Lilu, a vállalkozó szellem

Milyen valóságshow-t kér az értelmiség? Olyat, amiben Réz András és Vizi E Szilveszter az orrát túrja unalmában egy méretes kanapén? Vagy amiben Sugár András és Esterházy Péter férgek közé fekszik, és marhaagyvelő-turmixot iszik a kamerák előtt? Esetleg a diplomásokat az szögezné a képernyő elé, ha láthatnák, ahogy Vágvölgyi B. András, Babarczy Eszter és Demján Sándor együtt elutazik egy fülledt trópusi szigetre, hogy aztán az elfogyasztott koktélok hatása alatt erotikus kalandokba keveredjenek egymással?

Döntenek

Persze ilyen műsorokkal is készülhetne az RTL Klub a késő esti értelmiségi főműsoridőre, meg mondjuk sugározhatnának egy Mónika show különkiadást "Beszólok György Péternek"-címmel, de az értelmiségi ikonok végleges (és nagyon is támogatandó) prostituálása előtt azért még összeütöttek egy kvázivalóságshow-t, amit még a kétdiplomás elektromérnök és a középiskolai történelemtanár is megnézhet. Ráadásul másnap reggel nem kell letagadni a dohányzóban.

Az Ecopoly ötlete nem túl eredeti: hat pénzes vállalkozó előtt kell rövid prezentációt tartania pár erre az alkalomra válogatott fantasztának, feltalálónak és ügybuzgó kisvállalkozónak. A zsűri hallgat és mérlegel: ha tetszik nekik az egyik bemutatott üzleti terv, hát beszállnak pár millióval a vállalkozásba. Ha meg nem, hát szívatják kicsit a szerencsétlent, aki, teszem azt, a többfunkciós vécékefe vagy mondjuk a gyorsfagyasztott rágógumi briliáns tervét ajánlja fel megvételre.

Hobbifeltalálók, dörzsölt porszívóügynökök, álmodozó üzleti főiskolások, bronz fokozatú Amway-menedzserek és egyszerű kóklerek járulnak sorban a zsűri elé, mi meg röhöghetünk azon, hogy milyen is, amikor valaki azt hiszi, hogy év végére Bill Gates lesz. Olyan ez, mint amikor az egyik volt osztálytársunk váratlanul elhív minket egy találkozóra, és csak ott derül ki, hogy most minket aztán nagyon be akarnak szervezni egy dinamikusan növekvő multi-level marketing céghez baleknak, csak a tévé előtt ülve nem kell illedelmesen lesütnünk a szemünk, amikor azt gondoljuk, hogy "Baszdmeg, ez nem lehet ilyen hülye!".

Persze néha vannak használható ötletek is, de nem ezek az esetek lökdösik tovább a műsor dramaturgiáját, hiszen a pénzes vállalkozók úgyis csak ígérgetnek, azt már nem láthatjuk, hogy végül is sikeres lesz-e a közös vállalkozás. Egyébként is négy percben, mindenfajta piackutatás és előzetes ismeret nélkül nem igazán lehet dönteni egy ötlet piaci értékéről, így az egész inkább egy kapitalista törvénynapra emlékeztet, ahol a pénz urai gyakorolják pallosjogukat és adakoznak kicsit. Mátyás király Hugo Boss-öltönyben jár.

Segítek: paradigmaváltás

A műsor ezzel együtt jól működik, és még az sem árt neki igazán, hogy a díszletek a Barátok közt papírmasé világát idézik, vagy hogy a jelentkezőkkel a minden főnök kedvenc hr asszisztensének maszkírozott Lilu beszélget el a prezentáció után. (A titkárnőfétisre utaló vizuális jelzéseknek ráadásul igenis helye van egy értelmiségi valóságshow-ban).

Legfeljebb arra lehet panasz, hogy Erdélyi Zsolton kívül a többi zsűritag még nem érzi igazán, hogyan kell a szórakoztatóipari standardoknak megfelelően adni a sikeres self-made man alakját, de jól beletanulnak majd, a harmadik-negyedik adásra Zoób Kati is biztos begyakorolja, hogyan mondja hatásosan, hogy "egyetlen fillért se"!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!