Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Maci maci ellen

2002.01.16. 08:38
Alig van szívet melengetőbb (szívebbet melengető) látvány, mint egy olvasó gyermek, főleg ha saját poronty az istenadta. Joggal fogan tehát meg a gondolat megannyi apuka és anyuka fejében, hogy kicsinyüknek előfizessenek valamely gyereklapra, fejlesztendő a készségeket, megszerettetve a betűket és nyugalmas órákat szerezve az egész családnak: addig sem rohangál az a gyerek kurrogva fel-alá. Igen ám, de melyiket válasszuk? Most a mackótémára építő lapokat tekintjük át, nemcsak azért, mert ezek dominálnak a piacon, hanem a szubjektív affinitás miatt is. Ez a műfaj már csak ilyen.
A Dörmögő Dömötörről akár azt is lehetne írni, hogy "nem kell bemutatni a magyar olvasóközönségnek", ami egyszerűsítené a munkát, viszont nem volna igaz. Igenis be kell mutatni, részben mert azok az idők már elmúltak, részben meg azért, mert a Dörmi család háza táját sem hagyta érintetlenül a történelem vihara. (Átvilágításuk folyamatban.) Újabb keletű konkurense, a Buci Maci pedig valószínűleg még ennyire sem ismert a szülők, vagyis a fizetőképes kereslet körében - hacsak nem volt már szerencséjük hozzá.

Esti mese - a reklám után

egyél krémet kisgyerek
Nivea-programozás a Buciban
A Nyugatról - konkrétan Németországból - érkezett Buci magával hozta a kapitalista lapkiadás minden erényét és hátulütőjét. Dióhéjban - mackótojásban - ez annyit jelent, hogy a professzionális szerkesztés és kivitel mellett a pénzcsinálási vágy is hangsúlyosan megjelenik. Buci Maci bazárjából a kívánós kisgyerek plüssmackót, Bucis pólót és sapkát zsákmányolhat, illetve rendeltethet; illetve kivághatja a középső lapokról a Nivea memóriajátékát. Ez a játék egyébként zseniális, már-már a tudatalatti reklámhoz közelítő marketingtrükk: a kis olvasó meglepetésnek, ajándéknak fogja fel - és a játék azzal indul, hogy összesen harminchat Nivea-embléma ég bele abba a még képlékeny agyába.

A Dörmögő ilyen szemszögből hagyományosnak mondható: van benne persze hirdetés, a decemberiben egész pontosan egy gyerekcsatorna-, egy Kölyökidő- és egy Paprita-reklám, de ennyi az egész. Persze nem is megy jól nekik, legalábbis erre enged következtetni az a minimum gyanús felhívás, amelyben pedagógusokat próbálnak rávenni a lap terjesztésére (ötven példánytól indulunk, huszonöt százalékért).

(Azokkal a lapokkal pedig később sem érdemes foglalkozni, sem pedig megvenni, amelyek globális franchise-ok papírvetületei: a szerezd-meg-mindet gondolatára épülő szeméthegyet kis odafigyeléssel a kezdő szülő is kikerülheti; a pokémonfertőzés veszélyeiről meg fölösleges hosszan értekezni.)

tükrözött medve
Variációk Bucira

Konzervmackók és igaziak

Vegyük szemügyre a két újság grafikáját, képi világát. Gyereklapnál ez sokkal fontosabb, mint bármilyen más speciális kiadványnál, hiszen az apróságok esztétikai nevelését leginkább azzal segíthetjük, ha mutatunk nekik valami szépet. (Bizony, illik leszedni a Vallejo-mázolmányokat a falról, ha új családtag érkezik!) Ebben a versenyben egyértelmű a Dörmögő fölénye, annak ellenére, hogy elképzelhető gondosabb, igényesebb munka is, mint az ott látható illusztrációk. De sehogy sem tudná alulmúlni a Buci Maci sivárságát: ebben az újságban ugyanis a címszereplő és annak kék(!) kutyája nem úgy kerül a képekre, mint ahogyan azt képzelni szeretnénk. Könnyen észrevehető, hogy az árnyékoltan megrajzolt háttérképeken Buci és Belló egy színnel kitöltve, tónus nélkül tűnnek fel. Emellett egyazon számban kétszer-háromszor megismétlődik ugyanaz a Buci-arckifejezés, legfeljebb tükrözve használják fel a sablont.

Ennek a magyarázata minden bizonnyal az, hogy ilyen módon akkor is garantálható a címerállatka állandósága, ha a rajzoló időközben több pénzt kérne, és ki kellene őt rúgni. Így aztán Buci macit winchesterről, darabokban szerelik fel a tájképek elé, nem különösebben érdeklődve az így létrejövő ábra egységessége, esztétikája iránt. Elég lehangoló, mondhatni, a legrosszabb, ami egy mackóval történhet. Közbeszólás a jobboldalon: Buci maci egy globeokrata Frankenstein!

füleskalap
Egy hóember a Dörmögőből

Gyermekagy-megmunkálási szempontok

Kényelmes és nagymamakímélő is rábízni a kicsi foglalkoztatását egy ojságra, de ehhez nem árt, ha valami hasznos is beszivárog a még beforratlan koponyavarratok mögé. E tekintetben mindkét lap megfelel az elvárásoknak, bár hogy mit és hogyan tanítanak meg, az némileg eltér. A Buci inkább a frontális tanítás módszerével él: gyere fiam, elmondom, milyen az aranyhal, meg hogy sütik a sütit; a mesék és versikék kizárólag a szórakoztatást szolgálják, tanulságuk nincs. (Előzményei lesznek így a felnövekvő polgár életében az úgynevezett szórakoztató műsoroknak, Liptay Claudiának és Bud Spencernek.) A Dörmögő ezzel szemben a meséken, verseken keresztül próbál értéket közvetíteni, és noha ezek az opuszok gyakran megkérdőjelezhető minőségűek, ennyiben mégis közelebb állnak az úgynevezett irodalomhoz - már ha ennek a témának szerepet szánunk gyermekünk jövőjében. A magyar fejlesztés érdeme továbbá, hogy helyenként határozottan hírlapszerű elemekkel operál, még Óperencián túli tudósítójuk is van. Mindez azért fontos, mert újságolvasásra szocializálja a leendő polgárt.

Megemlítendő még, hogy a Dörmögő szerzői nevükkel vállalják a legegyszerűbb mondókát is, míg a Buci maciban élő személy neve csak az impresszumban bukkan fel.

A többi: holtverseny

maci macinak farkasa
A kivágható, kiszínezhető, összeköthető bigyók elengedhetetlen featúrák, s a két macilap gyakorlatilag ugyanolyan színvonalon szállítja őket - talán a Buci a karácsonyi matricáival lehagyta kicsit a riválisát, de ez belefér az árkülönbségbe. A tipográfia gyermekújsághoz méltó mindkét magazinnál: okosabb gyerekek maguk is elolvashatják, legfeljebb a szülőknek szánt szövegek szerepelnek bolhabetűvel. Igaz, a Dörmögőnek épp a címlapján fityeg egynéhány félig rajz-félig betű hieroglifa, ami megzavarhatja az írással-olvasással még csak ismerkedő kis olvasókat.

Látható tehát, hogy nem is olyan egyszerű a döntés, ha medveújsággal akarjuk meglepni kedvenc emberkénket. A felsorolt különbségek alapján egyértelmű javaslattal nemigen élhetünk. Mindenesetre a DD 175 forint, míg a Buci majdnem egy százassal többe kerül. Oldalszámra a terjedelem azonos, habár a Dörmögő valamivel kisebb formátumú. Minthogy azonban ez a műfaj már csak ilyen: szubjektív benyomások betűsítése, az érzelmi mérleg a fentebb ismertetett képi sivárság és a kulturális beágyazottság eltérése miatt inkább a magyar mackók felé billen. De akkor sincs semmi veszve, ha egyik mellett sem döntünk. Csak legyen otthon valami jóféle mesekönyv.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.