Miatta érezzük úgy, hogy ott vagyunk a Marson

A Mars - Utunk a vörös bolygóra című sorozat második évada szinte teljes egészében Magyarországon készült, úgyhogy nem annyira meglepő, hogy magyar szakemberek dolgoztak rajta, szerepelnek benne hazai színészek is, sőt, az egyik legfontosabb pozícióban is egy magyar ült. Szalay Attila volt ugyanis az összes epizód vezető operatőre.

Szalay Magyarországon született, de gyerekkorától kezdve Kanadában élt, majd 2011-ben költözött át Los Angelesbe. Időközben az egyik legtöbbet foglalkoztatott tévés operatőr lett belőle. Jelenleg Bostonban dolgozik egy olyan Netflix-sorozaton, aminek hivatalosan a címét még be sem jelentették, csak azt lehet tudni, hogy Chris Keyser készíti majd. Két forgatási nap között készítettünk vele telefonos interjút, amiben mesélt a Marsról, az X-aktákról és kedvenc sorozatairól, amiken hosszú karrierje során dolgozhatott.

A Mars - Utunk a vörös bolygóra című sorozat a National Geographic egyik legdrágább projektje, ami keveri a fikciós drámák műfaját a csatornától már megszokott tudományos-ismeretterjesztő stílussal. Elmesélnek egy kitalált történetet 2033-ból, ami a Daedalus űrhajó expedíciójáról szól, viszont a jeleneteket időről időre megszakítják azok az interjúk, amikben valódi NASA szakemberek, illetve űrkutatással foglalkozó tudósok beszélnek arról, hogy napjaink fejlettsége alapján milyen nehézségekkel kell szembenéznie a Marsra utazó embereknek. Az epizódokban látjuk, hogy hogyan működik egy elképzelt küldetés, közben pedig képbe kerülünk azzal, hogy milyen messze van jelenleg az emberiség a szomszédos bolygó meghódításától. Az évadról írt kritikánkat itt lehet elolvasni.

Vészhelyzet a Marson

A sorozat második évadának forgatásához sok olyan szakember csatlakozott, akik az elsőn még nem dolgoztak, közéjük tartozik Szalay is, aki azt mesélte, hogy mivel a történet is 5 évet ugrik előre és szándékosan egy új koncepciót képzeltek el az évadhoz, így nem volt szükség arra, hogy igazodni próbáljon az első évadban látottakhoz. Dee Johnson lett az új showrunner, akivel közösen találták ki, hogyan fog kinézni a sorozat második évada. Johnson korábban számos másik sorozat mellett a Vészhelyzeten is dolgozott, vele Londonban egy interjút is készítettünk a Mars kapcsán, amit itt lehet elolvasni.

Ha valaki csak egyetlen epizódot is látott a Vészhelyzetből, akkor biztosan fel tudja idézni azokat a részeket, amikor a kamera az orvosok nyomában lohol, ahogy éppen egy tömegbaleset sérültjeit fogadják egy kórházban. De ha épp nem volt semmilyen krízis, akkor is nagyon sok olyan jelenet ugorhat be, amiben vágás nélkül követtük az orvosokat és nővéreket, ahogy a folyosókon sétálva próbálják megoldani magánéleti vagy a munkahelyi válságaikat. Ezek egy részét Dee Johnson írta, és most hasonló helyzeteket képzelt el a Mars bázison is.

A National Geographic sorozatának második évada ott veszi fel a fonalat, hogy a Mars bázison már 5 éve berendezkedett a szépen meggyarapodott első csapat. Hozzájuk érkezik meg a Lukrum nevű magáncég, aminek a képviselőit nem a tudomány, hanem a profit hajtka. A cég érkezése egy új konfliktust és nézőpontot hoz a sorozatba, és teljesen új, modern technológiával felszerelt helyszínt is.

Az új díszletek építését még azelőtt elkezdték, hogy Szalay csatlakozott volna a sorozathoz és megszületett volna az operatőri koncepció. Ennek a kitalálásában Szalay mellett a showrunner és az adott rész rendezője vesz részt. Az első és a negyedik rész rendezője Stephen Cragg volt, és neki köszönhető az is, hogy Szalay kapta végül az operatőri munkát a sorozaton. Azt találták ki, hogy az lesz az egyik újdonság az évadban, hogy a Vészhelyzethez is hasonlóan ezeken a hosszú folyosókon zajló jeleneteket kézikamerával fogják venni, és csak ritkán szakítják meg őket vágással.

Ehhez alkalmazkodni kellett a díszletnek is, amiről viszont kiderült, hogy ezekben a folyosókban nem fognak tudni megtenni egy egész kört, körülmények limitálják, hogy mennyit forgathatnak vágás nélkül. Mikor ez kiderült, egyeztettek a díszlettervezővel, hogy kerüljön be egy extra rész, ami segít ezeknek a hosszabb felvételeknek az elkészítésében. Szalay szerint az átépítés elég sok pénzbe került, de megérte, mert így a stáb egy teljes kört meg tudott tenni.

Az részben az ő feladata, hogy a közönségnek közben ne tűnjön fel, hogy egy kört megtétele után ugyanarra a folyosóra értek vissza.

Miután egyszer elmentek egy folyosón, akkor míg a másik végén voltak a színészek, addig változtattam a fényeken, hogy úgy nézzen ki mintha egy másik folyosón jönnének ki. A világítással sokat lehetett azon segíteni, hogy nagyobbnak tűnjön a díszlet.

- mondta el az operatőr az Indexnek.

Budapest mindent el tud játszani

Nem ez volt az első alkalom, hogy marsi történetet forgattak Budapesten: amellett, hogy a NatGeo sorozatának első évada is itt forgott, korábban Ridley Scott is itt készítette a Mentőakció című filmet, Matt Damonnal a főszerepben. Abban, hogy az a film Budapestre költözött, szintén volt egy kis szerepe Szalay Attilának, aki a 2009-ben dolgozott az akkori Katedrális-adaptáción. Annak a minisorozatnak is Ridley Scott volt a producere, aki eljött Fótra megnézni a munkát, és annyira megtetszett neki a díszlet, és az azt készítő magyar szakemberek munkája, hogy Szalay szerint ez volt az egyik oka annak, hogy a Mentőexpedíció is nálunk készült.

A komoly adóvisszatérítés önmagában nem elég az igazi szuperprodukcióknak, ha viszont a magyar szakemberek bizonyítanak, akkor egyik munkából következik a másik, a Mentőexpedíción végzett munkának nagy szerepe volt abban, hogy itt készült utána a Szárnyas fejvadász 2049, aminek a tapasztalatai pedig elősegítette azt, hogy Denis Villeneuve a következő nagyszabású filmjét, a Dűne adaptációját is Magyarországon tervezi leforgatni.

Szalay első kézből tapasztalta meg a hazai filmes helyzet fejlődését. Először 1992-ben forgatott Budapesten, akkor még kameramanként, egy CBS tévéfilmet. Mint mondta akkor indultak azok a cégek, mint például a felszereléseket bérbe adó Sparks, akik nélkül manapság már elképzelhetetlenek ezek a forgatások. Azóta nagy előrelépések történtek, az új stúdiók megépítése is sokat lendített a hazai helyzeten, de nem szabad lebecsülni az adókedvezmények hatását, illetve a magyar földrajzi adottságokat sem.

Korábban Szalay évekig dolgozott a Tyrant - A vér kötelez című sorozaton, ami egy képzeletbeli közel-keleti országban játszódott, aminek helyszínét Budapest játszotta el. Szerinte a külföldi stábok a jó szakemberek mellett a változatos táj miatt is szívesen választják a magyar fővárost, illetve környékét, amiket jól el lehet adni valami teljesen másnak. Ez a szakmában teljesen természetes, Szalay karrierje Kanadában kezdődött, évekig dolgozott Vancouverben, olyan sorozatokon, amik egyébként máshol játszódnak. “A világszínpadon nem akarnak kanadai helyszíneket, ezért lesz Vancouverből mindig más amerikai város” - mondta erről Szalay.

Itt dolgozott az X-aktákon is, ami vízválasztó volt a karrierjében. A 90-es évek egyik legnépszerűbb sorozatáról van szó, amit gyakran közel 20 millió ember nézett a tévében egyszerre. “Ennél a sorozatnál, nem a pénz, hanem az idő volt a probléma” - mesélte Szalay. Egy évben (szeptembertől májusig) 24 epizódot kellett leforgatni, amihez két, közel 100 fős stábnak kellett folyamatosan dolgoznia, gyakran napi 15 órában. “Az ötödik évadban végéig én voltam a B-unit operatőre, vagyis mi készítettük a teasereket, azokat a jeleneteket, amikkel elkezdődtek az epizódok. Ezek sokszor igen filmszerűek voltak, amiket én terveztem meg, mindig az adott rész rendezőjével. Az A-unit tagjai sokszor mérgesek is voltak, hogy míg ők a két főszereplővel. Duchovny-val és Andersonnal forgatnak egy irodai jelenetet, addig nekünk meg csupa nagy és látványos jelenet jut” - mesélte Szalay.

Az ötödik évad végén a sorozat Kanadából Los Angelesbe költözött, ami azt jelentette, hogy Szalay nem tarthatott a stábbal, mert akkor még nem dolgozhatott az Egyesült Államokban. De az X-aktákon végzett munka így is óriási lendületet adott az akkor még csak 36 éves operatőrnek, ami elmondása szerint ebben a szakmában kifejezetten fiatalnak számít.

Kérdeztük arról is, hogy míg az amerikai sorozatok esetében a rendezők részről részre cserélődnek, az operatőr általában állandó pontja marad a stábnak. Erről azt mondta, hogy ma már egyre gyakoribb, hogy egy sorozaton két operatőr dolgozik felváltva. Rendezőknél viszont azért van szükség minden epizódban másra, mert egy ilyen epizód elkészítése az a rendező számára legalább egy hónapos munka, amiből a forgatás csak 8 napot vesz igénybe. “Az előkészítésre legalább elmegy egy hét, hiszen ki kell választani azokat a színészeket, akik csak ebben az epizódban szerepelnek, a helyszíneket is meg kell találni, a zeneszerzővel is beszélni kell, ez mind a rendező dolga. Ha megvolt a forgatás, akkor a vágás is legalább 8 napot vesz igénybe, ezért muszáj mindegyiket egy külön szakemberre bízni” - mondta el Szalay.

Amikor a kedvenc munkájára terelődött a szó, akkor megemlítette a The Bridge című sorozatot, aminek a második epizódtól kezdve az összes részét ő forgatta le. Nagy szabadságot kapott a showrunnertől, Elwood Reidtől, aki azt mondta neki, hogy olyan sötétre csinálhatja, amilyenre csak szeretné. Ez azért volt fontos, mert a széria a mexikói-amerikai határon játszódott, Mexikóban pedig teljesen általánosak az elsötétített lakások, amikkel a hatalmas forróság ellen védekeznek. Arra is törekedtek, hogy szemmel látható különbség legyen az amerikai és a mexikói helyszínek között.

Mexikóban olyan szűrőket használtam, amitől minden aranyos barna árnyalatot kapott és még az ég is úgy nézett ki tőle, mintha sárgás lenne. Akartam hogy érezze az ember a forróságot és a port. Ezenkívül itt végig kézikamerákat használtunk, míg a texasi kamera mindig sínen ment, hosszabb optikával.

- mesélte Szalay majd azt is hozzátette, hogy ők nem mentek Mexikóba, vagy Texasba egyszer sem, mert a sorozatot végig Los Angelesben rögzítették, de avatatlan szem ezt nem biztos, hogy kiszúrja.

És hogy miért ez Szalay kedvenc munkája? “Egyszer kapott az ügynököm egy emailt, amiben azt írták, hogy mondják meg az Attilának: fantasztikus munkát végzett a Bridge-ben. Ezt pedig a kétszeres Oscar-díjas Janusz Kaminski írta, aki Spielberg egyik gyakori operatőre. Nagyon jó érzés volt, hogy nem egy újságíró méltatta a munkám, hanem egy igazi operatőr.”

A Mars – Utunk a vörös bolygóra második évada vasárnap esténként 10 órakor látható a NatGeo műsorán.