Politikai buzulás: hogyan coming outol a magyar sajtó?

A coming out-verseny vitathatatlan győztese a balról jobbra áttáncolt polgári közéleti homóújság, a Magyar Hírlap. Ők majdnem fél címoldalt elfoglaló pásztori életképet, mármint fotót hoznak a szerkesztőségi teremről, ahol a munkatársak - abszolúte életszerű módon - kis csoportokban állva az előző napi Magyar Hírlapot lapozgatják, és közben olyanokat mondanak, hogy "hú de megmondtuk a komonistáknak" meg hogy "két fodrász beszélget a lakberendezési boltban".

A képaláírás annyira tökéletes, hogy idemásolom. Az derül ki belőle, hogy a polgári újságíró - de szigorúan az összes, sőt polgári szóhasználattal: valamennyi - mindig csak ARRA gondol. Hogy szavazhasson.

Mert mi elmegyünk szavazni! A Magyar Hírlap szerkesztőségi kollektívája ugyanis élni akar demokratikus jogaival, s mi itt, a Thököly úti szerkesztőségben valamennyien úgy gondoljuk: a demokrácia nem játék, nem forgatható kedvünkre, pillanatnyi érdekek mentén. Ezért fogunk élni az alkotmányban biztosított jogunkkal. Ha szavazóurnához szólítanak bennünket mint állampolgárokat, akkor ezt a hívást komolyan vesszük, kötelezőnek érezzük - és elmegyünk, hogy legjobb meggyőződésünk szerint kifejezzük véleményünket. Ez állampolgári kötelességünk. Aztán indulunk a dolgunkra, írunk, fotózunk, tudósítunk az eseményekről, az eredményekről, és arról, hogy - a szavazás fényében - merre halad tovább országunk.

A szöveg vége fergeteges, a japán polgári haikuújságírás tömörségét emeli be a balosok által uralt erőtérbe:

Mert igaz, hogy a vasárnapot hétfő követi, de utána kedd is jön. Sőt!

A jobbosok idén úgy látszik imádnak tömegestül felsorakozni a kamera előtt, a Helyi Théma stábja legalábbis polgári határozottsággal szemében coming outol a saját címlapján.

Bolsevizmussal az ostromnagyik ellen

A balosok bezzeg megint rébuszokban beszélnek. A Népszabadság - hiába kezdték ők a magyar sajtóban annak idején a választások előtti nyílt garasletevést - Tamás Ervin sokszoros elolvasásra is dekódolhatatlan zagyvalékával próbálja rafináltan elvenni a kedvünket a szavazástól. Svájcról kavar valami abszolúte ide nem tartozót 21 (huszonegy) sorban, majd a 22-dikben kimondja: "De ne beszéljünk rébuszokban!". Ez a bolsevista húzás megtöri a legfüttyösebb kedvű zsidófaló ostromnagyit is. Főleg, hogy utána még jön 89 sor, ami sajnos arra utal, hogy igaza van az árpádsávosoknak, és az MSZP a magyarság kiirtására tör, méghozzá agyi kifárasztás útján. És amúgy is, melyik gondolkodó ember lesz hajlandó szavazni, ha egyszer "a kapásból ikszelhető igenek olyan lápos vidékre vezetnek, ahol csak elsüllyedni lehet"?

A HVG egy ideje olyan, mint a forgódobos mosógépbe zárt Tóth Károly képviselő. Ezúttal az a téveszméjük támadt, hogy ők fingták az MSZP-SZDSZ-kormány programját, ami lehet, hogy igaz, de a legokosabb hetilap szerkesztőitől nem bölcs húzás ilyet bevallani. A publicisztikai vonulatától önkasztráció útján megfosztott hetilap egy cikk keretes írásában rejtve teszi le ugyanis a voksot, és ilyeneket ír: "A HVG a 2006-os választások előtt letette a voksát a vizitdíj és a tandíj bevezetése mellett" meg hogy "programjavaslatainkban megállapítottuk", sőt "javasoltuk továbbá". Reméljük, hogy ez nem a legendás gyurcsányi többest takarja.

Nyelves csókkal a sok igenért

A Magyar Nemzet bezzeg nem csomagol. Az ilyesmire hajlamosakat a vezércikk előtti publicisztikai oldalon a választásokon győztes Orbán Viktor arcán elhelyezett nyelvescsókjával híressé vált Kristóf Attila melegíti elő a coming outra. Tételmondata - "Aztán jött Kóka, akin most ne keressünk csomót" - sok bolsevista távolmaradót fog könnyekre fakasztani. Ja, a cikk címe a cizellált Miért igen? A vezércikk a szélesebb tömegekhez szól, ezért lett a címe Igen, igen, igen. Erről nem is mondanánk semmi többet, gyújtó hangú írás, a végén a komonistákat kisöprő viharral.

A Miniszterelnöki Hivatali Értesítő Népszava elsőre talán meglepő módon nem teszi le a garast expressis verbis. Mondjuk undorító zöld arcú Orbán-karikatúrával és Gyurcsány: ez politikai csalás főcímmel nyitnak, a publioldalon meg Veress Jenő elsüti az évad Bolgár György-díjas progresszív viccét - "Nem értek egyet a szocialistákkal" - de AZT ÚGY nem mondják ki, még a vezércikkben sem. Bár ki tudja, mire gondolt Sebes György a vezércikk utolsó mondatával: "Hogy a többség is elutasítja-e a manipulációt, az vasárnap derül ki".

És ezzel csak egyet tudok érteni.