Újra nemi erőszaktól hangos a tévéipar

Amikor az első valódi összeköltözős reality elindult, 1992-t írtunk. A The Real World című műsor ötletét a gyártó MTV az amerikai köztévé, a PBS egy 1973-as dokumentumfilmjétől, az An American Familytől kölcsönözte, amiben egy stáb hét hónapon át követte nyomon egy átlagcsalád mindennapjait, pontosabban a szülők válását, és annak hatását öt gyerekükre, akik közül az egyik a műsorban jelentette be, hogy meleg.

Ez 1973-ban azért elég meredeknek számított, a 12 részes műsor után az amerikaiak 1992-ig nem is foglalkoztak a formátummal. A The Real Word sikere nyomán aztán jöhetett a Big Brother, a Survivor és kismillió másik valóságshow, amiket tulajdonképpen csak az kötött össze, hogy ún. non-scripted tartalomnak számítanak, azaz nincs forgatókönyv, így a szereplők azt csinálnak, amit akarnak, a kamerák meg rögzítik azt.

A műfaj persze kitermelt olyan vadhajtásokat is, amikben a szituációkat előre megírták, és a szereplőknek csak a dialógusokat kellett rögtönözniük, illetve (aránylag) spontán reagálniuk a kialakult helyzetre – ennek eklatáns példája az Éjjel-nappal Budapest.

hiszen vágott, szerkesztett tartalomról beszélünk: a Való Világ vagy a Big Brother napi összefoglalói esetében 24 órás adatfolyamból kellett 60 perces adást összerakni, és ha belegondolunk, egy olyan sem volt, aminek ne lett volna valamiféle vezérfonala. Ez persze természetes, amit a játékosok mindennapjukként élnek meg, az nekünk, nézőknek csak egy tévéműsor, amitől elvárjuk, hogy szórakoztasson, épp ezért szerkesztik, megvágják és igen, manipulálják a tartalmat is.

Azoknál a műsortípusoknál, ahol fiatal, szép nőket és dögös pasikat zárnak össze egy fedél alá, legyen az a Nagy Ő és női főszereplős testvérsorozata, vagy tulajdonképpen bármelyik, párkapcsolatra/megcsalásra/összejövésre/szexre épített reality, az alkotók nemcsak a szereplőválogatással, a szerkesztéssel vagy akár a vágással manipulálnak, hanem a szereplők konkrét instruálásával is. Legalábbis állítólag, mert ezt bizonyítani a sok millió dolláros kötbérrel és perrel fenyegető titoktartási szerződések miatt nem nagyon lehet. Ettől még elég sok beszámoló, névtelen informátortól származó súgás került ki a kulisszák mögül, és ezekre a típusú műsorokra már évekkel ezelőtt rákerült az a bélyeg, hogy nem kell feltétlenül mindent készpénznek venni, amit látunk.

Amikor viszont kitör a balhé, akkor a botrányok ritka undorító képet festenek le a televíziózásról. Nem kell messze menni, a TV2-n tavaly bemutatott Éden Hotel harmadik évadában is volt elég verbális és fizikális erőszak ahhoz, hogy az ember elkapcsoljon az adásról (érdekes, de míg a formátum a Viasaton ment, az ilyen események vagy nem kerültek képernyőre, vagy ha igen, a következményeik is, így a néző megnyugodhatott).

Ennek csúcsa az a jelenet volt, amiben egy hullarészeg játékos az őt szexszel kecsegtető másikra olyan erőszakosan nyomult rá (szétfeszítette a lábát), hogy a baljós aláfestő zenével megtámogatva az ember talpa is ökölbe szorult. Az Éden Hotelben az eseményeket fix kamerák rögzítik, így azt, amit a játékosok csináltak, a vezérlőben is láthatta valaki – elméletileg az ő feladata lett volna azonnal leállítani a felvételt, az erőszakos férfit meg kirángatni a szobából. Nem így történt, és ugyan nemi erőszak nem lett a dologból, de amint a felvétel adásba került, a műsornak befellegzett. Botrány lett belőle és per is, igaz, a szenvedő fél ejtette az ügyet, és azóta sem hallani róla.

Az amerikai, nálunk nem látható Bachelor in Paradise című műsorban ennél még durvább dolgok történtek ezen a hétvégén. A Nagy Ő testvérsorozataként ismer realityt (egy pasi vagy csaj keres benne párt 16-20 jelentkező közül, hetente egy-két kiesővel, a végén leánykéréssel - itthon Noszály Sándor és VV Anikó szereplésével forgott két évad a TV2-n) az Éden Hotelhez hasonlóan jóval azelőtt forgatják, hogy adásba kerülne, azaz a most kipattant botrány nem a tévében leadott felvételeken alapul, hanem azon, amit a stáb a forgatás alatt tapasztalt.

A műsor egyébként rém egyszerű: a Nagy Ő sorozatok előző évadainak emlékezetes szereplőit zárják össze egy luxusvillába, akik minden héten kihajítanak valakit maguk közül, míg a végére két pár marad, akik vagy összejönnek, vagy nem. Az események elméletileg spontán történnek, a szerkesztők nem szólnak bele abba, mi történik a villában, ami a mostani események fényében nagyon nehezen hihető.

Történt ugyanis, hogy a Mexikóban forgó évad egyik estéjén egy bizonyos DeMario Jackson és Corinne Olympios egymásba gabalyodott a jakuzziban, aminek együttlét lett a vége, de olyan, amibe Corinne Olympios egyáltalán nem egyezett bele. Mindez azt követően, hogy a szerkesztők közölték a két játékossal, hogy nagyon nem ártana, ha összejönnének (mert az ő történetszáluknak ez a kifutása), és ehhez tökéletes kiindulópont a bárpultra kikészített ipari mennyiségű alkohol.

Az esetről beszámoló stábtag szerint a két szereplő inni kezdett, majd már a pultnál smároltak egyet, elmentek úszni, levetkőztek és bemásztak a jakuzziba. Ezzel eddig semmi probléma nem is lenne - kivéve “a történetszál kifutását”, ami azt jelenti, hogy az egész évad előre meg van írva - egy párkeresős valóságshow-nak ez a lényege. A Bachelor in Paradise felvételeinél egyszerre alkalmaznak telepített, fix kamerákat, mint mondjuk a Való Világban, és az eseményeket lekövető pár fős stábokat (operatőr, hangtechnikus, szerkesztő). Egy ilyen stáb az egész történetet lefilmezte, az italozástól a csókon át a jakuzziban történtekig.

A nemi erőszakra két stábtag szerint is a jakuzziban került sor, ahol DeMario egyszerre igyekezett a víz szintje felett tartani az ájult részeg nőt, és közösülni vele. Amikor belátta, hogy ez nem fog menni, kihúzta a nőt a partra, és orális szexre akarta kényszeríteni, ami dettó nem sikerült, így fogta magát, és otthagyta a medence mellett.

A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy mindezt a stáb nemhogy végignézte, de fel is vette, mert a kamerának minden esetben forognia kell. Nem hívtak orvost, nem segítettek a nőnek - igaz, miután DeMario otthagyta, hívtak valakit, aki bevitte a szobájába.

Olympios másnap nem emlékezett az eseményekre, a stábtagok igyekeztek elmesélni neki, mi történt. A nő azt állítja, hogy kizárt, hogy abban az állapotban beleegyezett volna bármiféle együttlétbe is. A műsor egyik producere másnap a gyártó Warner Brosnál jelezte, hogy ami történt az nem kóser, mire a Warner pár órán belül leálíttatta a forgatást. A cég sajtóközleményben jelezte, hogy alaposan kivizsgálják a történteket, és majd annak fényében döntenek a műsor jövőjéről. Nehéz elképzelni, hogy legyen belőle folytatás.

Nem ez az első erőszakos vagy szexista botrány a valóságshow-k történetében:

• Egy 1998-as The Real World-epizódban egy kiszavazott nőt pofozott meg az egyik társa, mert már nagyon idegesítette, A nő (Irene McGee) akkoriban azt nem értette, hogy a stáb miért hagyta, hogy bántalmazzák, azt viszont azóta sem, hogy az MTV az ismétlésekből miért nem vágta ki a jelenetet. A sajtó annak idején nem foglalkozott az esettel.
• A nálunk a TLC-n vetített Toddlers and Tiaras (Apró szépségek) című gyerek-szépségversenyes műsorban egy ötéves kislányt a Micsoda nő! című filmben látott prostinak öltöztették, és amikor a nézők és az amerikai sajtó szétszedte a műsor producereit, a kislány anyja azzal védekezett, hogy szerinte a pedofilok nem járnak ilyen rendezvényekre.
• A Survivor egyik évadában az egyik férfi versenyző, Richard Hatch meztelenül flangált, majd a nemi szervét egy másik játékoshoz (Sue Hawk) dörgölte. Hawk feladta a játékot, a férfit a produkció nem büntette meg, de társai az első adandó alkalommal kiszavazták.
• Az amerikai Big Brother második évadában az egyik férfi játékos kést szegezett egy nő torkának, és megkérdezte tőle, hogy nagyon haragudna-e, ha a kamerák előtt vágná el a torkát. Azonnal kihajították a műsorból. A Big Brother-franchise műsoraira, különösen brit évadokra egyébként általánosan jellemző, hogy verbális erőszakból és rasszista kijelentésekből nincs hiány (de például a 15. amerikai évadot pont emiatt úgy ahogy van el kellene felejteni.)
• A 2015-ös dél-afrikai kiadásban ennél is messzebb mentek, az egyik játékost azzal vádolták. hogy megerőszakolta egyik játékostársát és azonnal eltávolították a házból, az áldozatnak viszont a gyártó cég megtiltotta, hogy nyilatkozzon a sajtónak, sőt, rendőrségi feljelentést sem tehetett.

A valóságshow-k gyártói igyekeznek bebiztosítani magukat az ilyen esetekre, és aki bekerül a műsorba, azzal aláíratnak egy nyilatkozatot, amiben tudomásul veszi, hogy tulajdonképpen bármi történhet vele a forgatás alatt, de az esetleges sérülésekért és károkért nem perelhet. Persze az ilyen nyilatkozatok a bíróságon nem mindig állnak meg, a The Wrap nevű oldal megkérdezett egy ilyen esetekre szakosodott ügyvédet, aki szerint ha a nő tudja bizonyítani, hogy a producerek azért biztatták italozásra, hogy utána részegen nemi aktusban vegyen részt, akkor megállhat az ügy a bíróságon is.

Az egyik amerikai tévéadón tavalyelőtt indult egy fikciós sorozat, az UnReal, ami egy párkeresős valóságshow forgatásáról szól, arról hogyan manipulálják a szereplőket a producerek, adnak nekik instrukciókat, kényszerítik őket olyan helyzetekbe, amikben kényelmetlenül érzik magukat, és teremtenek olyan szituációkat, amiknek szex a vége. Az egyik alkotója a Nagy Ő amerikai verziójának volt a vezető producere pár évadon át. Amikor az első évad bemutatkozott, a sajtóban leginkább “nagyobb a füstje” legyintéssel elintézték az egészet. Mostanra meg dokumentumműsor lett belőle.