János, Pál
22 °C
33 °C

A világ leghíresebb kémiatanára

BB S1 001 XL
2016.03.07. 00:59
Egy ütött-kopott lakóbusz robog át az új-mexikói sivatagon. A sofőrön egy ing és egy koszos alsógatya, a fején gázálarc. A Winnebago az út szélén megáll, a férfi kipattan belőle, egyik kezében egy bazinagy revolver, a másikban kamera, amibe azt mondja zihálva, hogy ez nem az, aminek látszik. Nagyjából így kezdődött a 2008-as Breaking Bad (magyarul Totál szívás) című sorozat, a televíziózás harmadik aranykorának legprominensebb darabja. És ezzel került fel ismét Hollywood térképére az idén hatvan éves Bryan Cranston.

Vannak olyan színészek Hollywoodban, akik időről időre át tudják magukat pozícionálni, és kiugorva abból a skatulyából, amibe belekerültek, egy másikban is sikeresek tudnak lenni. Ilyen volt például John Travolta, aki a Grease és a Szombat esti láz után a Ponyvaregénnyel került ismét elő, és ilyen Cranston is, aki olyan régen a szakmában volt, és annyira összenőtt a neve komikus szerepekkel, hogy a szereposztó rendezők már el is feledkeztek róla, ha drámai főszerepre kellett valakit kiválasztani. Pedig a karrierjét nem vicceskedéssel kezdte Cranston sem, hanem szappanoperákkal, ahogy oly sokan a mai A-lista tagjai közül. 

Cranston, ha csak a családi hátterét nézzük, predesztinálva volt a színészi pályára, hiszen Hollywoodban született és szülei színészek voltak. Az ötvenes években viszont pont olyan sokan igyekeztek betörni az álomgyárba, mint most, így a német/osztrák/ír/zsidó felmenőkkel bíró szülők nem igazán tudták eltartani magukat és három gyereküket az epizódszerepekből, a házukat elvitte a bank, az apa pedig kénytelen volt amatőr bokszolóként is helyt állni. Cranston később azt nyilatkozta, hogy a Breaking Bad Walter White-jának kissé hajlott testtartását apjáról mintázta, aki egyébként 11 éves korában otthagyta a családot. 

Ha a sírkövemre azt vésnék, "Ő volt az, aki kopogott", az nagyon menő lenne.

A színészi pálya egészen az egyetem végig elkerülte, és ha azt hinnénk, hogy színjátszást tanult az egyetemen, hát tévedünk: politikatudományból diplomázott, a gimnáziumban pedig (nem vicc) a kémiaszakkör prominens tagja volt. Egy Playboy-interjúban azt mondta, a színészet felé akkor fordult, amikor testvérével együtt már második éve élt alkalmi munkákból, és egy esős este, egy virginiai nemzeti park pihenőhelyén Ibsent olvasgatott. A szüleihez hasonlóan kis szerepekkel kezdte a pályáját, először a One Life to Live című szappanoperában, ami 1968 és 2013 között volt képernyőn, és nem egy hollywoodi karrier első lépcsőfoka volt.

Az 1985-ös első próbálkozás után több kisebb tévéfilmszerep következett, majd olyan sorozatok, mint a CHiPs, a Loving vagy a Cover Up, és a kilencvenes évek végéig tulajdonképpen mindent elvállalt, amivel megkeresték. Olyan szerepeket is bevállalt, amikről, legalábbis későbbi interjúkban ezt mondta, előre tudta, hogy óriási bukások lesznek, de nem érdekelte, mert egyrészt meg kellett élnie valamiből, és az éhen halásnál még a Baywatch vagy a Matlock epizódszerepei is jobbak voltak. Elképesztően sokat dolgozott (65 film, 75 tévészerep) japán animesorozatokat szinkronizált Lee Stone néven, reklámokat forgatott, és türelmesen kivárta, hogy felfigyeljenek rá. Amellett, hogy tulajdonképpen bármit el tudott játszani, jellegzetes, mély hangja és intenzív tekintete miatt hősszerelmes szerepeket nem sűrűn kapott, de határozott karaktereket, legyen azok pozitívak vagy negatívak, nagyon sokszor játszott. 1998-ban Tom Hanks is felfigyelt, rá, és ráosztotta az HBO From the Earth to the Moon című minisorozatában Buzz Aldrin szerepét - csak azért, mert soványabb volt, mint az eredetileg kinézett színész. 

Egyszer herén szúrt egy darázs.

Szintén 1998-ban Steven Spielbergtől is kapott egy kisebb szerepet a Ryan közlegény megmentése című filmben, és mivel a filmből siker lett, mindenki, akinek köze volt hozzá, kvázi jól járt vele. Igaz, Cranston esetében ez a filmeket illetően a mai napig várat magára, de a tévét illetően meglehetősen jól járt. 2000-ben mutatkozott be a Fox adásán egy új sitcom, a Malcolm in the Middle (Már megint Malcolm), amiben hét évadon, összesen 151 epizódon keresztül alakította egy kattant család fejét, egy Hal nevű fickót. A sorozat egy Malcolm nevű srácól szólt, akinek 165-ös IQ-ja van, de körülötte mindenki tök átlagos, sőt, így még nehezebb neki a gyerekkor. Cranston az apját alakította a sorozatban, ami sok szempontból kilógott a kétezres évek sitcomjaiból: nem élő közönség előtt vették fel, filmre forgatták és nem videóra, Malcolm pedig gyakran kibeszélt a nézőnek. Ezek a jellemzők később olyan vígjátékokban köszöntek vissza, mint az Office, a Városfejlesztési osztály vagy a A stúdió.

Cranston a hat éven át tartó állandó tévés meló mellet sem lazított, hét filmet forgatott, köztük A család kicsi kincsét is, ami a 2006-os év egyik kritikuskedvence lett. A sitcom az első két évadban jól ment, 14-15 milliós nézettséggel, de 2006-ra ez lesett 3,8-ra, így a Fox teljesen érthetően elkaszálta. Cranstont három Emmyre és egy Aranyglóbuszra jelölték játékáért, de egyszer sem kapta meg a díjat, pedig nagyon megszenvedett érte: Hal, az idétlen fater szerepében nem egyszer vállalt be kellemetlen feladatokat. "Azt mondtam az íróknak, hogy azt csinálnak velem, amit akarnak, ha értelme van a sztori szempontjából." Az egyik epizódban 30 000 méh borította a testét, egy interjúban röhögve mesélte, hogy a vállán és a herezacskóján is megcsípték.

Kibírható volt. Ha most csípne meg egy méh, odacsapnék, és csodálkoznék, ha a farkamon, akkor meg sokkal nagyobb fájdalmat okoznék ezzel, mint maga a méh, ugye. De ha ott állsz, és a testeden 30 000 méh zizeg, ha meglepődsz, amikor megcsípnek, akkor sík idióta vagy. Amikor megcsíptek, hótt nyugodtan szóltam az egyik asszisztensnek, aki kiszedte a fullánkot. Igen, ilyen jó dolgom volt.

A sitcom után azonban Cranstonnek szembesülni kellett azzal, hogy a tévében onnantól kezdve ő mindig is az idétlen fater marad majd, drámai szerepekre nem is nagyon keresték, felkérték viszont az American Dad! és a Family Guy pár epizódjára, visszatérő szerepe volt az Így jártam anyátokkal című vígjátékban, és forgatott pár pilotot, melyekből semmi nem lett. Kiváló komikusnak tartották, aki rögtönzéseivel minden szerepét fel tudta dobni, de ezt a komoly sorozatok írói nem értékelték eléggé. 2008-ban Cranstont megkereste az X-akták egyik írója, Vince Gilligan, akivel még a kultsorozat egyik epizódjának forgatása alatt ismerkedett meg, és felajánlott neki egy főszerepet egy pilotban: egy rákos kémiatanárt kellett alakítania, aki metamfetamint főz, hogy a családjára hagyhasson egy kis pénzt. Ez volt a Breaking Bad.

A sorozat elég nehezen született meg, Gilligan és producertársai szinte minden tévéadónál bepróbálkoztak vele, de senkink nem kellett. Első körben az AMC is nemet mondott rá, de másodjára már bátrabbak voltak, és berendeltek egy kilencrészes évadot belőle. Az írósztrájk végül hétrészesre rövidítette le, de a kábeladót ez is meggyőzte, és berendelték a második évadot is. Az epizódonként 3 millió dollárból forgatott sorozat a harmadik évadtól lett igazán népszerű, akkortól, amikor a Netflix megvette a streamingjogokat, és az első két évadot egyszerre kitolta az előfizetőknek. A megnövekedett érdeklődés a nézőszámban viszont nem jelentkezett, az első négy évad 1,6 milliós átlagnézettséggel ment, és csak az ötödikre ugrott fel 4,9 millióra. Az AMC-t viszont jobban érdekelte a kritikai siker: a sorozatot összesen 58 Emmy-díjra jelölték, melyek közül 16-ot meg is kaptak. Cranston négy alkalommal lett a legjobb férfiszínész, az utolsó két évadárt pedig a legjobb sorozatnak járó szobrot is megkapta, hiszen producerkedett is mellette.

Semmi mást nem akartam, csak dolgozni. Az, hogy állandóan foglalkoztatnak, a legnagyobb dolog, amit életemben elérhettem. 26 éves korom óta folyamatosan forgatok, ez a legfontosabb számomra.

Walter White megformálásával Cranston legalább annyit segített a sorozaton, mint a sorozat rajta. A kisemberből lett kisstílű drogdíler majd kisebbfajta keresztapa története az elkerülhetetlen bukással együtt elképesztően izgalmas és lenyűgöző volt. A színész teljesen eggyé vált a karakterrel, de persze csak a képernyőn. Cranston nem tartozik a method acting nevű, teljes átlényegüléses módszert alkalmazó színészek közé, nem ment el kábítószeresek közé a főzést nézni, és nem kért tanácsokat mexikói dílerektől a terjesztést illetően sem. Azt nyilatkozta a negyedik évad forgatása alatt, hogy Walter csak annyira jó, amennyire jó karaktert írtak belőle, mert neki, mint színésznek csak az a dolga, hogy eljátssza, amit megírtak neki.

Ez persze túlzás, Craston jellegzetes hangja, az apjáról megmintázott testtartás, az űzött vad tekintet - ezek mind olyan fontos dolgok, amiket a szerepre elsőként kinézett Matthew Broderick vagy John Cusack  nemigen tudott volna hozzátenni. Arról nem is beszélve, hogy Walter háttérsztoriját, múltját az írók nyitva hagyták - ezt Cranston saját maga írta meg, és így tevékenyen részt vett a szerep alakításában. Pár epizódot később ő maga rendezett a sorozatban, és az utolsó két évadban már producerként is szerepelt a stáblistán - ez egyébként a fizetésemelés egyik bújtatott eszköze, egy-egy epizódért a végén 225 000 dollárt kapott. Csak a vicc kedvéért itt is megemlítjük, hogy az Agymenők című sitcom főszereplői egymilliót kapnak részenként.   

Cranston komikus énje a sorozat forgatásán is előjött, akadt olyan jelenet, amit a Jesse-t alakító Aaron Paul négyszer is elrontott, mert nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy Cranston egy szál alsónadrágban forgatott aznap, pedig a szerep szerint erre semmi szüksége nem volt. A sorozat alkotói és szereplői állandó rettegésben éltek tőle, mert az olyan mókamesterek közé tartozik, aki fingópárnákkal és dildókkal szórakozott a legváratlanabb pillanatokban. Gilligan szerint legalább nem unatkoztak forgatás alatt, bár néha az idegeire ment a gyerekes hülyéskedés. Cranston a Comic Con nevű közönségtalálkozón is szórakozott egy sort: Walter White-maszkot vett magára, és úgy vegyült el a tömegben - senkinek sem jutott eszébe, hogy ő van a maszk alatt.

A Breaking Bad hatalmas sikere Vince Gilligant a legsikeresebb showrunnerek közé emelte, a sorozat egyik szereplője, Saul Goodman zugügyvéd köré egy spinoff-sorozatot készített Better Call Saul címmel, ami már a második - sikeres - évadát tapossa, és amiben elméletileg Walter White karaktere is fel fog majd tűnni. Cranston a Breaking Badnek köszönhetően a tévés A-lista élmezőnyébe került, és válogathat a szerepajánlatok között, de egyelőre nem akar rendszeresen tévézni, inkább leforgatta a Trumbo című filmet a kommunista párttagsága miatt feketelistára tett Dalton Trumbo nevű hollywoodi forgatókönyvíróról. A szerep meghozta neki az első Oscar-jelölést. Emellett szerepelt a Godzilla című filmben, egy kisebb szerepet pedig elvállalt a Sneaky Pete című Amazonnak forgatott pilotban, amit ő maga írt. A tervek szerint a sorozatra berendelt sztoriban fel fog még tűnni, de a szerepe csak marginális lesz.

Munkakedve nem lankadt, az IMDb szerint hét filmje is készülőben van, az HBO-nak készített All the Way című történelmi drámát pedig már befejezte - ebben Johnson elnököt alakítja majd. Érdekes, de a film alapjául szolgáló Broadway-darabban is eljátszotta a szerepet és Tony-díjat kapott érte.