Hetek: üdvözülő klónok

Legyünk észnél! A Hetek kétségkívül mosolyt csal a kívülálló démonarcára például azzal, hogy még Chuck Norrist is mint Krisztus-követőt mutatja be, és jófejségnek tartja, hogy a Walker, a texasi kopó című újkőkori ősemberfilmben a levitézlett kungfista Jézusról papol. De ne feledjük, hogy a Hetek elsősorban egy konkrét közösségnek szól: Magyarország legnagyobb kisegyházának, a Hit Gyülekezetének!

A HGY viselt dolgaira itt nem ildomos sok szót vesztegetni; a médiakritika semmiképp sem próbálhat objektív, de még szubjektív képet sem festeni egy felekezetről. A lap jellegzetességeinek megértéséhez viszont érinteni kell a célközönség és a vezéri akarat sajátosságait. Akár az újkeresztény eszme elitkommandójának, akár veszedelmes, sátáni, család- és torpedóromboló szektának képzeljük a Hit Gyülekezetét, zártsága és küldetéstudata mindenképp alapvető attribútum. A Bibliához akár a szó szerinti értelmezésig visszatérő irányzatok kedves érve, hogy ezt az egészet a kívülálló nem is értheti, "bolondság néki". Ez meghatározza az újságot is: a gondolati zsargon ismerőit, az azonos - elvárt - világnézet viselőit nem zavarja, amitől az odatévedt olvasónak égnek áll a haja: a cikkek objektívnak szánt hangvétele mögül untalan előbukkan a lóláb.

Aligha meglepő, hogy a szigorúan - számonkérhetően - ideológiai alapállás hatására a Heteket uralja a sajátos publicisztika: a hírműfajt, a tényközlést nem szívesen műveli, ha belefog is. Igaz, hetilapként nem veheti fel a hírversenyt a nála fürgébb médiumokkal, de a koncepciózus szervírozásnak nem ez a fő oka. Keményvonalas szubkultúra-újsággal van dolgunk. Két iránynak kellene megfelelnie: a gyülekezeti tagok a saját szájízük szerint fogalmazó olvasmányt, míg a lapot felügyelő vezetés - diktatúra vagy gyöngykacajos egyetértés, ki-ki válassza az előítéleteinek megfelelőt - ezenfelül további báránykákat megnyerő propagandát kíván. Így van ez minden közösségi lappal, s ez nem feltétlenül baj. Bonyolítja azonban a helyzetet, ha a közösség amolyan teljes átadást kívánó világ, amely kívülről csak "tükör által homályosan" látszik, belülről viszont színről színre - de akkor meg már fölösleges a marketing. Nézzünk egy-két példát erre a meghasonlott koncepcióra!

Büszkén ad hírt a Hetek egyik munkatársának tévévetélkedőn szerzett nyereményéről. A gyanútlan szemlélő valószínűleg meghökken, amikor a következőt olvassa: "úgy hallottuk, hogy a nyereménynek már megvan a helye (lakásvásárlás, bibliai tized)". Ennek megértéséhez már tudni kell, hogy a HGY-ben a hívek jövedelmük tíz százalékát az egyháznak ajánlják fel, és ez nekik jó. A kiválasztottság, a "jobbak vagyunk" érzése természetesen jelen van, mint minden vallásnál.

Az MSZP belharcait elemző jegyzet írója cikke végén megcirógatja olvasóit: "a Heteket gondolkodó és embertársaikért felelős emberek olvassák. A politikát alapvetően morális szempontból figyelő emberek, és ezen a ponton, a morális elkötelezettségnél, találkoznak a nézeteink." A fogamzásgátlásról készült összeállítás - nahát - "bibliai szemszögből" vizsgálja a különféle módszereket. Kiemelt hírben, két hasábon hozza a Hetek Bartus László pervesztését: megorroltak rá, amióta kiszállt a gyülekezetből (és a Hetek szerkesztőségéből is), sőt könyvet írt erről. Emlékezzünk: az újságban sehol sem szerepel, hogy a Hit Gyülekezete adná ki, de még annyi sem, hogy bármi köze volna a Jézus-mondakörhöz. Csak Németh Sándor vezető lelkész neve villan az impresszumban, és a bohókás nevű Új Spirit Kft. (ld. még New Barázda).

Ezek a stílusjegyek az akolmeleg-hősugárzók. A propaganda viszont alapvetően negatív ítélkezésben nyilvánul meg, és ez a HGY részéről hagyományosan katolikusellenességet, illetve a "világiassággal" szembeni inkvizítori lendületet fedi. Korábban simán bordélynak neveztek egy kollégiumot azért, mert az koedukált szobákat is engedélyezett, s nem rezzen a tolluk, amikor a válás egyik fő okaként a házasság előtti - vagyis az úgynevezett bibliai normáknak meg nem felelő - nemi életet jelölik meg. Az aktuális szám hosszasan fejtegeti a katolicizmus és a nácizmus kapcsolatait: "az együttműködést elősegítette, hogy a rituális vallásfelfogásnak ezekkel az eszmékkel (ti. a nemzetiszocializmussal) valójában nincsenek ütközőpontjai." Érdekes vitaindító lenne ez egyébként - ha nem egy felsőbbrendűséggel átitatott, az üdvözüléshez vezető szupersztrádát biztosan ismerő csoport vetné fel.

Az újság kiviteléről és külalakjáról egyébként nehéz rosszat mondani: gondosan összeválogatott, markáns betűtípusainak és koherens arculatának köszönhetően hatvan-nyolcvan centiről legalább úgy néz ki, mint a vezető napilapok. Hetilap lévén ez kissé szokatlan, de annyiban helyénvaló taktika, hogy ez az újságforma hitelesebbnek tűnik, mint a kisalakú, színes fedelű brosúrák és magazinok. (Jehova Tanúinak kiadványaival, az Őrtoronnyal és a mennyországot Las Vegasként ábrázoló könyvecskéikkel később foglalkozunk.) Rendben van a www.hetek.hu is: a dizájn kicsinyt elavult, de a webhely könnyen kezelhető, és nincsenek rajta animáltgif-angyalok. (Azok jelenleg a Sacra Coronáért kapott pénzen nyaralnak.)

Mielőtt a fentiek bárkit arra indítanának, hogy "szektaveszély!" kurjantásokkal fokhagymával kenje be gyermekeit, vegyük észre, hogy ezek a nézetek ugyan nem mindig szalonképesek, de nem is törvénysértők. Szerencsére mindenki elmondhatja, szerinte hol lakik az úristen, és hova kéne lecsapnia a tőle megszokott militáns módszerekkel. Bárki nevetségessé teheti magát, ha feltétlenül olyan képaláírásokkal akar élni, hogy aszongya "Churchill a Gonosz ellen harcolt".

Mindezek mellett érdemes tovább gondolkozni a Hetek kapcsán. Lehet, hogy a neoprotestantizmust vagy a kereszténységet tessék-lássék sem művelő, netán ezektől viszolygó olvasó bárgyúnak és belterjesnek találja a lapot, de azok, akiknek írják, akiknek véleménye - egyházról lévén szó - számos ponton szükségszerűen uniformizált, élvezik és örömmel forgatják. Kissé élesített megfogalmazásban: a laikus gúnyosan röhög az "Üdvözülhetnek-e a klónok?" című cikken, de azok a klónok, akik szilárdan és fanatikusan hisznek a saját mennybemenetelükben, azok valóban üdvözülnek. És ugyan a Heteknél könnyen tettenérhető és feltűnő ez a befelé, a saját nyáj felé fordulás, és a kifelé kifejtett suta manipuláció, azért kicsit körbekémlelve belátható, hogy ez nem egyedülálló.

A Hetek csak ugyanúgy a saját fanatikusaihoz beszél, mint a magyar sajtó jelentős része; és a kételytelenek csoportjai sajnos egyre kevésbé értik egymás nyelvjárásait. Horgászok és fegyverkedvelők magazinjaiban természetes a szakszókincs és a szakszimbolika; a közügyek, a közélet dolgainál viszont nem ártana, ha meg tudnánk érteni egymást. Persze ez már nem a kritika tárgyára vonatkozik, csak a közegére.