Russell Crowe úgy sorosbérencezik, ahogy senki

Van valami igazán bizarr abban, ahogy látjuk a szerep kedvéért majdnem felismerhetetlenségig meghízott Russell Crowe-t, ahogy teli tüdőből migránsozik és sorosbérencezik. Az itthon évek óta harsogott egybites propagandát ezúttal nem Gönczi Gábor vagy Marsi Anikó, hanem egy hollywoodi sztár szájából hallani egészen különös élmény. Márpedig A legharsányabb hang című sorozatban ez történik, nem is egyszer. Russell Crowe alakítja ugyanis Roger Ailest, a Fox News, az amerikai jobboldal meghatározó tévécsatornájának alapító-vezetőjét. Alies 2017-ben halt meg, nem sokkal azután, hogy le kellett mondania, miután kiderült, hogy évtizedeken át zaklatta a neki dolgozó nők egy részét.

A Showtime gyártásában készült, náluk az HBO-n látható hétrészes minisorozat nagyjából húsz évet mutat be Ailes életéből, de persze szóba kerül a múltja is. Ailes már egészen fiatalon tanácsadóként segítette Nixon, Reagan, majd Bush elnök karrierjét, mielőtt megalapította 1996-ban a Fox Newst. A tévét, ami a mai napig a legnézettebb hírcsatorna az Egyesült Államokban. Bár nagyjából időrendben haladunk, a sorozat nem tér, nem is térhet ki Ailes életének minden momentumára, inkább minden részben kiemelnek egy-egy különösen jelentős eseményt. Így a tévé megalapítása, a szeptember 11-i terrortámadás, Obama két győzelme, Trump megválasztása, végül pedig az kap kiemelt figyelmet, ahogy a kezdetben jelentéktelen problémának tartott zaklatási ügyek maguk alá temetik Ailest.

Kihívjuk a fennálló rendet!

Ailes ezzel a felkiáltással buzdítja munkatársait, a kezdetektől világossá téve: nem egy egyszerű hírcsatornát akar létrehozni, a sokadikat a sorban. A CNN vezető szerepe akkoriban - 1996-ban járunk - megdönthetetlennek látszott, ahogy azok az újságírói elvek, szabályok is, amelyeket politikai hovatartozástól függetlenül mindenki betartott. Ailes és a Fox News pár év alatt mindkettőt lenyomta. A Fox úgy lett a legnézettebb kábelcsatorna, hogy az újságírásban addig elképzelhetetlen módon elkezdték “csinálni, és nem csak leadni a híreket”. Hogy ez a történet a mából, Magyarországról nézve miért tanulságos, azt nem ragoznánk.

A sorozatban a Fox módszerei közül jó néhányat bemutatnak, kezdve attól, hogy ha van egy állításuk, amire az égvilágon semmi bizonyíték nincs, akkor megfogalmazzák kérdésként. Állítólag van egy hangfelvétel, amin Michelle Obama a fehéreket szidalmazza. Igaz ugyan, hogy égen-földön nem tudták megszerezni, hiszen valószínűleg nem is létezett soha, de sebaj. Bemondják akkor úgy, hogy “Lehetséges, hogy van egy ilyen hangfelvétel? Elképzelhető?” Naná. A választók fejében máris létezik.

Szocialista, muszlim, nemzetellenes

- ha Obamáról van szó, ezeket kell szajkózni, nem érvekkel cáfolni az állításait. Nem kell vele vitába szállni, bármit is mond, bőven elég, ha ezeket ismételgetik válaszként. És a legjobb: elérni, hogy a független sajtó is foglalkozzon a valójában nem létező sztorikkal. “Most már írniuk kell róla, akár igaz, akár nem” - mondja diadalittasan Ailes, amikor már a The New York Times is cikkezni kezd olyan dolgokról, amik valójában soha nem történtek meg. Bocsánatkéréseket, helyreigazításokat röhögve tesznek közzé, ezekre úgysem figyel, és úgysem emlékszik senki. Az internetes trollcsapat pedig külön emeletet kapott a Foxnál, innen ontották a véleményeket.

Ami viszont ezután jön, az Magyarországon elképzelhetetlen. Ailes egyrészt királycsinálóvá válik, amikor Obama második győzelme után elhatározza, hogy többé nem bízza az elnökjelölt kiválasztását a republikánusokra, inkább maga keres valakit, aki győzni tud. Pláne úgy, ha ő és a Fox száz százalékban beáll mögé. Régi haverjára, Donald Trumpra esik a választása, akit ugyan ő maga sem tart egy lángésznek, viszont tud a szegényebb, iskolázatlanabb választók nyelvén szólni. (Akik közé Ailes valamikor nehéz gyerekkorában talán, a módos családból származó Trump viszont nyilvánvalóan soha nem tartozott.) Ailes és a médiája tehát önálló hatalmi tényező, nem egy párt utasításait hajtják végre, hanem ők maguk alakítják a politikát.

A történet másik nálunk elképzelhetetlen fordulata az, amibe Ailes végül belebukott. Egyik műsorvezetője, Gretchen Carlson (Naomi Watts tökéletes alakítása) hosszú időn át felvette, ahogy Ailes zaklatja, megalázza, szexuális ajánlatokat tesz neki. Amikor nyilvánosságra hozta, hogy mi történt vele a Foxnál, valóságos lavina indult el. Kiderült, hogy Ailes évtizedek óta zaklatta a beosztottait lényegében minden munkahelyén, csak éppen senki nem mert beszélni róla. Aki mégis elszánta magát, annak adott esetben dollármilliókkal vették meg a hallgatását.

A legharsányabb hangban szépen rajzolódik ki a munkahelyi szexuális zaklatás természete: Gretchen Carlson nem egy Sarah Connor, aki kőkeményen keresztülgázol a rossz emberen. Sokat tett a karrierjébe, félti az állását, nem akar balhét. Lassan telik be nála a pohár, sokáig még a saját partnere is azt mondja, hogy a pénzért, a hírnévért, a képernyős munkáért megéri időnként eltűrni ezt-azt. Ailes, aki egyébként mindig annyira értette az idők szavát, itt elmérte a helyzetet. Azt gondolta, hogy éppen úgy, ahogy a korábbi esetekben, most sem lesz következménye a történteknek. Csakhogy Gretchen Carlson 2016-ban állt elő a vádjaival, nem sokkal a MeToo-mozgalom berobbanása előtt. Akkor, amikor már nagyon sokan gondolták úgy, hogy nem kell tovább tűrniük.

Persze jó néhány helyen szájbarágós, és mivel rohamtempóban haladunk, néhány izgalmas szál elvarratlan marad. Tök jó lett volna például többet tudni arról, amikor Ailes nyomozókat állított Wendi Dengre, a Fox tulajdonosának, Rupert Murdochnak akkori feleségére. Mindezt azért tette, mert úgy gondolta, hogy az amúgy a Trump-családdal régi, közeli barátságot ápoló Deng a demokraták felé húz.

De összességében mégis szórakoztató és hátborzongató végeredményt kapunk, amit néztünk volna még sokkal tovább is. Ez nem csoda, hiszen A legharsányabb hangot igazi elitcsapat készítette. Az alkotók között ott van Tom McCarthy, a Spotlight Oscar-díjas rendezője, Stephen Frears, a Veszedelmes viszonyok és A királynő rendezője és persze Gabriel Sherman, akinek The Loudest Voice in the Room című regényén alapszik az egész. A könyv keletkezése egyébként szintén benne van a sorozatban, Ailes internetes trolljai keményen rámentek Shermanre, amikor megtudta, hogy mire készül.

Decemberben jön a történet filmváltozata Nicole Kidmannel, Charlize Theronnal, Margot Robbie-val, Roger Ailes szerepében pedig az Űrbalekok Dick Solomonját, A korona Winston Churchilljét alakító John Lithgow-val. Nem lesz könnyű dolguk, A legharsányabb hang elég magasra tette a lécet.

(A legharsányabb hang az HBO és az HBO GO műsorán nézhető, magyar szinkronnal is.)

Borítókép: HBO