Gedeon, Johanna
2 °C
21 °C

Elhunyt Bodor Pál, Diurnus

2017.03.12. 23:23 Módosítva: 2017-03-13 00:41:07

Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.

Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette. 

Göncz Árpád volt köztársasági elnök (balra) és Bodor Pál újságíró beszélget a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Régi Magyar Nemzetesek Társaságának (RMNT) rendezvényén, 2010. szeptember 7-én.
Göncz Árpád volt köztársasági elnök (balra) és Bodor Pál újságíró beszélget a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Régi Magyar Nemzetesek Társaságának (RMNT) rendezvényén, 2010. szeptember 7-én.
Fotó: Kallos Bea / MTI

1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.  

1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Itt naponta jelentek meg jegyzetei, tárcái, publicisztikái. Fontos szerepe volt a Ceausescu-diktatúra és a 1989-as decemberi romániai események hazai magyarázatában és megismertetésében. A Diurnus (latinul naponkénti, egy napi) álnevet is azért választotta, hogy Bukarestben maradt lányát ne érje bántódás. Bodor Pál egy Magyar Narancsnak adott interjúban azt mondta: a lánya biztonsága érdekében elterjesztette, hogy ha bármi történne vele Bukarestben, nemzetközi sajtótájékoztatót hívna össze Budapesten.

2005-ben a Hetek című hetilapban cáfolta, hogy jelentéseket írt volna kollégáiról a román államvédelemnek, a Securitatének. A lapnak azt mondta: az ötvenes években sokat szidták azokat a román hatóságok által elvégzett irodalmi elemzéseket, amelyekre szabályos bírósági ítéleteket alapoztak. Ezután többedmagával arra kérte fel őt a Securitate, hogy igazságügyi szakértőként néhány irodalmi műről mondjon véleményt.

Miután látták, hogy egy embert  az ő referátumuk alapján ítéltek el sok évre, "betegei lettek az ügynek". Az iratokat ezután már úgy kapták, hogy nem tudták, kiről mondanak véleményt, de "soha többé soha nem vasaltak ki belőlünk olyan szöveget, amely árthatott volna a szerzőnek".  A negyedik eset után a Securitate látta, hogy nem használhatják fel őket, így több megbízást nem kaptak. Az író azt mondta: "ez a história cselekményében rövid ideig, nyomasztó hatásában máig tart", és egy kisregény formájában próbálta feldolgozni a majdnem félévszázaddal korábbi történéseket.

Publicisztikái mellett több verseskötete is megjelent, és fordítóként is jelentőset alkotott.