Jó játék a pók, a féreg

Rettentő ócska műsorra készülhettünk hétfő este, mivel az ilyen próbáratevős attrakciókból nekünk eddig a Survivor jutott, vagyis leginkább az a hétről hétre visszatérő kellemetlen érzés, hogy még mindig nem tudjuk, ki kicsoda és mit játszik, ami ki is tartott a végéig.

A Rettegés foka ehhez képest egész kellemes lett műsorilag, Lilunak valahogy elmagyarázták, hogy ez nem a Való Világ, nem kell torokszakadtából ordítani, kimaradtak a fizetett statiszta-ovációk is, csak a hat sztárvendég van és a próbák.

Mind a hatan bizonyítani akarnak. Győzike a romákért, Nikki Belucci viszont nem a pornóipari munkások nevében, csak önmagának mutatná meg, hogy többre képes, Csonka Picire nem emlékszem, de neki az is elég bizonyítás, hogy már megint képernyőre vonszolta magát. Fekete Pákó meg miért pont ezt a hülyeséget ne vállalná, ha egyszer ez a szakterülete. Az mondjuk kár, hogy nem tud magyarul, mert így kicsit fölösleges megkérdezni tőle, mit érez.

De nem nagy baj ez se, mert Pákó viszont percekig képes ütemesen ugyanazt kiabálni, nevezetesen azt, hogy jaj, és ez vicces, mert nyilván nem kényelmes patkányok közt heverni, de előtte két nő már végigcsinálta zokszó nélkül, tehát Pákó itt erősen rájátszik a dologra, viszont ez is szórakoztató, mert a bohócnak ugye ez a dolga.

Na de azért nem véletlenül kavarta fel ez a műsor a külföldi kedélyeket, amit ugyanis eddig bemutatott az RTL, az az ottani show-k igen-igen szelíd kistestvére. A patkány aranyos szőrös állatka a skorpióhoz képest, és biztosítókötéllel ugrándozni a magasban mégiscsak más, mint fejtől derékig megmártózni a marhavérben. De a következő részben azért lesz már egy kis elevenkukac-evés.

Sajátságos mutatvány az ilyesmi, undorító dolgokat csinálni a verseny kedvéért. Persze az is vitatható, hogy mi értelme van lóhalálban futkosni egy olimpiai éremért, de ott legalább elmondhatja magáról a győztes, hogy futni vagy láncosbuzogányt hajítani, azt nagyon tud, sőt ő tud a legjobban. Aki viszont a versenyért lehajt egy bögre híg szart, az legfeljebb azt mondhatja el magáról, hogy ő aztán tényleg megevett egy bögre szart, mindenki láthatta a tévében. Az olimpiai bajnok gyereke dicsekedhet az oviban azzal, hogy az ő apukája nagyon erős, míg a Fear Factor hősének gyereke arról számolhat be, hogy az ő apukája viszont nagyon undorító dolgokat tud csinálni.

Szóval érdekes egy sport, na. Nem egyedi termés persze, a Viasaton már jó ideje megy a Jackass, ahol emberek baleseteket szenvednek el azért, hogy benne legyenek a tévében; és az RTL ilyen című műsora is áll rendelkezésére annak, aki egy kis közröhejre vágyik. A nézettséggel meg nem lesz baj, ki van ez találva ügyesen, van benne minden, ami kell azoknak, akiket szájtátinak neveztek a tévé előtti időkben. Vannak benne közgyűlölt állatok, amikre a Spektrum és a NatGeo egész műsora alapul, van emberi szenvedés, amire még komolyabb műsorokat lehet építeni, és van egyszerű, bináris eredmény: megette-e a delikvens a szart vagy nem ette meg. És az a hülye lúzer, aki nem ette meg. Így lesz menő a szarevés.

Ilyet egyedül Győzike mert csinálni az első adásban: ő bizony nem feküdt be a patkányok közé. Szép, de nem eléggé kibontott jelenet volt. A műsorvezető presszionál, agitál: egy Pont múlik rajta, Győzike, egy igazi Pont, a csapatodnak ártasz, ha gyáva vagy. De ez a bamba, kövérkés romagyerek nem adja be a derekát. Elsírja és szégyelli magát, de nem. Pedig nem kéne mellre szívni: ebben a helyzetben normális és helyes válasz, hogy nem ettem meszet, ezért ilyet nem játszom, mert nem jó játék. A jó játék ebben csak az, amikor másokat ráveszünk ilyenféle hülyeségekre, és ráadásul egy csomó pénzt is keresünk vele.