Kísért a kilencvenes évek az Aranyélet új évadában

Aranyelet s2 jelenetfoto fotokredit SaghyTimea (12)
2016.10.28. 18:54

Az egyik legjobb magyar tévésorozat, filmes eszközökkel gyártott, szuperigényes családregény, találó társadalomkritika, moziélmény a tévében – így rajongott a sajtó nagy része a valódi mutyi-Magyarországon játszódó Aranyélet első évada után. Én is nagyjából egyetértek mindezzel, de azért voltak gondjaim a HBO sorozatával. Leginkább az íve: nagyon ígéretesen indult, de aztán az évad második felében leült, a nagy nekirugaszkodásból nem lett rekordugrás. Emiatt egyrészt a Miklósi-család egyik tagjának történetszálát okoltam – Mira téblábolása teljesen súlytalan volt nekem, miközben egy kisebb maffiaháború volt éppen kibontakozóban –, másrészt azt, hogy a készítők a sztorit néha kicsit háttérbe tolták a Nagybetűs Mondanivaló kedvéért, miszerint Magyarországon mindenki sumákol, csal és összekacsint, vagy ahogy az évad mottója szólt: „Minden rohad, ami fénylik.ˮ

A második évad mottója – „Ami nem öl meg, összeköt.ˮ – nagy változásokat jelez, akárcsak a nyomasztó főcím, amiben Miklósiék szó szerint ezer darabra törnek (a főcímzene maradt, de az első évad nyünnyögését felváltotta Jónás Vera karakteresebb énekhangja). Az első rész alapján nagyon úgy tűnik, hogy a folytatás sokkal inkább a cselekményre koncentrál, és kevesebbet időzik el a mutyializmus dőreségein – persze azért ezek nem tűnnek el teljesen, Mira védőügyvédje például nagy rutinnal dobja el a szélvédőjén talált mikuláscsomagot. Mert Mira bajban van amiatt, amit az előző évad végén tett, és megjelenik a rossz társaság is, amibe (akibe) keveredett: Oszi, az öntörvényű roma lány. Az első évadban elég gyenge lábakon álló Oszi-szál így végre értelmet nyer, másrészt viszont lehet, hogy akik ezt a szálat utálták, nem tapsolnak örömükben, hogy Farkas Franciska karaktere megint felbukkant.

Mira mellett persze még van három (plusz egy) családtag, akik éppen nem kapnak hosszú elemeket az élet tetrisében: be kell költözniük a nagymamához, Janka, az anyuka MLM-rendszerben árusított kozmetikumokkal próbálja megkeresni a kosztpénzt, férje, Attila pedig egy szupermarket biztonsági őreként keres vélhetően nem túl sokat. Ez a felállás tökéletes ahhoz, hogy új szereplőkre lehessen irányítani a reflektorfényt. Mind közül a legerősebb egy Gáll Feri nevű arc, aki egyszer csak felbukkan a múltból, és bár sok minden nem derül ki még róla, sejteni lehet, hogy ő valamiféle főgonosza lesz az évadnak. Végh Zsolt lenyűgözően alakítja Gállt, a hideg futkos a hátamon tőle, minden pillantásából halálos veszély árad (pedig volt ő már bohókás Isten is az Uristen@menny.hu-ban, ugye). Nem kis részben neki köszönhető, hogy a második évad jóval komorabbnak ígérkezik, mint az első.

Aztán ott vannak még a felnőtt főhősök fiatal alteregói. Az első évad utolsó részében felvillant egy emlékezetesen jó ötlet: láttunk egy szeletet Attila és a későbbi keresztapa Hollós múltjából, amikor még gyerekként keverték a bajt. Izgalmas jelenet volt, de folytatás nélkül a levegőben lóg. A második évad szépen felszedi ezt a fonalat, és beleszövi a fősodorba: a kamasz Attila, Janka és Hollós mellett látjuk az ifjú Gállt és egy Mari nevű lányt is – ötük története lesz az évad legfeszítőbb kérdése. Az 1991-es történéseknek a nosztalgia ereje is jót tesz: amikor a kazettás autósmagnóban – kazetta visszatekerése tollal! – az Ossianra Bonanza Banzai az adu, vagy amikor egy kilencvenes évekre fényelt szűrőn keresztül látjuk, ahogy egy presszóban két üveg Balatoni mellé tesznek egy doboz Fecskét, az melengeti a néző szívét (persze csak akkor, ha annak idején hallgatott Bonanzát és ivott Balatonit).

Szóval valami történt 25 éve, ami miatt Gáll Feri most ott kísért a szebb napokat látott Miklósi-család körül – ez önmagában remek indítás egy új Aranyélet-évadhoz, ezért is sajnáltam, hogy az alkotók beleestek pár túlzásba. Például ezt a sorozatot is elkapta a Trónok harca-betegség (más nevén Spartacus-szindróma): muszáj egy évadnyitóba betenni patakokban ömlő vért, pár leszbicsókot vagy kamerába lengetett melleket – e jelenetek közül az egyik felbukkan most az Aranyélet-nyitányban is, előkészítés nélkül, öncélúan. Azt is vékony jégnek érzem, ami a nagyobbik gyerekkel, Márkkal kezd történni: az tök jó, hogy az első évadban a zűrrel együtt sodródó repper felnő, és saját stiklikkel elkezdi kezébe venni a sorsát (Olasz Renátó ütnivalóan jól hozza a szerepet), de új cimborái egyelőre csak karikatúrák. Remélem, nem marad ez így, és – ez már privát nyomor, de – azt is remélem, hogy nem alakul úgy a sztori, hogy szurkolni kell nekik. Sajnos két főiskola után képtelen vagyok már arra, hogy HÖK-ösökkel bármilyen empátiát érezzek.

Az továbbra is áll, hogy magyar sorozat még nem nézett ki így. Ez nyilván tükrözi a nagyobb büdzsét is, de azért főleg Marosi Gábor képein múlik. A csütörtök esti díszbemutatón filmvásznon is működött minden, egy idő után el is felejtettem, hogy éppen egy tévésorozatot bámulok. Ez persze a két rendező, Dyga Zsombor és Mátyássy Áron érdeme is, és a látványon túl nagyon drukkolok nekik, hogy az írókkal együtt mederben bírják tartani a rengeteg szereplővel és két idősíkkal zsonglőrködő cselekményt – van rá nyolc epizódjuk, de a pilot vállalásával együtt ez máris nem tűnik soknak (sőt).

Mert az már most látszik, hogy ez nem lesz könnyű. Egy sajtóvetítésen láttam a második-harmadik részt is, és ez alapján is írom, hogy az új szereplőket nézegetve egy idő után hiányozni kezdenek a régiek. Ónodi Eszter Jankájának minden arcrezdülése élmény, a világ végéig tudnám hallgatni, ahogy Anger Zsolt Hollósként szitkozódik, Thuróczy Szabolcs pedig egy kitörni készülő vulkán a frissen szerzett igazságérzete és a régi bűnei között őrlődő Attilaként – egyelőre viszont ők nem sokat alakították a történéseket. Bízom benne, hogy az évad későbbi részében kilépnek az árnyékból (a harmadik részben már vannak elég biztató jelek), és Mira lesz az, akit inkább hanyagolunk (karakternek túl normális, konfliktusforrásnak kicsit izzadságszagú, és hát Döbrösi Laura sem éppen színészóriás).

És persze a pilot után várom a választ ezer és egy kérdésemre. Mi a francot akar Gáll Feri? Mit kavar az első évadban is látott főhadnagy? Mi történt 25 éve? Hova lett Mari? Ugye Janka valahogy nagyon-nagyon megszívja a végén? Ha az embert így tudja érdekelni fiktív emberek sorsa, akkor az a sorozat tud valamit, vagyis az Aranyélet második évadját is érdemes lesz követni. Ígéretes, akárcsak az első – remélem, ezúttal az is marad a végéig.

Az Aranyélet november 6-án indul az HBO-n, az HBO GO-n rögtön két részt is meg lehet majd nézni a premier napján.