Sváby: A TV2-t szeretném elverni néha

Miért pont most tér vissza a tévébe?

Nagyon egyszerű a válasz: most kerestek meg. 

Az elmúlt tíz évben senki nem hívta?

Olyan ajánlat, ami engem érdekelt volna, nem volt. Kerestek különféle műsorokba vendégnek, játékosnak, ilyen celebizének, de azokat 90 százalékban elutasítottam, mert nem volt kedvem így visszatérni. Önpromóra sem volt semmi szükségem. Egy alkalommal mondtam igent, az RTL Vacsoracsata című műsorára, ami közvetlenül a távozásom után volt. Igazából komoly megkeresés nem volt. A közelmúltban volt egy másik típusú ajánlat is – érdekes, hogy a dolgok ilyen egyszerre történnek néha.

A Hír TV-s felkérésre gondol?

Igen. Halál korrektek voltak velem, szóval annyira nem is tárgyalnám ki a dolgot, de végül az ATV mellett döntöttem.

Miért pont az ATV, és nem a Hír TV?

Mert azt gondolom, hogy ha egy pillanatfelvételt készítünk a mai magyar médiahelyzetről, és most csak a tévékről beszélek,

akkor az RTL mellett az ATV és a Hír TV vállalható, azzal a felhanggal, hogy ugye a Hír TV nem volt mindig az.

A döntés oka szakmai volt, egyszerűen jobb ajánlatot adott az ATV, és nem a fizetésre gondolok. Itt olyan műsort csinálhatok, amihez tényleg van kedvem, ennyi az egész.

Mi lesz a címe végül? Több verzió volt.

Heti Napló Sváby Andrással. A Napló szót műsorcím tekintetében szerintem levédette a TV2, de a nevemet ugye nem tudják, a Heti Napló szóösszetétel meg van annyira általános, hogy azzal sem tudnak mit kezdeni. Olyan, mint a híradó vagy az étterem, bárki használhatja. Nem is volt jelzés arról, hogy perelni akarnának.

És az RTL?

Oda nem hívtak. Kialakult, jó csapatuk van, sokan is vannak, jó műsorokat is csinálnak. Jó kapcsolatban vagyok a hírigazgatóval és a programigazgatóval is, ezer éve ismerjük egymást, és dumálgattunk is párszor a hírműsorokról, de vannak elegen rá. Nem akarom túlgondolni a saját személyemet, de én mindenképpen nagy bevállalásnak számítok, mert nem az a  fajta tévés vagyok, aki az adás előtt másfél órával beesik, megírja vagy megíratja valakivel a szövegét, és felolvassa, hanem együtt élek a műsoraimmal, fémjelzem azokat. Amelyik tévé ezt bevállalja, az tudja, miért teszi.

Ha egy hónappal korábban kérdezed, az ATV-s stábból nem tudtam volna pár újságírón kívül kit felsorolni. Nem ismertem sem Németh Szilárdot, sem pedig – és ez furcsán fog hangzani, de igaz – a műsoromat gyártó Hajdú Pétert. Talán kétszer találkoztam vele korábban, a telefonszáma sem volt meg, így kis híján le is maradtam erről a melóról, mert ismeretlen számot nem szoktam felvenni, és amikor hívott egy pillanatra, az is átfutott az agyamon, hogy kinyomom.

Gyorsan ment minden, két nap alatt lettem ATV-s.

Ha az ATV nem keresi meg, most a Hír TV-s Sváby Andrással beszélgetek?

Nem tudom. Ott minden nehézkesebben ment. Én Kálmán Olgával nagyon jóban vagyok, jó barátok vagyunk, nyomon követtem az átigazolását is. Velem egyébként már azelőtt tárgyaltak, hogy Olga decemberben felmondott volna.

Az milyen műsor lett volna?

Az is egy Napló-szerű műsor lett volna, heti egy alkalommal, egy órában. Én ilyet szeretek csinálni. Nem vagyok napi ember, dolgoztam ugyan mindennap jelentkező produkcióban, de nem az én világom. Nem vagyok híradós sem, nálam ezer sokkal szebben beszélő vagy artikuláló tévés van, vagy ki lehet nevelni ilyeneket. Annak idején egyébként a rádióban volt mikrofonengedélyem, és bár a beszédtechnika-tanárom mosolygott az anyámtól tanult hajdúsági tájszólással ejtett t betűimen, lenevelni sosem akart róla. A kommentelőktől persze ezért is kapok a fejemre. 

Szokott kommenteket olvasni?

Szerintem aki azt mondja, hogy nem olvassa a kommenteket, az nem mond igazat. Vannak ezek a nagyon klasszikus képernyős dumák, hogy „nekem nem hiányzik a képernyő”, és az „én nem olvasom a kommenteket”. Hatalmas kamu mindkettő. Mindenki olvassa a kommenteket. Egyszer rágugliztam a nevemre úgy, hogy az anyabaszótól a geciládáig mindenféle csúnya szóval összepárosítottam. Volt találat mindegyikre. Az utóbbi időben igyekszem csak átfutni a kommenteket, és persze idővel kérgesedik is a lelkünk, de még mindig van olyan megjegyzés, ami nagyon betalál, és ami nagyon szarul esik. Ilyenkor három dolgot lehet csinálni: a) nem reagálsz; b) mások példáját követve kamunévvel megvéded magad, de ezzel iszonyú könnyen le lehet bukni; és c) beszállsz a beszélgetésbe, de ezzel is csak magadra rántod a szart. Én inkább kikerülöm őket.

Az emlékezetes Orbán-interjú után is megtalálták?

Hajaj, de akkor nemcsak a kommentelők, hanem az egész sajtó. Joggal, hadd tegyem hozzá, mert csináltam egy hülyeséget, és bár nem esik jól, és szerintem simán benne volt a „lőjük ki a nagyvadat” elv is, de a sajtónak meg ez a dolga. Szarul esett és eléggé megviselt, de 11 évvel a történtek után szerintem már ciki ezt felemlegetni. Milyen érdekes, hogy a visszatérésem kapcsán két, a politikai paletta ellentétes végén található internetes lap is igazán geci cikket írt, amit erre az interjúra hegyezett ki. Lehet, hogy el kellene már engedni.

Én sem tudom: rémálmaiban előjön az az interjú?

Ha valaki venné a fáradságot, és visszanézné az interjút, meglepődne. Nem azt mondom, hogy jó volt, mert nem volt jó interjú, de az első részével semmi baj nem volt. A másodikban voltak problémák, például nem találtam meg egy kurva papírt. Pedig volt benne erős rész, Orbán Viktor itt mondta ki először azt, hogy ő soha nem hazudik. Soha! És elhangoztak valós kérdéseik is, amiket mostanában ugye nem nagyon kap.

Sokkal nagyobb gáz egy álkérdéses, alákérdezős interjúval előjönni bármelyik politikussal, mint egy őszintével, amiben vannak beégések.

Ez az életem része, együtt kell élnem vele, és igen, előjön rémálmaimban.

Ez az egyetlen ilyen?

Dehogyis. Nagyon sok mindent nem kellett volna megcsinálnom. Amikor az ember televíziózik, vannak olyan periódusai, amikor többet gondol magáról, mint amire valójában képes. Mert minden jól megy, fut a szekér, én meg elhittem magamról, hogy tudok vetélkedőműsort vezetni. Elvállaltam az Egy a száz ellen vezetését, és még az első pár adás után is meg voltam győződve arról, hogy jól vezetem. Igazság szerint nem volt annyira rettenetes, csak nem számoltam azzal, hogy én egy olyan skatulyában vagyok benne, amiben nem engedik meg a nézők, hogy mást csináljak. Nem mintha baj lenne ezzel: csináljon az ember egy dolgot, de azt jól. Én viszont azt mondtam: mi az nekem, egy vetélkedő nem a világ, megcsinálom. Nem az én szakmám, utólag visszanézve semmi keresnivalóm nem volt benne.

Mi az, ami most motiválja? A dac?

Kicsit igen. Azt gondolom, hogy ötvenévesen is van még bennem annyi, hogy tévézzek, és szerettem volna még egyszer egy jó műsort megcsinálni. Baromira hiányzik a szerkesztőségi élet – az, hogy olyan helyre menjek be, ahol velem egyívású emberekkel közösen valósítjuk meg a közös terveinket. Tíz éve nem tévézek, de annyi tartás volt bennem, hogy kivártam, hogy valaki szóljon, és nem én kilincseltem. Egyébként pár évet még vártam volna, nem számítottam rá, hogy most fognak megkeresni. Mindenféleképpen olyan műsort akartam, amiről beszélnek majd az emberek. A nyilvánvaló, hogy az ATV-n nem lesz 3-4 milliós közönségem, mint a TV2-n annak idején, de a piac is teljesen más, meg kell becsülni azt a sok százezer nézőt is, akit ide lehet vonzani. Át kell majd szoknom arra, hogy egy 8 százalékos közönségarány csodálatos, pedig a Naplóval 40 körül is voltunk.

A TV2-t azért szeretném elverni néha, ez a Frizbinek is összejött.

Amikor tavaly kijött, hogy Hajdú cége a TV2-n fogja feltámasztani a Naplót, mi volt az első reakciója?

Inkább nem ismétlem el, de ugye elég sokáig volt Napló nélkülem is. Nem néztem, mert nem jó érzés nézni úgy, hogy tudom, milyen belülről, és nem vagyok benne. Akkor néztem csak meg, utólag, amikor láttam, hogy valamelyik online felületen basztatják őket, de igyekeztem elkerülni őket. Az utolsó négy évben nagyon udvarias műsor lett belőle. Ott volt például a politikus egy napja című szegmens – na, az nálam soha nem lesz, ezt megígérhetem. Azt ugyanis nem lehet megcsinálni normálisan, mert ha nem vagy kedves, márpedig egy ilyen helyzetben nem kellene annak lenni, akkor nem engednek oda. Nem is feltétlenül biztos, hogy a pártpolitikát kiemelten kellene kezelni a műsoromban. Inkább fontos, jó kérdésekkel akarok foglalkozni. Több stábértekezletünk volt már, akadnak nagyon jó témák.

Ki lesz még a stábban?

Vannak többen az ATV-s riporter-szerkesztőgárdából, és lesznek berepülők is, az RTL vagy TV2 korábbi riporterei, de nem túl ismert nevek, és természetesen szeretnénk ismertebb arcokat is bevonni; Tvrtko több helyen is beszélt erről, ő be fog dolgozni. Egykori naplós kollégával is tervezünk, de az alapgárda már szétszéledt, azt összeszedni nem nagyon lehet. Havassal is szívesen dolgoznék egyébként, meglátjuk, mi lesz. Szeretnék olyanokat is bevonni, akik nemcsak felkonfolják, de el is készítik az anyagot, havonta kettőt minimum akarok én is.

Megvan már, mi lesz az első anyag?

A budapesti olimpiarendezés. Azt nem lehet kihagyni.

Van konkurens műsora a Heti Naplónak a mai magyar tévében?

Nem nagyon. Azurák Csaba elindította az 1/1 című műsorát, de nagyon későn. A TV2-ben meg ugye eleve nem lehet nagyon pártatlan műsort csinálni, vannak elvárások, amiknek meg kell felelni, nem lehet könnyű dolga. A magyar média egy részét egyébként nem a cenzúra, hanem az agyatlan öncenzúra nyomja, ez főleg a köztévére érvényes. Ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy tényleg fentről szól le valaki, hogy Verebes István vagy a Heti hetes valamelyik megmondóembere nem szerepelhet a köztévén? Micsoda baromság ez? Ilyen piszlicsáré dolgokkal nem foglalkoznak a pártvezérek, csak sajnos lent a komisszárok eljutottak arra a szintre, hogy beindul valami reflex, és jön a rendesszolga-effektus, aki túlgondolja a gazda szándékát. Ott pedig nagyon rendes szolgák dolgoznak.

A TV2-ről is elég karcosan fogalmazott. A Facebookon azt írta korábban, hogy vállalhatatlan, ami ott folyik. Most is így is gondolja?

Igen, a TV2 hírszerkesztőséghez és hírműsoraihoz gyomor kell. Legyártani is, felkonfolni is, bármilyen formában részt venni benne. Képtelen lennék rá.

Én nagyon kedvelem Marsi Anikót és Gönczi Gábort, nekik nagyon nehéz lehet ezeket a hírszerű dolgokat felvezetni napról napra. Ők valóban azt gondolják magukról, hogy csak ott ülnek és felolvasnak, miközben a néző velük azonosítja a műsort. Újságíróként az egyszerűen vállalhatatlan, hogy nap mint nap egy politikai akaratnak kell megfelelni. Akár jobb-, akár baloldalon. Szerintem egy újságírónak nem lehetnek politikus barátai. Az más, ha infókat kap tőle, de nem megy el vele kocsmázni vagy nyaralni.

Az ATV-ről viszont vagy azt mondják hogy szocitévé, vagy azt, hogy a Hit Gyülekezeté. Ott nem kell megfelelni politikai vagy egyéb akaratnak?

Ha valakit vagy valamit betesznek egy skatulyába, az onnan nagyon nehezen kerül ki. Aki engem gyurcsányistának tart (pedig háromszor, ha találkoztam vele), az mindig annak fog. Aki szerint meg beléptem a Hit Gyülekezetébe, az úgyis ezt gondolja, ha megfeszülök is. Két hete járok be a tévébe, két szót nem hallottam még eddig: a hitet meg a gyülekezetet. Kértem garanciákat arra, hogy a műsor készítésébe se a hírigazgató, se a gyártó ne szólhasson bele. Ez egyelőre elképesztően jól működik, teljes szerkesztői szabadságom van. Persze vannak íratlan szabályok, az Index sem csinál anyagot Spéder Zoltán üzleti érdekeltségeiről. A Heti Naplóban sem fogunk foglalkozni a Hit Gyülekezetével.

Ha megkapta volna ezeket a garanciákat és a szerkesztői szabadságot, a TV2-n is elvállalta volna a Naplót?

Ez egy nyilvánvalóan lehetetlen helyzet, mert nem kaptam volna meg, de ha mégis, akkor valószínűleg nagyon komolyan elgondolkodtam volna rajta. Bár amennyire én tudom, amikor felmerült a nevem, Dirk Gerkens kategorikusan kijelentette, hogy Svábyval nem. Pedig a magánéletben nagyon jó viszonyban vagyunk, csak ő pontosan tudja, hogy engem nem lehet megzabolázni. Velem sok gond van, és lesz az ATV-nél is. Ezt előre mondtam Németh Szilárdnak, de így is kellettem neki. Meglátjuk, mi lesz belőle.