Coming out
Cadillac Drive, RTL Klub
Azt se várja senki, hogy legalább lesznek érdekes helyszínek az utazásban. Vannak, de itt Amerika pusztán az a hely, ami a Sanyit körülveszi, úgyhogy sok figyelmet nem szentel neki a kamera. Frei legalább egzotikus helyekre vitte az embereit anno, és nem hagyta őket ámokfutni.
Fábry mellett valószínűleg akkor is nehéz szóhoz jutni, amikor nem veszi a tévé; de amikor igen, akkor szinte lehetetlen. Ha a kényszeres és hangos pofázás még csak nem is jó duma, hanem simán ciki, akkor meg elég elviselhetetlen lehet körbeautózni vele a földet. Szegény Wahorn.
Mert Fábry nem egy Gálvölgyi, aki felvesz egy kalapot, és máris vicces. Neki ehhez beszélnie kell, ahhoz meg készülni kéne, poénokat bekészíteni, gegstábtól begyűjteni a termést, szerkeszteni, megírni. Nem szégyen az, Rowan Atkinson is így csinálja. Séróból nem megy. A Bajkeverők ennél ezerszer érdekesebb volt, mert abban nem egy kétségbeesetten erőlködő humorista, hanem egy busznyi sztriptíztáncos játszotta el a roadmovie-t. Ők hozták a formájukat, és az elég is volt; önazonos szereplők, ahogy Ulmann Mónika fogalmazott szépen. Fábry meg egy előadóművész. A művész olyan ember, aki a színpadon érdekes, de repülőn, kocsiban, vendégségben, magánemberként lehet igen szimpla arc, vagy egyenesen rémes alak. A körültekintő menedzser dolga, hogy ezt elkendőzze, nem az, hogy dokumentálja és nagydobra verje.
