmas csak padló tisztításra nem. Adventi üzenet, szívem mélyéről az eladónak: egyszer megtalállak és betöröm az orrod.

10:05 Onedin család (M3)

Különösebben soha nem tudott lekötni gyermekkoromban ez a történet, viszont most van némi aktualitása, a szereplők arcszőrzetét és haját fogja a fél bulinegyed hordani uszkve 35 éves késéssel tavasszal. Ide persze csak átkapcsolnék a TV shopról, a történetet mellőzve, tényleg csak a megjelenésre összpontosítva.

12:50 Jamie harminc perces kajái (Duna)

Jamie Oliver nem a legszimpatikusabb ember számomra, mert elhiszem, hogy aranyos, de ha az ismerőseimből indulok ki, közöttük nem sok aranyos ember van és mégis szimpatikusabbak és szerethetőbbek. Leginkább az a bajom, hogy nem életszerű amit csinál, kezdve azzal, hogy mindig van minden a konyhában és tetézi azzal, hogy ha valami nincs, felpattan egy női biciklire és öt percen belül beszerzi. Szívesen megkérném, hogy ezeket a mutatványokat rekreálja Pestszentlőrincen a Béke tér környékén, főleg egzotikus fűszernövényekkel. Lehet, hogy több lenne ez, mint harminc perc. 

13:15 Kívánságkosár (Duna)

Napi zenei kínálat! Igen fontos, hogy képben legyek, hogy mire van igény itthon, legyen az operabetét, egy jó Zámbó Jimmy-nóta vagy egy részlet valamelyik Latabár Kálmán-filmből. A párhuzamosan futó Ifjú Robin Hood kalandjait kihagynám, aminek az okát szívesen elmesélem egy pultot támasztva négyszemközt bárkinek, de nem biztos, hogy itt elkezdeném kifejteni. Maradjunk annyiban, hogy Bryan Adams zenéjéhez kapcsolok kellemetlen emlékeket és így kénytelen vagyok a kisebbik rosszat választani.

16:30 Familia Kft. (M3)

A kilencvenes évek elejének meghatározó sorozata volt a Familia Kft., amiben abból üztek sportot, hogy két szponzor neve közé megpróbáltak egy dialógust bepréselni. Ez hol több, hol kevesebb sikerrel sikerült. Inkább kevesebbel. Esztergályos Cecíla eddig-eddig-eddig-eddig-eddig-vagyok sikongatása meg legalább annyira előhozza belőlünk a gyermeket, mint egy hullámosra dohosodott Lutra album, amikor a beázott pincéből lapátoljuk gyerekkorunkat egy rozsdásodó konténerbe.

17:40 Pom Pom meséi (M2)

Nincsenek illúzióim, amikor a köztévéről van szó, de elég kemény, hogy gyerekmeséket kell néznem ahhoz, hogy annak az illúzióját fenntartsam, hogy érdekel ami a TV-ben megy. Nem baj, simán végignézem ötszázadjára, hogy leugrik egy paróka a fáról, és lejattol a kislánnyal, csak sokkal jobban ennyi idő elteltével sem köt le. Ha az életem múlna ezen a programon, találnék egy szöget, amiben a tartótiszt nem látja, hogy mit csinálok és egy könyvet olvasnék. 

18:25 Mekk Elek, az ezermester (M2)

Ennek egy kicsit több értelmet tulajdonítok, mint a Pom Pomnak, de csak azért mert valamiért egy fokkal viccesebbnek találom. Mondjuk az is lehet, hat óra körül már ez se lenne szempont és a szenvedésnek olyan tünetei ülnének ki az arcomra, aminél ezek a nüansznyi árnyalatok tulajdonképpen semmin nem változtatnak. A zenéje mondjuk jó és amennyire emlékszem, a történetek is szórakoztatóbbak, mint a kor legtöbb rajzfilmje. 

20:25 Foo Fighters Sonic Highways (M2) 

Nem vagyok a Foo Fighters rajongója és akkor finoman fejeztem ki magam, de elvileg ez egy New Orleansról szóló rész, ami a dzsessz kialakulásáról szól. A leírásban van Fats Domino, Louis Armstrong, arról viszont nem szól a fáma, hogy Buddy Boldenről esik-e szó, ha más nem ezért megnézném, hogy elégedetten bólogassak, vagy őrjöngve anyázzak. Annyit remélnék azért, hogy bemutatják, hogy milyen New Orleansban egy temetés és teszik mindezt egy kicsit nagyobb részletességgel, mint ahogy azt tette a Red Hot Chilli Peppers. Egyszer volt részem egy ilyen ceremóniában, amikor egy kultikus dobost búcsúztattak, aki New Orleans jazzéletének egyik meghatározó alakja volt. A rendőrkocsin táncoló emberek látványa egy kicsit árnyalta akkor azt a képet, amit Henry Rollins, vagy a fél hip-hop szubkultúra vázol fel a rend éber őreiről. 

23:05 Hátulról előre - Peter Gabriel koncert (M2)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Peter Gabriel zenéjével kelek és fekszem, de volt pár koncert DVD-je amit láttam, és ha nem is fogott meg különösebben, meglepnie azért mindig sikerült. Nem úgy, mint a televíziózásnak úgy nagy általánosságban. Tökéletes zárása egy egyébként jellegtelen napnak. A Paródiapercekre néha átkapcsolnék, de attól félek, hogy mivel semmi információt nem találtam, hogy miféle poénok fognak záporozni, bevisznek egy olyan sorozatot, amitől aztán képtelen leszek elaludni, az pedig nem lenne előnyös pont most, amikor arról kell ábrándoznunk, hogy jövőre új erőre kapva fogjuk megváltani a világot.