Vilma
-7 °C
4 °C

Forró nyomon: az állatorvosi rendőrautó

2001.04.10. 10:29
A Forró nyomon, a tv2 késő esti szociohorror-magazinja egyszerre szokványos bűnügyi műsor és hátborzongató példája a néppárt jellegű médiának. Krimisorozat a helyi dögkút támogatásával, Grimm-mese felügyelet nélkül hagyott felnőtteknek.
A bűnügyi rovat a sajtótermékek szorgalmas mostohagyereke. A bűncselekmények, gyilkosságok és a hatósági önkény iránt jelentős az érdeklődés, de fajsúlyossá ez a terület nehezen válhat. (Azért nem, mert a jelentősebb, eszkalálódott eseteket nyomban átveszi a politika szekció.) A tv2 sem kívánja elfordítani a krimirajongók dülledő szemeit, ezért minden normát feledve tervezték meg a műsort. Az egyetlen cél a hátborzongatás, az egyetlen irány a teljesen üres hatásvadászat. Vadászatnak is csak annyira kecses, mint amikor Czinege Lajos helikopterről, géppuskával lőtte a muflonokat. Ami létrejön: az álhírműsorok különösen torz példánya.

Borzalom!
Képünk illusztráció
Az álhírműsorok, pszeudohíradók mindennapos eseteket próbálnak megfőzni "á la szenzáció", és vaskosabb agyarú honfitársaink észre sem veszik, hogy mi van a palacsintában. Bűncselekmények, minden diszkréció nélkül felfedett sorsok, vagy a gazdacég aktuális médiaprojektjei alkotják a silány makklisztet, amiből valahogy mégis vattacukrot kell bodorítani. A hírszegénység zörgőcsontú gebéjét rikító hungarocellpáncélba öltöztetik, és ahol ilyen lovakkal történelmi eposzt is forgatnak, ott bizony könnyen olthatja az emberek hírszomját a Forró nyomon vagy a Fókusz.

A bűnügyi műsorok könnyen megkaphatják azt a betegséget, hogy a bűnügyek a kezükben nem hírként, hanem érdekességként jelennek meg. A Forró nyomon emellett önparodikus műsorvezetői stílustól is szenved, és ez mind apró testi hiba a statisztákkal újrajátszott bűnjelenetek felfoghatatlan primitívségéhez. Minden megvan ahhoz, hogy igazi médiaszörny, állatorvosi rendőrautó, szakmai feketemise lehessen.

Először a főcím lobban fel - ez csak annyira közhelyes, mint bármely mosóporreklám. A műsor előtt megnézhetjük a később tárgyalandó témákat, részleteket a kisfilmekből, amelyekre a producer kislánya tervez perverz képaláírásokat, mint például "Borzalom!". A műsorvezető egy fiatal szőke hölgy, akinek a neve várhatóan nem fog máshol felbukkanni, tehát itt sem. (Ez persze túlzás: Máté Krisztina vezeti a Tényeket is időnként.) Két irányba tud nézni, ezért a kamerákat ezekre a helyekre tették. Egészen ádáz mimikával próbál ráerősíteni a műsor véres izgalmaira, mint amikor az ember tizenkét évesen német horrorképregényt olvas fel a húgának. Lehet, hogy a rendező lóbálja a magasba a "grr" feliratú táblát, ha az jön: "sósav", lehet, hogy szegény magától grimaszol, mindenesetre a felvétel után valószínűleg daruval kell kipattintani a görcsöt az állkapcsából.

Máté Krisztina műsorvezető
És jönnek a filmek. Két anyagból gyúrták őket: részben riportfelvételekből, részben pedig az ominózus újrajátszott jelenetekből. Az előző triviális, de az újrarendezés érdekes. Ha az eset mondjuk kecskelopásból eredő késelés, akkor a stáb kivonul arra a helyre, amelyhez a stúdió falitérképén a "Falu, ilyesmi" feliratú zászló van kitűzve. A megfelelő helyen felkérnek egy helyi gombarablót, lopózzon át a kerítésen, miközben ők négy réteg szúnyoghálón keresztül felveszik mindezt. (Később összevágják ijedt mekegéssel és kutyaugatással.) Másik két arrajárót rávesznek, hogy tegyenek úgy, mintha dulakodnának; ők erre kétkezes pacsikat adnak egymásnak. A kamera most kormozott üveg mögül rögzíti a jelenetet. Késről van archív anyag a stúdióban, úgyhogy irány haza. Van tehát egy csapat, akiknek a feladata bűncselekmények feldolgozása saját arcukkal, a koreográfia, a forgatókönyv és a dialógusok megírása. Nem csoda, hogy ilyen feladattal terhelve csupán a házivideók "anyu megint kamerázik" színvonalát érik el. Az pedig csak természetes, hogy noha a film csupán vádként emleget bizonyos, a rendőrség szerint meg nem erősített állításokat, a felvezető szövegben házigazdánk - az ismert koponyapofát felöltve - tényként említi.

Korábban megjelent már ezeken a hasábokon olyan vélemény, miszerint a szórakoztató műsorok készítői gyakran maguk sem találják viccesnek, amit csinálnak. A Forró nyomon szerkesztői remélhetően szörnyen undorodnak torzszülött gyermeküktől; ezért kevéssé bűnügyi vonatkozású, hajléktalanos sztorikkal enyhítik a bombázást a második blokkban. Itt újrajátszásra szerencsére nincs szükség, de az operatőr - aki bizonyára suliszerte ismert bogárkínzásos videókat csinált középiskolában - kiélheti magát a csonkolt, mosdatlan és kiszolgáltatott embereken.

A megoldások magazinja - így definiálja magát ez a dolog a szlogenjében. Arról nem nyilatkozik, mit akar megoldani, de hát ez a nézőtől függ. Segíthet például a huligánoktól rettegő néniknek megtartani ezt a félelmüket, segíthet a rémálomra váró, kriptákról ábrándozó kezdő sátánistáknak témát adni. De mindenekelőtt megoldja a vámpírgyerekek problémáját, akik így este tíz körül a járási bábszínház stílusában prezentált vért szeretnének látni. Megoldja továbbá a rajta dolgozók megélhetési gondjait - és a grafomán, morcos tévénéző témahiányát is.