Aztán mégis sínre került az este. A programfüzetben megadottól eltérően, a nagy érdeklődés miatt, éjjel egykor indítottak még egy utolsó járatot. Valaki a kezembe nyomott egy jegyet - neki kettő jutott - így én is felszállhattam a party-buszra. Húsz perccel később már át is haladtunk a VOEST gyár kettes számú kapuján.
A VOEST Linz büszkesége. A nap 24 órájában gyártják itt az acélt. Öt évvel ezelőtt találták ki a szervezők, hogy az éjszakai termelés, az ódon gyárépületek és a kéményekből fel-felcsapó lángoszlopok teremtette különleges hangulatban rendezik meg az Ars Electronica fesztivált. Egy régi vonatot alakítottak át, a kocsik tetejét lenyitható üvegburkolatra cserélték, és az ipari hangulatot fokozandó: hatalmas hangfalakat, lemezjátszót és reflektorokat telepítettek.
A fesztivál vonatkirándulásaira minden évben zörejzenészeket hívnak. Idén egy a New York-i művész, Marina Rosenfeld játszott a lemezjátszókon.
Rosenfeld zeneszerzőként és zongoristaként kezdte pályafutását, majd fokozatosan jutott el az ipari zajokból kevert minimál felvételek komponálásáig. A körübelül egy órás vonatúton finom zörejeket, loopokat, hangtorzító effekteket használt, amit a nyomasztóan monoton, a vonatkocsik kerekeinek kattogásánál alig ritmusosabb hangképekkel kevert.