Vilma
-7 °C
4 °C

Pártregény: a Centrum kampánya

2002.02.28. 00:28
A 21. század első magyar kampánya lehet, hogy rossz hangulatú, ám újdonságoknak (korábbi nyelven: vívmányoknak) nincs híján. Igaz, a boszorkányok Kövér László általi újrafelfedezése mellett csendesebbet pukkan, mégis elkövetjük azt a luxust, hogy belefoglalkozzuk kicsit magunkat a Centrum Párt elképesztő toborzóanyagába: a honlapjukon közzétevődő, vulgárközéleti ihletésű folytatásos netregénybe.
Mi az, hogy netregény? Regény a neten, nyilván, de ilyen alapon léteznie kellene netszonettnek és netdrámának is, oszt' mégse. Egyelőre tételezzük fel, hogy a műfaj neve egyszerűen olvasottságnövelési célokat szolgál: míg a regény szó - hömpölygő betűtengerrel fenyegetve - önmagában elrémíti a hálót morzsolgató polgárt, így, hogy netregény, talán mégis megszólítja valahogy. De közelítsünk rá a konkrét munkadarabra: Siposhegyi Péter Éljen a Párt! című alkotáscsírája visítozik a gyalupadon.

A mű főszereplője egy független értelmiségi, Só Dezső - figyeljük meg a név mögött ólálkodó szuhaybalázsos bohózathumort -, aki, noha eddig nem foglalkozott politikával, keresztülmegy egy sosem várt változáson, amely viszont mélyen a közügybe rántja őt. Eddig három epizód jelent meg a párthonlapon, ami az érdekfeszítő történetet csak sejteni engedi, de az anyag színvonaláról eleget elárul.

Cikkstatikai okokból előre vesszük a szerkesztő, illetve a korrektor kárhoztatását: a feltöltött részleteket megjelenés előtt egyetlenegyszer sem olvasta el senki, sőt Siposhegyi valószínűleg egysorosra méretezte a szövegszerkesztőjét, nehogy észrevegyen valami fatális egyeztetési hibát abban, amit egyszer már leírt. Ezért benne is maradtak, a kisbetűvel írott tulajdonnevekkel és kétvonalas helyesírási hibákkal együtt. Ide tartozik még, hogy a kampányanyagot az "első magyar folytatásos netregényként" hirdeti a párt, ami persze nem igaz, vagy bővebben: valótlan tényállítás.

Lesz belőle fogpiszkáló...

Irodalmi értékét már nem lehet ilyen röviden felbecsülni, illetve lehet, de abból nincs tanulság. Két jelentős probléma észlelhető, vétel.

Az egyik, hogy deklaráltan pártmegrendelésre készült, s természetesen nem is marad ki a történetből Kupa Mihály visszafogott méltatása, és a Centrum kortesgyűlésének csöppet nevetséges lefestése sem. Ha Kupa Mihály beszél, az idő csak úgy röpül, a tapsolóizmok önkéntelenül rándulnak, valamint ha szegény Dezső elhozta volna feleségét is az ankétra, akkor a szerelmi életük is helyreállna. (Nem túlzás, tessék utánajárni.) Innentől ugyebár aligha várhatunk a regénytől érdemleges tartalmat. Amúgy a pártról is csak annyit tudunk meg, hogy az elnök csúnya, mégis szeretik, és hogy az erő velük is van.

A másik bibi mélyebb, csontig húzódó seb. A párt közleménye különlegességként emeli ki, hogy az utolsó rész a választások napján kerül fel a netre, s most még a szerző sem tudja, mi lesz a vége.

Nos. Az, hogy a szerző útközben találja ki a cselekményt, egyáltalán nem különleges. Így készülnek például a szappanoperák: bármikor előfordulhat, hogy valamelyik szereplőt elragadja a halál, vagy egyszerűen ráun a dologra. Ilyenkor a teleregényszerelők néhány óra alatt betömik a lyukat, s megy tovább a sztori, ha döccent is egyet.

A jó regénynek azonban jellegzetessége, hogy belülről kifelé épül fel, és az író nem azzal gyújt rá az első spanglira, hogy "írok valamit, hátha megtudom, mi lesz a vége". Így érhető el ugyanis az a koherencia, amelytől a mű nem csupán egy töltelékanyagokból nyeglén összefércelt rongyszőnyeg lesz, hanem önmagára reflektáló, követhető, végigsimítható szálakból álló nemes szövet. Talán ennyi az, amit ebből a meglepő kísérletből megjegyezhetünk: attól, hogy az alkotó sem tudja, mit csinál, izgalmasabb nem lesz a végeredmény, silányabb viszont jó eséllyel - eltekintve az őstehetségek felszínre buggyanásától, persze.

Nyelv, marha

Ez a mentesítő körülmény itt nem jelentkezik. A szakmányban összetákolt munkát még megmenthetné a stílus, az egyedi szövegkezelés, a humor. Olyannyira kedvetlenül készül azonban, hogy még a nyelvtanra, a mondatgépészeti működőképességre sem jut elég energiája a szerzőnek, nemhogy a díszítésre vagy a reflexből odakent díszek eltávolítására. Mint korábban kiderült, még egy másodszori átolvasásra sem futja. Ilyen kedvetlenség mellett pedig nem csoda, hogy humorból is a lejárófélben lévő, papírcsomagolású akcióspoén-készletet használja az író.

"Szép nyelv az angol, még szebb a francia, de legszebb a marhanyelv" - Szuhay kísértete mellé Ihos Józsefé is felsorakozik, noha utóbbi fizikailag még él. Körülbelül itt húzható meg a műben előfordulható szellemesség határa. Az ilyen határokat az egyik oldalról mindig szigorúan őrzik, ami alighanem azt jelenti, hogy Siposhegyi néven másik regényt már nem igazán érdemes írni. Az általánosabb, de soha eleget nem ismételhető konzekvencia meg az, hogy a pártok ihletértéke csekély, kampánymegbízásból aligha születhet értelmes irodalom: seggfejek közt hallgatnak a múzsák.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!