Auguszta
5 °C
22 °C

Gombócartúr 56-ról

2002.10.24. 00:20
Kuriózum, ha egy televíziónak saját, külön bejáratú közjogi méltósága van. Sőt, nemcsak kuriózum, de bizonyos értelemben luxus is, megengedhetetlen luxus. A megújult tv2 megvált az új terveivel össze nem egyeztethető Lagzi Lajcsitól, képernyőn tartja viszont a semmilyen stratégiával nem kompatibilis hazabölcsét, Pintér Dezsőt. Az elnök úr ezúttal 1956-ról szólt népéhez.
Pintér Dezső immár tradicionálisan tűnik fel minden pirosbetűs ünnep alkalmából a tv2-n, hogy lassúdad kakaóscsiga-gondolatokkal, pálmaágat rágicsálva békére intse a sokat szenvedett napközit. Ha újév, ha alkotmány ünnepe, ha október 23., Pintér menetrendszerűen megjelenik, fekete-fehér számoktól fáradt tekintetét a bárányfelhőkre függeszti, és nekiveselkedik a publicisztikának, korát meghazudtoló könnyedséggel szökellve műfajok, üzleti tervek, műsorszerkezet és pártatlan imidzs korlátain át és tova.

ő maga kaptat a kamerák elé, hogy pocakjával a helyes útra tuszkolja népét
Van egy tévé, amelyben végre összeáll egy szakmai csapat, kitolják az ablakon a csődért felelős balfácánokat és egyéb madarakat, és munkához látnak. Megkísérlik kirángatni a setét mélyből a társaságot, paradigmát váltanak, új stratégiát dolgoznak ki, célcsoportot cserélnek, megszüntetik a nyugdíjasbérletet, valóságshowt készítenek, megszabadulnak a használhatatlan, kiégett emberektől, és lám: két hónap alatt behozzák reménytelennek tűnt lemaradásukat. A vonat nem vár, elindult már, vidáman bodorodnak a gőzpamacsok a dugattyúk körül - amikor hirtelen megroppan a sín, keresztbe fordulnak a kerekek, s rettenetes csikorgással megtorpan a szerelvény. A kamera végigsvenkel a kocsikon, és az utolsó vagon ütközőin, mit sem törődve a menetiránnyal, ott szuszog Gombóc Artúr, nyugodtan falatozik csokoládéjából, és fennen karattyol a talpfáknak, hogy "egy történelmi évforduló nem lehet a hamisság karneválja".

Gombócartúr hét óra tízkor, a Big Brother kora esti összeállítása után lepte el a képernyőt. Szélfútta galagonyabokor előtt billegett, homlokán a rezignált nemzetmentőkre jellemző fellegekkel - "nagyon aggódom értetek, gyerekek" -, és felmondta a forradalmi évfordulóra összeszerelt jegyzetét. Amely tartalmát tekintve egyébként simán elment volna Népszava-vezércikknek, csak éppen egy kereskedelmi tévében a vezércikk nem létezik. Hiába mutatja be Bárdos András napról napra, hogyan kell pártatlan hírszolgáltatást csinálni, ha minden ünnepnapon előbújik Dezső, és magánvéleményével nyitja meg a főműsoridőt. Hiába dolgoznak szakemberek azon, hogy délután öttől éjfélig tömör, folyamatosan nézhető, határokon átívelő műsorstruktúrát szerkesszenek - ez különben korábban nem volt jellemző a tv2-re -, ha bármikor bekopoghat a házelnök a gyermekverseivel, és keresztülverheti, hogy egyrészt őszi lombozat előtt őtet mutassák, másrészt pedig budapesti forgalmi felvételekkel (!) illusztrálják a fene nagy okosságot, ami eszébe jut a forradalomról. Vagyis hogy "a nemzet mindig vesztett, ha nem figyelt a térképre", meg hogy "csöndre volna szükség... arra, hogy rátekintsünk egymásra".

Az elnök különgépe rés a pajzson, szupermoziul.

Természetesen Pintér Dezső véleménye nem közömbös, nem is lehet közömbös egy olyan veterán újságíró véleménye, mint az övé, aki már az összes névnapról megfogalmazott valami magvasat; nyilván az ünnepnapokról még magvasabb, már-már vollkorn bölcseletek jutnak eszébe. Ilyenkor nagy-nagy bizalommal el lehet menni egy újsághoz; úgyis hiány van összetett mondatokban gondolkodó publicistákból: szervusz, Karcsikám, hoztam egy írást, nézd már meg, tetszik-e. Mert az ilyesmi oda való. De csak azért, mert történetesen tévéelnökként tengeti az életét, még nem kell feltétlenül tévéműsort csinálni abból, amiből nem lehet. Elképzelni is rossz, mi volna, ha a porcelánfejű babákhoz vonzódna, vagy a naiv tusrajzokhoz.

Különben megérne egy személyiségrajzot (naiv tussal) a folyamat, ahogy valaki topmenedzserként eljut oda, hogy amíg a többi tévén az államfő vagy a miniszterelnök szól a magyarsághoz, addig ő saját maga kaptat a kamerák elé, hogy tanítsa, és pocakjával a helyes útra tuszkolja népét, kerül, amibe kerül. E szomorú torzulás bizonyára azzal az ájult tisztelettel kezdődik, azzal a légkörrel, amely egyáltalán lehetővé teszi ezt: azzal, hogy Elnök úr szava saját körében in saecula saeculorum szentnek számít. S ha senki nem mer keresztbe feküdni, akkor úgyis arra hömpölyög, amerre akar.

Kevéssel Pintér monológja után egyébként a gépház állásfoglalása is elhangzott. "Használja ki, hogy holnap nem kell dolgozni - tévézze át velünk az éjszakát!" Bizony, így egészséges ez egy kertévénél. Csöndre volna szükség, elnök úr.