Mindörökké valóság

Egy kövér meztelen nő, egy nyilvános párzás vagy a puszta tisztálkodás csak a szofistának és az erkölcscsősznek laktató falat. Ám ha laboratóriumi körülmények között emberi érzelmeket állítunk elő, az már érdekes. A búcsú, a viszontlátás, a szomorúság és az öröm közszíven forgó lelkiállapotok, ezért lebilincselő, ha ezeket állandó megfigyelés mellett alkalmazzák valakin, mi pedig megnézhetjük, hogy is működik az ember. Szegényszegény Juditnak két hét után három perc alatt kellett elhagynia a házat, és ugyanígy kell majd távoznia annak is, aki két hónapot tölt majd bent. De a kísérlet így lehet igazán izgalmas, extrém paraméterekkel - tudja mindenki, akit valaha magára hagytak kémiaórán egy nagy darab magnéziummal vagy nátriummal.

realitynaplo.index.hu Volkssturm - Big Brother-megnyitó Realitynapló 1. - Lehet matyizni Realitynapló 2. - És provokátorok Realitynapló 3. - Tulajdonképpeniségek Születési agónia - Való Világ-megnyitó Realitynapló 4. - A valóság odaát van

A másfél órás műsoridőhöz persze azért kellett egy nagy csomó előre vágott anyag az elmúlt hétből, s ezek ürügyén mindjárt két kötelező teendőnk is támadt. A fontosabb, hogy gratuláljunk a csapatnak, akik az Évi-Popeye románc alá egy szövegében rezonáns Szécsi Pál-nótát kevertek, és ezzel implicite meghirdették az Utcát, Szobrot Árkus Józsefnek mozgalmat. (Rövidítve uszáj, vethetné közbe Tilla, amitől viszont megszólalna a nyelve alá szerelt rugós mechanika, amely a bwahahahahoho effektust biztosítja mindig a megszokott színvonalon.)

Kevésbé lényeges, de mégis elkerülhetetlen, hogy elismerjük Orbán Viktor teljesítményét, aki pert fontolgat a tv2 ellen, amiért a - csak az interneten követhető - élő adásban Pongó fasiszta beállítottságú cigányemberként említette őt. Némileg persze - de csak miután a szívettépő BB-adás felfedte a kiszavazás borzalmait - őt is meg lehet érteni, ország nélkül maradt, valamivel le kell kötnie magát. Hány és hány frissnyugdíjas tapad a tévére, amikor hirtelen nincs mit csinálnia! Majdnem így van ez a korengedményesen nyugalmazott - előreavatott kisdobos - miniszterelnököknél is. Hol saját tévét akar, hol beperel egy képernyőlakót a magánvéleményéért. Mindenesetre ezen az úton a következő megálló az lesz, hogy előreszegzett lándzsával, Anettkával az oldalkocsiban nekimotorozik a lágymányosi hengermalomnak.

Az igazsághoz tartozik, hogy az ominózus pongulás rövid ideig a hivatalos weboldalról is letölthető volt - no de kedves miniszterelnök úr (jólesik, tudom), tessék már rápillantani arra a lapra! Nyilvánvaló, hogy egyenesen a ribizlibokorról toborozták azt a pár hülyöncöt, aki ezt szerkeszti. Hát megér ez egy misét? Vagy utána jön a Móricka viccújság? A sas nem kattog, a turul meg pláne. Tessék inkább örvendeni Andreának, aki a Szózatot énekli mosogatás közben (bár az inkább kedélyes, magányos téli orrfúváshoz, illetve szipuzáshoz illik igazán), és számon kéri a többieken, hogy nem mennének akár péntek tizenharmadikán is negyvennyolcas ünnepélyre.

Különben meg képzeljük el, ahogy az ORTT és a Fővárosi Bíróság illetékesei körbeülnek egy webkamerát, és óvatosan toszogatják egy hosszú bottal, próbálva kitalálni, hogy is működhet ez a dolog, és milyen törvények alkalmazhatók rá. "Evvel nézik a pornóképeket az internetezők", mondaná a másik Judit, akit még nem szavaztak ki, csak jelölték rá. Aztán megvitatnák, vajon a valóságshow szereplőire vonatkoznak-e a médiaszereplőket kötő rendelkezések, így például dohányozhatnak és alkoholizálhatnak-e adásban, tehát egyáltalán. Nos, ha ebből ügy lesz, akkor mintegy harminc év múlva várható az ítélet, és Dévényi Tibi bácsi teteme fogja kihirdetni.

Ereszkedjünk vissza a melegvizes medencébe. Tényleg érdekfeszítő, jól szerkesztett kis szombat esti családi program kerekedett a BB-kiszavazásból, még ha ez főleg a licenctulajdonost dicséri is. Claudia már másodszor mondta ki: "ez a műsor nem rólam szól" - tanult a történtekből, akár a dimenziókapun épp kievickélő Judit. Apropó: ha már ezt a "jupiterlámpával szemben filmezett átjáró az ismeretlenbe" imázst találtuk ki, azaz vettük meg ehhez az eseményhez, érdemes volna marconább őröket álítani mellé: ne két polgárőr kinézetű apuka őrizze a pokol kapuját, hanem birodalmi rohamosztagosok átokvetőre tűzött szuronnyal.

Egyvalaki hiányzott a műsorból, és az nem Havas Henrik volt. Nem volt ott, akit igazán aktuális lett volna megkérdezni arról, milyen érzés, ha egy tv2-műsorból távozni kényszerül. Pálffy István, aki nélkül pedig sokkal soványabb lenne a hitelkártya, amit kockára tehetne ez a csatorna egy reality show-val.

Pörgölődik a Big Brother, forgolódnak a tőkés birodalmak, a tv2 külön spotban köszöni meg nekünk, hogy kíváncsiak vagyunk. Akárhogy terjeng is a gyanú, a csonkolt valóságról szóló néprege, mégis maradt fél pénzünk, mégis maradtak őszinte pillanatok, ahol együtt lehet érezni, ahol kárörvendeni, sajnálkozni, felháborodni és megkönnyebbülni lehet - mert hiszen ezek már a házon és a stúdión kívül, közvetlenül a zalahúsos zsömle után, velünk történnek. Mintha egy Readers' Digestet olvasnánk végig egy szuszra: hétköznapi emberek néznek szembe kisszerű kihívásokkal, hogy aztán győzzenek vagy elbukjanak, hogy sírjanak és közben nevessenek, hogy duzzogjanak és örüljenek a kiskutyának, hogy méltósággal vagy anélkül, de tovább éljenek. S ha ezer, százezer vagy egymillió ember ilyenkor arra gondol: mit mondanék én a kedvesemnek, ha ő jönne ki onnan - miként fogom szólítani -, akkor már megérte, akkor már ki lehet mondani: ez művészet. Ha csak annyira, mint a népdalok, ha csak annyira, mint az édes-bús katonanóták, de művészet, mert gondolkodást okoz. A show lehet színjáték - mi hozzátesszük a valóságot, van belőle ideát, a tükör előtt elég.