A fake news után itt a fake újságíró

Raphael Badani, Mikael Virtanen, Joseph Labba. Egy arab, egy finn, egy amerikai.

A gépesített dezinformáció újabb vívmánya a fake újságíró, a soha nem létezett hang, a más emberek valós életéből vett, átszabott, átdigitalizált, hihetőnek hazudott nemember. A The Daily Beast ment utána a jelenségnek, és jutott arra, hogy legalább 19 kamuújságíró 46 kiadványban 90-nél is több véleménycikket jelentetett meg az elmúlt egy évben, melyeknek témája az Egyesül Arab Emirátusok nagyszerűsége, illetve a Katar, Törökország és Irán elleni sokkal keményebb fellépés követelése volt.

Badani írásai a Washington Examiner, a RealClear Markets, az American Thinker és a The National Interest nevű, főleg konzervatív agendát nyomó lapokban jelentek meg szép számban, de a saját magát az EU ügyeinek első számú ismerőjének tituláló, belga illetőségű New Europe is publikálta egy írását idén július 3-án. Badani cikkeit elég sok helyről eltüntették már, ahogy kollégáiét is, de hírmondónak fellelhető belőlük még pár.

A Daily Beast részletesen leírja, hogyan rakták össze a kamuszemélyiségeket online fellelhető képekből és hamis közösségi médiaprofilokból. Badani például egy San Diegó-i startup alapítójának fényképét kapta meg, és hazudtak neki egy Georgetown egyetemi diplomát is, mások esetében a valós képeket tükrözték, vagy úgy retusálták, hogy a képkereső algoritmusok ne legyenek képesek beazonosítani azokat. Ami közös volt bennük, hogy elsősorban két, egymással szoros kapcsolatban levő site, a The Arab Eye és a Persia Now oldalain lehetett velük találkozni, és előszeretettel linkelték egymás munkáit.

A kamuszemélyiségek első cikkei 2019 júliusában jelentek meg, az első fecske egy Lin Nguyen nevű „elemző” volt, aki a távol-keleti biztonságpolitika nagy ismerőjeként futott be szédületes karriert, legalábbis papíron. A Távol-Keletről hamarosan a Közel-Keletre tevődött át a hangsúly: februárban kezdte meg működését a The Arab Eye és a Persia Now, bejegyzésük ugyanazon a napon történt. Előbbi a fake news elleni harc egyik élharcosaként aposztrofálta magát, ami a történet ismeretében a pofátlanság non plus ultrája. Illetve nem is, az az volt,

A két oldal egy Google Analytics-fiókon osztozott, és ugyanazon az IP-címen hostolták őket, címük egy nem létező londoni postafiók, a telefonszámukon nem lehet elérni senkit, főszerkesztőik (Sharif O'Neill és Taimur Hall) nem létező személyek. Azt egyelőre nem tudni, hogy ki állt az akció mögött, de mivel Badanit egy év alatt szó szerint a semmiből építették fel elismert közel-keleti elemzővé, elképzelhető, hogy egy sokkal nagyobb szabású manőver éles tesztjét láthattuk. 

(via The Daily Beast és 444)