Időutazástól és feldolgozásoktól hangos a tévé most

Mert a hagyományos, propgrammingalapú tévézésben még mindig óriási pénz van, és mert bármilyen tanulmányt is nézünk (ezt, vagy ezt) a konklúzió az, hogy a hirdetési piacnak a mai napig a tévé a legjobb barátja. A Netflix, az Amazon és az HBO ráadásul reklámmentesen kínálja a portákát, előfizetési díjért, és ugyan egyik sem egy ökör ára, de a dolog pszichológiája csak úgy néz ki, hogy ami ingyen van, az kelendőbb, mint amiért fizetni kell.

Nem véletlen, hogy a streamingszolgáltatók "nem is fontos a nézettség" indokkal hessegetik el az őket adatokért bombázó újságírókat, egy-egy Netflix-, vagy Amazon-sorozat nézettsége még mindig nem összehasonlítható a jól menő network tévés tartalmakkal (NCSI, Agymenők = kb. 20 millió néző) és a kábeles királyokkal (The Walkig Dead = 14 millió, Trónok harca = 8 millió néző). Jó, mivel ők nem hirdetnek, így az adatok valóban értéktelenek, de az ízlés és a közönség igényének felmérésére azárt alkalmasak lennének.

A network tévék inkább abba az irányba indultak el, hogy a lineráris tartalmat (azaz a hagyományos tévéműsort) kiegészítik nonlineáris, VOD- és streamingszolgáltatásokkal, rágyúrtak arra, hogy a portéka online is mihamarabb elérhető legyen, és a Nielsennel megegyeztek, hogy a ne csak a tévés, élő adások nézettségét mérjék, hanem az alternatív elérésekét is. Okos dolog, ráadásul azt is nagyon jól csinálják, hogy a sorozatok korábbi évadait (de természetesen nem a legújabbakat) eladják a streamingszolgáltatóknak, így még több platformon jelen vannak. És hogy milyen összegekről beszélünk, amikor az amerikai tévés piac reklámköltéséről beszélünk? 

Ahhoz, hogy a hirdetések hatékonyan eljuthassanak a fogyasztókhoz, különösen a 18-49-es kereskedelmi célcsoporthoz, műsorok kellenek, ez világos, nem lehet a nap 24 órájában csak reklámot adni, illetve lehet, azt hívják teleshopnak. Ezen a héten tehát a nagy tévék megvendégelték a reklámozókat, pontosabban a reklámperceket vásárló nagy ügynökségeket, és puccos prezentációkban mutatták be, milyen sorozatok és műsorok közben lehet elárulni Joe-nak, hogy melyik fogkrémtől lesz kevésbé sárga a foga. De milyen tartalmat kínáltak egészen pontosan?

A teljes évadra levetítve az öt nagy tévé (ABC, CBS, Fox, NBC és a The CW) összesen 26 drámát és 15 sitcomot rendeltek be, illetve a CBS az idén elinduló, önálló streamingszolgáltatójára (CBS Access) még két új sorozatot kért, a Star Trek-franchise legújabb inkarnációját és az idén befejezett A férjem védelmében Christine Baranski köré írt spinoffját. Tokkal vonóval tehát 28 dráma és 15 sitcom kerül be az egész éves műsorrendbe, igyekeztünk valamiféle trendet, tendenciát felfedezni az újoncberendeléskben.

Időutazás és a közeljövő techrokrata megközelítése

Négy olyan sorozatot mutatnak be az országos tévék, melyek az időutazásra épülnek, és jön hozzájuk még kettő, ami jelenleg sci-fi-nek tűnő  eszközöket használva mesél el szokványos sztorikat (egy rendőröset és egy orvososat). Hogy miért pont most kattantak rá az időutazásra az NBC-nél, a Foxnál és az ABC-nél is, nem tudhatom, és még csak a DC’s Legends of Tomorrow kvázi sikere sem ad rá magyarázatot, mivel a most bejelentett új sorozatok tervei nem azt követően születtek, hogy a legkisebb network tévé képregénysorozatára rákaptak a nézők, hanem korábban.

Ilyen színelések egyébként sokszor előfordulnak, az okaik pedig összetettek. Tegyük fel, hogy az ABC rábólint egy időutazásos ötletre, ezt az írüó elmondja a haverjainak, és tíz percen belül már tuti születik hatvan másik, időutazós sztori, amit az írók azzal igyekeznek elpasszolni valamelyik rivális tévének, hogy az ABC már berendelt egy ilyen témájú sorozatot, és ugye, nem akarnak lemaradni? Az is előfordulhat, hogy egy stílus, egy zsáner hirtelen felkapott lesz, lásd zombik, vagy vámpírok, és ezt igyekezik mindenki meglovagolni. (Ez persze kontraproduktív is lehet, miért akarna bárki is olyasmit venni, ami hasonlít egy másik tévé kontentjére?) A harmadik eshetőség, hogy maguk a stúdiók keresnek írót, vagy éppen ötletet, és kiszivárogtatják, hogy mire van szükségük - ebben az esetben valószínűleg mindhárom lehetőséggel számolhatunk.

A lényeg persze az, hogy itt van a nyakunkon a Time After Time (ABC), a Making History (Fox), a Frequency (The CW) és a Timeless (NBC) az időutazás zsáner képviseletében, és az APB (Fox) és a Pure Genius (CBS) a technokrata jövőképével. 

Ezek közül a Timeless alaptörténete az Időzsaruból lehet ismerős: egy bűnöző a ellop egy időgépet, és a múltba utazik, hogy megváltoztassa a jelent, és utána kell menni, hogy ez ne történhessen meg. A csapatban egy tudós, egy katona és egy történész kap helyet, egyikük meg persze fekete, mert az vicces, ha a negyvenes évek Amerikájában egy fekete férfi csak úgy mászkál az utcán és ezért bántják. Az előzetes alapján nem sokat várunk tőle. A Making History az időutazás vicces oldalát fogja meg, és egy sitcomban dolgozza fel, mi történik akkor, ha egy lúzer az amerikai függetlenségi háború kirobbanásának idejéig utazik vissza az időben, mert csajozni akar, és ott még menőnek számít. Szintén lesz benne egy fekete szereplő, a vicceket tessék hozzáképzelni.

A Time After Time a klasszikus Időgép sztoriján csavar egyet, és egyben remake is, azaz egy korábban már filmben feldolgozott sztorit jár körbe: az ifjú H.G. Wells az időgépet felfedezvén elmeséli a haverjainak, micsoda szerkezet áll a nappalijában, mire egyikük, aki egyébként nem más, mint maga Hasfelmetsző Jack, ellopja, hogy a jelenben bújjon el üldözői elől. Vajon sikerül neki? Nem hát, mert Wells utánamegy. A negyedik időparadoxonos sorozat a Frequency, azaz Frekvencia címet kapta, ami nem véletlenül ismerős, hiszen 2000-ben már volt egy ilyen című film, amiben egy férfi egy régi rádió segítségével igyekszik kapcsolatba lépni 30 éve egy tűzesetben meghalt apjával. A tévés verzióban egy nyomozónő jön rá arra, hogy egy régi rádión keresztül képes beszélni a 20 évvel ezelőtt elhunyt apjával, akit  figyelmeztet a haláláról, a fater megússza, de nem következmények nélkül.

A két kakukktojás, de mégis a soft sci-fi-kategóriába tartozó Pure Genius (CBS) és APB (Fox) az orvoslás ill. a bűnüldözés terén használ olyan technológiákat, melyek egyelőre nem léteznek vagy csak a tervezőasztalon, és közös bennük az idealista megközelítés, azaz a világ jobbá tétele. A Pure Geniusban egy techmilliárdos áll össze egy zseniális orvossal, és oldanak meg lehetetlennek látszó eseteket, az APB-ben egy techmilliárdos vesz meg egy chicagói rendőrkörzet feletti irányítási jogot, hogy leszámoljon a bűnözéssel. Ezek közül a Fox időutazós komédiája és a CW Frekvenciája tűnik igazán érdekesnek, a többieket mi be sem rendeltük volna sorozatra.

Nosztalgiába fulladva

MacGyver, Elrabolva, Halálos fegyver, Ördögűző, 24, A szökés, Kiképzés, Frequency, Time After Time.  A közös bennük, hogy mind a 2016/17-es évadban kerülnek tévébe, és mindnek volt filmes/tévés eredetije már. A tendencia persze nem újkeletű, idén többek között az Ómen, a Csúcsformában és a Belevaló papapótló is a feldolgozás sorsára jutott, de igazán egyik sem ragadta meg a nézők figyelmét, az eredetileg Uncle Buck című Belevaló Papapótlót pedig még be sem mutatták.

Az országos amerikai tévékre érkező sorozatok közül a MacGyver már az előzetes alapján sima és totális kudarc: a címszereplő (Mac fia) nem szimpatikus, nem hiteles, az akció béna és erőltetett, és ezt az előzetest a pilot, az általában a legtöbbe kerülő epizód alapján pakolták össze. Szintén folytatás a 24: Legacy, ami viszont elég pofásnak tűnik, igaz, nem Kiefer Sutherland a főszereplője, hanem egy új arc, aki a CTU egykori igazgatójával közösen nyomoz egy terroristasejt után, aztán persze majd rájön, hogy a háttérben sokkal komolyabb dolgok vannak. A legutóbbi 24-évadhoz hasonlóan ez a sorozat is csak 12 részes berendelést kapott.

A teljesen feleslegesen feltámasztott szellemi termékek sorát A szökés és az Ördögűző vezeti, előbbi azért ért véget, mert az írók teljesen kifutottak az ötletekből, a közel-keleten bebörtönzött Michael Scofield meg annyira unalmas már az előzetes alapján is, hogy mi érezzük magunkat kellemetlenül tőle. Az Ördögűző modern feldolgozásában Geena Davis két pap segítségével akar megszabadulni a lányát megszálló démontól, (elárulom: feleslegesen) de az előzetes alapján ez minket nem nagyon érdekel.

Előtörténetet kapott az Elrabolva, a mindenkit nagyon megverő Mills ügynökről szóló sorozatból megtudjuk, mi vezetett odáig, hogy Mills annyira kemény lett. Erről a sorozatról nincsenek képsorok, sajnáljuk. A Halálos fegyver és a Kiképzés is remake-nek számít, azaz a film történetét, de legalábbis alapmotívumait követve rakták őket össze. A Kiképzés Bill Paxton miatt sokkal érdekesebb, mit a másik, amihez legalább annyira karizmatikus főszereplő kellett volna, mint Mel Gibson. 

Viccelsz, bolondozol?

Az annyira nem is meglepő, hogy a sitcomfelhozatalban találni legalább 4,  olyan újoncsorozatot, amiben megvan a potenciál arra, hogy megélje az első évad végét. A CBS három, kipróbált veteránra, Joel McHale-re, Matt LeBancre, és Kevin James-re bízta a nevettetést, ezek közül a Férjek gyöngyéből ismert James új sorozata elég átlagosnak tűnik, de LeBlanc mint a gyerekneveléshez teljesen kukán hozzáálló apa kifejezetten testhezálló szerepnek tűnik, ahogy az Y-generációba tartozó médiamunkásokkal és az online magazinkészítéssel szembe találkozó, régivágású újságírót/túrakirályt alakító Joel McHale is.

A családi sitcomok közül kiemelkedik az American Housewife, amiben egy tök átlag nő kénytelen szembeszállni a puccos város támasztotta elvárásokkal - ez sem igazán a története, hanem a szereposztása miatt izgalmas. 

A Fox a már említett Making History mellett a The Mick című vígjátékkal jelentkezik majd, amiben Felhőtlen Philadelphiából ismert Kaitlin Olson alakít egy megbízhatatlan csajt, aki jóval jobb sorsú nővére elnkényeztetett gyerekeire vigyáz majd. Itt sem a történet lesz a lényeg, hanem Olson játéka, legalábbis ha az előzetesből indulunk ki.

A (papíron) legérdekesebbnek tűnő sitcom pedig egy olyan biztosítótársaságnál játszódik, ahol szuperhőskárok ellen lehet biztosítást kötni és Vanessa Hudgens lesz a főszereplője.

A nőkkel mi lesz?

A CBS csatornát elmarasztalták, amiatt amiért az őszi újoncaik közül az összes főszerepében fehér heteroszexuális férfi található. Ez valahol érthető, viszont úgy tűnik, hogy az idény legnézettebb csatornája az egyetlen, ami ennyire nem tartotta fontosnak a nőies sorozatokat. A többi csatorna ellensúlyozza a képet és ha az összes berendelt újoncot vizsgáljuk, akkor azt lehet látni, hogy a cikkünkben tárgyalt 43 széria közül 20-nak női legalább az egyik főszereplője, vagyis az arány kezd közelíteni a normálishoz. Ezek közül a legkülönlegesebb talán a Pitch, ami azt mutatja be, hogy milyen lenne ha egy női dobó bekerülne végre az amerikai baseball ligába. A csatorna eredetileg csak tavasszal mutatta volna be a sorozatot, de előrehozták őszre a Dr. Csont csütörtöki időpontjára. A nyomozós széria utolsó szezonja így csak 2017-ben kerül adásba.

Az ABC évek óta nőiesebb programmal rendelkezik, ezért nem meglepő, hogy idén is ők viszik a prímet a az ilyen sorozatok tekintetében. 7 sorozatukban is nő legalább az egyik fontosabb főszereplő. Az eddig elérhető információk alapján azonban nem úgy tűnik, hogy a beszélő kutyás vagy a hirtelen visszatérő képzeletbeli barátról szóló komédia váltja meg a világot. Ahogy az Agent Carter kaszája után, ezúttal női nyomozó bőrébe bújó Hayley Atwell sorozat sem tűnik kifejezetten forradalminak.

A színes bőrű nők a legtöbb sorozatban maximum mellékszerepre számíthatnak, az ABC Rómeó és Júlia történetét továbbgondoló sorozatában, a Still star-crossed-ban találhatunk egy ilyen szereplőt, illetve az említett Pitchen kívül még ott van az éneklős sorozat a Star, aminek egyik központi karaktere egy fiatal fekete lány. Ő az egyike a háromtagú lánybandának, akikről szól a sorozat, ahogy igyekeznek építeni a karrierjüket. A sorozat az Empire sorozat atyjától Lee Danielstől érkezik, ami jelenleg a 18-49 éves korosztályban a legnézettebb sorozat az országos csatornákon. Ennek a sikerét igyekszik lemásolni a Fox.

A nyugdíjascsatorna bevállalta a forradalmat

Ahogy fentebb írtuk támadták a CBS csatornát az őszi műsorrendjük miatt, azonban tavasszal érkezik egy ügyvédes sorozatuk a Grace klinkából ismert Katherine Heigl főszereplésével. A Doubt címre hallgató sorozat, amiből egyelőre még előzetest sem készítettek egy ügyvédről szól, aki beleszeret egyik ügyfelébe, akiről azt pletykálják, hogy súlyos bűncselekmény szárad a lelkén. A sorozat nem történetével kerül majd be a történelemkönyvekbe (pláne, hogy eléggé hasonlít a története az ABC, itthon Botrány címmel bemutatott sorozatára), hanem azzal, hogy Laverne Cox először alakíthat transznemű színészként egy transznemű karaktert.

Országos csatornák sorozataiban ez még nem fordult elő és némileg meglepő, hogy ez pont a CBS-en fog először megtörténni. A streaming szolgáltatók előrébb jártak a transz-téma feldolgozásában, Cox a Netflix sikersorozatában, az Orange Is The New Blackben az első évadtól fogva szerepel, az Amazon Transparent című sorozata pedig konkrétan ezt a témát dolgozza fel, ott a főszerepet azonban egy férfi, Jeffrey Tambor alakítja.