További Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek - Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Nem nagy meglepetés, hogy a vasárnap esti Franciaország-Portugália Eb-döntő a kereskedelmi korcsoportban és a teljes lakosságban is a legnézettebb volt, az viszont igen, hogy az előző Európa bajnokságok és világbajnokságok döntőihez képest a nézőszáma csökkent, úgy, hogy a közönségaránya ugyanolyan maradt, azaz ennyivel kevesebben néznek tévét 2016-ban mint korábban. Ha számszerűsítjük a dolgot, akkor az tegnap esti meccs a teljes lakosság körében így nézett ki:
A kereskedelmi korcsoportban a közönségarány még magasabb volt, 50,4 százalékos, ami 732 041 nézőt jelentett. (A meccset a franciáknál a tévénéző lakosság 73 százaléka, azaz 20,8 millió ember izgulta végig.) Ha az M4 Sport idei számait összevetjük a legutóbbi négy Eb- és vb-döntő nézettségével, ezt látjuk (a számok a teljes lakosságra vonatkoznak):
- 2008, eb-döntő - 2 135 000 / 49,7%
- 2010, vb-döntő - 2 023 000 / 48,8%
- 2012, eb-döntő - 1 742 000 / 42%
- 2014, vb-döntő - 1 868 000 / 47,8%
Alapfogalmak
A nézettségmérésben két nagy csoportot különítünk el, az egyik az úgynevezett AMR vagy rating, a másik az SHR (share).
Az AMR azt mutatja meg, egy adott műsort egy napszakban a tévével rendelkező lakosság átlag hány százaléka nézte. Az SHR, azaz közönségarány pedig azt, hogy az éppen bekapcsolt tévék átlag hány százalékán ment az adott műsor.
A harmadik, ritkábban használt nézettségi csoport az úgynevezett teljes elérés, a reach, ami a legmegbízhatatlanabb, mert azt méri, hogy egy adott időszakban egy adott célcsoportban hányan érhetik el a műsort. Ez, mivel minden tévé a saját céljaira szabja, az összehasonlítást teljességgel lehetetlenné teszi.
A közmédia korábbi gyakorlata az volt, hogy bombasztikus című, kétmilliós nézettségről szóló közleményeket adtak ki, melyekből kiderül, hogy a mellbevágó szám úgy jön össze, hogy összeadják az M1-re, az M2-re, a Duna TV-re és a Duna Worldre odakapcsoló, és ott legalább öt percet nem folytonosan eltöltő nézők számát, ami így érthetően magas lesz.
A Nielsentől kapott adatokat aztán mindenféle módon lehet tovább finomítani, a legáltalánosabb az, hogy a 18–49-es korcsoportra vetítik le őket, hogy kiderüljön, a fizetőképes kereslet mit néz szívesen. A nézettség, a közönségarány és a teljes elérés nem összemosható, nem feleltethető meg egymásnak, összehasonlításuk értelmetlen. Ezeket értelmezni csak adott célcsoporton és időpontban vagy időszakban lehet.
Az Eb legnézettebb mecsse a magyar-belga nyolcaddöntő volt a maga 2 796 244 nézőjével és 61,5 százalékos közönségarányával, ami jó úton halad az év legnézettebb tévéműsora címért is.
A múlt heti toplistát a kereskedelmi célcsoportban három meccs vezette, a döntő mögött a két elődöntő, igaz, 33,9 és 25,8 százalékos közönségaránnyal, ami nem elérhetetlen a kertévéknek sem, legalábbis a kisebbik szám. A negyedik Barátok közt 23,3 százalékot tudott például. Az első harmincban van még egy M4 Sport-műsor, a brit Formula-1-nagydíj vasárnap délutánról, illetve három TV2-s produkció, a többi helyen szokás szerint az RTL műsorai állnak.
A csatornacsoportok versenyében az RTL visszavette a vezetést az egész napot és a főműsoridőt tekintve is, a TV2-csoport viszont az Eb lecsengésével sem tudott számottevően növekedni.
A nézettségmérés
A magyar nézettségmérést 1992 óta a Nielsen végzi, akiket korábban AGB Hungary vagy AGB Nielsen néven is emlegettek. A dolguk az, hogy előfizetőiknek egy nagy halom pénzért egy rakás adatot szolgáltassanak, amiket a megfelelő szoftverrel ki lehet elemezni, majd csinos diagramba vagy táblázatba rendezni, és kiküldeni a reklámozóknak és a sajtónak. A probléma ott van, hogy a laikus egy ügyesen megfogalmazott sajtóközleményből igen nehezen hámozza ki az igazságot.
A magyarok átlagosan 14 perc híján öt órán át tévéznek naponta, ami rettenetesen magas, olyannyira, hogy a világ többi országa (már ahol a Nielsen mér, gondolom) a nyomunkba sem érhet, a híresen tévébuzi szerbek is lemaradtak vagy félórával. Ez egyébként az úgynevezett 4+-os adat, azaz a négyévesnél idősebb, teljes lakosságra vonatkozik. A helyzet még rémisztőbb, ha a 60 év fölöttieket nézzük. Ők 6,5 órán át ülnek a tévé előtt, a 60–69 éves nők pedig egy átlagos napon 7 óra 20 percen át bámulják a képernyőt.
A nézettségmérés akkor működne rendesen, ha minden egyes tévés háztartásban lenne mérőberendezés, azaz a családtagok abban a pillanatban, ahogy odakapcsolnak egy adóra, megnyomnák a beazonosításukra szolgáló gombot, és akkor nem lenne visszatérő téma, hogy "de mégis, mennyire megbízható adatok jönnek a Nielsentől?". A szolgáltató hivatalos adatai szerint jelenleg 9 187 283 olyan, 4 évesnél idősebb lakos van az országban, aki tévés háztartásban él. Ezekből a háztartásokból kiválasztottak 1040-et, amivel lefedik a magyar társadalom minden szegmensét, és ezek kaptak egy-egy mérődobozt. Ez az 1040 háztartás reprezentálja az áldott népet, és tévézési szokásaikat a piac elfogadja alapvetésnek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
