Ha haverság van, nyomjuk, ha baj van, sunyulunk

Egy kiszivárgott felvétellel akarják politikai ellenfelei lejáratni a szocialista miniszterelnököt.

Képzeljék el, mit gondolhatott volna egy külföldi ország (mondjuk Ausztria) hírfogyasztója, ha Gyurcsány Ferenc hírhedt őszödi beszédéről nagyjából ezzel a tartalommal és ezzel a távolságtartással készült hírekkel találkozott volna! A hétvégén a magyar köztévében kb. ez történt az osztrák kormányválságot előidéző botránnyal, amibe Orbán Viktor egyik szélsőjobbos európai szövetségese bele is bukott. Sok hasonló ügy volt és van a magyar közmédiában, de szemléletes a friss példa.

A kódex

Kezdjük egy kicsit távolabbról. Amikor 2010-ben nyert a Fidesz, és az első nagyobb törvényalkotási hullámban új médiatörvényt írtak, elég nagy hiszti lett belőle. Itthon és külföldön is. Mivel a külföldi kiborulás elég erős volt, a kormány kénytelen volt olyan engedményeket tenni, amik szalonképesebbé tették az amúgy több ponton is aggályos médiaszabályozást. Így a magyar nemzeti közszolgálati médiaszolgáltatás alapdokumentuma (így nevezik) az úgynevezett Közszolgálati Kódex lett. 

Ebben a kódexben az szerepel, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás céljai: kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás. A közmédia ezeknek kimutathatóan és dokumentáltan sokszor nem felel meg, volt már rengeteg cikkünk ezekről. Ellenzéki vagy a kormányérdekekkel ellentétes híreket, véleményeket, szereplőket gyakran cenzúráznak, a kormányzati vagy kormányzati célokat szolgáló híreket pedig fenntartások nélkül, a szakmai szabályokat, a saját működésüket előíró törvényeket, a Kódexet figyelmen kívül hagyva tálalnak.

Gyakran idéznek külpolitikai és belpolitikai ügyekben szakértőket, de ezek a szakértők szinte kizárólag a kormányzati narratívák erősítéseként szerepelnek/szólalnak meg. Idézésükkor hiányoznak azok a kontextusok, amikből kiderülhetne, hogy nem független és pártatlan szakértőkről van szó, hanem például kormánylapok újságíróiról, kormányhoz közeli szervezetek illetékeseiről. Ezek feltüntetése nélkül az lehet az olvasó/hallgató/néző benyomása, hogy független, azaz hiteles véleményt hall, azaz ezek befolyásolják a véleményalkotásban.

Az ország nagy részén a köztévé és közrádió híradóiból tájékozódnak az emberek, és ha a közmédia kormányzati szempontok alapján szerkeszti a híreit, akkor a lakosság jelentős része is kizárólag ezen szempontok keresztül tájékozódik.

Márpedig a köztájékoztatás, a közszolgálatiság nem ezt jelenti. Annak függetlennek, pártatlannak, objektívnek kell lennie. Ezt nem csak én mondom, benne van a Kódexben is.

Lássuk akkor először a tények szintjén, hogy mi történt nemrég Budapesten, és most  hétvégén Ausztriában, aztán megmutatjuk, hogy azok, akik mondjuk csak a köztévéből tájékozódnak, mit észlelhettek ebből az egészből az ügy első 24 órájában.

• Nemrég Budapesten járt Heinz-Christian Strache, az osztrák kormány alkancellárja. Találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel és a fél kormánnyal, hatalmas egyetértésben érveltek Európa bevándorlásellenessége mellett. Orbán dicsérte Strachét, Strache dicsére Orbánt. Az összeborulást a köztévé kiemelten kezelte, emlékszem, a másnap délutáni/esti ügyeletemben többször is az erről szóló anyagokat, a közös sajtótájékoztató ismétlését láttam, amikor többször is véletlenszerűen a newsroom egyik tévéjére pillantottam. Pedig akkor már nagyjából 24 óra eltelt, és ha valamit egy nap után is ennyiszer mutatnak meg, akkor az vagy tényleg nagyon fontos, vagy csak igyekeznek nagyon fontosnak beállítani. Orbán a találkozó apropóján interjút is adott egy osztrák lapnak, és ebben azt mondta: Én azt javaslom Európának, ami Ausztriában történik. Európának át kellene vennie az osztrák modellt.
• Péntek este kiderült, hogy ugyanaz az ember, akit nemrég Orbán Viktor miniszterelnök egyik legfontosabb és legszorosabb európai szövetségesének mutatott és mutattak be, 2017-ben, az osztrák választások előtt egy magát orosz befektetőknek kiadó nővel tárgyalt Ibizán részegen arról, hogy magyar mintára szeretné megszerezni Ausztria legnagyobb elérésű napilapját. Strache konkrétan megemlítette az Orbán Viktorral többször tárgyaló Heinrich Pecinát, akinek a Népszabadság megszüntetésében volt kulcsszerepe, és akinek a segítségével több vidéki lapot sikerült Orbán Viktor környezetének átjátszani. Strache Pecinát javasolta a valószínűleg csapdát állító nőnek arra, hogy befektetési lehetőségekért cserébe segítsen neki Ausztriában médiát szerezni, úgy, ahogy azt Pecina tette Orbánnak Magyarországon.
• Már az első hírek után látszott, hogy elég meredek ügyről van szó, és mivel az egészről videofelvétel is készült, itt nem nagyon lehetett maszatolni: Strache másnap le is mondott, és aznap estére már az osztrák kancellár is előrehozott választásokat javasolt, amit aztán vasárnap szeptemberre ki is írtak.

Ezek a tények röviden. És hogy tálalta ezt a közmédia? Egészen szombat délutánig sehogy. Az egész botrányról azután (órákkal később) adtak először hírt, amikor már Strache lemondott. Mutatom, hogyan számoltak be róla:

„Lemondott az osztrák alkancellári tisztségről Heinz-Christian Strache egy nyilvánosságra került videó miatt. Két évvel ezelőtt titokban rögzítettek egy beszélgetést, amin Strache saját bevallása szerint ittas állapotban volt. A távozó alkancellár azt mondta, titkosszolgálatai akció áldozata lett, amit szándékosan az európai parlamenti választásokra időzítettek, hogy felrobbantsák az osztrák kormánykoalíciót. Heinz-Christian Strache az Osztrák Szabadságpárt éléről is távozik. Az osztrák kancellár elfogadta a lemondást."

Ennyi. A közszolgálati tévé hírcsatornája (M1) először úgy számolt be az egész világon végigsöprő hírről, mintha egy kazahsztáni helyettes államtitkár mondott volna le, mintha ez a magyar embereknek egy totál érdektelen - ahogy Orbán Viktor fogalmazott - osztrák belügy lenne. Zéró említés arról, hogy ki ez az ember (Orbán egyik szövetségese), hogy pár hete még Budapesten parolázott a magyar miniszterelnökkel, nulla infó arról, hogy mit mondott a kiszivárgott felvételen, vagy hogy kiket és hogyan próbált meggyőzni arról, hogy magyar mintára szerezzenek neki médiát a hazájában. 

A következő, pár órával későbbi beszámoló ennél is látványosabban mutatja meg, hogy a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatásra, valamint tájékoztatásra törvényileg szabályzott közmédia hogyan hány fittyet a rá vonatkozó előírásokra.

Idézem a botrányról a második beszámolójukat:

„Több nyugat-európai, illetve hazai, ellenzéki politikus a Strache-ügye kapcsán azt hangoztatta, hogy a botrány azt bizonyítja, hogy nem lehet a szélsőjobboldalra bízni Európát. Mások viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy alig néhány nappal az uniós választás előtt került nyilvánosságra a német sajtóban a két éve készült videofelvétel. Maga Heinz-Christián Strache is azt mondta, hogy a botrányt szándékosan az európai parlamenti választásokra időzítettek. Azt egyelőre nem tudni, ki készítette a videót, a német lapok nem árulták el a forrást.

Strache, mint az osztrák Szabadságpárt elnöke a bevándorlásellenes erők egyik vezetője volt Európában. Az M1-nek nyilatkozó szakértő szerint egész Európában meg akarják gyengíteni a bevándorlásellenes erőket.

A szakértő szerint "szánt szándékkal hozták most nyilvánosságra ezt a felvételt, nem beszélve arról, hogy német napilapok hozták nyilvánosságra a felvételt, tehát látszik, hogy Németországban azon dolgoznak sokan, hogy mondjuk Ausztriában, illetve más országokban, ahol a bevándorlásellenes politikai erők azok megerősödtek az elmúlt időszakban, ott ne legyen egyfajta fordulat és a bevándorlásellenes politikai erők meggyengüljenek az utolsó napokra.”

Irányított kontextus

Tehát a részletek (ki is ez a Strache, van-e köze a magyar miniszterelnökhöz, mi is az az ügy, amibe belebukott) itt is hiányoznak, de itt már egy szakértőre (aki korábban a függetlennek, hitelesnek egyáltalán nem mondható Figyelő főmunkatársa volt, jelenleg pedig a függetlennek ugyancsak nem mondható XXI. Század Intézet alkalmazottja, ami szintén nem mellékes, de a közmédiában elhallgatott részlet) hivatkozva kvázi fel is mentik az osztrák alkancellárt.

Megteremtik a kontextust azoknak, akik a pár héttel ezelőtti, kampányszerű ajnározás hatására és a hétvégi közmédiás igyekezet ellenére mégis emlékeznek arra, hogy ki is a botrány főszereplője. Ráadásul ha valaki akadékoskodna, hogy nem volt szó az ügyről, azt el lehet hajtani, hisz volt szó róla. Pipa. Igaz, csak az ügy manipulatívan kiragadott részletein keresztül. Nézzük a Facebookot: ott ez volt az első posztjuk az első 24 órában.

A kormányzatnak kellemetlen kontextusról a közmédia tehát nem ugyanúgy számol be, mint a kormánynak kedvező dolgokról. Aki a közmédiából akar tájékozódni, az a törvénnyel ellentétesen - idézném újra a Közszolgálati Kódexet - nem kap kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatást.

Fontos még az ügy megítélésében, hogy az egész botrányról - az említett torzításokkal, manipulálásokkal együtt - kizárólag mínuszos hírekben foglalkoztak a köztévében. Ez azt jelenti, hogy az ügy jelentőségét a lehető legkisebbre csökkentve mutatták be, a magyar vonatkozásokat (Pecina említése például) és a miniszterelnökkel való szövetség kontextusát pedig egy az egyben kihagyták. Miközben vasárnap olyan dolgokról készültek rendes, alapos, azaz jelentőséggel felruházó tudósítások, mint egy szakállverseny vagy egy törpemalackávézó.

És aki még mindig nem biztos abban, hogy ez az egész direkt történt így, az nézze meg ebben a posztban, hogy a köztévé online felülete, a Hirado.hu hogyan kezelte ezt az egészet. És hogy visszautaljak a cikk felvezetésében említett, korábbi magyar médiaszabályozási aggályokra, azokban pont ilyenekről volt szó. 

(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index Orbán Viktor Facebook oldalának fotója alapján)