Olivér
1 °C
5 °C

Százmilliók tűntek el hirdetési formában Habony egyik újságjánál

ripost cover
  • Alig két éve indult el a Ripost.hu, Habony Árpád kormányközeli médiabirodalmának bulvárlapja, de az oldalt nagyon hamar ellepték az állami hirdetések
  • Egy birtokunkba jutott dokumentum szerint 2016-ban közel 600 millió forintért hirdetett az oldalon az állam erősen túlárazva, sokszor a piaci átlag többszöröséért
  • Közben a Ripost online portálból nyomtatott napilappá, rádiós adássá és a TV2-es műsorrá nőtte ki magát, Ómolnár Miklós főszerkesztő és volt független kisgazdapárti politikus pedig bekerült a Habony-média belső köreibe
2017.06.06. 07:24 Módosítva: 2017-06-06 07:24:45

Már nyílt titok, hogy a Fidesz háborút indított minden nem kormányközeli médiafelület ellen, miközben durva piaci terjeszkedésbe kezdett, hol már létező és befuttatott felületek felvásárlásával (Origo, Figyelő, TV2, megyei lapok) vagy bezáratásával (Népszabadság), hol teljesen új portálok vagy újságok elindításával.

Utóbbiakhoz tartozik a Ripost.hu is, egy alig két éve indult online bulvároldal, amit a Story magazintól az útközben a Tények hírszerkesztőségének vezetéséig jutó Szalai Vivien miatt távozó Ómolnár Miklós alapított. A Ripost a nagyon rövid működése alatt leginkább arról lett ismert, hogy ennek az oldalnak jutott a legdurvább kormányzati propaganda, így Volner János állítólagos prostitúciós ügye, Vona Gábor melegbulis élményei vagy éppen a legutóbbi eset, amikor minden sajtóetikai normát eltaposva előrángatták Gulyás Márton aktivista privát profilját egy zárt társkeresőről.

Arról korábban már írtunk, hogy a Mérték kutatásai alapján a Fidesz milyen iszonyatos mennyiségben költi az adófizetők pénzét a párthoz köthető médiafelületeken, de eddig konkrétumokról nem igazán lehetett tudni, hiszen a kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy a saját részükről nem követik a hirdetési költéseket, meghagyják ezt az erre a feladatra megbízott reklámügynökségeknek.

Mi viszont most segítünk Rogán Antaléknak, ugyanis sikerült megszereznünk a Ripost hirdetési adatbázisát, amiben részletesen szerepel minden 2016 januárja és novembere között teljesített reklámköltés (megrendeléseket már 2015 szeptemberétől tartalmaz az adatbázis). Természetesen semmi közünk a magáncégek hirdetéseihez, ezért kizárólag azt mutatjuk be, hogy a Fidesz hogyan, mire és mennyit költ az adófizetők pénzéből Ómolnár Miklós korábbi független kisgazdapárti képviselő bulvárlapjánál.

Tömi a pénzt az állam a lapba

A Riposton elhelyezett állami költések mérete annak tudatában indokolatlanul nagy, hogy az oldal alapvetően nem számít piaci szinten értékes felületnek. A hirdetési adatbázis alapján a 2016 januárja és novembere között a Riposton megjelenő hirdetések több mint 96 százaléka állami cégektől vagy a Miniszterelnöki Kabinetirodától származott.

Állami szereplők csaknem 588 millió forint értékben vettek reklámokat a Ripostnál, miközben magáncégek csak kicsivel több mint 5 millió forint értékben hirdettek a lapnál (az adatbázisban van még csaknem 16 millió forintnyi hirdetés, amiről a hiányzó adatok miatt nem tudtuk eldönteni, hogy állami vagy magáncég rendelte-e meg).

Ennek az 588 millió forintnak csaknem a harmadát költötte el a Ripostnál reklámra a Magyar Villamos Művek Zrt. 2016-ban a monopolhelyzetben lévő áramszolgáltató cég nagyszabású imázskampányba kezdett, amelynek keretében az MVM sok pénzt költött el Ripostnál. Szintén sokat költött az MVM a cég által gründolt kulturális rendezvények marketingjére.

Az MVM mellett a kormány is elköltött a Miniszterelnöki Kabinetiroda által megrendelt kampányokra több mint 171 millió forintot. Ez a pénz több kisebb tételből jött össze, és a kampányköltések kisebbik részét „aktuális kormányzati intézkedések” reklámja teszi ki, illetve a migránsozós augusztus-szeptemberi népszavazási kampány keretein belül is hagyott a kormány kicsit több mint 100 millió forintot a lapnál. A három legnagyobb reklámvásárló közé tartozik a szintén állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. is, ami több mint 161 millió forintot hagyott a lapnál 2016 novemberéig.

Ripost-olvasók! Ugye ott lesznek a Modigliani-kiállításon?

Az MVM és a leányvállalatai ugyanúgy dominálják a Ripost legnagyobb reklámbevételeit összesítő listát, ahogy az összesített költéseket, bár az ábrán, amin a legjelentősebb költéseket szedtük össze, az látszik, hogy a kampányok közül bevétel szempontjából kiemelkedik a kormány már emlegetett népszavazási kampánya.

A Ripost főoldala kampányidőszakban
A Ripost főoldala kampányidőszakban

A drágább kampányok között is soknak az MVM vagy az állami cég valamelyik leányvállalat a megbízója. A már emlegetett imázskampányhoz több tétel is tartozik a kampányok között, ilyen az „image-növelés”, a „rebranding”, és a „márkaismertség-növelés” is. Erre a három tételre összesen több mint 70 millió forintot költött az állami cég. Nagyobb tétel az MVM reklámjai között a futball-Eb idején a Margitszigeten működő Futballsziget kampánya, amire az állami cég csaknem 29,3 millió forintot költött a Ripostnál.

Az MVM az általa támogatott Modigliani-kiállítást is a bulvárlapban hirdette 8,2 millió forintért, illetve csaknem 13,5 millióért ajánlották a Ripost-olvasók figyelmébe Balázs János szabadtéri zongoraestjét az MVM által támogatott Zenergia fantázianevű esemény keretein belül.

A legnagyobb kampányok közé az egyébként jelentős reklámvásárlónak számító Szerencsejáték Zrt.-nek csak egy kampánya fért be, mégpedig az Európai Mobilitási Hét és Autómentes Nap reklámkampánya, amiért az állami cég csaknem 23 millió forintot fizetett.

Szintén a legdrágább kampányok között volt a Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány (KKTTK) által szervezett 1956-os emlékév reklámkampánya, ami 15 millió forintba került.

Az állam 2016-ban letarolta a reklámpiacot: 2015-ről tavalyra 80 százalékkal költött el több pénzt az állításai átvitelére, ezzel a magyar kormány hazánk legnagyobb hirdetőjévé vált. Főleg a tévében hirdettek igen sokat, a tavalyelőtti 2,63 milliárd helyett 2016-ban már 6,3 milliárdot költöttek el itt egyes szereplőknél.

Kormányközeli cégek kaszálnak az állami cégek hirdetésein

2016-ban három cégcsoport volt jogosult az állami cégek kommunikációjának szervezésére egy 25 milliárdos koncesszió alapján. A cégcsoportok közül kettő kormányközeli, egy pedig egy amerikai hátterű cég. Az ábrán az látszik, hogy a Riposton megjelenő kampányok túlnyomó részét kormányközeli ügynökségek szervezték.

A Trinity International Communications annak a Kuna Tibornak a cége, aki Szijjártó Péter külügyminiszter régi barátja, de saját bevallása szerint Kuna cégeit nem ez teszi sikeressé, hanem az, hogy Isten erre a feladatra választotta ki őket. Kuna előző cégével, a Young & Partnersszel is egymás után nyerte a tendereket: 2010 és 2014 között kilencet nyert egyedüli indulóként. A Ripostnak a Trinity 293 millió forint értékben szervezett reklámkampányokat 2016 januárja és novembere között. Szintén nagyobb összegben, 199 millió forint értékben szervezett reklámokat a lapnak az Affiliate Network, ami Rogán Antal frakcióvezető Pasa parkbeli szomszédjának, Csetényi Csabának a cége.

A harmadik szereplő, a Mindshare Médiaügynökség már a baloldali kormányok alatt is bőven kapott zsíros állami megbízásokat, de a 2017-re vonatkozó keretmegállapodás értelmében például már nem szervezhet állami szereplőknek reklámokat (a Mindshare helyét a New Land Media Reklám, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. és Lounge Design Szolgáltató Kft. alkotta konzorcium vette át a kormányközeli cégek mellett). A Mindshare 2016 novemberéig a dokumentum szerint 20,5 millió forint értékben szervezett reklámokat a Ripostnak.

A Miniszterelnöki Kabinetirodának egyébként elképzelése sincs arról, hogy pontosan mennyi adófizetői pénzt költöttek el hirdetésre a különböző kormányközeli üzletemberek lapjaiban, nincs erről összesített adatbázisuk, és nem is tartják szükségesnek, hogy ilyet készítsenek, legalábbis Dömötör Csaba kormányzati kommunikációért felelős helyettes államtitkár válaszából ez derült ki, amikor a témáról faggatták. De hogy tisztábban lássuk az állami költések aránytalanságát, fontos megérteni a piac működését és ezen belül a Ripost helyzetét.

Honnan jönnek a Ripost olvasói?

A Gemius (ez a magyar piaci szereplők által elfogadott mérési rendszer) adatai szerint áprilisban például összesen 1535043 real user (ez egy olyan mérés, ami nem kezeli külön felhasználónak azt, aki egy adott oldalt asztali gépről, telefonról és tabletről is megnéz) fordult meg az oldalon, ez a 2016 májusától decemberig számított időszakban átlagban napi 204428 ezer látogatót jelent. Ez egyébként egy nagyon erős, a Gemius mérései alapján top 25-ös (napi látogatottságban 14., real userek tekintetében 16. hely) nézettség magyar szinten, azonban a SimilarWeb szintén erre a hónapra vonatkozó adatai megmutatják, hogy mi is áll a háttérben.

Ahogy a grafikonon látszik, a Ripost olvasóinak fele valamilyen ugrólinkről érkezik, több mint 30 százalék pedig közösségi médiáról, ami az ő esetükben 99 százalékban a Facebookot jelenti. 

Nincs hét százalék az olvasók között, aki direkt Ripostot szeretne olvasni, és szépen bepötyögi a böngészőjébe az oldal nevét. Ez az adatsor még durvább azt ismerve, hogy mik azok a Ripostot lehivatkozó felületek, amik az olvasótábor majdnem kétharmadát adják. A SimilarWeb szerint az alábbi öt oldal:

  • kapu.hu
  • hirkereso.hu
  • hirstart.hu
  • startlap.hu
  • tombola.hu

Ezek közül a kapu.hu (19,2%), a hirkereso.hu (17,5%) és a hirstart.hu (11,5%) generálja a legnagyobb forgalmat a Ripostra desktopon. Ezekről az oldalakról tudni kell, hogy úgynevezett aggregátoroldalak, amik elég nagy forgalmat generálnak úgy, hogy az oldalaikon más portálok cikkeit osztják meg folyamatosan. Egy jó helyre kihelyezett link vagy doboz – mint látható – egészen komoly kattintásmennyiséget tud hozni bármilyen oldalnak. Külön megegyezés alapján ráadásul van arra lehetőség, hogy egy adott portál friss anyagai gyakrabban jelenjenek meg az aggregátorok hírfolyamában, esetleg a címlapon magasan kiemelt, külön dobozt kapjanak.

Oké, ez csak az olvasók kétharmada, a maradék egyharmad Facebookról érkezik. A cikk megírásának idejében a Ripost Facebook-oldalának 88 306 lájkja van, ami egy ennyire fiatal portál esetében kiemelkedően jó szám, azonban a hírfolyamukban megjelenő bejegyzéseken látható aktivitás meglehetősen elenyésző.

Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy egy nagyjából hasonló elérésű magyar portál esetében milyen adatok jönnek ki. Végül a wmn.hu-t néztük ki, mivel ezt az oldal nagyjából annyian, egy kicsit még többen is lájkolják, mint a Ripostot Facebookon (cikkünk írásakor ez a szám 98 970). Ettől függetlenül a Gemius adatbázisa szerint a WMN Magazin honlapját legutóbb áprilisban átlagosan 34 397-en olvasták, májusban 35 918-an átlagosan, ami jóval kevesebb, mint a Ripost napi 100-200 ezer olvasója. Mégis nagyon tanulságos a Public Analyzer kimutatása a két oldal közti különbségekről:

skitch

Mint látszik, a WMN kevesebb és ritkábban megjelenő tartalommal kétszer annyi interakciót (komment, lájk, megosztás) ért el a Facebookon, mint a Ripost, és ha a posztonkénti átlagot nézzük, még brutálisabb a különbség.

A Ripost egy-egy bejegyzésére átlagban 40-50 interakció érkezik, ami már gyanúsan kevés ahhoz képest, mennyire sok embert érnek el a lájkjaik alapján.

Az igazán komoly Facebook-közönség így nem is innen, hanem más emberek oldaláról érkezik, ugyanis a Ripost együttműködést kötött több magyar közéleti szereplővel, akik rendszeresen osztanak meg cikkeket az oldalról, amivel forgalmat generálnak a Ripostnak. Hogy mekkora tömeghez érnek el ezek a cikkek, azt jól jelzi, hogy az alábbi négy oldalt mennyien lájkolták a cikk elkészülésének idejében:

  • Kasza Tibi (902 152 lájk)
  • Sarka Kata (223 812)
  • L.L. Junior (458 092)
  • Rubint Réka (915 484)

Ezek az oldalak rendszeresen posztolnak a Ripostról, de kizárólag úgynevezett „kis színes” vagy bulváros anyagokat, a migránsgyűlölő propagandacikkek, a megrendelt lejáratások, a kötelező Soros-anyagok, az Ufó Magazin szintjét súroló szenzációk vagy mondjuk azt, amikor a saját újságírójukat adták el Kiszel Tünde szeretőjeként, ezekre az oldalakra soha nem kerülnek ki. Egyébként az is feltűnő, és jól példázza a Ripost fantomolvasóinak inaktivitását, hogy ezeknek a közszereplőknek a posztjai alatt jóval több az interakció, mint a Ripost saját bejegyzéseinél. Az pedig már a GVH feladata lenne, hogy egyszer rendesen körbenézzen ezeken az oldalakon, mert még csak nem is titok, hogy ezek a celebek pénzért osztják meg adott médiafelületek cikkeit, de a bejegyzéseknél nem tüntetik fel, hogy ez bizony szponzorált tartalom.

rip2

Gyakorlatilag minden kattintás számít az olvasottsághoz, de ezek az adatok jól alátámasztják azt, hogy az a gyanúsan magas átlag olvasói szám hirdetői szempontból egy rendkívül értéktelen bázist takar. Azokét az olvasókét, akik voltaképpen összevissza kattintgatnak a Hírkeresőn vagy Kasza Tibi Facebookján, és igazából fel sem tűnik nekik, hogy a Tudnodkell.info, a Szabadonébredők vagy a Ripost.hu cikkét olvassák.

Ez hirdetői szempontból nem ér túl sokat, hiszen az a legfontosabb, hogy az olvasó tudatáig eljusson a reklám, fel tudja dolgozni, tényleg időt töltsön a cikk olvasásával, miközben látja a villogó reklámokat. A Ripost olvasói túlnyomó többségben azonban csak véletlenszerű, de gyakori kattintások. Ahogy a népszerű mémgyűjtő oldalakon, a Facebookon sem véletlenül nem hirdetnek hatalmas multi- vagy állami cégek. A Riposton viszont szinte kizárólag csak az utóbbira van példa, ahogy a fenti grafikonjainkon is látszik.

Hé, haver, hol a lé?

A hozzánk került hirdetői adatbázis 2015 szeptemberétől 2016 november végéig tartalmazza a Ripost.hu oldalon eladott összes reklámot és ezzel kapcsolatos tartalmat. Már itt komoly probléma merül fel, hiszen minden médiapiaci szereplő úgy értékesíti a felületeit, hogy ad egy AV (adview) vagy CT (átkattintás) becslést a hirdető/ügynökség felé, amit az olvasottsági átlag alapján találnak ki, illetve méri a Gemius is, hogy mennyi olvasó vagy éppen kattintás van az oldalon.

A helyzet az, hogy a Ripostot mindössze tavaly májustól mérik publikusan, miközben már 2015 májusától vannak rajta cikkek.

Ehhez képest már 2015 decemberében megjelent az első állami (a Magyar Olimpiai Bizottság) hirdető bruttó 762 ezer forinttal. 

Csak hogy a hirdetőpiacon kevésbé jártas olvasó is értse, röviden leírjuk, hogyan is működik ez az egész. Jön mondjuk a Pepsi, aki szeretné, ha a legújabb kampányával X ezer embert érne el. Ehhez megkeresi az adott online portálokat, megnézi, milyen látogatottsági adatai vannak, milyen hirdetési felületet milyen pénzért árul, aztán eldönti, hol lesz a legeslegjobb helyen a pénze. Minden ilyen online portálnak megvan a saját belső statisztikai rendszere, de a hirdető nyilván jobban szereti, ha egy adott cégtől független felületen is lecsekkolhatja, mennyien is látogatják az adott oldalt. Ez nálunk a Gemius, ahol – mint írtuk – egészen 2016 májusáig nem mérték a Ripostot.

Ehhez képest már hónapokkal korábban megjelentek a magánhirdetők, de ők nyilván azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak. Minket az állami hirdetők érdekelnek, hiszen mégiscsak a mi pénzünkkel játszadoznak. A hivatalos Gemius-mérésekig az alábbi állami szervezeteket nem érdekelte, hogy egyébként publikusan semmit sem tudni a Ripost látogatottságáról:

  • Államadósság Kezelő Központ Zrt.
  • Magyar Olimpiai Bizottság
  • Miniszterelnöki Kabinetiroda
  • Városliget Zrt.
  • Magyar Villamos Művek Zrt.

Mennyit ér valójában napi 30 ezer olvasó?

A kérdésre egy egészen gyakorlati példán keresztül tudunk hozzávetőleges választ adni. 2011-ben végeztünk egy kísérletet, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogy egy viccblog látogatottságát a Facebook virális erejével mennyire lehet vajon feltornászni – és persze arra, hogy ez a reklámokon keresztül mennyi pénzt hoz a konyhára. Nekünk persze nem álltak a rendelkezésünkre Kasza Tibi-kategóriás online celebek, és akkoriban még sokkal kevesebben használták itthon a Facebookot, mint ma, de az eredmény így is lehengerlő volt: két hét alatt értük el a napi 30-40 ezres látogatottságot.

Amikor futott a szekér, heti egymillió reklámmegjelenést produkáltunk az oldalra kitett Google AdSense hirdetéseknek, de az átkattintási arány annyira minimális volt, hogy a brutális látogatottságunk összesen 32 eurót fizetett csak egy hét alatt. Ezt egy évre felszorozva nagyjából bruttó 500 ezer forintos árbevételt kapunk – ennyire értékelte a piac a Facebookról áttévedő, napi 30-40 ezer olvasó körüli olvasótábort. Persze az automata reklámkiszolgálókhoz képest a direktben leszervezett reklámok jóval drágábbak szoktak lenni, és nem is kattintás után fizetnek, de akkor is: a Ripost hasonló méretű és típusú olvasótáborral ennek az összegnek több mint az ezerszeresét tette zsebre csak állami hirdetésekből tavaly.

(A kísérlet részleteiről ebben a cikkben olvashat.)

Utóbbi különösen bőkezű volt a Riposttal, hiszen összesen három bannerért (ez kb. a plakát digitális változata) és egy PR-cikkért fizetett majdnem 10 millió forintot. A PR-cikk különösen tanulságos, hiszen egy három bekezdéses, összegányolt koncertajánlóról van szó, amiért az MVM gond nélkül kifizetett bruttó másfél millió forintot. Ez egy egyébként egy Liszt Ferenc műveiből álló zongorakoncert, aminek nem is lehetne jobb helye, mint a Kasza Tibi Facebook-oldaláról és a Kapu.hu-ról ide tévedő olvasóknál. Mindezt 11 forintos egységáron, 40 százalékos kedvezménnyel, de mindjárt elmondjuk, ez miért fontos.

A gond az, hogy a normális piaci szereplőkhöz (tehát a magáncégekhez) képest az államot, úgy látszik, egyáltalán nem érdekli, hogy hol és mire költi el az adófizetők pénzét. Vakon megbízik egy teljesen újonnan indult bulvárlapban, aminek tök véletlenül az az ember a feje, aki a háttérben remek munkakapcsolatot ápol Habony Árpáddal, és esetenként két bulvárhír között véletlenül lejönnek konkrét ellenzéki politikusok vagy közszereplők elleni lejáratások éppen akkor, amikor a központi narratíva ezt kívánja. És mindez még semmi ahhoz képest, hogy mindezt piaci szinten orbitális túlárazással teszik.

A hirdetők ugyanis sok esetben úgynevezett AV-t (adview-t) vásárolnak. Ez úgy működik, hogy a Pepsinek van 10 millió forintja, és szeretné, ha egy hírportál főoldalán látható lenne a cég logója. A lap köszöni szépen a 10 millió forintot, és addig kint tartja hirdetést, amíg ez a 10 millió forintnyi AV el nem fogy. Az elfogyást mérik, ami voltaképpen az oldalletöltést, vagyis minden olyan alkalmat mér, amikor valaki a felületre téved. Ha én rámegyek egy cikkre, ahol látható a Pepsi-logó, az a piaci átlagot ismerve 2-3 forint, ez az egységár egy darab AV-ra, amit magyarul nevezhetünk hirdetésmegtekintésnek is. Ezekből a 2-3 forintokból jön össze végül az említett 10 millió forintnyi AV, és nevezhető sikeresnek a hirdetési kampány. Minél olcsóbb az egységár, annál tovább tart a reklám, annál több reklámot kap a hirdető a 10 millió forintnyi AV-ért. Ahhoz, hogy tudjuk, mennyi ideig tarthat a reklám pedig érdemes tudni, hogy átlagban mennyien olvassák az adott újságot, hiszen csak így lehet mérni, hogy egy 14 napos kampány képes-e ennyi idő alatt 10 millió forintnyi oldalletöltés generálni.

Ezért annyira fontos tudni a hirdetőnek az adott cég belső mérésén kívül egy külső méréstől is az átlagos látogatottságot, hogy nehogy átverjék. És mint írtuk, a Riposton már akkor egymást taposták az állami hirdetők, mielőtt mérni kezdte volna a Gemius.

A legfontosabb magyar piaci szereplőknél az egységár átlagban 2,5 forint, és ehhez általában 60-70 százalék kedvezmény szoktak adni a hirdetőknek. Ehhez képest a hónapokig nem mért, zavaros látogatottságú, brandérték szempontjából marginális, teljesen véletlenszerű olvasótáborral rendelkező Ripostnál az egységár átlagban 11-15 forint, a kedvezmény pedig az állami cégek esetében 70 százaléktól egészen a 0 százalékig terjed, ami konkrétan teljesen szembemegy a piaci normával.

Tehát az állam drágábban hirdet kevesebbet egy nehezen meghatározható számú, korú és anyagi helyzetű olvasótábornak.

Minden megkérdezett iparági szakértőnk hüledezett a 11-15 forintos egységáron, illetve azon, hogy amíg a magáncégek átlagban 70 százalékos kedvezménnyel hirdetnek a piacon, addig a Ripostnál az Államadósság Kezelő Központ Zrt. egy bannert mindössze 15 százalékos kedvezménnyel kap meg. Nyilván joggal merül fel az olvasóban a kérdés, hogy

ha ennyire drágán lehet csak hirdetni egy médiapiacon sokadiknak számító portálnál, akkor miért nem hirdetek olcsóbban többet egy olyan oldalon, ahol az olvasók is jóval többen vannak?

A Ripost.hu 2016-os hirdetési költései arra mutatnak rá, hogy az állam torzítja a piacot, felelőtlenül költi az emberek pénzét hirdetési formában, és kivételezik egy olyan felülettel, ami egészen véletlenül tökéletesen alkalmazkodik a Fidesz kommunikációjához. 

Ezt a kérdést teszi fel minden egyes magáncég, és nem véletlen, hogy a Ripostnál 96 százalékban csak állami hirdetők jelentek meg 2016-ban. Az állam meg valamiért nem teszi fel ezt a kérdést, és gond nélkül költi az adófizetők pénzét tízmilliós nagyságrendben, aminek köszönhetően aztán a sehol sem jegyzett kis online bulvárlapból tévéműsor (TV2), rádióműsor (Sláger FM), nyomtatott napilap lesz. És teljesen véletlenül a bulvárhírek közé befér Juhász Péter, Gulyás Márton, Vona Gábor vagy bárki másnak a lejáratása, ami éppen illeszkedik a Fidesz-narratívába.

Ebből is látszik, hogy mennyire indokolatlan az államtól ilyen sok és ennyire túlárazott hirdetéseket hagyni Ómolnár újságjánál. Mintha csak azt mondaná a Pepsi, hogy mostantól a gyirmóti focicsapat főszponzora lesz. Csak Gyirmóton tényleg van focicsapat, a Ripostnál pedig Ómolnáron kívül hivatalosan egy újságíró sem dolgozik az impresszum szerint. Arról nem is beszélve, hogy amíg a Pepsi egy magáncég, addig mondjuk az MVM az adófizetők pénzét szórja aranyesőként a Ripostra, és teszi ezzel dúsgazdaggá Ómolnár Miklóst és cégét.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)