Orsolya
7 °C
17 °C

Aki bírál, az eleve bérenc, sértett ember, és persze liberális

09
2017.03.29. 09:41
Mészáros Antónia a BBC-nél tanulta meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapelveit, amelyeket itthon a köztévének is kellene képviselnie, de nem teszi. Az ATV szerinte pártatlan és politikai befolyástól mentes, büszke arra, hogy a csatorna legfontosabb hírműsorát vezeti. Interjú.

Nem akar megújulni?

Ezt azért kérdezi, mert Kálmán Olga úgy nyilatkozott, hogy ez a szándéka?

Igen, azt mondta, megújulásra vágyott, ezért ment át a HírTV-hez. Ön is tervez ilyesmit?

Olga 14 éven át vezette ugyanazt a műsort egyazon tévénél, az én pályám pedig már csak azért is hozta a megújulás lehetőségét, mert gyakrabban kellett munkahelyet váltanom. Számomra most éppen abban rejlik az újdonság, hogy néhány hete az Egyenes Beszédet vezetem, váltásban Rónai Egonnal. De ez sem minden tekintetben új, hiszen a műfaj régóta közel áll hozzám – annak idején a Magyar Televízióban évekig vezettem az Este című műsort. Utána az ATV-ben a reggeli Startban is politikusokat, közéleti szereplőket kérdeztem aktuális témákról, a Szabad Szemmel című műsorom pedig a péntek esti főműsoridőben ment, hasonló profillal. Csak több volt benne a vita és a kerekasztal-beszélgetés. Egyébként jó lenne, ha az Egyenes Beszédben is több volna ezekből.

Az mennyire zavarja, hogy az Egyenes beszédet a mai napig Kálmán Olgával azonosítják?

BBC, MTVA, ATV

Mészáros Antónia az ELTE média szakán diplomázott, majd a londoni BBC-nél helyezkedett el, itt elsősorban dokumentumfilmek és politikai háttérműsorok készítésével foglalkozott. A BBC külpolitikai szerkesztőségének végzett munkája során kiküldték Koszovóba, Zimbabwéba is, négy hónapot volt Irakban. A haditudósítók közül egyedül ő jutott be az angol hadsereg sivatagi főhadiszállására.

Londoni munkájával egyidejűleg a magyar sajtóban is jelentek meg írásai, 2005-ben elnyerte a Minőségi újságírásért díjat. 2006-ban könyvet jelentetett meg Az unió nomádjai címmel, ami az Európai Unióhoz történő csatlakozás után nyugatra vándorolt kelet-európai munkavállalók életével foglalkozik. 2006-ban került az MTV-hez A szólás szabadsága és Az Este című műsorokat szerkesztette, utóbbit vezette is. Az Orbán Viktorral készült 2010. júliusi beszélgetése után egy délutáni csevegőműsorban kapott helyet. 2011 nyarán a köztévétől többek között őt is elbocsátották.

Ezután az ATV-nél kapott állást, A Szabad szemmel című vasárnap esti, majd péntek esti, valamint a Start című reggeli közéleti háttérműsort vezette, előbbi megszűnt, utóbbiból kiszállt, és most az Egyenes beszédben látható.

Nem zavar, mert ilyen típusú műsort, ugyanebben a műsorsávban már én is régóta vezetek, engem is ismernek a nézők, és tudják, hogy miképp azonosíthatnak. Egyébként hívtak már az Egyenes Beszédbe is, még hosszú évekkel ezelőtt, amikor az Este című műsorom volt a Magyar Televízióban, Olga pedig épp szülési szabadságra készült. Akkor azt mondtam, hogy köszönöm szépen, megtisztelő az ajánlat - többet is fizettek volna, mint az akkori köztévé -, de én lojális vagyok ahhoz a csatornához, ahol először kaptam lehetőséget. Azóta több címen vezettem már műsorokat, több csatornán, és remélem, kialakult a személyes brandem.

Nem járt túl jól a lojalitásával, hiszen kirúgták a köztévétől.

Ez igaz, de én így működöm, hogy amíg velem korrektek, addig lojális vagyok. És abban az időben még nem bántott senki az MTV-ben. Amikor a helyzet úgy hozta, hogy mégis az ATV-nél kötöttem ki, akkor már nem az Egyenes Beszédhez hívtak, de ez abban a helyzetben természetes is volt. Nem éreztem magam ettől rosszul, hiszen korábban én utasítottam vissza a lehetőséget. Most pedig lám, újra megtalált. Hosszú távon tehát mégsem jártam rosszul.

Hogy történt a kirúgása annak idején? Tényleg egy Orbán-interjú miatt történt?

Egy dolgot tisztázzunk: az én pályámon sokkal fontosabb dolgok is történtek, mint az Orbán-interjú, a köztévétől pedig ettől függetlenül is biztosan kirúgtak volna. Persze ettől még értem, hogy miért kérdez azóta is mindenki erről. Amire utal, az egy élő miniszterelnöki interjú volt az Este című műsorban, 2010-ben. Menet közben én már hallottam a fülesemen keresztül, hogy az új hírigazgató elégedetlen a kérdéseimmel, és van némi feszültség a vezérlőben. De a kérdések nem voltak sértőek vagy a szakmailag indokoltnál konfrontatívabbak, egyszerűen csak megkérdeztem, amit akkor éppen kellett, és nem foglalkoztam a kormánypárti elvárásokkal. Úgy viselkedtem, ahogy azt a BBC-ben, a pályám elején megtanították nekem.

Az adás után a folyosón még negyven percen át beszélgettünk a miniszterelnökkel, úgy, hogy közben mellettem álltak vörös fejjel az új főnökeim, akik egyértelműen kiszolgálták a kormányt.

Ők próbálták jelezni sajnálatukat a miniszterelnöknek, hogy én így elrontottam azt a szép estét, Orbán viszont szinte rájuk sem nézett, miközben velem feltűnően kedvesen beszélgetett.

 Hogy a pár héttel későbbi kirúgásomnak ehhez mennyi köze volt, azt pontosan soha nem fogom megtudni, de voltak arra mutató jelek már az interjú előtti napokban, hogy el akarnak küldeni. Hogy ez mégsem előbb történt meg, annak több oka lehetett. Talán attól tartottak, hogy nem lett volna szerencsés közvetlenül a már jóval korábban leegyeztetett Orbán-interjú előtt kirúgni a műsorvezetőt, hiszen talán olybá tűnhetett volna, mintha ő éppen velem nem merne kiállni. Még azt sem tartom kizártnak, hogy erről – mármint, hogy közvetlenül előtte már ne küldjenek el - személyesen döntött.

Maga az interjú milyen volt egyébként?

Én udvariasan tettem fel a kínosabb kérdéseket is, Orbánnak persze mindenre volt válasza. Bár nem volt könnyű dolga, de nem jött zavarba. Akkor, a politikai ciklus elején nem voltak még olyan korrupciós ügyek, külpolitikai anomáliák, vagy társadalmi feszültségek, mint manapság. A híveinek nyilván megfeleltek a válaszok, az ellentábornak meg úgyis megvolt a véleménye. Velem utána azt éreztette, hogy nincs problémája a valódi kérdésekkel, de azt persze nem tudhatom, hogy kifelé menet nem szólt-e oda valakinek, hogy távolítsanak el. Másfelől azt is el tudom képzelni, hogy éppen az interjúval nyertem pár hetet, mert utána a főnökeim elbizonytalanodtak, hogy vajon miért volt velem olyan szívélyes a miniszterelnök, elképzelhető-e, hogy valamiért mégis védett vagyok. Talán annak a kinyomozásához kellett némi idő, hogy erről szó sincs. Az pedig nem volt kérdés, hogy én túl szuverén vagyok ahhoz, amit a köztévével terveztek.

Hogy a konkrét döntést mikor és milyen szinten hozták meg, nem tudom, de nekem ott semmiképpen nem lett volna maradásom. Mindenkit eltávolítottak, aki nem volt kézivezérelhető. A túlságosan szakmai megközelítést képviselő, bár személyes világnézetüket tekintve jobboldali kollégáknak is menniük kellett előbb-utóbb. Persze a csoportos leépítést alaposan meg kellett szervezni, hogy ne perelhessünk, úgyhogy először egy átmeneti időre, amíg jogilag előkészítették a dolgot, mindenki átkerült ártalmatlan műsorokba. Engem a szórakoztató osztályra, a Teadélután című műsorba tettek, majd pár hónap múlva jött a kirúgás. Ezt már nem is olyanok intézték, akiket ismertem, hanem két új ember, akik épp csak odakerültek, és a döntéshez nem is lehetett közük. Mondtam is nekik, egyszer majd szégyellni fogják, hogy elvégezték ezt a piszkos munkát. Ma már ők sincsenek a köztévében, és szerintem utólag tényleg szégyellik is. Viszont legalább azzal megtiszteltek, hogy nem mondták, a munkámmal van baj. Én pedig nem jártam rosszul, mert az eltávolításom híre azonnal megjelent a sajtóban, és egy órával később már hívott is az ATV.

Abban az időszakban, amikor két műsor között volt az ATV-nél, azaz a Szabad Szemmel már megszűnt, de az Egyenes beszédet még nem kapta meg, nem gondolt arra, hogy távozik? 

Engem eredetileg a Start című műsorba hívtak, a Szabad Szemmel csak később indult. Közben végig dolgoztam a Startban is, és amikor a péntek esti műsorom megszűnt, arről szó sem volt, hogy ott ne számítanának rám tovább. Mindez közvetlenül az ünnepek előtt történt és mire eszembe juthatott volna, hogy egyáltalán körülnézzek a piacon, már fel is kértek az Egyenes Beszédre.

Az nem zavarta, hogy nem egyedül kapta meg a műsort?

Nem, sőt. Egyedül nem vállaltam volna, nekem sok lenne heti öt adás. Én egész nap az esti műsorra készülök, sőt, ha tehetem, akkor már az előző nap egy részében is. A kisfiam pedig még nem egészen három éves, fontos nekem, hogy hét közben is minél több időt tölthessek vele.

Hány nappal előre látják a műsor szerkezetét?

Változó. Ha ígérkezik egy fontos esemény, azzal számolhatunk.  De a műsor alapvetően az aktuális témákról szól, tehát nem dolgozhatunk nagyon előre. Én annak örülnék, ha mindig lenne két előre egyeztetett interjúalany, a többit pedig az élet hozná az adott napon. De az élet a gondos terveket is felboríthatja, például előfordult már, hogy késő délután mondta le valaki az esti szereplését.

Ilyenkor van egy lista olyan közszereplőkkel, akiket bármikor be lehet hívni?

Nincs lista. De többekről tudjuk, hogy bármihez színvonalasan hozzá tudnak szólni, és viszonylag közel laknak a stúdióhoz. Ha nagy baj van, hozzájuk fordulunk.

Ki az a politikus, aki a legrosszabb vitapartner? És a legnagyobb kihívás?

Nem mondanék neveket. Akad, aki például közismerten rémesen hadar, ugyanakkor nagyon bonyolultan beszél, néha alig lehet követni, amit mond, ezért ilyenkor félek, hogy a néző elveszíti a fonalat. Ilyesmi jut csak az eszembe, nem gondolkodtam még ennél nagyobb kihíváson. Egy kormánypárti politikus nyilván mindig nehéz feladat, mert rajta lehet és kell konkrétumokat számon kérni.

A mostaniakon pedig egyre jobban látszik, hogy sok médiatréningen vehettek részt, mert bizonyos technikákat elsajátítottak.

A kényes témákat egyre többször úgy akarják megúszni, hogy megpróbálják megakadályozni a riportert abban, hogy egyáltalán befejezze a kérdést. Belekapaszkodnak az első néhány szóba és gyorsan elkezdenek másról beszélni vagy közbevetnek valamit, ami teljesen más irányba viszi a beszélgetést. Egyre gyakrabban visszakérdeznek valami pontos adatra vagy megkérdőjelezik, hogy tényleg elhangzott volna egy idézett gondolat.

Ez nem csak azért kihívás, mert a biztonság kedvéért elő kell készíteni az összes szóba jöhető számsort és pontos idézetet – ezek a kitérők az időhúzásról is szólnak. Fel lehet ismerni az előre kidolgozott, szándékosan elnyújtott paneleket is, amelyeket az egyenes válasz helyett vetnek be. Ezeket azért nehéz jól kezelni, mert én hiába tudom azonnal, hogy melyik ezerszer hallott szólam csendült fel éppen az  elvárható válasz helyett , illetve melyik erdőbe akarnak bevinni, mégis, ha túl korán megszakítom a szóáradatot, a nézők csak annyit látnak, hogy arrogáns vagyok és nem hagyom beszélni szegény vendéget. Ha viszont nem szakítom elég hamar félbe, akkor a politikus húz a csőbe, felvet valami teljesen más témát, én pedig nem tehetem meg, hogy nem kérdezek rá -  és akkor máris nem én irányítom a beszélgetést. Az értékes adásidő pedig kíméletlenül lejár.

Manapság egyre nagyobb kihívást jelentenek az úgynevezett alternatív tények is, amikor a kormánypártiak rendre relativizálják az okadatolt igazságot is. Hiszen minden adatsorral, elemzéssel, kutatással szembe lehet állítani egy másikat, minden még el nem foglalt független intézménnyel, szervezettel szemben létre lehet hozni több pénzből egy másikat, és azt mondani: némelyek azt állítják, hogy baj van, míg mások viszont nekünk adnak igazat. Így aztán elhallgattatható vagy megbélyegezhető lesz minden szaktekintély. Aki bírál, az eleve bérenc, sértett ember, avagy külföldi – és persze liberális.

Az ATV mennyire tekinthető független tévének?

Politikai befolyást az én műsoromban nem tapasztalok, rám biztosan senki nem próbál semmilyen nyomást gyakorolni. Különben nem is vállalnám. Azt sem gondolom, hogy a tévé irányt váltana. Elhangoztak ilyen vádak, de én úgy látom, hogy arra megyünk tovább, amerre eddig is mentünk.

Azt hív be, akit akar?

Igen. Szakmai vitáink lehetnek arról, hogy az adott témában ki a legmegfelelőbb vendég, de olyan előttem még biztosan nem hangzott el, hogy XY márpedig nem jöhet be.

Ha elhangozna, felállna?

Nem volt ilyen helyzet, ahogy olyan sem, hogy ezt vagy azt márpedig nem kérdezhetem meg. Szerintem nem is lesz, ezt őszintén remélem.  Azt nem mondom, hogy soha semmilyen szigorúan szakmai érvet nem tudnék elfogadni arra vonatkozóan, hogy valamilyen vendég, téma vagy kérdés miért nem való éppen a műsorunkba. Kollégák nyilván megvitathatnak ilyesmiket egymással, ez egy csapatjáték. De ha politikai nyomást éreznék, akkor felállnék, igen.

Az öncenzúra nem működik az ATV-nél? Azaz előre tudja, hogy XY úgysem megy át a vezetőségen, így meg sem hívja?

Nem hallottam arról, hogy a kollégáim tartanának ilyen tilalmaktól, és én sem találkoztam velük. Viszont előfordul, hogy valakit azért nem hívunk, amikor indokolt lenne, mert már százezerszer megpróbáltuk, és tudjuk, hogy úgysem teszi ki magát a kérdéseinknek. Én ezekben az esetekben is azon az állásponton vagyok, hogy hívjuk meg újra és újra és újra, hátha egyszer még meglepődünk. Matolcsy Györgyöt, Mészáros Lőrincet, Polt Pétert, Habony Árpádot vagy akár Orbán Viktort például elég sokszor hívtuk hiába, de már biztos nem vesszük a fáradságot minden egyes olyan napon, amikor lenne tőlük mit kérdezni.

Korábban dolgozott a BBC-nél is, mennyivel volt másabb a brit köztévének dolgozni, mint a magyarnak?

Nem volna fair az összehasonlítás, már csak azért sem, mert ott teljesen más feladatom volt, más típusú műsorokban. Eleve kevés időt töltöttem az irodában, leginkább forgattam, gyakran külföldön, távoli vidékeken, sokszor még a kameramunkát is én végeztem, afféle videó-újságírói munkakörben.

Nem volt izgalmasabb, mint amit most csinál?

Persze, hogy izgalmasabb háborús területen forgatni, egyedül, egy szál kamerával, mint egy asztal mellett beszélgetni. De az élő közéleti interjúkban és a magyar politikai életben is van bőven izgalom. Ráadásul azt a fajta munkát ma már nem végezném. Vissza kell utalnom a családra: ők fontosabbak. Nem meglepő módon azok közül, akikkel Angliában együtt kezdtem, a lányok előbb-utóbb mind váltottak: vagy teljesen elhagyták a pályát, vagy sokkal nyugalmasabb munkát vállaltak a BBC egy másik részlegében. Egyébként amióta felmondtam ott, nagyon átalakult a brit köztévé is, a korábban 200 fős osztályt már csak 3-4 belsős ember viszi, mindenki más szabadúszó, rövid távú szerződésekkel. Nem tudom, hol lennék ma, ha nem jövök el magamtól.

Hogyan kell megcsinálni egy műsort a BBC elveinek megfelelően? A köztévé hírtévéjének elindulásakor az volt ugye a minta.

Nagyon alaposan, körültekintően és kiegyensúlyozottan. Ez néha frusztráló is, de érthető, hogy miért ragaszkodnak az elveikhez. Előfordult, hogy az egyik dokumentumfilm kapcsán írt cikkemet, ami az Irakban állomásozó amerikai hadseregről szólt, nem közölte le a BBC online, mondván, hogy erősebb megállapításokat teszek, mint a filmben és túl sok benne a saját véleményem. Patikamérlegen kellett kimérni, hogy mit mondunk és milyen szavakkal. Minden szónak bizonyítékokkal alátámaszthatónak kellett lennie. Volt olyan, hogy a dokumentumfilm egyik szereplője vonatra szállt és elutazott, ami a történet szempontjából fontos információ volt. Mivel pont az elutazásakor nem tudtunk forgatni, megszerveztem, hogy felvegyük a jelenetet ugyanazon az állomáson, ugyanazzal a vonattal, ugyanazzal az emberrel, ugyanazzal a bőrönddel - csak néhány órával korábban. Nekünk fontos volt a képsor, a hősünk pedig kamerán kívül leszállt a vonatról, hazament egy kis időre, majd aznap délután valóban elutazott, ugyanonnan, ugyanúgy. Amikor ezt megemlítettem a főnökömnek, megrökönyödött, és azt mondta, hogy a Panorámában (a BBC egyik legnagyobb presztízsű háttérműsora) nem hamisíthatjuk meg a valóságot, ezért nem használhatom az ominózus képeket. Hiába magyaráztam a dolgot, és hiába okozott komoly dramaturgiai problémát annak a mindössze néhány funkcionális képkockának a hiánya, hiába kellett átvágni a majdnem kész filmet, egyedül az számított, hogy az egyébként minden részletében hiteles felvétel nem volt teljesen valódi. A BBC elvei ennyi engedményt sem tesznek lehetővé.

Az is az alapelvek közé tartozott, hogy senkinek, semmiért nem fizethetünk semmit azok közül, akikről dokumentumfilmet vagy riportot forgatunk. A BBC elvei szerint ugyanis, ha valakit anyagilag motiválunk arra, hogy megengedje a felvételt, akkor ezzel torzíthatjuk a képet - ki tudja, mit játszik el az illető, csak hogy érdekesebbé tegye magát. És nem torzíthattuk a valóságot azzal sem, hogy segítünk a riportalanyainknak. Ez volt a legnehezebb. Egyszer egy terhes, hajléktalan lánnyal forgattam, de a főnökeim nem engedték, hogy a saját pénzemből befizessem egy olcsó szállásra, mert azzal is beleavatkoztam volna az életébe. Ha egyszer azért került a kameránk elé, mert hajléktalan és terhes, akkor ne segítsem, ne avatkozzam bele a történetébe, amit éppen elmesélünk, és ne tegyem a BBC-t semmilyen mértékben felelőssé a további sorsáért. Ezek a megkötések olykor nagyon frusztráltak, noha értettem a logikájukat.

Mennyire volt annak idején a magyar köztévé BBC-kompatibilis?

Amikor én elkezdtem ott dolgozni, morális szempontból még nem volt gond. Az erőforrások viszont nem voltak összemérhetőek. A köztévés Este műfajában nagyon hasonlított a BBC Newsnight című műsorára, aminek a szerkesztőségében dolgoztam egy ideig - tízszer annyi ember között. Így sokkal könnyebb alaposnak lenni, bár azt merem állítani, hogy a Magyar Televízióban nem az újságírói etikából adtunk alább, a magyar kollégák pedig nagyon felkészültek voltak, jóval keményebben is dolgoztak, csak kevésbé voltak ambiciózusak a forgatott anyagok. Mi nem engedhettük meg magunknak, hogy valaki akár két hónapig dolgozzon egy ötperces riporton vagy, hogy öt szerkesztő forgasson három külön stábbal egy aznap esti témához. Ettől még a néző nem kapott rosszat vagy hamisat, csak nem olyan igényeset, amit egyébként a britek annyira megszoktak már a BBC-től, hogy nem is értékelnek. Az igazán nagy különbség a tévés dokumentumfilmek terén volt, ott enyhe túlzással olykor annyiból forgattunk egy adást, mint itthon egy kisebb játékfilmet szokás.

04
Fotó: Huszti István

A stúdióbeszélgetések végső soron hasonlók, csak éppen a BBC-nél minden egyes beszélgetésre egy külön szerkesztő készíti fel a műsorvezetőt, ennek a szerkesztőnek pedig ehhez eleve összeraknak egy komolyabb háttéranyagot a kutatási osztályon. Elképesztő az adatbázis, évtizedeken át gyűjtik az anyagot minden elképzelhető témához. Amikor reggel leül az ember az asztalához és bekapcsolja a számítógépet, egy email várja, amiben kilistázzák az aktuális témákat, megkapja a linkeket az archívum megfelelő részéhez, és egy szakújságíró kolléga elérhetőségeit a kutatási osztályról, aki az adott témában mindenről felvilágosítja és a nap folyamán végig mindenben segít. Ezen túl még hosszú órák állnak rendelkezésre, hogy a szerkesztő az aznapi ötperces interjúhoz további emberekkel beszéljen, exkluzív információkat, füleseket gyűjtsön, kérdésjavaslatokat és egész haditerveket írjon. Én is végeztem kint ilyen munkát.

Ezzel szemben itthon?

Itthon ehhez képest a műsorvezető többé-kevésbé magára van hagyva a felkészülés alatt, a kollégákat éppen eléggé leterheli, hogy megszervezzék az adást. Nekem viszonylag jó helyzetem van, vannak tapasztalt szerkesztőim, akikkel lehetőség szerint átbeszéljük a témákat, vannak külsős elemzők, akikhez fordulhatok információért és most éppen van egy szorgalmas gyakornokunk is, aki sokat segít. Ha valami nagyon komplex, akkor tudok segítséget kérni, de Magyarországon sehol nincs rá elég ember, idő és adatbázis, hogy olyan háttéranyagokat állítsanak össze, mint amilyeneket a BBC műsorvezetői kapnak.

A köztévében lenne, mert pénz az van rá.

Lehet, hogy lenne, de most nem az a cél arrafelé, hogy valaki alaposan felkészüljön a tényekből és megszorongassa a kormányzati felelősséggel rendelkező politikusokat. Egyébként láttam benne némi iróniát, hogy amikor az új, BBC-snek mondott irányt bejelentették, azt az egyetlen magyar szakembert biztosan nem kérdezték meg, aki dolgozott is a BBC tévés hírosztályán.