Judit
3 °C
6 °C

Gombócartúr 56-ról

2002.10.24. 00:20
Kuriózum, ha egy televíziónak saját, külön bejáratú közjogi méltósága van. Sőt, nemcsak kuriózum, de bizonyos értelemben luxus is, megengedhetetlen luxus. A megújult tv2 megvált az új terveivel össze nem egyeztethető Lagzi Lajcsitól, képernyőn tartja viszont a semmilyen stratégiával nem kompatibilis hazabölcsét, Pintér Dezsőt. Az elnök úr ezúttal 1956-ról szólt népéhez.
Pintér Dezső immár tradicionálisan tűnik fel minden pirosbetűs ünnep alkalmából a tv2-n, hogy lassúdad kakaóscsiga-gondolatokkal, pálmaágat rágicsálva békére intse a sokat szenvedett napközit. Ha újév, ha alkotmány ünnepe, ha október 23., Pintér menetrendszerűen megjelenik, fekete-fehér számoktól fáradt tekintetét a bárányfelhőkre függeszti, és nekiveselkedik a publicisztikának, korát meghazudtoló könnyedséggel szökellve műfajok, üzleti tervek, műsorszerkezet és pártatlan imidzs korlátain át és tova.

ő maga kaptat a kamerák elé, hogy pocakjával a helyes útra tuszkolja népét
Van egy tévé, amelyben végre összeáll egy szakmai csapat, kitolják az ablakon a csődért felelős balfácánokat és egyéb madarakat, és munkához látnak. Megkísérlik kirángatni a setét mélyből a társaságot, paradigmát váltanak, új stratégiát dolgoznak ki, célcsoportot cserélnek, megszüntetik a nyugdíjasbérletet, valóságshowt készítenek, megszabadulnak a használhatatlan, kiégett emberektől, és lám: két hónap alatt behozzák reménytelennek tűnt lemaradásukat. A vonat nem vár, elindult már, vidáman bodorodnak a gőzpamacsok a dugattyúk körül - amikor hirtelen megroppan a sín, keresztbe fordulnak a kerekek, s rettenetes csikorgással megtorpan a szerelvény. A kamera végigsvenkel a kocsikon, és az utolsó vagon ütközőin, mit sem törődve a menetiránnyal, ott szuszog Gombóc Artúr, nyugodtan falatozik csokoládéjából, és fennen karattyol a talpfáknak, hogy "egy történelmi évforduló nem lehet a hamisság karneválja".

Gombócartúr hét óra tízkor, a Big Brother kora esti összeállítása után lepte el a képernyőt. Szélfútta galagonyabokor előtt billegett, homlokán a rezignált nemzetmentőkre jellemző fellegekkel - "nagyon aggódom értetek, gyerekek" -, és felmondta a forradalmi évfordulóra összeszerelt jegyzetét. Amely tartalmát tekintve egyébként simán elment volna Népszava-vezércikknek, csak éppen egy kereskedelmi tévében a vezércikk nem létezik. Hiába mutatja be Bárdos András napról napra, hogyan kell pártatlan hírszolgáltatást csinálni, ha minden ünnepnapon előbújik Dezső, és magánvéleményével nyitja meg a főműsoridőt. Hiába dolgoznak szakemberek azon, hogy délután öttől éjfélig tömör, folyamatosan nézhető, határokon átívelő műsorstruktúrát szerkesszenek - ez különben korábban nem volt jellemző a tv2-re -, ha bármikor bekopoghat a házelnök a gyermekverseivel, és keresztülverheti, hogy egyrészt őszi lombozat előtt őtet mutassák, másrészt pedig budapesti forgalmi felvételekkel (!) illusztrálják a fene nagy okosságot, ami eszébe jut a forradalomról. Vagyis hogy "a nemzet mindig vesztett, ha nem figyelt a térképre", meg hogy "csöndre volna szükség... arra, hogy rátekintsünk egymásra".

Az elnök különgépe rés a pajzson, szupermoziul.

Természetesen Pintér Dezső véleménye nem közömbös, nem is lehet közömbös egy olyan veterán újságíró véleménye, mint az övé, aki már az összes névnapról megfogalmazott valami magvasat; nyilván az ünnepnapokról még magvasabb, már-már vollkorn bölcseletek jutnak eszébe. Ilyenkor nagy-nagy bizalommal el lehet menni egy újsághoz; úgyis hiány van összetett mondatokban gondolkodó publicistákból: szervusz, Karcsikám, hoztam egy írást, nézd már meg, tetszik-e. Mert az ilyesmi oda való. De csak azért, mert történetesen tévéelnökként tengeti az életét, még nem kell feltétlenül tévéműsort csinálni abból, amiből nem lehet. Elképzelni is rossz, mi volna, ha a porcelánfejű babákhoz vonzódna, vagy a naiv tusrajzokhoz.

Különben megérne egy személyiségrajzot (naiv tussal) a folyamat, ahogy valaki topmenedzserként eljut oda, hogy amíg a többi tévén az államfő vagy a miniszterelnök szól a magyarsághoz, addig ő saját maga kaptat a kamerák elé, hogy tanítsa, és pocakjával a helyes útra tuszkolja népét, kerül, amibe kerül. E szomorú torzulás bizonyára azzal az ájult tisztelettel kezdődik, azzal a légkörrel, amely egyáltalán lehetővé teszi ezt: azzal, hogy Elnök úr szava saját körében in saecula saeculorum szentnek számít. S ha senki nem mer keresztbe feküdni, akkor úgyis arra hömpölyög, amerre akar.

Kevéssel Pintér monológja után egyébként a gépház állásfoglalása is elhangzott. "Használja ki, hogy holnap nem kell dolgozni - tévézze át velünk az éjszakát!" Bizony, így egészséges ez egy kertévénél. Csöndre volna szükség, elnök úr.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!