Cecília
3 °C
12 °C

Egy tál mogyoróval is el lehet vezetni egy műsort

Interjú Liptai Claudiával a TV2-s visszatéréséről

DSC 1221
2017.09.14. 15:19
Liptai Claudia tavaly otthagyta a TV2-t, hogy kipróbálja magát a piacon. Aztán kiderült, hogy a TV2-nek így még jobban kell, mint amikor házon belül volt. Havas gyökér megjegyzéseiről, Hajós küldetéstudatáról és egy sufniban összebarkácsolt szopógépről is beszélgettünk vele.

Hogy is volt azzal a tenyérjóslással? Egy pletyka szerint ebből tartotta el magát annak idején.

Nem pletyka, igaz történet, a budai Skálában dolgoztam tenyérjósként. Ez akkor volt, akikor kirúgtak az iskolából, mert nem jártam be, és szóltak, hogy akkor már ne is menjek. Munka kellett, de hogy ezt hogyan találtam, már nem tudom. A meló lényege az volt, hogy bejött a delikvens, betette a kezét egy fénymásolóba, fizetett száz forintot, én meg kattintgattam, és kijött valami.

És hitt is benne?

Én mindig hiszek abban, amit csinálok. Ez egyébként egy valós dolog, vagy annak tartják, és ugyan nem vagyok spirituális, sőt, valahogy annak semmilyen része nem adatott meg nekem, de ha van valami, ami egzakt, abban hiszek.

Ha hosszabb egy ránc a tenyeremen, tovább élek? Ez egzakt tudomány lenne?

Elvileg vannak összefüggések, a vonalegyezőségek, távolságok jelentenek valamit. Evolúciós dolog lehet, ősi tapasztalatok felhalmozódásának eredménye.

Ez volt a mélypont a karrierjében? Volt egyáltalán olyan mélypont, amire nem szívesen emlékszik vissza?

A karrieremben soha nem volt mélypont, csak a magánéletemben.

Szerencsés ember vagyok, valószínűleg azért, mert igazándiból a  karrier nem is érdekelt, csak abból a szempontból, hogy fogok-e annyi pénz keresni, hogy eltarthassam magam vagy később a lányomat. Csak ebből a szempontból érdekelt, de az, hogy jövőre milyen műsort adnak, és azon keresztül megvalósíthatom-e a mit tudom én milyen vágyaimat, nem. Ezért nekem mindig is rohadt nehéz volt az olyan kérdésekre válaszolni, hogy milyen szerepálmaim vannak, vagy melyik műsort akarom mindenképpen megcsinálni, mert abban akarok önmegvalósítani.

Most sincs szerep- vagy műsorálom?

Nincs. Annak örülök, ha tudok valami olyat csinálni, ami nóvum. Mármint számomra. Őszinte leszek, inkább az a fontos, hogy nekem mekkora kihívás a feladat, nem az, hogy a nézőknek mennyire számít újszerűnek a műsor. És ha választani kell, akkor leginkább annak mentén teszem, hogy élő-e az adott műsor, vagy sem, mert ha nem, akkor lehet, hogy passzolom.

Ennyivel jobb élő műsort vezetni? Nagyobb a stenk?

Sokkal. A felvett műsorokban egy idő után begörcsölök, beállok, belefáradok. Nem bírom. Rengeteg vitám volt rendezőkkel, hogy „ez most miért nem volt így jó? Tök jó poént mondtam, nem értitek, hogy ezt nem lehet ugyanúgy kétszer?” Ne vegyük fel már még egyszer. Pedig ugye színésznő vagyok, tudnom kellene reprodukálni a dolgokat, de nem szeretem.

Valószínűleg azért vagyok jó műsorvezető, mert ott nem vagyok színésznő.

Amikor elkezdődött a Reggeli, még az RTL-ben, ott a műsorvezetők nagy többsége színész volt, és akkor voltak rosszak, amikor eljátszották, hogy ők műsorvezetők. Nekem az volt és az is a nagy előnyöm, hogy amikor műsort vezetek, nem színésznőként szerepelek. Valószínűleg azért, mert a televíziózás előtt nagyon keveset voltam színpadon, tehát nincsenek rossz beidegződések, modorosságok, amiket le kell vetkőzni.

Hiányzik a színpad?

Nagyon szeretem a volt osztályfőnökömet, Marton Lászlót, de nekem nem voltak jó élményeim a Vígszínházban. Azt éreztem, hogy én ott soha nem lehetek valaki, mindig csak a hatodik váza a takarásban. Ez valószínűleg köszönhető az alkatomnak is, hiszen amikor végeztem, öregebb típusú színésznő voltam, és kirekesztettnek, kitaszítottnak éreztem magam – beugrókat kaptam vagy hatodrangú szerepeket, és nem éreztem a lépcsőzetes építkezést. Ezt a részét az életemnek el is raktam egy kis polcra, és nem foglalkoztam vele. Amikor újra jött a színház, és a Centrálban eszébe jutottam Puskás Tamásnak, az nagyon megtisztelő volt, hiszen Básti Julival játszhattam, de valahogy nem éreztem azt, hogy nekem feltétlenül százszázalékosan vissza kellene mennem.

De egyébként is, én vagyok ugye az a színésznő, aki magyar filmekben sem szerepel.

Nem is érkezik felkérés?

Nem.

Bántja?

Persze, valahol bánt, hiszen amikor látok egy filmet vagy sorozatot, néha elfog az az érzés, hogy ezt én is meg tudnám csinálni.

Mikor volt utoljára ilyen érzése?

Itthonról úgysem fogok semmit mondani, de ha kitekintünk, akkor például a House of Cards alatt. Abban nagyon szeretnék dolgozni, de tulajdonképpen bármilyen amerikai produkcióban kipróbálnám magam. Jó lenne látni azokat a körülményeket, megtapasztalni a munkamódszert. Csak egy kicsit odaférni és bekukkantani.

Akkor a tévé egy váratlanul jól elsülő menekülőútvonal volt?

Sose gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Nagyon sokáig nulla tudatosság volt abban, ahogy épült a tévés vagy a bármilyen karrierem. A menedzseremnek, Kende-Hofherr Krisztának köszönhettem, hogy elkezdtem másként tekinteni a munkára, és a holnapnál távolabbi időpontban is gondolkodtam. Az a sajtómon is látszott korábban, hogy egyáltalán nem érdekelt, milyen kép alakul ki rólam, lehettem volna kedvesebb, állíthattam volna be magamat jobb színben, de nem törődtem vele. Amit gondoltam, kimondtam, és nem bánok semmit azóta sem.

Havassal legendás párost alkottak a Mokkában, milyen volt a közös munka?

Nem is emlékszem már, hogy kerültünk egymás mellé, ha minden igaz, Sváby találta ki, de nem azért, mert iszonyatosan jó érzéke volt hozzá, hanem látott az Activityben kettőnket együtt, és úgy gondolta, működhetünk más műsorban is, csinált egy új Mokkát, Havas vitte a politikát, én meg a közéletet és a bulvárt.

Az első időszak pokoli volt, én annyiszor sírtam reggelente, hogy az valami elképesztő.

Volt olyan, hogy adás előtt öt perccel állunk a sötétben, várjuk, hogy kezdjünk, Havasnak meg mit tudom én, szar napja volt, rám néz, és azt mondja azon a flegma hangján, amitől falra lehet mászni: „Nekem magából elegem van, ki fogom rúgatni.” Én meg visszaszóltam, hogy maga meg egy paraszt. Egyébként Henrik egy jó ember, egy érzelmes barom, a mai napig jó viszonyban vagyunk, de akkor ott teljesen leizzadtam, köpni-nyelni nem tudtam. Volt más összezördülésünk is, a legemlékezetesebb, kamera előtti vitánk az éhségsztrájkoló tanárnőről volt, amiben iszonyú tapló volt, én meg elküldtem a jó francba élő adásban. De ettől függetlenül nagyon tisztelem, mert a beosztottakat, akik alatta dolgoztak, soha nem bántotta, ha valakinek beszólt, az mindig a főnöke volt, no meg én.

Ez a politika – Havas, közélet – Liptai felosztás nem zavarta?

Dehogyis, sőt. Sokszor kértek, hogy csináljak politikai interjúkat, ezzel, azzal, amazzal, Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége kifejezetten engem kért fel például. Ezt egyébként el is vállaltam, de csak azért, mert jótékonyságról volt benne szó, nem politikáról.

Nem értek a politikához, nem akarom eljátszani, hogy értek hozzá. Fel tudom olvasni a kérdéseket, és tudok úgy tenni, mintha, de ennek nincs semmi értelme.

Ha valaki nem mer visszakérdezni az alany kijelentéseire, mert nincs képben, nincs meg hozzá sem a lexikális, sem a gyakorlati tudása, ami Havasnak ugye megvan, az ne vállaljon ilyet, és kész.

Milyen más típusú műsort nem vállalna?

Jó kérdés, úgy érzem, hogy már mindent csináltam. Az tuti, hogy éjszakai erotikus talk show-ra már nem bólintanék rá.

Volt ilyen a praxisban?

A legelső próbafelvételem a RTL Klubnál, ami egyébként soha nem került a nyilvánosság elé,  és műsor sem lett belőle hál' istennek, ilyen volt. Volt egy Peep! című német erotikus műsor, amiben nem volt még egy cici sem, csak beszéltek a dolgokról. A próbafelvételen egy férfival kellett beszélgetnem, aki összeveszett a feleségével, mert a sufniban olyan, nem tudom szebben mondani, szopatógépet csinált magának, ami egy hurkatöltőből és egy varrógépből állt. A vákuum a lényeg, ugye. Szóval ott ültem, és arra gondoltam, hogy ó, ezt lehet, hogy nem kellene bevállalni. De ezenkívül nemigen van olyan műsor, amit nem csinálnék meg. A kérdés inkább az, meg tudok-e újulni a műsorokban, ez sokkal jobban foglalkoztat.

Szokott izgulni műsorok előtt?

Mindig. Minden egyes adás előtt bennem van a frász. Amikor Tillával vezettünk műsort, ott álltunk a kezdés előtt a színfalak mögött, iszonyatosan besózva. „Érzem, hogy szar leszek, Tilla, bassza meg.” Te? Hallod, hogy mekegek, milyen szar vagyok?" És mindig ez ment.

Mi volt ez a násztánc a TV2-vel?

Semmi. Lejárt a szerződésem, és nem hosszabbítottam meg. Ők akarták, hogy hosszabbítsak, én viszont, annak ellenére, hogy

sok szempontból egy nagyon óvatos és gyáva nő vagyok, meg akartam nézni, hogy mennyit érek. 23 év után szerettem volna megtudni, hogy mit tudok a piacon.

Eddig biztonságról biztonságra éltem, minden évben, amikor jött a szerződés lejárta, én hosszabbítottam. Utoljára akkor voltam bátor, amikor eljöttem az RTL-től a TV2-höz, de akkor még nagyon kislány voltam. Most sokkal nehezebb, a realitása a dolognak kézzelfoghatóbb, 44 évesen nem könnyű pattogni. Muszáj volt viszont látnom, hogy van-e más, tudok-e másik lábra állni, mi lehet, ha az nem, ami eddig volt. Sok kollégámon látom, hogy sebezhetetlennek hiszik magukat, és én nem akartam ebbe a csapdába esni. Nagyon fontos volt az anyagi része, de az is, hogy sokkal több időt tölthessek el a családommal. Az ajánlatok közül a TV2-é volt a legjobb.

Volt csodálkozás, akikor nem hosszabbított?

Először csak legyintettek, jó, jó, majd aláírja, csak hisztizik. Volt már ilyen egyébként, hogy nem mondtam igent egyből, de akkor csak beadtam a derekam. A mostani kanyar más volt, egy valódi nem. Egyébként tök jó pszichológiai teszt volt, mert az derült ki belőle, hogy akkor kellek csak igazán, amikor nemet mondtam. Nem írtam alá a szerződést, eljöttem, ők jöttek utánam és ők kerestek meg.  Én az a fajta ember vagyok, aki mindent megcsinál, zokszó nélkül, de néha jólesne pár kedvesebb szó az esetleges fizetésemelés mellé, mert nekem is kell az elismerés. Aztán leültünk, megbeszéltük, jólesett, hogy igazat adtak nekem, és aláírtam. Idén a Sztárban sztárra és egy másik műsorra.

Nem félt, hogy a TV2 nem jelentkezik majd?

Benne volt a pakliban, vannak egók és sértődések, és ez alakulhatott volna másképpen is. Szeretem a Sztárban sztárt, a vasárnapokat, de a napi műsorvezetés már nem okozott volna örömöt, így úgy voltam vele, hogy ha nem jönnek, nem jönnek, megvan a magam kis élete, amit végre szeretek, ami végre jó, és ezt nem fogom kockáztatni. Voltak olyan napok, amikor biztos voltam abban, hogy nem lesz folytatás. Aztán lett.

Jobban járt így?

Ez úgy van, hogy ez ember azon az idézőjeles szemétdombon tud kakas lenni és jól kapirgálni, ami új. 16 évvel ezelőtt az RTL-től abszolút anyagi megfontolásból jöttem el, mert a vígszínházi 30 000 forintomból nem tudtam eltartani magamat és az anyámat is. A TV2 akkor olyan ajánlatot tett, amit nem lehetett visszautasítani, és az a lendület kvázi mostanáig ki is tartott. Mostanra viszont elfelejtődött, hogy valaha én új voltam. És igen, jobban jártam, jobb feltételekkel, kevesebb nappal, az élethelyzetemnek jobban megfelelő beosztásban.

Az a politikai máz, ami Andy Vajna és a hírműsorok miatt rárakódik a TV2-re, nem befolyásolta a döntésben?

Nem vagyok vak és süket sem, de rengeteg fajta igazgatót és érát éltem meg a TV2-nél.

Egyik alatt sem fordult elő, hogy odajöttek volna, és a fülembe súgva igyekeztek volna instruálni vagy irányítani.

A Sztárban sztárban új zsűri lesz, legalábbis két széken új arcok ülnek majd. Hajós nélkül hogy fog ez működni?

Amikor Havas ült a helyén, a legnézettebb évadot produkálta a műsor. Nekem mindegy, szoktam mondani, egy tál mogyoróval is el lehet vezetni egy műsort. Ez viszont más tészta, itt a szórakoztatáshoz hozzátartozik a zsűri is. Lássuk be, egy rosszabb produkciót a zsűri simán fel tud húzni. Nekem nagyon fog hiányozni András, annak ellenére, hogy minden évadban volt egy olyan pillanat, amikor meg akartam fojtani. Az ő intellektusa és személyisége nagyon fog hiányozni, nemcsak a nézők, hanem én is alig vártam már, hogy egy-egy produkció után mondjon valamit.

Hajósnak elég markáns véleménye volt a Tényekről, önnek van?

Mások vagyunk. Andrásnak van egy missziója, neki véleményt kell mondania olyan dolgokról, amikről én csak otthon, családi körben vagy a barátaimmal szeretnék beszélni. Nem gondolom, hogy nekem bármilyen szinten is véleményformálónak kellene lennem, és én egy fokkal lojálisabb is vagyok, ami azt jelenti, hogy ahol dolgozom, az ottani dolgokról úgy gondolom, nem tisztem nyilatkozni vagy minősíteni. Az egy másik helyzet lenne, ha a Tényekbe kérnének fel műsorvezetőnek.

Elvállalná?

Nem kértek fel, nem tudok erre mit mondani.

A Viasat viszont felkérte a Idesüss! című műsorra, amire végül nemet mondott. Ennyivel többet kínált a TV2?

Ennyivel jobb feltételeket. Ebből is látszik, hogy valódi versenyhelyzet volt, hirtelen több ajánlatot is kaptam, és válogathattam a lehetőségek között. Az is számított, hogy a TV2 ragaszkodott a kizárólagossághoz, és egy csomagajánlatot kaptam tőlük, amit az én feltételeim alapján írtak meg. Sajnálom, hogy az Idesüsst! nem én fogom csinálni, mert nagyon jó formátum, az eredetijét (Great British Bake-Off) néztem is, és imádtam. A kérdés persze mindig az, hogy sikerül-e úgy megcsinálni itthon, hogy olyan jó legyen, mint az eredeti.

És milyenek voltak a próbafelvételek a Sztárban sztárhoz Papp Szabival és Stohllal? Milyen szerepet fognak ők betölteni? Stohl lesz a komolyabb, szakmaibb, Szabi a viccesebb zsűritag?

Ha elárulnám, akkor hova lenne a várakozással teli izgalom? Tessék vasárnap esténként leülni a TV2 elé, és ott majd minden kiderül.

Mi a véleménye a Stohl érkezése körül kialakult minibotrányról?

Minden csoda három napig tart, és azon már túl is vagyunk. Ítélkezni könnyű, de szerintem felesleges. Mindannyian mások vagyunk, más szempontok alapján döntünk, ami csak ránk tartozik.

Ne maradjon le semmiről!