A Harley és a Davidson-fiúk a self-made man legendája

ban
2016.10.01. 11:40
Minisorozatot forgatni egy olyan ikonikus amerikai márkáról, mint a Harley Davidson, elég bátor vállalkozás, mert könnyű belegázolni a rajongók és a cég lelkébe. Michael Fischler producert és a többi alkotót ez nem nagyon érdekelte, a sztorinak és a motoroknak rendeltek alá mindent. Interjú.

Mennyi időbe telt, mire ötletből sorozat lett?

Tavaly februárban kerestek meg minket az ötlettel. Tetszett mindenkinek, belevágtunk. Meg kellett találni a megfelelő írókat, színészeket, helyszínt, majd idén márciusban elkezdhettük a forgatást. Gyors volt a folyamat, szokatlanul gyors, és a forgatás során rengeteg kihívással kellett megküzdenünk, például azzal, hogy a bemutató dátumát (szeptember 5.) kőbe vésték, szóval arról szó sem lehetett, hogy csúszunk, egy héttel előtte adáskész epizódokat kellett leadnunk.

Mi volt a legnagyobb kihívás ezek közül?

Először is a forgatás feszített tempója, azán pedig az, hogy a képernyőn látható motorok 95 százalékát konkrétan meg kellett építenünk. Ha jól emlékszem, hat eredeti Harley-t találtunk, de jóval későbbi verziókat, mint amiket mi mutattunk be a sorozat első két részében, így amit abban a három órában láttak a nézők, azt mindet mi építettük az első csavartól sz utolsóig. Oké, én nem építettem bennük semmit, azt az Alex Wheelert kértük fel, aki a Mad Max 4 eredetileg tervezett változatához épített autókat. Három hónapja volt arra, hogy az első részben látott motorokat megépítse. Aztán beindult a dolog, azokat a motorokat, amiket az első részben láthattunk, átépítettük a második részhez, és így tovább. Kicseréltük a motorokat, a vázat átépítettük, kaptak új alkatrészeket, leeresztettük a kormányt, felemeltük, ahogy azt a kor megkövetelte.

Az sem volt egyszerű, hogy érzékeltessük: a kor népszerű motorversenyei, a motordromos, körpályás száguldások nem normális események voltak. Egyfajta modern gladiátorversenynek tekinthetjük őket, ha nem halt meg valaki az isteni szerencse volt, és nemcsak a motorosok, hanem a közönség soraiból értve. Az nyilvánvaló volt, hogy a színészek ezekben a jelenetekben nem szerepelhetnek, csak kaszkadőrök, a közeliek felvételéhez szálltak be csak a színészek.  De említhetném azt is, hogy egy 2000 fős forgatás elég sok logisztikai problémát vet fel, vagy azt, hogy sokat álltunk, mert szakadt az eső, de ezek tulajdonképpen bármikor előfordulhatnak. 

Ezek a motorok működőképesek voltak? A versenyekhez nem csaltak egy kicsit?

HatDs-35-770x461

Szerelmeslevél a Harley-Davidsonhoz

A háromrészes, összesen 4,5 órás minisorozat egy percig sem tagadja, hogy tulajdonképpen egy klasszikus amerikai márka előtt emel oltárt, és az egész sztorit úgy építik fel, hogy a legendás motor megalkotói, a Davidson-testvérek (a sorozatban ketten, a valóságban hárman voltak tevékeny részesei a folyamatnak) és Bill Harley tulajdonképpen mellékszereplők a motorok mellett. Ezzel nekem nem sok bajom van, mert szeretem a motorokat, és érdekelt, hogy az istenbe' lehetett versenyt rendezni olyan gépekkel, amiken csak azért nem haltak meg a motorosok, mert a Jóisten vigyáz a félkegyelműekre. Kritikánk erre folytatódik>>>

Pár kivétellel teljes mértékben. Volt pár jelenet, amiben gyors motorokra volt szükség. Namármost ezek a korabeli gépek, és most 1903-ról beszélünk, ugye, nem voltak gyorsak. A látványos kaszkadőrjeletekhez olyan gépeket használtunk, amikbe modern motorblokkokat szereltünk. ha jól emlékszem, Alex öt ilyen motort épített. Aztán ott volt az első részben látott nagy bukás a körpályán - Alex motorjai nagyon drágák voltak ahhoz, hogy összetörjük őket, így itt csak jól kinéző, de nem működő másolatokat használtunk, a váz alumíniumból készült, a blokkok meg csak dísznek voltak rajtuk. A versenyeket egyébként kibírták Alex gépei, de az ütközéseknél nem akartunk kockáztatni, egy törött váz visszavetette volna a forgatást. Ezekből is öt volt.

Mi vonzotta a sztoriban?

Az a tény, hogy két bevándorlócsalád gyermekei közösen alkottak valami olyan dolgot a semmiből, ami abszolút amerikai lett. Klasszikus amerikai sikertörténet, a self-made man-legenda kelt életre bennük.

A történeti pontatlanságokért nem kaptak a fejükre? 

Az Indian és a Harley-Davidson minden tekintetben egymás verseny- és vetélytársai voltak. Nem tudunk visszamenni az időben, és meghallgatni, mit is mondtak egymásnak, nincsenek felvételek sem. Azt sem tudjuk, hogy George M. Hendee, az Indian alapítója mennyire volt etikus vagy éppen etikátlan ebben a versenyben. Nem dokumentumfilm-sorozatot forgattunk, hanem egy nagy filmet, amit három részbe vetített le a tévé. A drámai hatás kedvéért kénytelen az ember átírni vagy összevonni dolgokat, ez ilyenkor óhatatlan. A harmadik részben látható motoros nő, Reya karaktert például több, létező személyből gyúrtuk össze. A Harley-Davidson hivatalosan nem támogatta a sorozatot, nem voltak szponzorok, nem kaptunk tőlük motorokat, pont azért, hogy szabadon dolgozhassunk, és ne kelljen megfelelni külső nyomásnak. Úgy tudom, hogy elégedettek voltak a látottakkal.

Történelem vs. tévé

  • George Hendee és Randell James, az Indian vs. Harley-küzdelemben (a versenypályákon és az üzleti életben is egymás riválisai voltak) nem bizonyított, hogy vesztegetéssel és hasonló mutyikkal operáltak volna, erről nincs semmiféle feljegyzés.
  • A látott versenyek nagy részét soha nem rendezték meg, így az első részben látott hosszútávú, megbízhatósági motorozást sem, aminek végén  Hendee és Walter Davidson egymásnak esett a tévében. 
  • Eddie halála valós eseményekre alapult, de mivel nem 18-as karikával akarták bemutatni a sorozatot, így sokkal szelídebb verzióban mutatták be: a valóságban a motoros a pályát övező palánknak csapódott, ott, ahol egy kisfiú éppen a fejét kidugva figyelte az eseményeket. A motor a fejének csapódott, és a helyszínen szörnyethalt, a közönségbe vágódó motor még négy ember halálát okozta. Eddie sem a pályán halt meg, hanem a közönség közé repülve.
  • Arthur Davidson 20 000 motorkerékpárt ajánl fel az amerikai hadseregnek a tévében - a valóságban az Indian szállított 41 000-et, a Harley csak 15 000-et.
  • Az EL sem 1936-ban, hanem 1935-ben került bemutatásra, a Knucklehead nevet pedig csak sokkal később, a II. Világháború után kezdték használni.

Ez volt a Discovery második fikciós sorozata. Az elsőben, a Klondike-ban nagy nevek is szerepeltek (Tim Roth, Sam Sheppard), itt nem az A-listáról válogattak. Tudatosan?

Amikor annak idején láttam a Ryan közlegény megmentését, és feltűnt benne Ted Danson, azonnal kikerültem a film hatása alól, mert eszembe jutott a Cheers, és hogy Danson abban milyen karaktert alakított. Ha nagy neveket csak azért válogatsz be a filmedbe vagy sorozatodba, mert velük akarod eladni a terméket, akkor ez elkerülhetetlen, mi viszont nem szerettük volna, ha a sorozattal kapcsolatban nem a történetről vagy a motorokról beszélnek, hanem arról, hogy XY is szerepel benne. A szereplőgárdánk nagyszerű volt, mindenki tökéletesen eljátszotta a karakterét, elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Ettől függetlenül volt pár nagyobb név, akit megkerestünk, de csak azért, mert alkalmasak voltak megjeleníteni egy bizonyos karaktert - ők főleg időzítési okokból nem vállalták a munkát. A Harley és a Davidson nevek elég nagyok ahhoz, hogy eladják a sztorit.

A nézettséggel elégedettek?

Hogyne lennénk, a Biblia-minisorozat óta nem néztek ennyien minisorozatot kábeltévén az USA-ban.

Miért pont Romániában forgattak?

Ezt megelőzően dolgoztam a Hatfields and McCoys című minisorozaton, amit Romániában forgattunk, így volt tapasztalatom az ottani körülményekről, amikkel tökéletesen meg voltunk elégedve. Amikor helyszíneket kerestünk a Harley és a Davidson-fiúkhoz, az USA egyből kiesett, mert egyszerűen nem maradtak fent azok a gyárak, épületek, amikre nekünk szükségünk volt az 1903-as miliő megteremtéséhez. Romániában viszont minden megvolt, a tájat simán eladtuk Wisconsinnak, és rengeteg olyan épület áll még a mai napig, amik pont úgy néznek ki, mint például egy 1903-as amerikai gyár. 

Az én feladatom az volt, hogy a büdzséből a lehető legjobb produkciót hozzam ki, az pedig elképzelhetetlen volt, hogy a forgatást az USA több államában költöztessük egyik helyről a másikra, mert csak így tudjuk elérni, hogy a látvány stimmeljen. Amint rátaláltam a velodromra Bukarestben, tudtam, hogy ez lesz a legjobb helyszín a forgatásra. Ezt felépíteni rendkívül költséges lett volna. A Hatfields forgatásán megismertem az ottani szakembereket, tudtam, mire képesek, és nem is kellett csalódnunk bennük. 25 éve foglalkozom tévésorozatokkal, de ez volt az első alkalom, hogy visszamentem egy korábban használt forgatási helyszínre.

Milyen költségvetésből készült a sorozat?

Pontos számokat nem mondhatok, de jóval olcsóbb volt, mint mondjuk a Trónok harca, ami óránként 10 millió dollár környéki összegből jön ki, ráadásul 20 nap alatt forgatnak ennyit. Nekünk tíz nap alatt kellett ugyanezt felvenni. Jóval kevesebb pénzből forgattunk, de nem kevesebből, mint egy átlagos minisorozat, és szerintem ami ebből a képernyőn látszik, az jóval nagyobb büdzsét feltételez, mint amennyink valójában volt.

Mi lesz a következő Discovery-sorozat?

A címe Manifesto, nyolc részes lesz, a témája pedig bűnügyi: azt az FBI-nyomozást dolgozza fel, aminek során elkapták Ted Kaczinskyt, a Unabomber néven ismert bűnözőt. A középpontjában az az FBI-ügynök áll, Jim Fiztgerad, aki az ügynökség legjobb és leginnovatívabb profilalkotójának számított, és nyelvész végzettségét is fel kellett használnia Kaczinsky lebuktatásához. Ez csak az első évad története, a mostani trendeknek megfelelően antológia-sorozat lesz, és minden évadban más és más ügyet dolgoz fel.

A Harley és a Davidson-fiúk befejező részét október 2-án vasárnap vetíti a Discovery Channel.