Huba
17 °C
33 °C

Nem hittük, hogy The Walking Dead megéri a második évadot

2017.02.13. 19:56
Lennie James az a színész, akinek az arcát kismillió brit sorozatból és filmből is ismerhetjük, de kapásból senki nem a Blöff botcsinálta rablóját emlegeti vele kapcsolatban, hanem a The Walking Dead egyik közönségkedvenc karakterét, Morgant. A rém szórakoztató színésszel Londonban, a FOX Magyarország jóvoltából interjúztunk.

Melyik Morgan áll önhöz közelebb? A békés vagy a zombigyilkos?

Ezt még soha nem kérdezte senki, nincs is kész válaszom. Őszintén szólva, nem tudom. Én, Lennie, túl gyáva vagyok ahhoz, hogy bármelyikük is lehessek, de azt tudom, hogy ahhoz szeretnék hasonlítani, már ha muszáj, amelyik a békés harcos útját járja, és azt vallja, hogy minden élet egyformán értékes. Bizonyos értelemben az a szembenállás, ami a Morgan és a világ, pontosabban a Rick képviselte világ között tapasztalható, kicsit félreérthető, vagy inkább félreértelmezik mert Morgan tetteit nem a félelem vezérli. Ha fél is valamitől az önmaga, az, amivé válik, amikor gyilkol, hiszen pontosan tudja, az mivel jár, hogyan alakítja át a személyiségét.

Morgan döntése nagy bátorságra vall, mert nem sokan tudják felvállalni azt, amit ő. Pedig azt a kérdést mindenkinek fel kel tennie előbb vagy utóbb, hogy muszáj-e ölni, hiszen a The Walking Dead világában azt már mindenki megtanulta, hogyan kell túlélni. A következő lépés az, hogyan éljünk, mert amit eddig annak neveztünk, az, legalábbis Rick és csapata esetében kimerül az először lövünk, aztán kérdezünk elv alkalmazásában. Morgan ezzel szemben igyekszik nyitottan hozzáállni azokhoz, akikkel találkoznak. Én ezt nem tudnám felvállalni, szóval legbelül inkább a gyilkos Morgan áll hozzám legközelebb, bár a valóság az, hogy ha a holtak feltámadnának, én rohannék legelöl, kétségbeesetten sikoltozva.

Mi lett volna, ha a pilotban nem Rick lovagol be Atlantába, hanem Morgan?

Hát, azt tudom, hogy Andy (a Ricket alakító Andrew Lincoln) mit mondana erre, azt, hogy már rég halott lenne mindenki. Komolyan nem tudom. Morgannek sokkal könnyebb dolga volt a sorozatban - leszámítva ugye a családja elvesztését - hiszen nem kellett vezetnie egy rakás embert, akikért utána felelősséggel tartozik, és tulajdonképpen csak magával kell foglalkoznia. Ricknek minden nap arra kellett gondolnia, hogy mi lesz az embereivel. Az tuti, hogy Morgan kevesebb embert ölt volna meg.

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal de ott volt a The Walking Deadben az első perctől kezdve. Mit gondol a sorozat fejlődéséről?

Lenyűgözött, mint mindenkit. Sokat beszélgetünk erről az őstagokkal, akik a kezdetektől fogva ott voltak, és ennek alapján 2010-ben senki nem számított arra, hogy valaha eljutunk idáig. Amikor befejeztük az első évadot, senki, sem a színészek, sem az alkotók, sem a tévé nem gondolta, hogy ennek lesz folytatása. Senki. 2010-ben minden a vámpírokról szólt, mi meg a trenddel szembe menve zombikról forgattunk.

Aki azt mondja, hogy előre tudta a sikert, az hazudik, és ezt bármikor hajlandó vagyok a szemébe is elmondani.

Nem volt rossz kívülről nézni a sorozatot?

 

A jómunkásember

Lennie James idén tölti az 52-őt, de 15 évet simán letagadhatna. 67 filmben és sorozatban szerepelt, a The Walking Dead és a Blöff mellett ismerhetjük a tavalyelőtt forgatott Critical orvosaként, de volt már korrupt zsaru (Low Winter Sun és Line of Duty), strici (Hung), a 147-es fogoly a Prisoner-remake-ben és titokzatos figura a Jerichóban. Sokoldalú színész, forgatókönyv- és drámaíró, aki Nottinghamben született, de London déli részén nőtt fel, nevelőszülőknél. A gimiben rögbizni akart, de egy csaj miatt színésznek ment, és azóta sem jutott eszébe váltani. Los Angelesben él a barátnőjével és három gyerekükkel.

Nem követtem hétről hétre, összevártam egy nagyobb adagot és egyben ledaráltam a részeket. Sokat dolgozom, így nincs is időm tévézni, meg úgy egyébként semmire, így nem is lőtték le nekem a legnagyobb fordulatokat előre. A történet lenyűgözött, és érdekelt, és képes vagyok magamat függetleníteni a sorozatot övező hisztériától, de engem is berántott, és láttam, ahogy egyre jobb és erősebb lett a történetmesélés, ahogy alakultak a karakterek. Amikor Scott Gimple lett a showrunner, még egy szinten ugrottunk, és olyan érett, komoly sorozat lett belőle, amire nem számítottam.

A mostani, hetedik évad első felében csak két részben szerepelt, ahogy a többi karakter is kevesebb időt vagy epizódot kapott fajlagosan. Ez milyen érzés volt?

Borzasztó. Gyűlöltem minden pillanatát. És így volt vele mindenki. Sokkal több szabadidőnk volt, mint eddig bármikor. Rühelltem. Én aztán nem vagyok az a rinyálós típus, de minden nap panaszkodtam miatta. Az agyára mentem a producereknek. "Mizu, Lennie?" "Rühellem az egészet." "Kérsz egy kávét vagy teát?" "Azt is utálom." Alig találkoztam a többiekkel. A Királyság-díszlet tök máshol van, mint Alexandria vagy Hilltop. Az első részben együtt voltunk mindannyian, de utána... Andrew-val hat héten át nem is találkoztam. Igaz, egymás közelében lakunk Atlantában, de mivel nem egyszerre forgattunk, még melón kívül sem futottunk össze. Végül a londoni gépen láttuk viszont egymást, útban hazafelé. Szörnyű volt, de nemcsak nekem. Volt például egy háromepizódos szünetem, ami 21 nap. Nagyon jól érzem magam Atlantában, de mit kezdjek ott magammal 21 napon át? Inkább hazamentem a gyerekekhez. Mindenki ezt csinálta. Jézusom, de rühelltem, most megint eszembe jutott, milyen volt. Mondtam is Scottnak, hogy értem és megértem, sőt, tiszteletben tartom a döntését, de ezt még egyszer ne. A félévzáró bulin egy rakás olyan arccal találkoztam, akiket életemben nem láttam. Te meg ki vagy, és mit keresel a sorozatomban?

A sorozat melyik színészével megy el szívesen piálni?

Kettő is van, az egyikük Jerryt, Ezekiel király jobbkezét, alakítja, őt Cooper Andrewsnak hívják, és eszement fazon. Soha nem láttam még hozzá hasonlót, ráadásul akkora, mint a hegyomlás, és bátran el lehet vele menni a legkeményebb helyekre is, nem szoktak belekötni. A másik meg Josh McDermitt, ő ugye Eugene a sorozatban. Imádom, mert mindig megnevettet, és olyan faarccal tolja a legelvetemültebb poénokat, hogy soha nem tudja az ember, mikor szívatja. Ráadásul imádja a whiskyt, pont mint Michael Cudlitz, akit az évad elején írtak ki a sorozatból, én meg nagyon tisztelem a whiskyivókat.

Miben más az amerikai sorozatkészítés a brithez képest?

Nem sokban. Eljutottam odáig, hogy ha a világ bármelyik országában forgatok, azonnal kiismerem magam a stúdióban vagy a díszletben, legyen az film vagy tévé, mindegy. Úgy értem, hogy komoly összegben hajlandó vagyok fogadni bárkivel, hogy ránézésre megmondom, kinek mi a dolga. A különbség a pénzben van és abban, hogyan és mire költik. A The Walking Dead forgatásán irgalmatlanul sokat dolgozunk, napi 14-15 órát, sőt,

gyakran előfordul, hogy péntek délután elkezdjük, és nem állunk le, hanem forgatunk szombat délig, volt már 18 órás napunk is. Nagy-Britanniában ez elképzelhetetlen, este hatkor mindenki leteszi a melót és hazamegy.

Ez persze sokkal hosszabb forgatásokat eredményez, míg a The Walking Dead 7 hónap alatt 16 epizódot leforgat, itt ehhez egy év sem lenne elég. Itt nem fizetnek a túlóráért, az amerikaiak igen, így hamarabb végeznek, persze drágábban. Ezen kívül apróbb különbségek vannak csak, egyrészt ugye a történetmesélés tempója és szerkezete - egy brit sorozat mögött mélyen mindig ott van a BBC-nél berögzült módszer, azaz nincs reklám, a 60 perc az nettó egy óra, míg az USA-ban 42 perc. Másképpen írják a forgatókönyveket, nem kell a reklámszünetekkel foglalkozni. Az amerikaiak viszont elképesztően képzett szakemberekkel rendelkeznek, sehol nem tudnak olyan színvonalon sorozatokat a szó szoros értelmében véve gyártani, mint náluk. Még a rossz sorozatok is nagyon jól meg vannak csinálva.

Azon meglepődött, hogy az amerikai The Walking Dead-nézőkben csak akkor tudatosult, hogy ön angol, amikor a sorozat kísérműsorában megszólalt? Volt is egy #morganisbritish hashtag.

Értetlenül állok előtte. Nagyon fura, az ember agyával lehet összefüggésben, vagy azzal, ahogy be vagyunk drótozva, nem tudom. Tudja hányszor hallottam az USA-ban, hogy "Imádtunk a Blöffben, de nem is tudtuk, hogy brit vagy?" Erre mit mondjak? Minden közönségtalálkozón van az a pillanat, amikor először megszólalok, és látom azt az ezredmásodpercnyi habozást az arcokon, hogy valami nem stimmel, "ez miért beszél ilyen furcsán?" Nem bánnám, ha senki nem tudná, nyugisabb lenne az életem. Egy ekkora sorozatnál a problémát a köré felhúzott show jelenti, a Talking Dead című kísérőműsor, a közönségtalálkozók, amikor nem karakterben vagy, hanem magadat adod, és én nem szeretem Lennie-t a közönség elé vinni, mert nem rájuk tartozik. Morgan igen, a magánéletem, én magam viszont nem.

Az évad második feléről mit árulhat el?

Az nyilvánvaló, hogy háború közeleg. Akik ismerik a képregényeket, pontosan tudják, hogy több füzetnyi háború jön, amiről nem tudom, hogy a sorozatban meddig tart majd, de a képregényben meglehetősen hosszan. A következő nyolc részben megismerjük a háború összes főszereplőjét, a helyszíneket, és kiderül, ki, milyen oldalra áll - és ha azt hiszi, hogy nem érheti meglepetés, hát fogja, ezt én mondom. Lesz aki átáll a sötét oldalra, mások átállnak a "jókhoz". Több akció lesz, gyorsabban halad majd a sztori, amit én személy szerint bánok kicsit, mert így, ezzel a lassabb történetmeséléssel volt idő a karakterekkel is foglalkozni, és eleve, sok új karaktert kellett felvezetni. Nem lehetett csak úgy elintézni valamit, hogy ez itt Ezekiel, van egy tigrise, na nyomás zombikat ölni. Ez nem megy. A második nyolc rész tempósabb lesz azért. Az évadzáróban van egy jelenet, amit a repülőn olvastam Melissa McBride (Carolt alakítja a sorozatban) mellett, és mindketten egyszerre szisszentünk fel, hogy ne már, ez kurvajó.

Legutóbb Budapesten forgatta a Blade Runner 2049-et, milyen karaktert alakít a filmben?

Erről csak annyit mondhatok, hogy amikor azt hittem, a The Walking Dead biztonsági intézkedéseit paranoiások írták, alábecsültem a filmesek spoilerfóbiáját. A szerepet a semmiből kaptam, egyszer csak jött egy felkérés, kell vagy nem? Mondom érdekel, de el kéne olvasnom a forgatókönyvet. Jó, üzenték, és kaptam egy appot, benne 20 oldallal a karakterem megjelenése előtti cselekményből és húszat utána, de nem menthettem le, elolvasni csak egyszer lehetett, és nem készíthetem képernyőfotót sem. 36 óra múlva meg az appból eltűnt a szöveg. Aláírtam, onnantól az aznapi forgatási anyagot kaptam mindig meg, de csak aláírás után, a nap végén pedig vissza kellett adnom, és megint aláírnom egy füzetbe. Haza sem vihettem őket, sőt, amíg nem adtam le a az anyagot, nem engedtek ki a díszletből. A forgatókönyvet ugyan megkapta elektronikus formában, ugyanabban az appban, mint korábban, és miután befejeztem a forgatást, a könyv huss, eltűnt a gépről. Szóval nagy volt a titoktartás. És közben Budapest meg nagyon jó hely volt, mindenki kedves volt hozzám és a feleségemhez is, a kaja nagyszerű volt,

csak azokat a sörbicikliket tudnám felejteni, azok borzasztóak voltak a sok részeg angol kölyökkel.

Denis Villeneuve rendező tényleg olyan jó fej, mint mondják?

Hadd fogalmazzak úgy, hogy törött lábbal, üvegszilánkon csúsznék 500 métert, csak még egyszer vele dolgozhassak. Csodálatos ember, nagyszerű barát, és nem mellesleg igazi filmes, olyan, aki imádja a munkáját és tűzbe menne a színészeiért. Az első napomon odamentem hozzá, hogy van egy ötletem a karakterrel kapcsolatban, azzal a karakterrel, amit mindössze két és fél héten át forgattunk, egy gigantikus, százmillió dolláros produkcióban, ahol minden perc késés súlyos dollártízezrekbe kerül, ő meg leállította a jelenetet, mert meg akarta hallgatni a javaslataimat. Ilyet ma nem sokan tesznek meg a főszereplők kedvéért sem. Ráadásul igazat adott nekem. Felejthetetlen volt a forgatás.

A The Walking Dead hetedik évadának második fele hétfő esténként látható a FOX-on.