'Szerinted hazudnak? Mik ők, szocialisták?'

A showműsorok közönségének általában közel sem olyan jó, mint ahogy azt a gondosan összevágott adások alapján hinnénk, teszem azt, egy egész délutánon át kell parancsszóra tapsolniuk, lelkesedniük, és ezért cserébe néha negyvenszer meg kell hallgatniuk ugyanazt a poént, amit a showman sehogy sem tud artikuláltan elsőre a kamerába vágni. Mindehhez jönnek még a kényelmetlen székek, a kamera pedig mindig belelóg a képbe, és még egy hideg sörért sem mehetünk ki a konyhába. A kulisszák mögé pillantani tehát nem éppen felhőtlen szórakozás, nem hiába dolgoznak fizetett statisztákkal vagy az elbutulás lejtőjén lefelé bukdácsoló katódcső-függőkkel a televíziós csatornák.

Húzz rá!

A Fábry Show különleges nyári kiadásának felvételére éppen ezért nem túl nagy lelkesedéssel és némi olvasnivalóval felszerelkezve indultam. Már a stúdió bejáratánál meglepetésként ért, hogy odabent éppen a Showder Band izzítja a közönséget, mivel eddigi tapasztalataim szerint a műsorokat aláfestő zenekarok csak addig játszanak lelkesen, amíg a felvétel forog, előtte és utána inkább visszavonulnak az öltözőbe szalámis szendvicset és kaszinótojást enni.

Egyszer egy közelebbről meg nem nevezett, de nagyon humoros és laza műsor felvételének hetedik órája környékén például a profi hangulatfelelős éppen egy Elvis-nóta előadásával próbálta felrázni a fáradt, megannyi Pörzse Sándorként pislogó közönséget, és felelőtlenül kiszólt a hangszereik mellett kókadozó zenekarnak, szálljanak már be pár taktusra. Emlékszem a Komár Lacinak maszkírozott dobosra, ahogy lassan felemelte a fejét a lábdobról, és tagolt, hangos kurva anyáddal hárította el a felkérést. Nesze nektek showbusiness, menjetek haza, és nézzétek meg a Videoton tévéteken, egyetek hozzá hideg töltött káposztát, statisztikai adatok vagytok ti, nem közönség!

Munka a poénok mögött

A Fábry Show-ban viszont a zenekar lelkesen húzta minden szünetben, és egyébként is látszott, hogy a stábot nem csak az egy héttel később adásba kerülő műsor érdekli, hanem szeretnék, hogy a stúdióban szorongó közönség ne kezdjen családi fényképalbumok mutogatásába és heveny receptcsereberélgetésbe unalmában.

És akkor még nem is beszéltünk Fábry Sándorról, aki a leállások alatt is úgy köpködte a poénokat, mint a szotyolát, nem is figyelve arra, hogy ég-e a piros fény az arcába tolakodó kamera tetején.

Fábry túlmozgásos, erős közönségfüggésben szenvedő humoristaként nyomta végig a több mint négy órás felvételt, még akkor is vicceket mesélt, amikor egy torokcukorkát szopogatva épp arra várt, hogy visszatérjen a hangja. Első ránézésre ezért úgy tűnt, mintha csak a szerkesztők vágnának rendet a showman ámokfutásában, és Fábryt valójában a műsor elején csalogatták volna elő természetes élőhelyéről, mondjuk egy házibuli zsúfolt, füstös konyhájából, hogy aztán szokatlan szituációkba helyezzék alanyukat, és egyszerűen több kameraállásból is dokumentálják a történéseket.

Pedig a Fábry Show gondosan felépített, precízen megszerkesztett poénokon alapul, és ez nem csak abból derült ki, hogy a központi kamera mögött feszengő technikus nagy kartonlapokon előre gyártott vicceket emelt minduntalan a magasba, de Fábry rögtönzésein is érezhető, hogy nem csupán felkrákogott jópofaság, hanem munka is van benne.

Ráadásul ebben, a műpálmafákkal és karibi koktélokkal felcsicsázott adásban az ötletstáb egy tagja végre előlépett a papundekli díszletek mögül, és tizenöt perces magánszámmal bizonyította, hogy azért nem minden poén Fábry Sándor elméjéből pattan itt ki.

Orbán a lelkekben

A 2002-es kormányváltás óta politizál a műsor, és talán Fábry az egyetlen, aki képes humorosat mondani jobboldalról, pedig hát a szocialista-liberális kormányon nem éppen nehéz fogást találni. Ezúttal is izmos politikai poénblokkal készült Fábry, ami sajnos tíz perc alatt unalmas számonkérésbe, "Hol van a beígért autópálya baszd meg!?" - stílusú odamondogatásba csapott át, pedig ez már Rogán Antalnak sem állt jól annakidején.

Fábry Sándor elkötelezett, párthű orbánistának látszik három-négy méterről szemlélve, a nyaki ütőere például egészen kidülled, ha a gyógyszerkérdésről vagy éppen a kórház privatizációról van szó.

"Szerinted hazudnak? Mik ők, szocialisták?" - kérdezi az adásrendezőtől, amikor a nézők egy része a nem is működő légkondira panaszkodik, és ezzel bizonyítja, hogy a politikai szembenállás igenis jól elfér a hétköznapokban, az árkokat pedig temesse be az, aki szeret lapátolni.

Peresze mindez egyelőre jól áll Fábrynak, az pedig majd csak pár év múlva derül ki, hogy képes-e bármit is kezdeni egy konzervatív kormánnyal, vagy ő is csak az ellenzéket rugdossa majd reflexszerűen, mint a Heti hetes.

És a többiek

Az egyszemélyes show és a megszokott dizájncenter után persze vendégek is jönnek Fábry fröccsöntött tengerpartjára, de az amerikai, ugráló gettómobil gazdája vagy éppen az utcai harcos motorkerékpár-zsonglőr csak mozgó díszlet a műsorban, nem is beszélve a bikinibemutatóról, ami csak ürügy Fábrynak, hogy elmondhasson pár bögyös poént, és megsértse a modelleket azzal, hogy a jelenlétükben szóvá teszi: ő azért azt szereti, ha van melle is egy nőnek. A showman még mindig nem nagyon tud mit kezdeni a meghívott vendégekkel, egyszerűen nem érdekli, ha más beszél, erre végre rájöttek a szerkesztők is, ezért unalmas beszélő fejek helyett, látványos, jól filmezhető eseményeket, divatbemutatót és motorshow-t szerveztek Fábry alá.

Mindezzel együtt a Fábry Show még mindig egyértelműen az ország egyik legjobb műsora, ráadásul nem csak a kopott fotelből szemlélve mutat jól, de a felvételre sem kell úti párnát és kisrádiót vinnünk unaloműzőnek.