Hétpróba

2004.09.12. 09:36
stand-up és standalone komikusként ismertük meg, míg a Heti Hetesben nincs módja percekig anekdotázni
Az nem jó hír, ha egy tehetséges ember egyszer csak azzal áll elő, hogy ő mostantól a Heti Hetesben fog szerepelni. Pontosítás: az a közönség, amelyet Hajós András megtalált magának már az első műsorával, az nemigen metszi a Heti Hetesét, sőt, a Hajós iróniájára vevő közönség valószínűleg epét hány egy bő lére eresztett Mimi-történettől, meg általában Farkasházy ludasmatyis humorától, attól meg pláne, hogy lassú eszű sportolókat próbálnak neki eladni egy humorműsorban csak azért, mert másnap bokszmeccs lesz.

Van tehát egy megtépázott renoméjú és táború képződmény, és ebbe fecskendezik be most Hajós Andrást orvosságként. Hajósnak kívül-belül kemény dió a feladat, vagyis tömör dióhéj az egész. Meg kell találnia a hangot a régi lakókkal - szerencsére a legkellemetlenebb, utóbb már a nevetségességig humortalan, önseggébe fulladt Havassal nem -, de emellett éberen kell őriznie a saját körvonalait, ami már csak azért sem lesz egyszerű, mert Hajóst stand-up és standalone komikusként ismertük meg, egész estés cirkuszokat produkált, poénjai hosszabb ostorlóbálás után csattantak, míg a Heti Hetesben nincs módja percekig anekdotázni, mert ahhoz ebben a közegben olyan ellenszenvesen erőszakosnak kell lenni, mint Farkasházy, csak az a különbség, hogy az ő sztorijainak a végén nem poén van, hanem egy rosszul exponált polaroidfotó a család legutóbbi nyaralásáról. (Azt meg, gondolom, mindenki tapasztalta már, milyen vérfagyasztóan izgalmas, amikor egy barátunk diavetítést rendez görögországi vakációjáról.)

Aztán az sem kedvez Hajósnak, hogy a naiva szerepe - igen, a naiva nőnemű, na de hát naivnak lenni meg nem valami férfias dolog, az klasszikusan a nőknek van fenntartva még akkor is, ha ma már abundálnak (!--elnézést) a ravasz nők, miközben ugyanott előfordulnak gyárilag naiv államférfiak - szóval a naiva szerepe a műsorban eleitől fogva foglalt, az apolitikus, elveszett, mit sem értő kisfiút a műsorvezető játssza, jelenleg Jáksó László, de ha már itt téblábolunk, emlékezzünk meg néhai Csiszár Jenőről, megérdemel ennyit. Lehet ugyan, hogy elfér ebből a szerepből kettő is, de azt sem lehet nem észrevenni, hogy Hernádi Judit mellett sose fért el még egy nő, merthogy az ő szerepe itt egész egyszerűen a nőé - amin megintcsak lehetne füstölögni egy sort, hogy a nő azért nem egyetlen karakter, van belőle egypupú, van kétpupú; sőt hogy a nő csak abban az esetben egyetlen szerep, ha fél tucat férfiszereppel szemben határozzuk meg, önkényesen - na de most Hajósról van szó mégis, az emancipáción és hiányán majd keseregnek mások, máskor. Lényeg, hogy egy ilyen többszereplős drámában a szerep meghatározása életbevágó, mert három dolog van a világon: hit, remény, szerepek, és ha szerepek pedig nincsenek énbennem, semmi vagyok, még csak zengő ércz és pengő czimbalom se.

az újra fogékony közönség nem érte el a kereskedelmi tévében méltánylandó tömeget - nyilván, mert ha eléri, akkor az már nem új
Hajós sorsán keseregni viszont egyelőre nincs okunk, sikerült a felszínen maradnia - hoppá, pedig mennyire nem akartam a nevével viccelődni, és mégis megtörtént véletlenül, de hát mit lehet tenni, a hajó végül is univerzális és ősi szimbólum, valamirevaló közszereplő előbb-utóbb úgyis kap a sajtótól egy-két hajóval kapcsolatos metaforát, legalábbis annyit, hogy azért a víz az úr. Az volt a kérlelhetetlen úr eddig, ahogy Hajós meg is említette: az eddigi bukások oka épp az lett, hogy az egyszemélyes show alacsony nézettségéért egy személyben a showman felel, míg a Heti Hetesben talán elegendő lesz a plusz kétszázezer néző, aki pont miatta ad még egy esélyt a kivénhedt ekhós szekérnek.

Hajós András új és egyedi hang volt felbukkanása óta, az az ő saját tragédiája, hogy az újra és egyedire fogékony közönség nem érte el a kereskedelmi tévében méltánylandó tömeget - nyilván, mert ha eléri, akkor az már nem új és nem egyedi, hanem maga a mainstream. Az új és egyedi túlélésének egyik módja, hogy a mainstream kaledoszkóp egyik színes kavicsává válik. A másik variáció, hogy az értéket közvetítő, a buta árral állami pénzből, küldetésszerűen szembehajózó - megint elnézést - közszolgálati média nyilvánítja védettnek, az pillanatnyilag nem reális, de végül mégiscsak az lenne a megoldás, egy olyan Óperencián túli országban, ahol a köztévé bejáratánál nem kérnek és adnak pártigazolványt. Marad a Heti Hetes, átmenetileg és kényszerűen. Alámerülés, kibekkelés.