Balázsolás

Két éve még végeláthatatlan brazil, argentin és mexikói sorozatok kígyóztak a koradélutáni műsorsávban, a csatornák Juan Carlos, Yvonne, Natalia vagy éppen Pablo kétes szerelmi ügyeivel és kusza családi kapcsolataival traktálták a lecke elől a tévé elé menekülő gimnazistákat, a horgolástól megcsömörlött nyugdíjasokat és persze az unatkozó háztartásbelieket. Annak idején a dél-amerikai szappanoperák jelentették az első LSD-vel átitatott bonbont a műsorstruktúrában, ha ugyanis a kereskedelmi adóknak délután sikerült beetetniük a háztartás igazi döntéshozóit, a család már jó eséllyel hipnotikus önkívületben nézte végig az összes műsort egészen a késő esti híradóig, anélkül, hogy akár egyszer is a távkapcsoló után nyúlt volna.

Azóta ha nyikorogva is, de fordult egyet a média kereke, a szerelmes brazil rabszolgalányok és a mexikói felső tízezer kalandjai helyett már amerikai típusú talk-showk uralják a délután négy és hat óra közti időszakot.

- Ne kapcsoljanak el, mert a reklám után itt lesz velünk Béla, aki a kamerák előtt meséli el feleségének, hogy félrelépett a saját húgával és a kocsmáros tehenével, sőt ha velünk maradnak, találkozhatnak Gézával is, aki magával hozta féltve őrzött végbélféreg-gyűjteményét! - harsogják a hétköznapi emberek hétköznapi titkaiban vájkáló talk-showk, amelyeket eddig leginkább Mónika és Claudia névre hallgató kiskosztümös nők vezettek. De mostantól itt van nekünk Balázs, aki jól ápolt borostájával, és Beckham-frizurájával próbál hatni a tévé előtt krumplit hámozó kismamákra.

Rögvalóság, show

Egy valamirevaló talk-show kapcsán mindig szárnyra kell a városi legenda, mindenkinek van egy ismerőse, vagy legalább az unokatestvére megesküszik, hogy ismer valakit, aki a kamerák előtt pénzért eljátszotta, hogy prosztatabetegségben szenved, vagy éppen veri a feleségét. A megkapó tömörséggel csak Balázsnak elnevezett új műsort azonban nem érheti az a vád, hogy statisztákat alkalmaz, hiszen a fellépők egyszerű érzelmi és értelmi világát még egy profi színész is nehezen adhatta volna vissza ilyen hitelességgel. Az első adás szereplői térdig gázoltak a süppedő magyar sárban, nehézkes vitájuk a füstös külvárosi kocsmákat idézte, ahol a sörfoltos söntésnek támaszkodva jó munkásemberek osztják azt észt és a pofonokat.

Városi legenda? Első kézből. Ismerősömet felhívták, hogy lenne-e kedve friss nejével együtt szerepelni egy tévéműsorban, amiben ifjú, tehetséges párokat mutatnának be, kvázi példajelleggel, hogy így is lehet élni, meg nem csak olyan elmebetegek léteznek, mint a Mónika- meg Claudia-showban, akik egy fél ország előtt vitatják meg a nemi életüket. Szerződés is volt, miszerint ha felvétel közben feláll és kimegy, egymillió forintot kell fizetnie, valamint tudomásul veszi, hogy a felvétel alatt váratlan események is történhetnek. Persze rendesen csak utólag olvasta el. A kulturált, egyéb ilyesféléktől eltérő műsor a Balázs-féle szembesítőshow volt, ahol is hirtelen megjelent a volt felesége, aki többek közt megpróbálta őt visszakönyörögni magához. forrás: Fischer99 blog

A női orgazmusról, illetve annak hiányáról szóló adásban többek közt fellépett egy lovászfiú, aki ugyan százötven nővel hált az utóbbi években, de most kellett megtudnia, hogy szerelme unatkozott mellette az ágyban, és feltűnt egy tizenhét éves biszexuális lány is, aki legjobb barátnőjével a kamerák kereszttüzében közölte, hogy nem nyal elég kitartóan.

Persze a téma kapcsán szó sem esett felvilágosításról, vagy ismeretterjesztésről, a műsor készítői nem hívtak meg egyetlen szexológust vagy nőgyógyászt sem, pedig ettől a központi kérdés még a pina maradt volna, ha néha illedelmesen vaginának neveznék is. Inkább sokat megélt huszonévesek okították a kezdő középiskolásokat, a tanácsadás szüneteiben pedig mindannyian táncra perdültek, talán, mert a reklámig már nem volt több mondanivalójuk.

Szembesítés, szemlesütés

A műsor specialitása, hogy a nagy vallomások előtt rendre fallal választják el az érintetteket, így például a leszbikus barátnő, vagy a tájszólásban beszélő lovász elméletben nem tudhatta ki is lapul a farostlemez túloldalán, ki akarja majd az arcába löttyinteni az igazságot, bár a meglepetés hitelességét nagyban rontotta, hogy a műsorvezető a leleplezés előtt általában a fal mögött megbújó ismerősről faggatta a szereplőket.

Ennél több újdonságot azonban nem tudott felmutatni a Balázs nevét viselő műsor, ami legfeljebb a stúdió színvilágában tér el a Mónika showtól. A szereplők viszont ugyanazok: becsapott kisemberek, akik még hisznek a tévé hatalmában, beveszik, hogy a jóságos műsorvezető majd segít nekik kibékülni, vagy egyszerűen csak szerepelni akarnak egy kicsit a csodaládában, részt szeretnének venni a saját különbejáratú valóságshowjukban.

Balázs, a műsor moderátora csak segít nekik ebben, nem osztja az igét, mint mondjuk Jerry Springer, nem foglal állást a témában, úgy tűnik, csak arra hajt, hogy az adás alatt a szereplők minél többször mondják ki artikuláltan a nézők és a hirdetők számára is jól hallhatóan a szex szócskát. Ugyan közbeszólt, amikor az egyik meghívott megjegyzéseket tett a leszbikusokra, de ez minden bizonnyal csak a média reflexszerű liberalizmusa, semmi több.

A műsor készítői, akik elég műveltek és képzettek, hogy átlássák a show működési elveit, a színfalak mögött valószínűleg teli szájjal röhögnek a félig megemésztett életüket színpadra okádó szereplőkön, gúnyos megjegyzéseket tesznek a kicsinyes családi drámákra és szerelmi perpatvarokra. Ha szerencsénk van, előbb-utóbb egy kirúgott technikus ezeket a képernyőképtelen poénokat is fellövi majd a netre.