Hustler

2001.10.10. 16:35
Milos Forman, aki Mozart után Larry Flynt élettörténetéből filmet csinált, az amerikai sajtó, mikor rágódott a filmen, főleg annak plakátján, valamint Courtney Love, amikor félrerakta a tűt és eljátszotta Mrs. Flyntet, együttesen megspórolták a magyar Hustlernek a bevezető reklámkampányt.
"Hozzájárulhatunk (..) újabb falak lebontásához. Olyan falakénak, amelyek nagyrészt bennünk, az agyunkban vannak. Ezek ledöntése talán még nehezebb, hiszen a vérünkbe ívódta."
sic! of it all - részlet a szerkesztő bevezetőjéből
A film nélkül nehéz lett volna elmagyarázni az USÁ-n kívül bárkinek is, mi a Hustler és kicsoda Flynt. Milos Forman nevével némileg legitimálta magát ez a speciálisan amerikai hős, aki szabadságharcossá vált a hetvenes években, mert csinált egy szexlapot, szembeszállva az undok államügyészekkel. Eközben majdnem lelőtték, - itt Kennedy-utánérzések lépnek be a legendába - , de aztán győzött, híres lett és gazdag, végül bekerült a hollywoodi panteonba. Szép, kerek amerikai mese.

Az alapító valóban kivívta jogait, de hát mégsem olyan jogokat vívott ki, mint hogy a feketék is ülhessenek a fehérek közé a buszon, vagy ne vigyék el a fiúkat Vietnamba, hanem ezek farvizén azt, hogy óriási üzletet csinálhasson a - Flynt korában hardnak számító, ma már igencsak szoft - pornóból. A Hustler leközli Jackie Onassis meztelen paparazzo-fotóit, harcol a dohányzás és a gonosz dohánygyárak ellen, - cigizni miért nem szabad, ha szexet, azaz közvetve nőket lehet árulni? -, meztelenül ábrázolta a Télapót, nyíltan szól Vietnamról, cikizi a politikusokat, egyszóval alaposan megkeveri a PC és non-PC elemeket.

A Hustler mottója a Szex, politika, tiltakozás

A hetvenes évek óta persze a Hustler kuriózum-volta eltűnt, mint Christopher Walken seggében az aranyóra, csakúgy, mint Playboy forradalmisága. A Playboy a szixtízben nyújtott valami újat, - ciciket meg bikinivonalat- a Hustler a szeventízben, azóta már előkerültek a méhlepények is. Maradt a szexipar úttörőiből két mammutbirodalom, jól profitáló imázzsal. A Hustlerét Larry Flynt Oscar-jelölt filmmel támogatott profilja táplálja, a Playboyét maga Hugh Heffner, aki hetven felett, infarktus után is jókat úszkál a Playboy-palota medencéjében, a híres Barlangban a nyuszikkal.

Mint az első magyar szám bevezetőjében írja a szerkesztő, Opavszky András, az alapító kitartó harcot vívott az amerikai prüdéria és képmutatás ellen. A magyar kiadás is belép Larry Flynt örökébe, és nekiáll tabukat döntögetni, miközben másik kezével szexuális felvilágosítást végez.

Sokkolni akarják az olvasót, jelenti ki a szerkesztő, de nem szexszel. Ezzel nem is lehet, tehetjük hozzá, a nagyszámú hazai kiverős profilú sajtóorgánum mellett, nem is beszélve a népszerű férfimagazinokról, amelyek szintén tele vannak nagyon zabolátlan dolgokkal, plusz vagy tízmillió internetoldal. A Hustler képanyaga valóban nem tartogat sok meglepetést. A fotók profik, a képeken mindenki tudja a dolgát. Itt nem a saját véleményemre hivatkoznék, de a Hustler sajtóbemutatóján is azt lehetett látni, hogy az ajándék számokat csak úgy átpörgették a vendégek, hogy eljussanak Csintalan Sándor tusolós fotójához. Egy tevékenység hiányzott az első számból, az arcra élvezés klasszikus toposza. Talán a következő számokban ez is lesz, mert egyébként nagyjából minden megszokott produkciót bemutatnak a dolgozók.

Amivel a magyar Hustler igazából sokkolni kíván, az a leleplezés. Ezt sajnos még gyakorolni kell, az első számban elég karcsú példányok vannak. Leleplezik Fidel Castrót, George Busht, és halála után háromnegyed évvel és nyolc botránykönyvvel Zámbó Jimmyt. Az egész olyan élményt ad, mint egy félig felmelegített mirelit. A Csintalan-interjú kimondottan komikusra sikerült, a nyilvánvalóan fake olvasói levelek és élményleírások pedig a reménytelenség mély kútjába rántják a színvonalat. Talán az okozhat a vásárlónak némi újdonságérzést, hogy a lapban egymást követik a politikusportrék és az A2-es méretű pornófotók, de ez az öröm nem veszi rá az olvasótömegeket, hogy még egyszer megvegyék a magazint. Bár ha beerősít, kavarhat még igazi botrányt is, a következő számban Lady Dianáról és Nicolae Ceausescu aberrált magánéletéről olvashatunk.