Hustler-parti a Medúza Klubban

2001.10.10. 10:42
A Medúzában a meghirdetett kezdés után egy órával még csak álldogál és vár a tömeg. Az egyetlen, amit a bárrészben csinálni lehet, az a zöld és piros repikoktélok ivása. A közönség harmincas-negyvenes férfiakból áll, zakóban, látszik, nagyjából mindenki ismer itt mindenkit. A társaság alapján az az érzése támad az embernek, hogy ha rosszat ír a Hustlerről, még cipóra találják verni. Egy zugba, ahová bekuporodtam, mellém húzódik Schmuck Andor egy emberrel, és félhangosan mondja: "először is hadd köszönjem meg, hogy elintézted nekem...", satöbbi. Mindjárt lefotóznak és benne leszünk hármasban a Hócipő Félévkönyvben.
Nagysokára átengedik a közönséget a színpados helységbe, ahol továbbra sem történik semmi. Egyébként egész este nem történik semmi. Felülök egy zebracsíkos bárszékre. Kimegy a színpadra a főszerk., és elmondja, hogy a Hustler mottója a Szex, politika, tiltakozás, ez amúgy rajta van a címlapon. Kiderül, a Hustler nemzetközi főszerkesztője nem tudott eljönni az eseményre, mivel a New York-i események miatt a magángépek nem nagyon repülnek. Eljött viszont az USA-ból egy kisebb bossz. Az illető kicsi és idős ember, a kezét tördeli, csak a szürke kötött mellény és a vászon könyökvédő hiányzik róla, hogy tökéletes könyvelőnek nézzen ki. Elmondja, hogy a Hustler meg akarja hódítani a kelet-európai piacot, majd lemegy.

Mindenki eszi a sonkás, meg a sajtos-szőlős szendvicseket, a téliszalámisat nem annyira. Szemben velem beszélget valakivel Gáspár András. Összeismerkedek az emberekkel magam körül. Azt tapasztalom, a Hustler partin ha valakivel beszélgetsz, és közben megkérdezed, kicsoda ő, visszakérdez: Fontos ez? Lassan kiderül, a körülöttem ülők ugyanannál a méltán megszűnt bulvárlapnál dolgoztak, és most az exfőnökük, aki most a Hustlernél van, meghívta őket bulizni. Egyikük például Jimmy udvari fotósa volt, ő csinálta Jimmyről a Hustlerben is látható fotókat, melyeket ez alkalomból meg is tekintünk. Megkérdezik a nevem, igazodva a helyi illemkódexhez nem mondom meg. Evelin, tippel egy bőrdzsekis ember. Nem, mondom, annál egyszerűbb. Ági, mondja. Tíz perc múlva már a pult mögött is tudják. - Te vagy itt az egyetlen valamirevaló lány. - mondja a bőrdzsekis újságíró. Körülnézek, és nem látok egy nőt se.

Érdeklődöm közben, nem lesz valami műsor? Odahívják a volt főnöküket, aki jót röhög. Azt mondja, akkor lesz show, ha mi elkezdünk vetkőzni. A bulvármédia képviselői azt javasolják, menjünk át a Sakáltanyába. Késő van, már a szalámis szendvicsek is elfogytak, Gáspár András is eltűnt, én is hazamegyek egy időre.

Éjféltájt érünk vissza egy társasággal, mikor a parti már össztáncba torkollik. A zakós férfiak felszívódtak. Dj Rice játszik telivér Juventus-slágereket, körülöttünk mintegy negyven szlovák lány táncol, osztálykiránduláson vannak. A lányok többségén, olyan harmincötön miniszoknya van, magassarkú utcai cipővel, biztos csak egy szoknyát dobtak be diszkózás esetére a hátizsákba. Fél háromkor egy technósított Tarkan-szám után a tanárok kihajtják a szlovák középiskolásokat a teremből, tévedésből pár magyart is elkezdenek terelni, de mi ellenállunk. Ezután feloltják a villanyt, és ezzel véget ér a Hustler-parti.