Szent János elvtárs és a korszerű komonisták
Miből telik a Fiatal Baloldalnak csilivili életmódmagazinra? És egyáltalán, mit tartanak trendinek a vörösök? Nézzük meg együtt!
Megvan az ÉV Szuperciki Sajtóhúzása, amihez képest egy meztelen MDF-eseket címlapon futtató Schmuck Andor-kiadvány eltörpülne, mint az egyszeri miniszterelnök Böszmeföldön. A kínos rekord a Fiatal Baloldal nevéhez fűződik, az MSZP-s ifjúsági szervezet ugyanis - ha hiszik, ha nem - kulturális és életmódmagazint adott ki. Most szorítsanak meg egy padlóhoz csavarozott tárgyat - Che Guevara Magazin címen.
Nem hazudnak
A tizen-, huszonévesek között menőnek tartott attribútumok teljes hiányával küzdő FIB liezonja Che Guevarával egy éve kezdődött. A világszerte felerősödött Che-kultuszra először tavaly októberben csatlakozott rá a szervezet, amikor néhány vezetője arcképes forradalmi pólókban jelent meg a kongresszuson. Lett is belőle médiafigyelem, miután az Ifjúsági Demokrata Fórum jól a körmére nézett Castro barátjának, és kérdőre vonta a fibeseket, mit akarnak ezzel mondani. Komássy elnök akkor elmondhatta a lényeget: Che mítosza ma már a divat része, és többek között ezért sem fog elhatárolódni azoktól a tagoktól, akik pólójukon viselték az arcképét.
Az ötletet az MSZP imázsát adjusztáló kampánycsapat sem tartotta rossznak. Szigetvári Viktor, MSZP-kampányfőnök csapatának egyik tagja, Kovács Tamás, aki már az országgyűlési választás idején is a FIB ügyeivel foglalkozott, oda is került a Che Guevara magazin lapigazgatói székébe. A Che-kultusz kisajátítására ezután már valószínuleg tudatosan tett kísérletet a szervezet. Az önkormányzati választás kampányzárója lett volna például a FIB által meghirdetett Che-fesztivál, amely a Fidesz végül elmaradt szeptember 23-i nagygyűlésének lett volna alternatívája. A gangsztazolis Almássy téri fesztivál azonban szintén a nagypolitika áldozatául esett, a titkosszolgálati információk alapján Orbánék mellett a FIB is lemondta rendezvényét.
Spirk József
A kubai karibi-sztálinista rezsim köztörvényes szépfiújáról elnevezett, európai értelemben vett baloldali izé mi mással indítana, mint az SZDSZ-es überkapitalista Geszti Péterrel készült interjúval. De ne vágjunk a dolgok elébe, hanem kezdjük az amúgy igen pofás és láthatóan egy vagon pénzből kihozott magazin impresszumával és főszerkesztői beköszöntőjével. Előbbi két húzónévvel csigáz fel: a két főmunkatárs ugyanis nem más, mint Bakács "Zsűritag" Tibor Settenkedő és Czutor "Nyers + Belmondo" Zoltán, akik a szórakoztatóiparból merész kanyarral landoltak a veres pártsajtóban.
A főszerkesztő például Szvoboda László, a BAZ megyei közgyűlés MSZP-s tagja, a Miniszterelnöki Hivatalban Gál J. Zoltán titkárságának munkatársa és a Fiatal Baloldal elnökének kommunikátora. "Nem hazudjuk magunkat sem függetlennek, sem középen állónak" - írta a beköszöntőben, erre felhívtuk a MEH-ben. "Nem politikusokat, hanem egy attitűdöt, a baloldaliságot akarjuk reklámozni" - mondta Szvoboda a telefonba, ezért ilyen szemmel lapoztuk végig a Che Guevarát.
A korszerű baloldali életmódra való nevelés tehát az SZDSZ holdudvarából lenyúlt Gesztivel indul, aki mostanság éppen olyanokat szeret mondani, hogy "a 89-től eltelt időszak csak egy pillanat". Aztán jön egy gyerekmunkázós-antikapitalista kis izé, ami azért is vicces, mert a magazin nyomdatechnikailag pöpec és direkte fogyasztóbarát hangulatot áraszt. Ezután bemutatkozik - egy férfiakat csepülő csaj bőrébe bújva - a mérsékelten bemelegedett Bakács Zsűritag: "Az igazi macsó rádióadónak képzeli magát, ahol a reklámspot saját poénján való röhögése."
Jön a kezdetektől várt Che Guevara-blokk kevés szöveggel és egy rakás poszterrel, a fiatal baloldaliak eszerint vagy 14 évesek, vagy penészedő falú szobában laknak.
Szentek élete
A következő blokk hihetetlenebb, mint Szekeres Imre világcsúcsa gerelyhajításban: a lap példaképeket állít a trendi balos csajszik és csávók elé. Soha a büdös életben ki nem találnák, ki a két példakép. Keresztelő Szent János - róla a Megasztár Leninje értekezik - és Budai Nagy Antal, igen ő, az 1437-es parasztfelkelés vezetője. A róla szóló cikk vége életmódmagazin-történeti jelentőségű, ezért ideidézzük: "Jogvédő szabadságharcos volt, az elnyomottak érdekeiért kiálló forradalmár és - bár nem tudta - a népi baloldal alapköveinek letevője. Elvtárs." Ez frenetikusabb, mint Baja Ferenc hajhálója.
A Határsáv fantázianevű nemzetpolitikai sarokban a FIB megoldja a határon túli magyarok ügyét. "Megértve, elfogadva más országok és nemzetek értékeit, érzékenységét, kell olyan politikát folytatnunk, mely egyszerre hasznos a határon túli magyarság, és elfogadható az érintett országok és az európai közösség egészes számára." Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe.
Csak az számít, hogy itt vagy
A Gyomortükrözés rovat a külsős olvasók kedvence lehet, itt ugyanis a FIB belső életéről sztoriznak. A világra nyitott tinédzser ez alapján elképzelheti, milyen lehet egy ifitábor Észak-Koreában. "Amikor nem számít, hogy az ország mely pontjáról érkeztél, hogy épphogy nagykorú lettél, vagy egy év múlva már nem is lehetsz FIB-es, csak az számít, hogy itt vagy, hogy együtt vagy azokkal az emberekkel, akikkel gondolkodásban, ideológiában együvé tartoztok, és végre egy hétvége. Együtt."
A Kult Guide-nál belecsapunk a tőrőlmetszett életmód-tanácsadásba. A korszerű FIB-es fiatalok eszerint megszűnésük után alig egy évvel felfedezték a budapesti romkocsmákat. A cikkből mi külsősök végre megtudhatjuk, hogyan buliznak a balosok. A korszerű baloldali eszerint egy San Franciso-i homoszexuálisba oltott Henry Kissinger. Íme: "Itt a hullámzó zsibongás nem lárma, hanem a befogadás puha fészke, és ha egyedül érkezel, s lesz kivel megvitatnod az iráni atomválságot, kibeszélni a legújabb alternatív közlekedési formákat, latolgatni a megújuló erőforrások életképességének esélyeit, elmerengeni Kundera és Hrabal írásai felett, vagy együtt szidni a fiatalabb Bush elbaltázott külpolitikáját (és persze az idősebbét is)."
Czutor Zoltán legalább lendületes. Kihüvelyezhetetlen tartalmú, popzenei témájú írásában ugyanis a sznobok által felfújt szarként említi a VHK-t, a Korai Örömöt és a Kispált, Lovasit és Kiss Tibit pedig az underground Zámbó Jimmyjeinek nevezi. A végére az az érzésünk támadt, hogy a cikk szerint Magyarországon üldözik a hangszerükön ügyesen játszó zenészeket. Szent Apró Antal légy velünk!
A végére egy "politikai taplóságok" című idézetgyűjtemény marad, amiben csodák csodájára a fideszes kishitlerek mondatai nyüzsögnek. A hátsó borító pedig egy hatalmas "Vállald be!" jelmondat és a Fiatal Baloldal url-je.
Hát ennyi. De mindez igen jó minőségű papíron, dizájnolt nagy fotókkal és heves grafikai kitörésekkel előadva. Honnan az ötlet és a rengeteg pénz? - szegeztük a kérdést a főszerkesztőnek. Mire az derült ki, hogy ezt itt gyakorlatilag egyetlen fillér kifizetése nélkül, haveri kalákában hozták össze, egy cimbi adott papírt, a másik ismerős nyomdai kapacitást, a harmadik boroskólás haver meg dizájnt hozzá. A végére tényleg csak azon csodálkoztunk, hogy miért nem egy kommunista buliszövetkezet adja ki a Vogue magazint. Szóval Szvoboda László szerint ez nem pénzért készült, és az MSZP-nek semmi köze hozzá. A bele írók sem kapnak pénzt, a celebek sem, de azt még a főszerkesztő is úgy látta, hogy ha tartani akarják a kéthavi megjelenési ütemet, a következő szám után a lapra pénzt kell elkülöníteni a FIB büdzséjéből.
A lappal egyelőre nem célozták meg a romlatlan külsős ifjúságot, ez Szvoboda szerint csak a nagyon hosszú távú tervekben szerepel. Tök kár, így most csak ötezer szerencsés FIB-es és FIB-közeli gerjedhet Keresztelő Szent János elvtársra.
