Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Claudia, az őselem

2002.01.18. 01:49
Claudiának elege lett. Mióta a Csííízt lemosták a képernyőről a kiszámíthatatlan médiaszelek, már alig jut képernyőhöz; csak ez a szerencsétlen pszeudohíradó maradt neki, a Találkozások. És még ott is a műsoridejébe tolakszik egy másik nő. Épp ideje volt hangos gágogással felkerekedni, megsértődni, duzzantani egyet. Az is olyan nőies, márpedig pont ebből él.
Noha a lakosság jelentős része Claudiát jó műsorvezetőnek és egyáltalán jó tévésnek véli, azok, akik akár két lépést is előre számolnak a délutáni sakkpartiban, hamar utolérhetik a félreértést. Liptai Claudia esetében ugyanis a nézői elismerés a következőképpen működik. Egy: a képernyőn látott vörös trampli megfelel a VHS-házibulik idején kialakult elsődleges szexideálnak. Kettő: megindul a nyálelválasztás. Három: a tévénéző az egész műsorélményre vonatkoztatja a nosztalgo-szexuális örömet. Így lesz belőle "az RTL Klub közkedvelt sztárja".

Mindeközben pedig úgy fél szemmel azért mégiscsak emlékszünk a Csííízre, amely a neogót invázió nyomán és által tolult az RTL adásába. Mára a felboruló biciklis mint poénforrás kiapadt; a börleszk reneszánsza elpárolgott, mint a savas harmat: csak ártalmas sói maradtak vissza a leveleken. Velük a stáb oszlopa, a mi Claudiánk. Ugyanazzal a túljátszott gesztuskészlettel, ugyanazzal a bányamélyi szexualitással akart érvényesülni a Találkozásokban, bulvárhírek felkonferálása közben próbálta önnön arcára vonni a reflektorok fényét. Nincs abban semmi csodálatos, hogy az őt váltó Barta Sylvia visszafogott (ami nyilván relatív megfogalmazás) stílusával sikeresebben hajtotta végre feladatát, mellőzve a debileknek szánt mimikát és a népszínművi túljátszást. Ilyenkor aztán győz a jobbik - minden szemétdombon, ahogy a ma már áldott emlékű Csiszár Jenő pozicionálta a szóban forgó csatateret.

Azok viszont, akik most fellélegeznek, kifújják magukat kicsit, mintha egy harminc emelet magas Schütz Ila-szobrot bontottak volna le az ablakuk elől - korán örülnek. Liptai Claudia nem fog eltűnni. Hiszen aki azért mond fel, mert nem jut elég képernyőhöz, annak a zsebében biztosan van egy-két ajánlat, s ezek épphogy több műsoridőről szólnak. Nota bene: a tv2 már eddig is sok RTL-figurát csábított át magához, pont a megnövelt adásidő ígéretével. Az más kérdés, hogy ezek az átigazolások zömmel bukással végződtek.

De nemcsak ezért korai az öröm. Liptai Claudia több volt önmagánál, nemcsak a házivideók közötti műsorvatta főszereplője, nemcsak egy önmagát parodizáló hírolvasó, hanem szimbóluma is valaminek, zavaros taraja egy óceáni óriáshullámnak. Szimbóluma volt az emberi butaságnak, a tömegigénytelenségnek, a gömbölyűséggel kiegyenesített agytekervényeknek. Szimbóluma a nőnek, aki nőként futtatja (be) magát, miközben emberként szándékoltan megbukik: nem jelenik meg intelligens lényként. Egyszerűsége már-már őselemeket idéz: a butaság avatárja ő - függetlenül attól, hogy valóban buta-e vagy csak úgy tesz. Másfelől viszont az emberi természet alapvető építőköve a butaság, egyike az időtlen tényezőknek, az értelem első felvillanásakor a fényben láthatóvá váló árnyék. A műsorok elhalnak, megbuknak, vagy leszállnak az ufók és betiltják, esetleg elfogy a pénz és a befolyás mögülük, de ez a hullám söpör, söpröget tovább, gurul végig a történelmen, egyelőre megállíthatatlanul. Taraján pedig feltűnnek és eltűnnek sorra népvezérek cirkálói, vagy a babonák palackpostája, vagy a ripacsok, bohócok részeg bárkái.

Ki tagadhatná, hogy mindezek tükréből a személyes felelősség is árnyaltabban pattan vissza? A történelemben, még ha az csak egy tévécsatorna történelme is, mindig akadnak szerepek, s hogy ki tölti be őket, sokkal kisebb jelentőségű, mint a szerep maga. Kell a skatulyából előhúzott hírember, kell a hétszünyű-szakállas vicceket jelenetben előadó komikus, kell a bölcsességet sugárzó, kiegyensúlyozott kvízmester. S hogy mellettük a butaságiparnak éppen ki ad arcot, az mellékes, ha alkalmas rá, s ha vállalja az arcán maradó nyomokat - a műsor imázstorzító hatását.

Most pedig gyakoroljunk önuralmat, és gondolkozzunk el azon, hogy a sztárok élete sem csak játék és mese. Őket is gyötrik a gondok, a létért való küzdelem, s ha elmarad a siker, talán egy könnyet is ejtenek. Ezért nem emberséges pusztán a kárörömre alapozni egy effajta cikket. De hát olyan jólesik.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!